Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-13 / 163. szám

1968. július 13. 5 Szombat Évenként száznyolcvan—kétszáz magánlakás építi Békéscsabán — Hz állami vállalatok húződozása — Telekbiztositás Kiegészít« fantárgy a mezőkovácsházi gimnáziumban Megyénk székhelyén — a nyert I tájékoztatás szerint — a magán- [ lakások építése az 1960-as évek ele- [ jétől egyre több. Most már éven­ként 180—200 magánlakás épül fel. Az OTP Békés megyei fi­ókja erre az esztendőre eddig 72 új kislakásépítésre adott köl­csönt. Az OTP-hitelen kívül az egy-egy építkezést megillető do­táció összege — amennyiben az nem magánkivitelezéssel törté­nik — 15 ezertől 41 ezer forin­tig terjedhet. Mindenesetre elsőd­leges a családi építkezéseknél a saját pénzügyi megalapozottság. Lehetne-e több ennél is a ma­gánlakás-építkezés? A válasz­adásnál nem hanyagolhatjuk el azt sem, hogy az építőanyag-el­látás ez idő szerint sem zavar­talan. Annak ellenére, hogy egyes építőanyagok ára emelke­dett, a bankhitel összege csök­kent, mégis növekszik a lakás- építkezés. Ez a növekedés azon­ban nem áll összhangban a je­lenlegi építőanyag-készlettel. Sok 1 építkezni szándékozót visszatart az, hogy az anyagbeszerzési ne­hézségek nem szűntek. Van azonban még egy akadálya az építkezés számszerű növekedésé­nek. Ez pedig az, hogy az állami vállalatok úgyszólván egyáltalán nem foglalkoznak egyéni csalá- diház-építéssel. Hasonlóan egyes ktsz-ek sem. Figyelemre méltó azonban, hogy a békési ktsz aránylag többet épít Békéscsa­bán, mint a helybeli ktsz. A bé­kési szövetkezet a város terüle­tén erre az évre csaknem 3 mil­lió forint értékben kötött szer­ződést családi házak építésére. Jó lenne, ha az állami építő­vállalatok is jobban megbarát­koznának a magánlakás építésé­vel. E tudósításunk végén válaszo­lunk azoknak az érdeklődőknek kérdésére is, akik telekvásárlás­sal kapcsolatosan fordultak hoz­zánk: A megyeszékhely szívóha­tása isnieretes. Elmondhatjuk, hogy az egyéni építkezéssel ösz- szefüggésben a telekellátottság a jelenlegi igényekkel összhangban van. A Dobozi út és a város kü­lönböző környékén kialakított házhelyek nagy része elkelt. Je­lenleg még a Zsigmond utca környékén áll rendelkezésre kb. 200 házhely. Ennek értékesítése folyamatosan történik. A vevők eddigi idegenkedése e területtel szemben csökkent, abból a tény­ből eredően, hogy az utóbbi idő­ben kiépült a Bercsényi, Frank­lin utcai útvonal, s az említett területet a városi forgalomba be­kapcsolta a tanács. Tény az, hogy a még rendelkezésre álló ház­helyek jelenleg fedezik a szük­ségletet, A Mezőkovácsházi Járási Tanács Végrehajtó Biz»tt- sága elhatározta, hogy a mezőkovácsházi gimnázium egy osztályába bevezetik az államigazgatási ismere­tek, valamint a gyors- és gépírás kiegészítő tan­tárgyként való oktatását. A megyei tanács műve­lődésügyi osztálya az el­gondolással egyetért. Minden remény megvan arra, hogy az iskolaév megkezdésekor már e két tantárggyal bővül a gim­názium gyakorlati oktatá­sa. Negyven fok este kilenckor Több mint hatszáz dolgozót (főleg nőket) foglalkoztat a bé­késcsabai pamutszövő. A három üzemrészből álló gyár meglehe­tősen kis területen fekszik, zsú­foltak a műhelyek, s így dolgo­zóit különösen megviseli a rek- kenő hőség. Ezért kértünk egy­perces interjút az illetékesek­től — a szakszervezetiektől. Rattai Györgyné szb-tag kí­séretében benéztünk a szövődé­be. A szokásos fülsiketítő zaj, de a hőmérséklet „csak” any- nyi, mint a szabadban. A cér- názó üzemrészben