Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-07 / 158. szám
wes. Jfflfns 7. 5 Vasárnap Sikerrel zárult a filmesztétikai tanfolyam Önerőből __ T ótkomlósom, a ligeti szabadtéri színpad közelében egy 17- szier 6 méteres épület falainak a felhúzását kezdik meg, amelyet majd szórakozóhelynek, sörözőnek alakítanak ki. Az építőanyagot egy tanya lebontásából nyerik. A munkát a Hazafias Népfront községi bizottsága szervezi és szinte mindenki részi vesz benne. A létesítményt Csáki Antal mérnök, a termelőszövetkezetek építési vállalkozásának vezetője tervezte. A kivitelező a tanácsi költség- vetési brigád Vámos István irányításával. A tsz-ek fuvarral segítenek, a vegyesipari ktsz a villany és a víz bevezetését vállalta. A mintegy 1P0 ezer forint értékű létesítmény hamarosan elkészül. Pénteken este Békéscsabán, a Csaba-vendéglő előtt sétálók arra figyeltek fel, hogy valami kirepül a nyitott ajtón, az aszfalton darabokra hull szét, és egy szál virág hempereg előttük. Szóval festett virágváza volt, amiért a pincér 20 forintot „gombolt** le a „kidobó legényektől’*. Az egyik az ajtóból vissza is fordult, nem számolt-e sokat érte. Meg akart győződni róla, rendben nrjennek-e a vendéglőben a dolgok, minthogy ezen az estén konyakospohár előzte meg a váza repülését, csupán a röppálya volt más, a presszó pultja Irányába suhant. Stthant, mert nem leejtették, hanem dobták. Még azt hinné az ember, bizonyára röplab- dázők lehettek és itt Is edzettek, de hát futballisták voltak, s ebben a sportágban pedig rúgni szokták a labdát, és nem árt néha kapura is. Ügy érzi az ember, sehogyan se illett ebbe a sportágba a virágváza, a konyakospohár röppályás kísérlete. Talán az sem illik egészen e nemes sportághoz, hogy ezen az estén a Csabában jelenlevő művelőit derűre hangolta, hogy a velük tartő kutya (egyesek szerint bulldog volt, de én ezt nem tudom, nem vagyok kutyaszakértő) a vendéglő asztalán „foglalt helyet”. Emiatt aztán a pincér a vacsora, A Szarvasi Óvónőképző Intézet épületében szombaton fejeződött be a július 1-től 6-ig tartó filmesztétikai tanfolyam. A megye moziüzem-vezetői, a TIT járási titkárai, a filmklubok vezetői és a járási művelődési osztály képviselői vetitek részt a változatos programú, immár harmadik alkalommal rendezett nyári tanfolyamon. ■ A tanfolyam elsődleges feladata az volt, hogy a megye filmszakemberedt újabb ismeretekkel lássa el, segítőé őket abban a munkájukban, hogy az adott közösségen belül filmet értő és szerető közönséget alakítsanak ki és a fiatalok mind nagyobb hányadát vonják be a rendelést nem fogadta el tőlük, és Szűcs Mihály, e nemes sportág ott levő művelője a panaszkönyvben akarta elmondani ezen érzett fájdalmát. Beírta, hogy „vacsorára jöttünk és...” De nem fejezte be a mondatot, mert nemcsak a pincérek, hanem mások sem nézték jó szemmel az asztalon nyelvét lógató kutyát, és egy másik panaszt tevő **t Jegyezte be a panaszkönyvbe, tegyenek Intézkedéseket, hogy Ilyen „sportot” lehetőleg zárt helyiségben űzzenek. Cs van Is ebben valami, mert eddig én Is úgy tudtam, hogy kutyának ajtón kívül a helye. Persze, akinek kedvtelése, hogy szobájában tartja, az tegye, mindenkinek személyes dolga. Am a vendéglő nemcsak Láza sporttárs (6 Is ott volt) kedvére valő, hanem annak a polgárnak is, aki ezen az estén szintén betért a Csabába és a látványos produkciót rögzítve panaszkönyvbe ezt is beírta: „Lehet, hogy finnyás vagyok stb...” Lehet, hogy én Is az vagyok, mert vékony műanyagból van a cipőtalpam, és nem szeretek Ilyen helyen üvegcserépben mászkálni. Sőt. Kutyatársaság nélkül Is megvagyok. —el— rendszeres, magas fokú filmesztétikád képzésbe. A szarvasi tanfolyamon