Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-06 / 157. szám

1968. JÄTIus 6, 4 Szombat Gépjármüvek és balesetek - Kár és a fizetőképesség — Kármegtérítés és biztosítás Interjú az Állami Biztosító jogtanácsosaival Ma gyársvatő ünnepség Megdöbbenéssel olvassák az i emberek az újságokban szinte j naponta közölt súlyos és tragikus | közlekedési baleseteket. A gép­kocsik számának emelkedése saj­nos a balesetek növekedését is \ eredményezi. Mondhatjuk, hogy megyénkben a gépjárművek ösz- szeiitközése szinte mindennapot esemény. A balesetektől ugyan óvjuk ; magunkat a figyelmességgel, de amikor a baleset bekövetkezik, j már csak legfeljebb a Biztosító tud segíteni a károk megtérítésé- • ben. Ezért kerestük fel a napok­ban az Állami Biztosító megyei Igazgatóságának jogtanácsosait, és választ kértünk néhány kérdésre. — Mint ismeretes, kötelezővé , tették a gépjármüszavatossági biztosítást. Miért volt erre szük­ség, és mennyiben segíti ez a közlekedés balesetmentességét? _ A rendelet kettős célt szol­gál — válaszolták. — Részben ; rédi az autósok és motorosok ér- j dekeit, részben biztosítási fedeze- ' tét nyújt a balesetek sérültjeinek. Azt mindenki tudja, hogy a má- ; soknak okozott kárért igen szé- ! les körű felelősséggel tartozik az - autó vagy a motorkerékpár tu­lajdonosa. Ez alól csak akkor ! mentesül, ha működési körén ki- i vüli elháríthatatlan ok következ­tében történt a baleset. És meg kell mondani, hogy az ilyen oko- j kát nagyon ritka esetben lehet bizonyítani. — Mi történik akkor, ha a balesetet okozó gépjármű veze­tője a közlekedésrendészeti szervek szerint nem felelős a balesetért vagy ha ügyében felmentő ítéletet hoz a bíróság? ' — Ebben az esetben is kártérí­tési felelősséggel tartozik a gép­jármű üzemben tartója. Bár az , eljárás során a bizonytalansági té­nyezőt a gépjárművezető javára kell értelmezni, a keletkezett kár­térítési perben viszont az üzem­ben tartónak kell bizonyítani az elháríthatatlan okokat. Előfordult, hogy szakadó eső­ben, este halálos balesetet okozott a gépjárművezető, mert a járdá­ról egy gyalogos a gépkocsi elé lépett. Tanúk nem voltait, a fék­nyomokat is elmosta az eső. A gépjárművezető azt állította, hogy megfelelő sebességgel közlekedett és féktávolságon belül lépett a sértett a kocsi elé. Tehát nem tudta már elkerülni a balesetet. Az ellene indított bűnvádi eljá­rást természetesen megszüntették, mert nem lehetett bizonyítani, hogy túllépte-e a megengedett se­bességet, vagy sem, de ugyancsak nem lehetett bizonyítani azt sem, hogy féktávolságon kívül vagy belül észlelte a gyalogost. Ennek ellenére az elhunyt gyalogos hoz­zátartozói kártérítére jogosultak, mert azt sem lehetett bizonyíta­ni, hogy a balesetet elháríthatat­lan ok idézte-e elő. — Ilyen esetben mi a szere­pe az Állami Biztosítónak. — Lényegében emiatt tették kö­telezővé a felelősségbiztosítást. A díj megfizetése ellenében a mi feladatunk, hogy az üzemben tar­tó kártérítési felelősségét ma­gunkra vállaljuk, vagyis az oko­zott kárt rendezzük. A múlt év­ben például az egész országban 9700 gépjármű szavatossági kár- kifizetését vállaltuk magunkra, a néhány száz forintos károktól a százezer forintosig. Ha a majd­nem tízezer kárt a gépkocsiveze­tőknek, illetve tulajdonosoknak kellett volna megfizetnie, ez el­viselhetetlen terhet rótt volna rá. — Magyarul ez azt jelenti, hogy sokan nem is tudnák ren­dezni anyagilag a