Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-11 / 161. szám

Égbe nyúló sziklák alján ii. A gyár dolgozói finom uzsonná­val vendégeltek meg bennünket, aatán indultunk tovább. A leg­emlékezetesebb marad ezen az útszakaszon a történelmi neve­zetességű Branyiszkái hágó, me­lyen át kanyargós szerpentin út vezet és legmagasabb pontjáról csodálatos kilátás nyílik a Sze- pesség dombos tájaira. S egy sziklás csúcson megpillantottuk Szepesváralja híres várát, amely az Árpád-korban épült és ma is dacol az idővel. Eperjesen, Lőcsén csak átsu­hant a buszunk, végül megérkez­tünk Szepesbélára, szálláshe­lyünkre. Innen már közelinek látszott a Magas-Tátra égbe nyúló | tömbje. A csúcsokat felhő takar­ta, s közöttük néha-néha áttört a J lenyugvó nap vöröses fénye. Felhőben a Gerlachfalvi csúcs Másnap a Tátra felé haladva hamarosan olyan fenyveserdőbe jutottunk, amely beteríti az egész vidéket és felnyúlik a sziklaor­mok aljáig. Az út mentén több szanatóriumot láttunk, melyek közül nem egy Európa-hírű. Ö-Tátrafüredre érve hegyi vas­úton, majd gyalog folytattuk utunkat a Tarpataki vízeséshez, Szinte lenyűgöző a több emelet magasságból lezúduló kistálytisz- I ta víz, amely évmilliók alatt ha- ' 1900-as évek elején Lenin Is járt itt. A tó fölött magasodó Kysy elnevezésű sziklás csúcs arról hí­res, hogy azt az 1900-as évek ele­jén ő maga is megmászta. Azóta a csehszlovák fiatalok minden év júliusában ünnepséget rendeznek a Csorba-tónál és tömegesen mennek fel a Rysyre. Ezen a környéken mindenfelé szélesítik az utakat, egyenesítik a kanyarokat, szállodákat, síugró sáncokat építenek. Ahogy meg­Drótkötélpálya a Lomnici csúcsra. talrnaa üregeket vájt ki a szik­lákban. Feljebb érve jól láttuk a 2034 méter magas Lomnici csú­csot, melynek szakadékéiból ltt- ott még mindig nem tűnt el a hó. A csúcson meteorológiai állomás létesült- Az építőanyagot embe­rek szállították fel a hátukon. Ma már drótkötélpályán lehet oda feljutni. Errefelé rengeteg a külföldi. A szállodákban és az éttermekben szinte bábeli nyelvzavar uralko­dik. Sok magyar turistával is ta­lálkoztunk. Ö-TátrafüredrőO. kanyargós úton jutottunk el az 1340 méter ma­gasan fekvő Csorba-tóhoz. Az ! tudtuk, 1970-ben a Magas-Tátrá- ban lesz majd a téli sportok vi­lágbajnoksága, amire már most készülnek. A 2004 méter magas Gerlach­falvi csúcs, amely a Csorba-tó ; felett ijesztően magasodik az ! égbe, egyszerre csak felhőkbe bo- | rult. Hirtelen hideg szél kereke- | dett, aztán zápor söpört végig a j tájon. Egy tranzisztoros rádión a i Kossuth-adót hallgattuk. A be- ! mondó a meteorológia intézet ie- j lentését közölte: „...a hőmérséklet j kora délután 30—35 fok.” Mi pe- | dig felvettük a zakónkat, egye- |' sek még az orkánkabátjukat is és i sajnálkozva gondoltunk az itt- i honiakra. Utolsó állomásunk Rozsnyó A negyedik nap értünk a Szlo­vák Paradicsomba, amely az Ala- csony-Tátra legkiesebb vidéke. Csupa nyaralóhely. A Sztracsnei völgyben most alagút épül, hogy Rozsnyó felől gépkocsival is job­ban megközelíthető legyen. A völgyzáró gáttal létesült Dobsinai tónál tartottunk először pihenőt. Volt miben gyönyörköd­ni. A hegyoldalban színes, apró vikendházakban a külföldiek százszámra tanyáznak. A Rozsnyó közelében levő Bet- lér kastélynál álltunk meg újra, hogy megnézzük az Andrássy grófok hagyatékát, egykori híres műkincseit. Nehezen tudtunk be­jutni, mert ide állandóan újabb és újabb turistacsoportok érkez­nek. Aki Szlovákiában jár nem­igen mulasztja el, hogy ezt a tör­ténelmi múltat visszaidéző gyűj­teményt meg ne tekintse. Utolsó állomásunk Rozsnyó volt, ahcd aznap éppen népdal fesztiválra készültök a szlovákiai magyarok. Sajnos, ezt már nem tddtuk megvárni, mert délben indulnunk kellett vissza Békés­csabára. Csaknem 400 kilométer út állt előttünk még. A tomanádaskai határállomá­son búcsúztunk el kísérőnktől, Lupa Koméitól, Safrankó László­tól, Kuis Lászlótól és Poeckh Herberttől, a Kelet-szolvákiai Tég­laipari Vállalat