Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-13 / 163. szám

TOCS, július 13. 1 Szombat Hz Országgyűlés pénteki ülése (Folytatás az 1. oldalról) ven vannak. Átalakulóiban van az ipari termelés anyagszerkezete. A gépipar részéről az átlagos­nál jóval nagyobb mértékben nö­vekszik az igény a minőségi acél-, hogy a külföldről behozott anya- , dálkodásában és I960, évi költ­gok zömét a KGST-piac szolgál- ségvetésének előkészítésében már tatja. A KGST-országokkal keres- j éreztették kedvező hatásukat az kedelmi megállapodásaink van- j új gazdaságirányítási féleségek, a textilipar részéről a szintetikus anyagok, az ipar ré­széről általában a műanyagok, az építőipar részéről a vasszerkeze- ■ tek iránt. Továbbá általános a hajlam a korszerű csomagolása, kiszerelési eljárások alkalmazásé, ra, ami anyagigényekkel jár. Ezek rendkívül pozitív változások, vég­ső soron javítják a termékek mi­nőségét, a gépek műszaki para­métereit. Mindennek nyomán fo­kozatosan bővül majd a fogyasz­tási cikkek választéka, javul a mi­nőség, s a világpiacon termékeink versenyképessége. Hangsúlyozta az államtitkár, rendszer nak, ezeket nem mindig lehet ! egyes elemei. Megszűnt a terve- menet közben változtatni. Marad ! zésnél korábban alkalmazott tehát a tőkés anyagimport. Ezt. ! részletekbe menő szabályozás, viszont csak olyan mértékig tehet- j megszűntek a kötelező normák, jük szabaddá, amilyen mértékig azt a tőkés világpiacra irányuló j export finanszírozza. Ezért tettük } a vállalatok számára lehetővé de­vizahitel igénybevételét. Vagyis minden korlátozás nélkül biztosít- városfejlesztési m7nisztér~ bTvez^ juk a tőkés valutát, ha az ipar tőben az építő- és az építőanyag­ésszerű feltételek mellett tőkés [ jpar munkájának tavalyi eredmé- pxnnrttöhhletet. vállal. Máris so- nyeiről beszélt. Kiemelte, hogy az s igy a tanácsok önállóan, a szükségletek és feladatok figye­lembevételével dönthették el, mire, mennyit költenek. Ez gya­korlatilag azt jelentette, hogy a tanácsok lehetőséget kaptak ra­cionális, előrelátó, átgondolt ter­vezésre. Éltek is a lehetőséggel. j használták. Takarékosan, megfontoltan osz­tották fel pénzüket. Rendkívül kedvező hatású volt a tanácsok gazdálkodására, hogy már 1967- ben is átvihették a következő év­re évvégi pénzmaradványaikat Ezzel véget ért az a népgazdasá­gig is káros gyakorlat, hogy a költségvetési hiteleket az év vé­gén célszerűtlenül, gyakran fö­löslegesen, de mindenképpen fel­z építésügyi miniszter felszéiaiása BONDOR JÓZSEF építésügyi és exporttöbbletet vállal. Máris so kan éltek ezzel a lehetőséggel. A közszükségleti cikkek ára rögzített Ezután arról beszélt, hogy az új ármechanizmusnak a? árufor­galomra gyakorolt hatása kibon­takozóban van a fogyasztási cik­kek piacán is. Űj kezdeményezé­sekkel találkozunk a kereskede­lem területén. Kialakulóban van a mezőgazdasági üzemek és a kis­kereskedelem kapcsolata. Ez mind riiennyiségüeg, mind minőségben és választékban javítja az élelmi­szerellátást. Viszonylag lassan fej­lődik a kiskereskedelem és az ipar közvetlen kapcsolata, mégis, a kiskereskedelem áprilisban már 50 százalékkal több árut szerzett be közvetlenül az ipartól, mint ta­valy. A kereskedelem és az ipar közös boltokat is létrehozott. Ezek egy-egy iparvállalat termé­keinek kizárólagos árusításával foglalkoznak. A kereskedelmi üzletpolitika ki­bontakoztatásának leg j elentősebb területe a fogyasztói árak szabá­lyozása, amire persze csak bizo­nyos korlátok között nyílik lehe­tőség. nál nagyobb mértékben vásárolt jó minőségű textíliát. A vegyes iparcikkek eladása 9 százalékkal nőtt, főként annak eredménye­ként, hogy együttes árszintjük a múlt év azonos időszakához vi­szonyítva több mint 2 százalék­kal csökkent. Építési, szerelési cikkekből, építőanyagokból, búto­rokból áz árukínálat nem tette lehetővé az igények maradékta­lan kielégítését. — Az állami és a társadalmi szervek