Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-16 / 192. szám
IMS. augusztus 16. 5 Péntek Tanya világban, de nem isten háta mögött..* Tanyavilágban, de nem isten háta mögött élnek az örménykúti Béke Tsz tagjai. Bár a tagság jó része messziről jár a központba, mégsem csak a munkában találkoznak. A szociális és kulturális bizottság igen aktív, számos rendezvény nyújt kellemes szórakozást A legkisebbektől a legidősebbekig minden korosztályra gondolnak. A főúttól távol levő központhoz járdát építettek, így a legnagyobb esős időben is elérhető a kultúrterem. Eddig 15 kilométer, nyi járda épült. Beépített színpadot rendeztek be a nagyterembe, hisz a Béke Tsz-ben igen sok a tagság alkotta műsoros est. A Ki mit tud?-on, szellemi vetélkedőn a 18—20 éves fiatalokon kívül igen nagy sikerrel szerepel Bakulya Pálné szlovák népdalaival. Amóczki Györgyné, Juhász András nyugdíjas juhász és más középkorú vagy idős tag. Magyar és szlovák dalokat, táncokat, jeleneteket, zeneszámokat hallhatnak, illetve láthatnak a nézők. A jó hangulat, az összetartozás a mezei munkában, a gépszínben, ez ólakban, istállókban csakúgy meglátszik, mint a szórakozásban. Az örménykúti Béke Tsz-ben 1965-től 1967-ig 3600 forinttal Háromszázhuszonhat tanuló fejezte be az általános iskolát Szarvason Megyénk legfiatalabb városából kaptuk az értesítést, hogy az 1967—68-as tanévben 326 tanuló fejezte be az általános iskolát. Ez az induló beiskolázottaknak 92,8 százaléka. Az eredmény lényegében jónak mondható. A népművelési osztály most olyan intézkedéseket tesz, ami elősegíti, hogy a jövőben a tanulók időben végezzék el az általános iskola nyolc osztályát. gyarapodott az átlagos kereset. Az elmúlt évben az egy családra jutó jövedelem meghaladta a 21 ezer forintot. De igen jelentős a kiegészítés a háztájiból is. A vezetőség gondoskodik arról, hogy megfelelő takarmányhoz jussanak, akik jószágot tartanak. Sok húst, tojást és tejet adnak el a háztáji portákról. Jól élnek, szépen öltözködnek a Béke Tsz tagjai. Az ő példájuk kiválóan bizonyítja: tanyavilágban is lehet hangulatosan élni. Itt sem a fiatalok, sem az idősebbek nem beszélnek az unalomról. Még a legnehezebb fizikai munka is kö- nyebb, ha van miről beszélgetni, ha megvitatjuk: hogy’ sikerült a műsoros est? Budapesi művészeket is meghívnak időnként, akik jó szívvel jönnek örrriénykütra a jó kedélyű, vendégszerető emberekhez. Nemcsak tanya világban, de másutt is érdemes követni az örménykútiak jó példáját. Ary Sok évnek kell eltelnie még addig, amíg Szeghalom perifériáján, az Újtelepnek nevezett részen is betonjárdán, virágágyak között sétálhatnak az emberek és a földhöz lapult kis házikók helyén komfortos villák születnek. A hajdani szegénysoron most is bokáig érő por vagy mély sár fogadja a vendéget. Talán ezért annyira szembetűnő az a szépen viruló kis park, facsemetéivel, frissen festett gyermekjátékaival, rendezett virágos kertjével, s a műanyag tetős „stúdiójával”. A környékbeliek csak így emlegetik: „a Kovács Imre bácsi parkja”. Amikor aztán „rákérdez” az ember a furcsán hangzó információra, kiderül, hogy csaknem szó szerint értendő — legalábbis, ami a park eredetét illeti. Melléküzemági tevékenységek a szeghalmi járásban Hét termelőszövetkezet kérte melléküzemági tevékenység engedélyezését a szeghalmi járási tanácstól. A vésztői Petőfi egyéni és háztáji tej felvásárlás, a szeghalmi Rákóczi gépjavító üzem, bognár és kovács, az ecsegfalvi Egyetértés bér- és vámdarálás, a vésztői Aranykalász pedig kovács, bognár és szíjgyártó tevékenység engedélyezését kérte. A körösla- dányi Magyar—Vietnami Barátság mozaikllap-készító, a körös- ladányi Zalka Máté daráló-, kovács- és bognárüzemet, valamint tojás- és baromfifelvásárlást szeretne beindítani. A füzesgyarmati Vörös Csillag konzerváru és déligyümölcs árusítását tervezi a budapesti piacon, a IV. kerületi István téren. De beszéljen erről maga Kovács Imre tanácstag: —Hatvanötben vetették fel a választók, hogy jó lenne egy kis parkot létesíteni itt, a „juhszélen”. Még a község központja is távol esik tőlünk, s korábban csak a házak előtt állhatták össze egy kis beszélgetésre az emberek, a legkisebbek pedig a porban, sárban játszottak. Pénzünk nem volt kezdetben — honnan is lett volna —, de mint látja, a park mégis elkészült. Hozzáfogtunk és