vezető beosztású dolgozóitól. Valaki zavarában ezt mondta: — Köszönjük a magyaros ven­déglátást. Mosolyogtak ők is, mi is, de megértették, hogy ez amolyan jó szándékú tévedés volt. Hadd he­lyesbítsük tehát utólag így: „Kö­szönjük a szlovákos vendéglá­tást”. Hazáig aztán volt időnk arra, hogy visszaidézzük a Szlovákiá­ban töltött napok sok-sok él­ményét, amely mindnyájunk szá­mára felejthetetlen marad és minden bizonnyal tovább erősíti a csehszlovák—magyar barátsá­got. Pásztor Béla (Vége) NAPIRENDEM az 1967. év! mérleg eredményei, az idei első öt hónap gazdálkodásának helyzete és az új fmsz-1 alapszabály elkészítésének tennivalói Ülésezett a MÉSZÖV választmánya Georgikon-rendszer megyénk legfiatalabb társulásában Megyénk legfiatalabb sertés- tenyésztő és hizlaló társulása Battonyán alakult meg. A bat- tonyai Petőfi, Május 1, Dózsa és Vörös Október Tsz-hez csatla­kozott a mezőhegyes! József Attila is. Elhatározták, hogy Georgikon-rendszerű szakosí­tott sertéstenyésztő és hizlaló telepet alakítanak ki, valószí­nű a Petőfi Tsz sertéstelepén. Ehhez a munkához a keszthelyi Agrártudományi Főiskola Mező- gazdasági Tervezési és Fej lesztési Intézete ad közvetlen segítséget. A keszthelyiek tervei alapján rendezik be a telepet, tőlük kapják a gyorsan hízó fehér hússertésből az alapanyagot, s Keszthelyen jól bevált módsze­reket alkalmaznak a sertéste­nyésztésben és hizlalásban egy­aránt. Keszthelyi szaktanács- adással évente mintegy 7—8 ezer hízott sertést ad a batto- nya—mezőhegyes) társulás a népgazdaságnak. Tegnap délelőtt Békéscsabán, a Fegyveres Erők Klubjának nagy­termében ült össze tanácskozásra a fogyasztási és értékesítő szövet­kezetek legmagasabb megyei vá­lasztott testületé, a MÉSZÖV vá­lasztmánya. E tanácskozáson részt | vett és felszólalt Mészáros István í elvtárs, a SZÖVOSZ főelőadója is. ' Boros Gergelynek, a MÉSZÖV j elnökének üdvözlő szavai után Vass János, a megyei szövetség főosztályvezetője adott részletes elemzést az 1967. évi eredmények- ! ről és mondott bírálatot az fmsz- ek némelyikének fogyatékos mun- I kájáról. Többek között a leltár­hiányok és a balesetek növekedé- | séröl. Majd az idei év első öt hó- ! napjának tapasztalatait taglalta. I Szavaiból főként az eredményes­ség csendült ki. Azonban szóvá tette azokat a fogyatékosságokat is, amelyek a tennivalók nem eléggé rugalmas felismeréséből következtek be. Éppen ezért hangsúlyozta, a munka fokozot­tabb elemzését, a körültekintőbb intézkedések pontosságát. Ezt követően Szabó György elv­társ, a MÉSZÖV főosztályvezető­je a hamarosan elkészítésre ke­rülő fmsz-i új alapszabály főbb vonásait ismertette. Hangsúlyoz­ta, hogy a régi alapszabálytól je­lentősen eltér a mostani. És, mert az fmsz-ek adottságaikhoz is szabhatják bizonyos értelemben az új alapszabályt, ez fokozottabb felelősséget követel. Végezetül Boros Gergely adott belső tájékoztatást a választ­mánynak. Ezt követően került sor a hozzászólásokra, amikor is a vá­lasztmány tagjai nagy hozzáértés­sel és őszinte vita közepette mondtak véleményt a megye fmsz-einek múlt évi és ez évi te­vékenységéről. Balkus Imre Növényvédelmi tanácsadó Előzzük meg a szamócaatka kártételét A szamócaatka először 1966-ban jelentkezett a megyében. Megte­lepedése után a fertőzött terület rohamosan nőtt. 1966-ban egy, 1967-ben már 18 szamócatáblán volt fertőzés. A kártevő igen ap­ró, szabad szemmel nem látható, jelenlétére a kárkép alapján le­het következtetni. A fertőzött I nak. A fertőzött tábláról szaporí- I tóanyagot elvinni nem szabad. [ A kártevő ellen hatásosan véde- I kezhetünk. Mivel a szamócaatka behúzódik a fiatal, még ki nem bomlott levelek közé, így a véde­kezés eredménye növelhető, ha permetezés előtt az elöregedett leveleket fűkaszával levágjuk. így Tökéletes magyarázat A Verona közelében levő Italia nevű városka ősi tenip­fiatal levelek nem fejlődnek, rán­cosakká válnak, deformálódnak, j Erős fertőzés esetén a szamóca ' elsárgul,- kipusztul. Tömeges