azonban ful- lasztó a hőség. Óránként jegy­zik a műhely hőmérsékletét; a naponta elkészült táblázatok­ban nem ritka a 40 fok fölött' adat. Volt olyan nap, hogy reg­gel 6-kor már 38 fokot, este 9- kor pedig 41 fokot mértek. — Milyen intézkedéseket tett a vállalat vezetősége a dolgo­zók érdekében? Hogyan igye­keznek elviselhetőbbé tenni a kánikulát? — kérdezzük Feke­te Józsefnétól, a szakszervezeti bizottság titkárától. — Talán a leglényegesbb: le­hetőséget adunk arra, hogy dol­gozóink munkaidő közben lezu­hanyozzanak. Ez a kedvezmény a trösztünkhöz tartozó vállala­tok közül egyedül nálunk bizto­sított. Ami a védőitalokat ille­ti, szódavízből naponta 200 li­ter fogy, de emellett a konyha állandóan készen áll teafőzésre. A eérnázóban pedig már el­kezdték a nagy teljesítményű elszívók felszerelését —szló. — Most képes volnék akár­meddig beszélni önnel. De nincs rá időnk. Az önök neuroplegikus ' tompítod nem hatottak rám, a fejem teljesen tiszta maradt. — Nem a te agyberendezésed­re szabták, barátom! Majd ha meggyógyultál és meghatároz­hatjuk belső vegykonyhád egész szerkezetét, akkor majd a követ­kező matematikusunk édesdeden aludni fog a műtét előtti éjsza­kán és mennyei álmokat lát majd. Lapos bölcseség. Nevetni pró­bálok. Ó is. Órájára pillant. — Az ön ideje lejárt, Mihail Ivanovics. A viszontlátásra, és — szerencse fel! Pedig magában bizonyára nem „viszontlátás”-sal búcsúzik tő­lem. S én ugyanígy, de becsap­juk egymást. Felállók. Még örülök is, hogy mennem kell. Ilyen az ember. — No jó, jó. Nem kell sokat búcsúzkodnunk. ma még látjuk egymást. Hát csak bátran, erősen, ne hozz szégyent a tudósokra. Halványan elmosolyodik. Egy könnyed búcsúintés, és már ott sem vagyok. Ügy érzem, derű­sebbre hangolódott. És magam is mintha megkönnyebbültem vol­na. Nagy dolog a mosoly, a ne­vetés. Még ilyen helyzetben is. Ó, de hiszen már kilenc múlt , öt perccel. Indulnom kell a kon-, ferenciára. Nos, majd csak lesz valahogy. A klinikán igen fontos a reg­geli megbeszélés. Igaz, elrabolja egy órai időnket, de nem ha­szontalanul. A terem. Az asztal, akárcsak -gy elnökségi, s én egymagám ülök mellette. Hátam mögött a nagy „negatoszkóp”: erre vetít­jük, felnagyítva a röntgenfelvé­teleket. Széksorok. Elől vezető asszisztenseim: az érzéstelení- tőm, Petro, Marija Vasziljevna, Szemjon Ivanovics és Oleg. Majd az osztályorvosok, mögöt­tük ápolónők. Sokan vannak, s ezért néhány fiatalabb leányká­nak állni kell. Rendszerint nincs nagy csend, mindnyájan szeret­nek csevegni. Az éjszakai ápolónők rövid jelentése; — Hány betegük van, kinek magas a láza. Részletesen beszámolnak a súlyos esetekről. Sajnos, ilyen mindig akad bő­ven. Tizenöt perc múlva a nő­vérek távoznak. Ezután azok a sebészek, akik tegnap operáltak, beszámolnak műtéteikről: mit találtak, milyen szövődmények keletkeztek, milyen eredményt értek el, milyen a beteg állapota ma reggel. Az összes hibákat gondosan, őszintén megtárgyal­juk. Ügy mondják, minálunk ekörül nincs hiba. „Kritika és önkritika száz százalékig, tekin­tet nélkül arra, hogy kiről van szó!” Régóta meggyőződésem, hogy a hibák eltitkolásából sem­mi haszon sem származhat: úgy­is megtudja mindenki, sőt még felnagyítva. Természetesen elő­fordul, hogy a hibák megtárgya­lása kellemetlenséget okoz: amit negyven ember meghall, azt az egész utca megtudja. Ezt azon­ban vállaljuk. Mert igen hasz­nos. Az ügyeletes orvos jelenté­se: — A klinikán száznegyvenöt beteg tartózkodik. A második emeleten súlyos eset