részt vett és előadásokat tartott neves filmszakemberilrtk, dr. Ne- meskiirty István is. Az első napi foglalkozáson a magyar Tanácsköztársaság eseményeit megörökítő filmekről tartott beszámolót, aláhúzva azt, hogy az 1919- es évben, pontosabban a Tanácsköztársaság idején készített több mint 30 film haladó gondolkodású, művészi igénnyel alkotott mű volt. Az államosított magyar filmgyártás című előadásában a világháború utáni helyzettel foglalkozva elmondotta, hogy korszerű filmgyárak és megfelelő tapasztalatok híján Is mindjárt a kezdet-kezdetén olyan, azóta is példaként emlegetett filmprodukciókait készítettek, mint a Valahol Európában és a Talpalatnyi föld. Ne- meskürty István foglalkozott a mai magyar filmművészet helyzetével és problémáival is. Különösen érdekes vita alakult ki közte és a hallgatóság között az úgynevezett „művészi filmek” és közönségfilmek értékelésében és összehasonlításiban. Az előadó joggal kifogásolhatta, hogy a „két határeset között” nagyon kevés „átmeneti” film születik, olyan, amelyik túllép a kommerszfilmek egyszerűségén, és szükségképpen elvezet a komoly mondanivalót sajátos művészi eszközökkel Interpretáló, úgynevezett művószfilmek megértéséhez. A pénteki programiban dr. Krupa András tartott előadást a természettudományos kisfilmek szerepe és felhasználása az ismeretterjesztésben címmel, majd szombaton Carai Erzsébet, a Filmtudományi Intézet igazgatóhelyettese számolt be a filmklubok feladatairól. A filmesztétikái tanfolyam programja természetesen nem merül ki csak az előadásokkal. Igen sok filmet és mindig a témához kapcsolódó filmet mutattak be a rendezők. Figyelemreméltó az, liogy a bemutatók sorában nagy arányban szerepelt a kisfilmek vetítése. A finnyás vendég Jelzők, sértő szavak. Kiabálok, elkeseredésemben. Petya persze hibázott, mert kivette az érszorítót és én most nem tudom az erek alá vezetni, fél kézzel. De mit változtat ez a lényegen? Elvettem ujjamat az aortáról és a nyíláson át ritka, gyönge lökéssekkel vérsugarak kezdenek lövellni. Mint a hordóból, amikor már alig maradt a fenekén víz... Kis híján sírva fakadok..: Masszírozom a szívét. Valahányszor a kamrákat összenyomom, mindig egy kis vér lövell ki az aortából. Szorítót azonban mégsem tudok alávezetni. Tovább szidom Petyát. Szidom Marija Vasziljevnát is, amiért — így állítom én — rosszul végezte el az első műtétet. Adrenalin. Masszázs. Üj véradagok. Kínosan soká tart. A szív gyengén húzódik össze, mintha álomba merülne. De tenni kell valamit, tenni, tenni! — Mihail Ivanovlcs, a szeme már tíz perc óta tágranyílt Feleszmélek. Elég. Egyszer csak abba kell hagyni. Elismerni, hogy a halál győzött. Pedig a szív időnként még megremeg. — No, vége. Befejeztük. Nem kell több vért átömleszteni. Másoknak van rá szükségük... Hirtelen közömbösség, érzéketlenség vesz erőt rajtam. —Varrják be a sebet.. Megyek az előkészítőbe, karosszékhez. De nem, át kell öltöznöm: csupa vér vagyok. RÍajd utána leülök. Fejem üres. Kezem ‘erőtlen. Minden mindegy.« Pedig még nem végeztünk. Hátra van az anya és az apa. Persze, érzik ott lent, hogy nincs minden rendben. A műtét kezdete óta öt óra telt el. ök azonban még reménykednek. Reményük olvad, lohad, és most el kell tépnem, mint egy fonalat amely őket az élethez, a jövőhöz fűzi. Tovább nem várhatok. Értelmetlen volna. A sebet bevarrták, a vért eltakarították. Maját lepedővel takarták le. Nem Maját — egy holttestet. Ezt a szót nem bírnám kiejteni a számon. Az előkészítő helyiségben néhány orvos gyűlt össze. Egyikünknek le kell mennie, hogy megmondja. Tulajdonképpen nekem kellene. De hallgatok. Képtelen vagyok rá. Halogatom, azt remélem, hogy valaki talán