csináltuk. Később aztán nem mondom, kaptunk a tanácstól is jó néhány ezer forintot. Ebből azonban munkabérre jóformán semmit sem kellett költenünk. Csaknem úgy történt, ahogy Kovács Imre elmondta. Csaknem, de nem egészen. A választók ugyanis csak a javaslattevés idején voltak lelkesek és most, amiKovács Imre parkja? Megkeresem és teát is kérek. Tisztelettel néz rám. Jólelkű öregasszony. Hány páciensünk dicsérte már! És hánynak zárta le a szemét... — Máris megyek a főnővérhez, megnézem az asztalában. Valahol biztosan fogok találni, legyen csak nyugodt, Mihali Ivanovics. Nyugodt vagyok. Meglehetek tea nélkül is. Ismét a szobámban. Az ördögbe is, de meguntam ma ezt a szobát. Nyissunk ablakot. Langyos, nyirkos köd. Apró szemű eső. Nagyon jó a zsenge növényzetnek. Hogy illatoznak a nyárfa levélkéi! Nem győzöm beszívni. Gyújtsunk rá. Győztünk. Győztünk a halál felett. Dagályosság. Nem vagyok a frázis barátja, de magától jön a számra. Hogy örülök-e? Természetesen. Szasa él. Gondolkozni, beszélni, írni fog. Elképzelem: itt ül, szemben velem és kifejti elméleteit. Gesztikulál, szeme csillog. Stop! Ne fantáziájúnk idő előtt: van még veszély bőven. Tehát — hagyjuk . De mégis: az az öröm, amelyet fiatal koromban éreztem, eltűnt. Elfáradtam. íme, ez a mai csata: úgy látszik, megnyertem. (Hallgass már, te! Nevetséges). Bizonyára megnyertem. Ez jólesik. Érzem azonban, hogy lelkemre mégis ráfekszik valami súlyos, sötét réteg. Nem tudom megmagyarázni. Bizonyára a félelem és szomorúság. Nem csekélység, amin ma átmentem. Képek: vér zúdul ki a sövény résén, és én összehúzódom félelmemben, kétségbeesésemben. Lelkemben nincs is egyéb: csak félelem és még néhány idegközpont, amely hevesen dolgozik, hogy győzzön. Sikerült. De másként is fordulhatott volna: sok vére folyt el. Szíve kiürült. Masszázs, bágyadt, ritka rándulások. Bennem minden kiált: „Hagyd már abba! Hagyd abba, az Isten szerelmére”! Igen. Teljesen megállt. És csak áll. Kész. Karomat leejtem. Egy percig hallgatok, semmit sem értek. Tovább megyek. „Varrjátok be.” Üresség. Irigylem: bár meghalnék. És még egy: Gyima zsámolyon áll az asztalnál és vadul préseli, gyömöszöli a mellkast. Homlokáról csepeg a verejték, szemében rémület. Okszana a képernyője körül futkos és kezét tördeli. Villanó gondolatok: „Vége. Szívmegállás. Nem fog sikerülni. És ha sikerül — akkor is meg fog állni”. Semmit sem tehetek. Állok és várok. És kiabálok. Dühös vagyok rájuk, mindegyikre: elnéztétek disznók! És mindenféle más kifejezés. Hát én? Ülök a székemben, összeomolva, kibernetikáról olvasok. Irtózatosan haragszom önmagámra, az orvostudományra. Okszana hangja: „Nincs összehúzódás”. Mind moccanás nélkül, ösz- szetörten állanak. Elég, tovább nem kell képzelődni. Hisz minden jól sikerűit. Többé-kevésbé jól. De ez a súly mégis rámfeküdt. (Folytatjuk) kor már szórakozni lehet a kedves kis parkban. A munka java része a kerület tanácstagjára maradt és 5 ősztől tavaszig minden szabad idejét faültetésre, viráglocsolásra, fűnyírásra, kerítés- építésre áldozta 1965 óta. Akadnak, akik „megszállottnak”, sőt, „bolondnak” nevezték ezért. De nem szegték kedvét a rosszindulatú megjegyzések sem, tökéletes elégtétel neki egy-egy jól sikerült zenés esti összejövetel. A kis park stúdiójában ma már magnetofon és lemezjátszó is van, szombat esténként táncra perdülhetnek a fiatalok. Eddig csak a fuvön ropták, de rövidesen elkészül — most már tanácsi segítséggel — a fedett tánctér is. Ha most egyszerűen megdicsérnénk Kovács Imrét azért, amit tett, nagyon szegényes fizetséggel szolgálnánk áldozatos munkájáért. Tudjuk, hogy ő sem erre vár. Inkább arra kérjük az újtelepieket. és különösen a fiatalokat, hogy ne csak akkor álljanak mellette, amikor zenés rendezvényre, szórakozásra hívogatja őket, hanem akkor is. amikor meg kell fogni az ásó nyelét. Mert ez a park nem „Kovács Imre bácsi parkja”, hanem mindannyiuké. És bizony van mit jóvá tenni, hogy ne csak a használóit, hanem alkotóit tekintve is, valóban azzá váljon. , Békés Dezső Papp László a harmadik aranyérmet szerzi 1956-ban Melbour- ne-ben. A döntőben az amerikai Torres ellen győzött. Három tőrvívó bajnoknő: Mayer (1928). Preiss (1932) és Elek Ilona (1936—1948). Az egyik legnagyobb vívósiker. 1952-ben Helsinkiben Kováét Pál győz, második Gerevich, harmadik Berczelly.