TrofimcsuK asszony. Légszomja van. Állan­dóan oxigént kell adnunk neki. Száznegyvenes pulzus, ritmushi­ány. Mája duzzadt. Általános j dekompenzáció. A műtét utáni; kórteremben a gyerekek mind! kitűnően vannak. — Az első emeleten súlyos | eset Onyipko. Féltüdőirtás ráki miatt. Mellhártyaüregében a fel- ! ritkulás nem tartja magát, több-l szőr el kellett szívnom belőle a \ levegőt. A beteg időnként fulla- i iozott, de most jól van. Ezenkí- * vül, emelkedett a vérnyomása: | pentamint adtam neki. | Hallom, hogy Petro sziszeg:* „Ezt a gazembert! Ezt a csirke-5 fogót!” Nem tudja türtőztetni | magát. I — Sztyepan Sztyepanovics, j hogyan mondhatja azt, hogy aj beteg jól van? IJiszen bármely* pillanatban meghalhat! Mondja j csak el, hogyan szívta el be- j lőle... 1 Amaz feszeng. Kérem Petrót,! magyarázza meg szavait. — Hogy éjszaka mit csinált aj beteggel, azt nem tudom, de j amikor reggel megláttam Onyip- : kőt, már egészen elkékült, ke­gyetlen légszomjjal küzdött, ma­gas volt a vérnyomása. A súlyos! hypoxia jellegzetes esete. A szí- j vókészülék nem működik, rósz- • szül van beállítva, a tüdő csupa j hörgés. Rendbe szedtem a szívó- készüléket. csövét bevezettem a beteg légcsövébe és rengeteg ta­padó köpetet sikerült kiszivaty- tyúznom. Ettől egy kissé meg- könnyebült, vérnyomása alább szállt, de még ezután is sokáig az oxigénhiány állapotában ma­radt és nem tudni, hogy mutat­kozik ez majd meg a szívén. Kiismerhetetlen arcot vágok.! Pedig így is bizonyára mind lát-j .iák. hogy dühös vagyok. (Folytatjuk) A mi lányunk esküvője Amikor 1941-ben a Horthy-fa- siszták golyója kioltotta Fazekas Kálmán életét, tanácstalanul állt a család. Mi lesz tovább? Az öz­vegy így tudta férje „bűnét”: In­ijjj A Nagyi és az ifjú pár. kább forradalom Itt bent, mint igazságtalan, öldöklő háború az ország határán túl”. késcsabán. Egy szép nap öröme­ként kért helyet a családban a kis Erzsiké, az unoka. Ez már igazán boldogságot jelentett a csa­ládban, hiszen a fasizmusnak már csak a szomorú emléke volt meg. A baj nem jár egyedül; Erzsiké is árván maradt. Így a szeretett nagymama karjaiban talált vi­gasztalást, életet, szeretetet. Így éltek ők ketten, a „nagyi” és a Pötyi. Azaz mégsem ketten, mert a párt — melynek eszméje miatt nagyapa szívébe került a fasiszta golyó —, ott állt mellettünk. Egyengette útjukat. Ez az út, mely a nagymama gondoskodása révén Erzsikének óvónői diplomát hozott ez évben, új életbe torkol­lott július 6-án. Az árva Bihar Er­zsébetet Nádori István kereske­delmi ellenőr választotta élete társául. Csaknem kétszáz ember ölelte keblére az ifjú párt, — köz­tük Erzsiké nagyon szeretett taní­tónője, Ugrai Lászlóné is. Az ifjú párral az élen, gyalog haladtak a rokonok, a tisztelők, a szarvasi városi tanács há­zasságkötő termébe, ahol a két ifjú kimondta a boldogító igent. Az ünnepségen ott voltak a jóba­rátok, az elvtársak, ismerősök, akik elősegítették Pötyiék boldo­gulását. A jókedv, a jókívánság a két fiatal szerelme az újszülők szeretete örökre feledtette, hogy valaha árva volt az Erzsiké. Hisszük, hogy ha majd gyer­Most az kíván sírig tartó boldogságot, aki az anyakönyvbe je­gyezte: „igen, igen”. Az özvegy minden meghurcol- mekkacaj veri fel a békéscsabai tatásnak kitéve, szűkös kereseté- otthonuk csendjét, az a kacaj már bői nevelte a hátramaradott csa- egész életen át tart... ládot. Trafikos volt, ma is az Bé- r. Ütravalóul egy „kormos” a kedves tanítöncnitől. Fotó: Esztergály

Next

/
Thumbnails
Contents