kisegít. Végül Pjotr Alekszandrovics így szól Volo- gyához: — Eredj, mondd meg az anyjának. Vologya nem mer ellentmondani az idősebbnek... Nálunk nem szokás ellenkezni... Kelletlenül feláll, az ajtó felé indul. Késő. Túl sokáig készültünk rá. A folyosó ajtaja feltárul és a műtőhelyiségbe berohan az anya. Mint, aki megzavarodott, úgy fut egyenesen a műtőasztalhoz és leánykája holttestére veti magát. Hangosan zokog. Kedveskedő szavakat mond neki. Csókolgatja elkékült ajkát. — Ébredj fel, ébredj fel,' egyetlenem!... Nem mondja azt, amire számítottam. Hogy: mit tettek veled? Nem vádol senkit sem. Még nem érti, még nem akarja felfogni, hogy kislánya, az ő Majácskája nincs többé. A műtő már majdnem megürült. Nehéz ezt végignézni. A nővérek sírnak. Odalépek az anyához és igyekszem megnyugtatni. Üresen kongó szavakat mondok, melyeket szégyenlenék megismételni. Aztán nagy nehezen sikerült átvezetni őt a műtét utáni helyiségbe. Ott rosszul lett. Én ezt már nem láttam, az előkészítőben maradtam és újra leültem karosszékembe. Odajöttek szólni, hogy az asszony a földön fekszik. A földön? Hogyhogy? Igen, mert abban a helyiségben nincs sem ágy. sem pamlang. Csak néhány kerek vas-zsámoly. Mentőkogsival szállították haza a szülőket. Marija Vasziljevna a sarokban ül és sír. Még meg kell írnom a műtét jegyzőkönyvét. „Az aortafal résének bevarrási kísérletei nem jártak sikerrel. A vérzés folytatódott és a szívműködés fokozatosan megszűnt” Megszűnt. Az ügy ezzel lezárult. Haza kell mennem. Ez a nap is megszűnt. Sötétedik. Jó, hogy sötétedik: nem látnak majd engem. n. (F oly tatjuk) Bolygóházak — bolygó hollandik? Már Zátopek tudta: egyszerre nem lehet ötöt lépni, mégis mindig elsőnek ért a célba Régen bizonyított tény, hogy kétszer kettő, néha öt Esetleg hat. Attól függ: milyen névleges mértékre állítom a kettőt, amit én határozhatok meg. Ám mindennek annyi köze van az alábbi történetünkhöz, mint az ógörög szócsavaróknak (szofistáknak) az igazsághoz. Már Zátopek, aki pedig a hosszútáv egyik nagy világklasszisa volt, tudtá: úgy nem győzheti le ellenlábasait, ha a szofisták magyarázata szerint egyszerre ötöt lép, mert az lehetetlen. Egymás utón mindig csak egyet lehet lépni előre. Legfeljebb van, aki hosszabban, és van, aki rövidebben, de szaporábban lép. Mit tegyen azonban az, akinek síkfutásában gátakat raknak lépésed elé, holott ő sprinter, és nincs „berendezkedve” arra, hogy a futás mellett állandóan hol balra, hol jobbra térjen ki az akadályok elő!?! Hogy mit tegyen? Próbálja elhárítani útjából a gátakat. Mondjuk: üljön le a versenybizottság tagjaival, a rendezőséggel egy közös eszmecserére és konzultáljon velük: „Kérem ez így, egyszerre nem megy. Én a célhoz akarok érni, de annyi erőm nincs, hogy még a mesterségesen elém rakott vizesárkokat is átugorjam. Egyezzünk meg. Előbb lefutom a tá- vomat, aztán majd gyakorlom az ugrást is... Majd behozom a restanciát...” Igen, ez lenne a legjobb ajánlatunk arra a vitatörténetre is, amely már 1967 tavasza óta tart egyrészt a Gyulai Gépjavító Állomás, másrészt a megyei tűzrendészet között. A dolog lényege egy nagy jelentőségű újítás, amely országos hiánycikkeket pótol. Vannak ugyanis gépjármű- alkatrészek, amelyek üzemelés közben rendkívüli súrlódásnak, kopásnak a következtében rövid [ időn belül tönkremennek, eltörnek, deformálódnak, ha elkészítésük előtt nem képeznek rájuk egy kemény felületet. Ezt az úgynevezett sőfürdős edzősor üzemeltetésével lehet elérni. A gyulai gépjavítónak azonban I ilyen nem volt és ezért a budapesti gyártó vállalattól rendelt egy gépsort, mintegy 110 ezer forintért. A rendelést visszaigazolták, ugyanakkor közölték, hogy a