rendszeresebben ellenőr­zik a termelőknél és a kereske­delemben az árak alakulását, A kereskedelem szigorúbb ellenőr­zést vezetett be az áruk átvételé­nél. Az ipari üzemek új termékei pedig már általában jobbak és korszerűbbek a korábbi gyárt­mányoknál. Végül az építési tevékenység építőipari vállalatok az elmúlt esztendőben 4,7 milliárd forint­tal, mintegy 12 százalékkal nö­velték termelésüket, s evvel együtt a harmadik ötéves terv első két évében az építkezések volumene meghaladta a 23 szá­zalékot, s csaknem annyival nőtt, mint a megelőző ötéves terv egész ideje alatt. Jelentősen, 11 százalékkal nőtt az építőanyagipar termelése. Ezen belül azoknak a termékek­nek a mennyisége emelkedett te­temesen, amelyeket a korszerű építkezés megkövetelt. így ce­mentből 106 000 tonnával, téglá­ból 56 millió darabbal, ipari váz­keretekből 176 000 négyzetméter­rel gyártottak többet az elő­irányzottnál. Számottevő ered­ménye az építő- és építőanyag­iparnak — hangsúlyozta a mi­niszter —, hogy csökkent a ke­reslet, kínálat közötti feszültség, ami a többi közt annak tulajdo­nítható, hogy mintegy kilenc­, . .. „ _ /. 5 ezerrel nőtt az építőiparban fog­dragulasa. Ez utóbbi nem érinti , laIkoztatottak sza?ma.Ps emeíkf_ a vállalatok és szövetkezetek ál­tal kivitelezett társasházakat és a családi házakat, mert ezeket a kormány szubvencionálja. — Ma már világosabb képünk A közszükségleti cikkek és az ■. van a fogyasztói áraknak az év alapvető szolgáltatások ára rög- második felében várható alakulá- zitve van és lesz a következő sáról — mondotta. Azzal számo- években is. Széles körben műkő- : lünk, hogy a II. félévben a fo- dik ugyanakkor a hatósági ár j gyasztói árszínvonal némileg maximált árként, lehetőség nyí- emelkedik. Ebben szerepet játszik lik tehát a fogyasztói árak csők- , a rendkívül kedvezőtlen időjárás kentésére. Az eddigi ármozgások okozta terméskiesés is. Várható- ügy értékelhetők, hogy nagyobb an azonban a fogyasztói ármozgás dett a munka termelékenysége. 1967-ben az állami építőipar 62 500 lakást adott át rendelte­tésének, jóval többet, mint az el­múlt évek bármelyikében. Ja­vult a lakások felszereltsége, nem utolsósorban a kivitelezés minő­sége is. Az új otthonok csaknem kétharmada modern technológiá­val épült. A korszerű módszerek egyéb építkezéseknél is tért hó­dítanak. Vasbeton üzemi csar­nokból például több mint 720 000 négyzetméternyit készítettek a gyárak számára, szemben az I962-es 2000 négyzetméterrel. Az eredmények vállalaton be­lül is megmutatkoztak: az állami építőipar a tervezett nyereségnél 750 millió forinttal többet értei, s ebből 490 millió forint maradt a vállalatoknál. Az itt dolgozók elmúlt évi eredményes munkájuk jutalmául átlagosan tizennégy és fél napi nyereségrészesedést ve­hettek fel. Tíz százalékkal termelt többet az építőipar mértékben segítették elő az igé nyéknek jobban megfelelő terme­lés kialakítását. — A fogyasztott élelmiszer­mennyiség 11 százalékkal emelke­dett a vaj, a tejtermék, a kakaó, egyes édesipari termékek árleszál­lítása következtében. A ruházati cikkek fogyasztói árszintje az új árrendszerben mintegy 2.5 százalékkal emelke­dett, de ebben az is szerepet ját­szik, hogy a lakosság a korábbi­még így is az 1968-ra elképzelt keretek között marad. Vagyis a jövedelmek és a reálbérek terv­szerű alakulását az ármozgás nem befolyásolja. Befejezésül az államtitkár han­goztatta, hogy a felvetődő problé­mákat az illetékesek nem a válla­lati hatáskörök megnyirbálásával, hanem az önálló vállalati dönté­sek tiszteletben tartása mellett igyekeznek megoldani, mert ez a gazdasági hatékonyság biztosítá­sának egyik fontos feltétele. Az emberek bizalma megerősödött Dr. Csikós Nagy Béla nagy taps-1 emberképzés helyzetével foglal- sal fogadott beszéde után i kozott. Elmondotta, hogy bár az SCHULMANN ISTVÁN tsz-elnök. Fejér megyei képviselő szólalt fel. országos átlag szerint három