el­szaporodás esetén 30—70 százaié- \ kos termésveszteséget is okozhat. A szamócaatka Magyarországon ' zárlati kártevő, így a védekezés | ellene rendeletileg kötelező. Sza- ; mócaatkával fertőzött táblák nö­vényegészségügyi zárlat alatt van- | az erősen fertőzött növényi ré­szekre kerül a permetlé. A gya­korlatban jól bevált a Thiodán 0,5 százalékos és a Tedion 0,2 száza­lékos kombinációja. A védekezési három alkalommal — 8—10 na- pontként — kell megismételni Holdanként egy-egy alkalommal 4—600 liter permetlé szükséges. Komlódi József, a növényvédelmi laboratórium vezetője loméban a turisták rendsze­rint csodálkozva állapítják meg, milyen kitűnő állapot­ban maradt fenn a mozaik­padló. A templomszolga ezzel magyarázza a jelenség okát: „Az itteni hívők évszázadok óta többnyire mezítláb járnak a templomba, mert nincs ci­pőjük”. (Za Rubezsom) Fordította: Radó György 10. Igen nehéz volt Az élenjáró sebészet egész története elvonul előttem. Részt vettem benne, nem egy­szer a legelső vonalban. Nem, azt nem mondhatom, hogy va­lami rendkívüli fűződnék a nevemhez. De úttörő és nép­szerűsítő voltam. A történe­lembe nem kerülök bele. Most ez nem érdekel. S majd később? * A konyak vagy szomorúsá­gom idézte fel ezeket az elér- zékenyült gondolatokat? Érzel­gősség és keserűség furcsa ke­veréke. Igyunk még egy pohárkával. Agyam feltisztítására. Elég. Mindig is gondolataim tisztaságára törekedtem, ezt kell most is elérnem kavargó elmélkedéseimben. Kell-e a sebészet az embe­reknek vagy nem? Természetes, hogy kell. A betegek ugyan sokszor meghalnak. Többségük azonban felgyógyul és utóbb él­vezi az életét. Már ameddig az élet erre lehetőséget nyújt ne­ki... Az is természetes, hogy kezdetben több az áldozat, de enélkül, sajnos, nem megy. Az emberek mindig is áldoztak az isteneknek, abban a remény­ben, hogy cserébe áldás száll majd valamennyiükre. Nem kell a sebészeket ide­alizálni. ök is mások életét ál­dozzák fel, nem a sajátjukét. Ebből a szempontból ők nem közkatonák, hanem tábornokok. Gyakran mégis pocsékul érez­zük magunkat. Másoknak hasz­nos, magunknak igen kellemet­len tevékenységet folytatunk. Akkor miért csináljuk mégis? Nem a pénzért. A sebész ugyanolyan körülmények kö­zött él, mint a többi orvos vagy mérnök. Hiúságból? No, igen, amíg fiatal az ember, ad­dig hízeleg neki az, hogy má­sok úgy néznek rá, mint meg- mentőjükre, hogy magasztalják. Számomra ez már megszűnt. Valóban? Nos? — jólesik. Annyira azonban mégsem, hogy evégből kockázatos műté­teket végezzek. Vagy sok egye­bet. Mi marad még? Talán a harc szenvedélye. S az a gyöt­rődés, amely a győzelem ára. Legvégül a kötelesség. Köteles vagyok rá. Mi az, alakoskodol? A magyarázat túlságosan pri­mitív. A pszichológusoknak még foglalkozniuk kell az em­beri ténykedések ösztökéivel, általában. Az ösztöke az a he­gyes végű bot, amellyel vala­mikor az ökröket nógatták. Így agyunk mi is, magunkkal. Az emberi természet. Milyen is az ember? Sokszor feltettem már ezt a kérdést. Különféle és részint egymásnak ellent­mondó válaszokat kaptam. Valóban lehetetlen elérni azt, hogy ezek a kisfiúk és kis­lányok tovább is olyan boldo­gok maradjanak, mint amilye­nek most, ha egészségesek, jól­lakottak és szeretik őket? Hát mi a boldogság? Megint elkalandoztam. Nehéz nekem. Ma nagyon nehéz. S ilyen volt már sok­szor. Elfáradtam mindezektől. Győzelmeim már nem szerez­nek nekem akkora örömöt, mint régebben. A szerencsétlen emberek szenvedései megmér­gezték a lelkemet és megfosz­tották nyugalmától. Phü, mi­csoda érzelgős frázisok. Undo- rítóak. Látom, mit szenvednek az emberek a betegségektől. És mennyi más van még, amit én nem is látok! Hát mit tegyek? Meghalni. Hányszor ötlött az eszembe ilyen pillanatokban. Abban a harcban, amelyet a sebészek vívnak, csak a betegek szoktak meghalni. Abban a pillanatban azonban, amikor kezemben megáll egy szív, s az élet, mint a víz, folyik el ujjaim között,

Next

/
Thumbnails
Contents