gépeket csak két év múlva tudják szállítani. Ezt a „frisseséget” nem várhatta meg a ! gépjavító, amelynek műhelyében J több milliós értékek vártak az edzésre. Hőkezelője, Zovcsin László beállított a vezetőséghez és kijelentette: házilag elkészíti a gépsort, ha anyagi támogatást kap hozzá. Megkapta. Az egész mindössze 12 ezer forintba került és Zovcsin 4 ezer forint újítási díjat kapott érte. A gépjavító pedig már az első rendelések után (bolygóházak és csapszegek edzése) 1,8 millió forintöt. Igei! ám, csakhogy egy kis Í * hiba csúszott mindjárt az elején egészébe. A gépjavító elfelejtette az új gépsor működésére benyújtani az engedélyeztetést és innen kezdődtek a viták. A tűzrendészet félévi ellenőrzése során rájött a dologra, és közölte a vezetőséggel: zárt helyiségben nem üzemeltethető a gépsor. Az észrevételt elfogadták. A berendezést kitelepítették az [ udvarra, a kovácsműhelybe, j amely izoláltan fekszik a telep 1 végében, és az újabb kérelmet — a műszaki leírással egyetemben — ismét elküldték az illetékesekhez. Nem sokára válasz is érkezett kérelmükre: be kell iktatni egy mágneses szelepet — biztonsági berendezést — (amely már megvolt!) Továbbá: az ajtót kívülről kell nyithatóvá tenni, betonplaccot kell építeni stb. Volt olyan illetékes is, aki különösebb indoklás nélkül csak any- nylt állapított meg: az új só- fürdős edzősor a jelenlegi helyén sem üzemeltethető. Nagyon helyes, hogy hatóságaink vigyáznak a dolgozók testi épségére, óvják egészségüket. Ez kötelességük. Ám az is helyes lett volna, hogy a javító állomás főmérnökével, termelési osztályvezetőjével, akik pedig szerintünk a légi 11 etékesebbek az észlelt hiányosságok pótlására, személyesen beszéljék meg: kérem ez és ez kellene még ahhoz, hogy kamatoztatni tudják az újítást. Zovcsint azóta is megszólítják kollégát: „Felvetted az újítási díjat és nem sok haszna van belőle a népgazdaságnak, üzemünknek”. Mit tehet erről Zovcsin?! ö szeretné legjobban, hogy újítása még többet hozzon a javítónak, mint eddig, s nyilván a főmérnöknek, a termelési osztályvezetőnek és az igazgatónak sem mindegy, hogy évi 40 vagy 45 millió forint nyereséget produkál-e az üzem. Úgy véljük azonban, hogy ez a tűzrendészetnek sem mindegy, hiszen ők is a népgazdaságnak, hogy új mondjam „eltartottjai Ezért a sok csűrés-csa- varás helyett — annál inkább, mert pesti, vidéki és csabai üzemek, többek között a konzervgyár stb. várják az újítás révén kemény felülettel ellátott alkatrészeket — volna egy javaslatunk, amit a gépjavító főmérnöke is helyesel, mondván: „Megcsináljuk, — kérem, a betonplaccot, a védőrácsot megfordítjuk az ajtót is, ha szükséges, csak üzemelhessen az új gépsorunk. Megcsinálunk mindent, ami erőnkből telik... Javaslatunk a következő: Beszéljék meg szemtől szembe a felek, és állapodjanak meg abban, mi az, amit a legsürgősebben tenni kell az üzemelés folyamatosságáért, úgy, hogy ez biztosítsa az ott dolgozók testi épségét. De ne feledjék: a szofisták ugyan be tudták bizonyítani: a fehér is fekete, ha úgy tetszik. Zátopek azonban nem tudott egyszerre ötöt lépni. Mégis célhoz ért És mindig hamarabb, mint a társai... V. D. Több mint kilencezren vettek részt szakszervezeti politikai oktatásban Az elmúlt oktatási évben Békés megyében több mint 9000-en vettek részt szakszervezeti politikai oktatásban, háromszor annyian, mint előbb. Az oktatásban sok szocialista brigád kapcsolódott be. A propagandisták közül 72-en egyetemi, 213-an középiskolai, 176-an pedig általános iskolai végzettségűek voltak. Az új oktatási évad októberben kezdődik, és 1969. május 31-ig tart. A szakszervezeti bizottságok a tervet még ebben a hónapban elkészítik.