fel sőfokú végzettségű szakember jut egy-egy termelőszövetkezetre, Az emberek bizalma, bizton- mégis 700 olyan tsz-ünk van ságérzete megerősödött, a közel­múlt intézkedései nyomán — mondotta —. többek között a tsz-tagok nyugdíja, társadalom- biztosítása rendezésével, a csalá­di pótlék többszöri emelésével, a szülő nőknek, illetve a kisgyer­mekes anyáknak biztosított ked­vezményekkel, valamint más vo­natkozásban a gazdálkodást kö­zelről érintő termelői, felvásár­lási árak rendezésével. Az új termelőszövetkezeti törvényt egé­szében elismeréssel fogadták az emberek. A gyakorlati érvénye­sítés során azonban előadódtak problémák, például a tsz-alapsza- bály egy-egy pontjának megha­tározása. a háztáji föld nagy­sága, a kötelező munkanapok száma kapcsán. DR. MOLNÁR BELA, a Kerté­szeti Kutató Intézet igazgatója, a budapesti 66-os választókerület képviselője a mezőgazdaság szak­ember-ellátottságával és a szak­ahol mérnöki végzettségű vezető nincsen, és 135 olyan tsz-t talál­ni, ahol még technikus sincsen. Az állami gazdaságokban — 181 gazdaságban végzett felmé­rés szerint — a szakképesítést megkövetelő munkakörökben 1045 olyan személy dolgozik, akinek még középfokú végzett­sége sincs. A képviselő kiemelte: a mező- gazdasági szakemberek képzett­ség szerinti foglalkoztatása és szaktudása hatékonyabb kama­toztatása érdekében végre kell hajtani azokat a redelkezéseket, amelyek bizonyos munkakörök betöltését meghatározott végzett­séghez kötik. Javasolta, hogy vizsgálják felül és szükség ese­tén módosítsák vagy új jogsza­bályokkal egészítsék ki az ezzel kapcsolatos rendeleteket. HAVASI BÉLA, a miskolci párt- bizottság első titkára felszólalá­sában hangsúlyozta: — A tanácsok 1967. évi gaz­Az év első felének tapasztala-1 déHemezbői tai is azt mutatják, hogy pozi- j épületgépészeti tív tendenciáik jellemzik az építőipar és az építőanyagipar te­vékenységét. Az építésügyi tárca irányító szerveinek erőfeszítései hasznosak, eredményesek voltak — ezt igazolta a gyakorlat. Az új gazdaságirányítási rendre az áttérés különösebb zökkenők nél­kül történt, kiesés a termelésben, a gazdálkodásban nem mutatko­zott. A piaci kapcsolatok szélesíté­séről szólva elmondta, hogy az építtetőknek választási lehetősé­get kell biztosítani. A kivitelező és a szállító vállalatok közötti gazdasági versengés egyik elő­feltétele a gyorsabb előrehala­dásnak, s többek között az épí­tési időtartamok lerövidítésének. — Az idei népgazdasági terv 6—7 százalékos terméknövekedés­sel számol az építőiparban — folytatta a miniszter. Ám a di­namikusan fejlődő fizetőképes építési igények kielégítésére a vállalatoknak ennél magasabb termelése sem lesz elégséges. Fő­leg Budapesten, az ipari me­gyékben, továbbá néhány nagy­városban gátolja a kapacitáshi­ány a gyorsabb ütemű termelés- bővítést. Az építőanyag-termelés előirányzott mintegy 7 százalékos emelkedése szintén csak a koráb­bi éveit meghaladó import mel­lett biztosíthatja a' folyamatban levő építkezések anyagellátását, valamint a lakosság építőanyag­keresletének fedezetét. Mint mondta: 300 000 tonna cementet, 5 millió négyzetméter azbesztce­ment tetőfedő anyagot, II000 tonna ugyanilyen anyagú nyomó- és lefolyócsövet, 3,2 millió’ négy­zetméter síküveget és több mint 500 000 négyzetméter falburkoló­csempét kell behoznunk. E be­hozatal ellenére is például fe­hengereltáruból, termékekből to­vábbra is számolni kell ellátási nehézségekkel. Mindezek ellenére az építőipar munkájának alakulását — az el­múlt félév eredményei alapján — a pozitív tendencia jellemzi — mutatott rá Bondor József, s ennek alátámasztására megemlí­tette, hogy az állami építőipari kivitelező vállalatok mintegy 10 százalékkal termeltek többet, mint az előző év azonos idősza­kában, nőtt az építőiparban fog­lalkoztatott munkások száma, 6 százalékkal emelkedett a munka termelékenysége. Az év első öt hónapjában az állami vállalatok