károkat? — Igen, azt. Ebből következik, hogy a biztosítást előíró rendelet másik fő célja az, hogy a balese­tek áldozatai, függetlenül attól, hogy a károkozó fizetőképes, vagy sem, megkapják mindazt a kárté­rítést, amelyre jogosultak. Számtalanszor előfordul példá­ul, hogy a baleset következtében a sérült olyan törést szenved, hogy munkahelyéről hosszú ide­ig kiesik, tehát nem tud keresni, sőt sok esetben maradandó rok­kantsága is származik a baleset­ből, amiatt korábbi foglalkozását nem tudja folytatni. Ilyen eset­ben is meg kell kapnia a táppénz és az átlagkereset közötti külön- bözetet, sőt a súlyos betegség mi­att még azt a segítséget is meg kell kapnia, amely a kalóriadú- sabb étkeztetéséhez szükséges. Jogos ilyen esetben a járadék- igény is, mert olyan anyagi hely­zetbe kell hozni a sérültet, mint amilyenben volt a baleset előtt. Ezt az összeget egy magánem­ber képtelen megfizetni! — Mi történik akkor, ha va­laki elmulasztja a biztosítási díj befizetését? — Félévenként fizetik a gép­járműtulajdonosok a biztosítási díjat. Abban az esetben, ha az előírt napra nincs befizetve a biz­tosítási díj, úgy a közlekedésren­dészeti szervek a gépjárműt le­állítják, a forgalmi rendszámát pedig bevonják — mondották be­fejezésül az Állami Biztosító me­gyei Igazgatóságán. V. T. Nagy' esemény színhelye lesz ma Békéscsaba legújabb üzeme. Ma, szombaton délután egy órakor tartják a Szerszám- és Gépelem Gyárak új békéscsabai forgácsoló szerszámgyárának avató ünnepségét. Az ünnepi beszéd után kitüntetéseket és ju­talmakat adnak át a beruházás szervezésében, az építésben és a szerelésben kdtűniteknék, majd az avató ünnepség résztvevői gyárlátogatáson ismerkednek meg a megyeszékhely eme új üzemével. , VVWWWVW' Napirenden a munkásőrség tevékenysége A megyei párt-végrehajtóbi­zottság elemzése után jelenleg a járások és a városok párt-vb ülésein értékelik az 1968-as ki­képzési év első felének tanulsá­gait munkásőreink gyakorlatai­ról. A tanácskozásokon haszno­sítják a megyei vb-n elhangzott megállapításokat, és meghatá­rozzák a következő félév leg­fontosabb tennivalóit. Megyeszerte kedvezően érté­kelik a munkásőrség testületé­ben dolgozó kommunisták — és pártonkívüliek — helytállását. Az eddigi tapasztalatok szerint bevált az idén széles körben bevezetett úgynevezett centra­lizált kiképzési forma s a mun­kásőrök fegyelme tovább erősö­dött. Jancsó Adrienne, Suránifi Ibolya és ßanffy György előadói estje A Megyei Művelődési Ház.Ze-,és Bánffy György. A három ne- ne és Költészet című nyári bér- vés művész Ady Endre, Babits letsorozatának következő előadá sát július 9-én, este 8 órakor tart ják Békéscsabán, a művelődési Mihály, Kosztolányi Dezső, Ka­rinthy Ferenc, Tóth Árpád, Jó­ház nagytermében. Az esten ne- j zsef Attila és Ilyés Gyula versei- ves előadóművészek szerepelnek; bői összeállított műsorukat mu- Jancsó Adrienne, Surányi Ibolya | tátják be. Tüzet okoztak a seregélyek Július 3-án a szeghalmi Rákó­czi Termelőszövetkezet földjén mozdonyszikra okozott tüzet, melytől kigyulladt a vasúti sínek mentén levő táblán a kombájn­szalma. Szerencsére a gyors be­avatkozás eredményre vezetett és így mindössze 40 mázsa kom­bájnszalma pusztult el. Július 4-én Szeghalom és Vész­lő között a vasúti sínek mentén szintén mozdonyszilírától kigyul­ladt az avar és a közelben levő bozót. A tüzet hamar észrevették és értesítették a szeghalmi állami tűzoltóságot, melynek tagjai rö­vid idő alatt eloltották és így nem terjedt át a közelben levő lakott területre, illetve a gabona­táblákra. Július 4-én egyébként több tűz is volt megyénkben. Két alka­lommal okozott kárt a gyermek- játék. Végegyházán, a Kossuth utca 108 szám alatt Fülöp József portáján keletkezett tűz gyermek- játék következtében. Kigyulladt az udvaron levő takarmány. Gá­doroson Pintér Ferenc portáján okozott tüzet a gyermekjáték. Ettől meggyulladt a kukorica- szár-kúp és mintegy 200 kéve égett el. Nagyobb tűz volt Dévaványán, a gépjavító állomáson, ahol a do­hányzás okozott kárt. Az éjszakai órákban kigyulladt a raktár, el­pusztult nagyobb mennyiségű tá­rolt anyag és a tűz átterjedt a tetőzetre is. A kár a hozzávetőle­ges számítások szerint 48 ezer forint. Július 5-én a kamuti Béke Tsz búzatáblájának közelében ifjú Bróda Gáborné a tűzhelyből ki­szedett izzó hamut a mezsgyére öntötte és ettől kigyulladt az avar, majd a gabonatábla. Sze­rencsére a környék lakói hamar eloltották a tüzet és így mind­össze egy hald gabona égett le. Különös módon történt tűz a Vi- zesfási Állami Gazdaság terüle­tén. A csoportban repülő seregé­lyek nekimentek a magasfeszült­ségű vezetéknek, a meggyuladt madarak a földre estek és róluk a tűz tovább terjedt. Itt is a gyors beavatkozás akadályozta meg a nagyobb kárt. Osztrák mezőgazdasági küldöttség járt hazánkban Július 2—5 között tapasztalat­csere-látogatást tett hazánkban az osztrák mezőgazdasági, be­szerző-, értékesítő és hitelszö­vetkezetek négytagú küldöttsé­ge. A delegációt dr. Rudolf Ras- ser, az osztrák Raiffeisen Szö­vetség elnöke, az Osztrák Nem­zeti Bank alelnöke vezette. A küldöttséget fogadta Dobi Ist­ván, az Elnöki Tanács nyugal­mazott elnöke, az Országos Szö­vetkezeti Tanács elnöke. Szabó István, a TOT elnöke és Szirmai Jenő, a SZÖVOSZ elnöke. A ' vendégek ellátogattak több szö­vetkezetbe. A küldöttség pénte­ken tért vissza Ausztriába. 6. Minden szinte automatikusan történik. Látom az operációs felületet, a tüdőt, fejemben a tervem és annak különféle vál­tozatait, szakaszait egymás után hajtom végre a megszokott, egy­szerű mozdulatokkal. A kezet irányítani: ebből áll műtét köz­ben a gondolkodás. Mozgás, te­kintet, az eredmények pillanat­nyi felmérése, a mozzanat lezá- * rá'sa. Az egész külvilág kikap­csolva. Így állhat az ember hat óra hosszat is, és nem érzi, hogy lába van. Persze olyankor, ha . nehéz az eset. Ha könnyű, akkor mindennapos munka, mint egy lakatosé. Ez most nehéz. Ponto­sabban: nehéz lesz. Mihelyt a tüdő felső lebenye elvált a mellkasfaltól, láthatóvá lett, hogy a daganatra emlékez­tető tömörülés — szövetszaporu­lat — a szívből kivezető erek­ben helyezkedik el: az aorta­íven, vagy a tüdőverőérben. A tüdő csak odanőtt, s a vérzés oka ott, a nagy erekben rejlik. Ha megnyomom a daganatot, lüktet ujjam alatt. Aneurizma — értágulat! Az aorta aneurizmája. A kórkép egyszeriben megvi­lágosodik. Az előző műtét után tüdőtályog keletkezett, s a gyul­ladásos folyamat elpusztította a Botall-vezeték mellett a megvál­tozott aortafalat. Üreg támadt; az aortával egyesült verőértágu­lás. Nemrég áttört a hörgőbe is egy keskeny nyíláson — ezen keresztül kerül oda periodikusan a vér. A következő vérzés köny- nyen az utplsó lehet. Minden nagyon világos és — nagyon nagy baj. Sokkal rosz- szabb, mint vártam. Az aortán nyílás, a tüdőn tályog. A verő­értágulás folytán keletkezett üreg az aortaív egy részét fog­lalja el. S mindezt az összenövé­sek vastag rétege veszi körül, szilárdak, mint egy porc. S rá­adásul — a tüdőszövet is gyul­ladásos. Kezem gépiesen dolgozik to­vább, szétválasztja az összenö­véseket, egyre közelebb jut ma­gához a tágulathoz. Fejemben azonban egyetlen gondolat lük­tet: mit tegyek? Munka közben kisebb a félelem, szinte olyan, mintha még nem ébredtem vol- ia a veszély tudatára. Meg kell állnom. Kézmosás: c gondolkodási szünetet jelent. Tehát két lehetőség van. Az első: bevarrni és távozni. A visszavonulás útja még nyit­va áll. Egy kép: hozzámfut az anyja: „Jól sikerült? Életben marad Majácska?” Sajnos, nem. Meg­hal, mégpedig valószínűleg na­gyon hamar. Semmit sem lehet tenni. Illetve: lehetett volna, de nagyon veszélyes. Meghalhat a műtőasztalon. Nos hát? Hallga­tás. Volt esély a megmentésére? Igen volt, de nagyon kevés. Fél­tem a próbálkozástól. Hát akkor miért vállalta a műtétet? És most mit tehetünk? Szállítsuk Moszkvába? Nem, azt nem le­het. Meghalna a repülőgépen. Szünet. Egy tekintet. Majd a betegszobában: a kis­lány felébredt. Sápadt arcocska A szemében reménysugár. Egy kis idő múlva: köhögés, vér. Sok vér. Ismét egy tekintet: benne csodálkozás? Hogyan? hiszen a műtét... Talán — ... Ki kell mennem a betegszobából. A professzor nem köteles ott ülni minden beteg mellett. Jók az osztályorvosaim, elvégzik, ami kell. Különösen olyankor, ha nincs más teendő, mint vérátöm­lesztés. Tudtam? Igen. És meg­ijedtem attól, hogy majd ezt mondják: megölted. Nos, igen. Hullaház, temetés, az anya te­kintete? Igen... Eredj innét... A második: megkísérelni. El­választani az aortát, a tágulat fölött és alatt. Minél közelebb. És a tüdőverőeret is. És a tüdő­lebenyt. Azután érszorítóval ösz- szenyomni az aortát és gyorsan eltávolítani a tágulásos részt a tüdőlebenyről. Az aorta nyila­sát bevarrni. Az aortát azonban csak legfeljebb tíz percig sza­bad összeszorítani és azt is csak úgy, hogy a fejbe vezető erek feljebb legyenek a nyomás he­lyétől. Ha lejjebb vannak, ak­kor elhal az agyvelő. Időm tehát kevés. Ámde az aortán a lyul' t az ujjammal is befoghatom, el- távolí thatom az érszorítókat, megvárhatom, amíg az artériás vér átmossa az agy velőt, és újra összeszoríthatom az ereket. Ez néhányszor ismételhető is. Már volt rá példa, és sikerült. Itt azonban összenövésekkel, gyul­ladással állok szemben. Sikerül- e összevarrnom az aortán a lyu­kat? Ha nem? Akkor — vége. Ismét az anya. Minden szó fö­lösleges. Szemében rémület: meghalt! Igen. Tehetetlen vol­tam. Verőértágulás. Összenövé­sek. Elváltozott szövet. Felsza­kadás. Vérzés ... „meghalt...” De hátha sikerül? Akkor, mint ma is, belépek a kórterembe. ..No, hogy vagyunk, kislány? Te kis kedves ...” Harmadik megoldás nincs. Ta­lán lekössem a hörgőket? Akkor a tüdőben a gyulladás gyorsait előrehalad és a kislány- ugyan­olyan gyorsan meghal. Csak két lehetőség áll fenn. Csak kettő. Nehéz a választás. Hát dolgoz­zunk még egy keveset. Halogas­suk egy kissé a döntést. Ha nem sikerül az aortát elválasztanom és megrövidítenem a fejbe veze­tő ütőereket, akkor magától adó­dik a válasz: minden lehetetlen. De sikerült. Majdnem sikerült. Feltártam a szívburok-üreget, felszabadítottam a felszálló aor­tát, majd annak mentén lefelé haladva, elérkeztem a fontos erekhez. Az aorta alatt csator­nát képeztem és egy szalagoci-

Next

/
Thumbnails
Contents