mintegy 9 szá­zalékkal több lakást adtak hasz­nálatba, mint a korábbi évben. — Az építőanyagok termelésé­! nek növekedése és a tervezett j import — egészében — összhang- I ban van a növekvő felhasználás­sal, bár egyes anyagnál átmeneti ellátási késedelemmel, hiánnyal kell számolnunk. A hazai terme­lővállalatok növelik termelésü­ket, és az egészséges konkurren- cia kialakítása végett egyes ter­mékekben behozatallal is bővít­jük a választékot, javítjuk az el­látás színvonalát. Az építőanyag­ipari vállalatok 1968-ban például cementből 5 százalékkal, falazó­anyagokból 8 százalékkal, födém­gerendából 20 százalékkal növe­lik termelésüket. Beszélt Bondor József arról is, hogy az elmúlt hónapokban az építőanyagok induló árszínvona­la nem emelkedett, jóllehet több­ségüknél megszűntek az ármegkö­tések, s az építőanyagok piacán még csak részleges egyensúly ala­kult ki. Az építőipari áraknál vi­szont az árszínvonal a korábbiak­hoz képest néhány százalékkal emelkedett. Az egyes építmények ára — azok szerkezeti összetételé­től, az építőanyag-lelőhelyektől való távolságtól és a szállítási módozatoktól függően — viszony­lag széles határok között mozog. Az ágazati irányítás egyik fontos feladatának tartjuk — hangsú­lyozta —, hogy a visszaélések megakadályozása érdekében fo­kozzuk az árak mozgásának meg­figyelését és az árellenőrzést, kü­lönösen azokon a területeken, ahol a kivitelezőknek, helyzetükből adódóan, erre lehetőségük adód­na, továbbá, ahol a vállalatok a különböző közintézményekkel vagy a lakossággal, mint megren­delővel állnak kapcsolatban. Fel­adatunknak tekintjük azt is, hogy feltárjuk az állami lakásépítési költségek csökkentésének lehető­ségeit és az alacsonyabb árak ré­vén csökkentsük az államháztar­tás ilyen pénzügyi terheit. — A kivitelezési jogosultság új szabályozása megiszünitette az épí. tőipari munkák vállalásának ko­rábbi adminisztratív korlátozása­it. Most már lehetőség van arra, hogy a különböző szektorok és szervezetek között helyesebb, a népgazdaság érdekeit jobban szolgáló munkamegosztás, továb­bá célszerű fő- és alvállalkozód kooperáció alakulhasson ki. E tér kintetben különösen a tanácsi és a szövetkezeti építőipari vállala­tok, továbbá a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek építőipari kö­zös vállalkozásai munkájában ta­pasztalható jelentős fejlődés. Javítani a munka szervezettségét — Az elmúlt félév azonban nemcsaik pozitív irányú tapaszta­latokat hozott — mondta a mi­niszter —, találkoztunk negatív jelenségekkel is. A részlet-intéz­kedések összehangolatlansága pél­dául akadályozta a gyors és egész­séges fejlődést. Felleihrtö az épí­tőiparban is az a törekvés, hogy egyes vállalatok törvénytelenül akarnak haszonra szert tenni, jogtalan árakat számítanak fel. — Még mindig az a jellemző, hogy a lakások nagy részét az év végén adják át. Az elmúlt eszten­dőkben általában javult a családi otthonok felszereltsége, s ezzel a lakások minősége, sajnos azonban még mindig sok a jogos panasz a kivitelezők munkájára. Hasonló­képpen sok a panasz az anyagok — elsősorban a falazó-, a burkoló­anyagok és a szerelvények — mi­nőségére. — Sok a tennivaló a technoló­giai fegyelem megtartása, a mun­ka szervezettségének javítása te­rén is. Fel kell figyelni arra is, hogy a tervet nem mindig azon a területen tejesftik túl, ahol a nép­gazdaság szempontjából kívánatos lenne, s ez növeli az anyagellátá­si gondokat. Javarészt megoldat­lanak a felújítás, a tatarozás, a karbantartás problémái is. Fontos tennivaló a minisztérium város- fejlesztési feladatának kimunká­lása, s ezzel kapcsolatban a taná­csokkal való jobb együttműködés kialakítása. A továbbiakban a miniszter ar­ról beszélt, hogy a közgazdasági szabályozók és egyéb ösztönző módszerek alkalmazása önmagá­ban nem teszi lehetővé, hogy az építőipari és az építőanyagpiacon (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents