Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-31 / 178. szám
1968. Július 31. 3 Szerel. Uj szokás — jó szokás Kellemes meglepetéssel fejeződött be a Békés megyei Tanács Építőipari és Tatarozó Vállalat első félévi műszaki konferenciája. S ezt az okozta, hogy a vállalat vezetőségének és szak- szervezeti bizottságának kezdeményezésére — kinek-kinek a munkája alapján — ekkor adták át a megérdemelt prémiumot. Üj szokás kezdődött meg ezzel a vállalatnál. Ez nemcsak azért jó, mert a prcmizáltaknak nem kell hetekig találgatni azt, hogy ki-ki mennyi prémiumban részesül, hanem, ami a legfontosabb: a pénzre sem kell sokáig várakozni, mivel a tanácskozás után mindenki átvehette az őt megillető összeget. Összesen harmincötén kaptak prémiumot. Ahogy a listából kiderült, nyoma sem volt egyen- losdinek, mert az összegek igenigen eltértek egymástól. Olyannyira, hogy 237 forinttól a majd 3000 forintig szélesedett a skála. A különböző beosztású gazdasági, műszaki és munkahelyi vezetők között az első fél év eredményei alapján csaknem 46 ezer forintot osztottak szét. Néhányukat azonban mégis meglepetés érte. Csak éppen nem kellemes, hanem kellemetlen. Az egyik építés- vezető és művezető prémiumából ugyanis 25—25 százalékot vontak le a munkaterületén történt balesetek miatt. Átlagbér-túllépés miatt viszont egy művezető és négy központi dolgozó prémiumának húszonöt-ötven százaléka „ugrott”. Jó tanulság ez a jövőre. Nevezetesen arra, hogy sokkal többet szükséges törődni a munkásvédelemmel és az átlagbérek ellenőrzésével, mert különben az illető vezető prémiuma bánja. A kezdeményezés, mármint az. hogy az érdekeltek közvetlenül a műszaki konferenciát követően kapták kézhez a pénzt, általános tetszést aratott. Az új szokás, s tegyük mindjárt hozzá azt, hogy jó szokás, ugyanakkor hasznosan és frissen szolgálta az ösztönzést is, ahol pedig kellett, a figyelmeztetést is. S ez csak növeli az értékét. P. P. Nagy a forgalom az fmsz-ek ruházati boltjaiban Hétfő reggel óta a szokottnál is jóval nagyobb *. forgalom megyénk fogyasztási és értékesítő szövetkezeteinek 112 ruházati boltjában. A 20—40 százalékos árengedmányű nyári szezon végi kiárusítás minden eddiginél több vásárlót vonzott a boltokba az elmúlt két nap alatt. Az fmsz-ek vezetői a megye hetvennégy községének szezon végi kiárusítására 14 és fél millió forintot meghaladó árukészlettel készültek fel. Különösen nagy a választék pamut- és selyemáruból, lakástextilből, férfi és női gyermek- konfekcióból, valamint cipőből. Az augusztus 12-ig tartó nyári szezon végi kiárusítás áruválasztékosságára jellemző, hogy július második felében mintegy 8 millió forint értékű ruházati cikket szereztek be az fmsz-ek kereskedelmi vezetői egyrészt a nagykereskedelmi vállalatoktól, másrészt közvetlenül az ipartól. B. I. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Á csalafinta fuvaros és a vajszívű főnöke Szaszák Ádám békéscsabai fuvarosnak szívesen gratulálnánk abból az alkalomból, hogy sikerült egy családi házat építenie magának, ha nem tudnánk, hogy a költségek jelentős részét gyanútlan ügyfelein vasalta be. De ne vágjunk a dolgok elé, idézzük sorjában a történteket, úgy, ahogy azok a Békéscsabai Városi Bíróság tárgyalásán jegyzőkönyvbe foglaltattak. Korábban két cég épített cserépkályhát a megyeszékhelyen magánosok részére: a Zalaegerszegi Cserépkályhagyártó Vállalat kirendeltsége, illetve a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz részlege. 1966 januárjában egyesült a két kisüzem a ktsz égisze alatt. Az átszervezés számunkra azért fontos most, mert az egyesülés előtt eltérő módon számolták el a megrendelő lakására kiszállított cserépkályha- anyagok fuvardíját. A cserépkályhagyártó vállalatnál — így természetesen a békéscsabai ki- rendeltségnél is — a vállalkozói díjban benne foglaltatott a fuvarköltség is. Ezen a címen tehát semmit sem kellett fizetnie a megrendelőnek, amikor megjelent házánál a fuvaros. A ktsz- nél viszont más volt a kalkuláció; a részleg megrendelői külön honorálták a fuvart, mivel ez a költség nem szerepelt a vállalkozói díjban. Az egyesülés után a vállalati elszámolási mód alkalmazására utasította a ktsz vezetősége Laurinyecz Mihály részlegvezetőt. Ö azonban inkább Szaszák Adámra hallgatott, aki — elégedetlen lévén a keresetével — megpendítette: nem lehetne-e továbbra is külön díjat felszámolni a megrendelőknek az anyagszállításért. A részlegvezető nemcsak beleegyezett a nyilvánvaló szabálytalanságba, hanem még utasította a központban dolgozó adminisztrátorokat is, hogy ilyen értelemben tájékoztassák a megrendelőket. Szaszák élt a lehetőséggel. 1966 januárjától 1967 végéig, leleplezéséig, 321 ügyféltől vasalta be a külön fuvardíjat, s ily módon körülbelül 28 ezer forint jogtalan haszonra tett szert. E pénz — mint mondtuk — „jól jött” a lakásépíttetés idején. De nemcsak az ügyfeleket fizettette meg kétszeresen, hanem sokszor ke- ríyéradóját, a kályhaépítő részleget is. Körmönfont módon úgy állította ki a fuvarlevelek egy részét, hogy ne derüljön ki belőlük pontosan, mit és hova szállított. Így munkabért kapott arra az időre is, amit a magánházakhoz való anyagszállítással töltött. Fuvarleveleit Laurinyecz Mihály részlegvezető ellenőrizte, s az ellenőrzések során nem kevesebb „szívjóságot” tanúsított, mint akkor, mikor hozzájárult Szaszák különjövedelméhez. Kérdés: vajon miért? A vállalat dolgozói, akik felhívták a népi ellenőrzés, illetve a rendőrség figyelmét a fuvaros üzel- meire, úgy vélték, hogy a részleg- vezető és kedvenc fuvarosa osztoznak a görbe úton szerzett hasznon. A bírósági eljárás során ezt nem támasztották alá minden kétséget kizáró adatok, így mi is megtartjuk magunknak a feltételezésünket. Bebizonyosodott azonban, hogy Laurinyecz Mihály elnézte Szaszák Ádámnak a csalást, és ezért mindkettőjüket 10—10 hónapi szabadságvesztésre ítélte a Békéscsabai Városi Bíróság. Az ítélet nem jogerős. Békés Dezső Két év alatt csaknem négyszeresére nőtt a háztartásokban felhasznált gáz Gazdag program, sok élmény... Minden nyáron megnyitja kapuit Mezőhegyesen a József Attila úttörő-, őrsvezetőtábor, amelynek az idén is gazdag programja van. A szeghalmi és a mezőkovácsházi járás legaktívabb úttörői, őrsvezető-jelöltjei töltenek itt 10 napot. Kulturális rendezvények, szellemi vetélkedők, társasjátékok, szavaló- és énekversenyek tarkítják a programot. A VIT jegyében Ki mit tud? vetélkedőt, az olimpia tiszteletére pedig sport- és tornavetélkedőt rendeznek. Szerencsés földrajzi és geológiai adottságainál fogva, Békés megye viszonylag jelentős mértékben részesül az országos földgáz-program beruházásaiból. 1965-től 1967-ig csaknem négyszeresére emelkedett a háztartásokban felhasznált gázmennyiség és több mint 6'00-ra nőtt a földgázzal ellátott lakások száma. Békéscsabán, Gyulán és Orosházán elkészült és üzemel a földgáz-közművek első része. Ezekben a városokban — és a fogyasztók közé lépő többi helységben is — a jövőben földgázfűtésesre tervezik az új ipartelepeket, közintézményeket. A városok után sor kerül a nagyközségek földgázzal való ellátására is. A negyedik és az ötödik ötéves terv időszakában Békés, Sarkad, Tótkomlós, Újkígyós és Gyulavári községbe vezetik be a korszerű fűtőanyagot. A községek földgázprogramját társulati úton kívánják megvalósítani. Az elmúlt két év alatt 3900- ról több mint 9000-re emelkedett a propán-bután palackkal ellátott lakások száma. „Valószínű, szigonyszásra használták... 200 éves öreg csónak került elő a Fehér-Körös medréből ff Új, értékes lelettel gyarapodott a gyulai Erkel Ferenc Múzeum. Csaknem sértetlenül sikerült kiemelni a Fehér-Körös medréből egy nyolc méter hosszú halász- csónakot, amelyet több mint 200 évvel ezelőtt egyetlen tölgyfa törzséből alakítottak ki. Két rekeszt hagytak benne a mesterek, így három részre tagolódott a faragott orrú csónak. Az ásatást vezető L. Juhász Irén régésznő a következőket mondotta el a csónak megtalálásának történetéről: — Juhász András nagybátyámtól többször hallottam, hogy amikor ő még gyerek volt, érdekes faragott orrú csónakot találtak a favágók a Fehér-Körös medrében. Nagybátyám — aki halászni szokott — erőskö- dött: érdemes volna keresni. Szerinte még lesz elsüllyedt csónak a Fehér-Körös egyik ismert szakaszán. Apám is hozott már nekem bronzkori leletet. Mindketten örülnek, ha régész szenvedélyemnek kedveskedhetnek valamivel. — Nos, a mostani nagy szárazságban jól leapadt a Körös vize. Soha jobb alkalom — gondoltam magamban — s hozzáfogtunk az ásatáshoz. Meg is találtuk á várva várt csónakot. Igen nagy volt az izgalom. Nemcsak én magam izgultam: vajon mit találunk? Nagy lelkesedéssel segítettek az ásatásban részt vevő munkások is, a Sarkadi Kislakásépítő Ktsz pedig 24 órán belül beszállította a múzeumba a csónakot. — Elmondanám még azt is, hogy a Fehér-Körös mostani mederszintjétől mintegy 160 centivel mélyebbre találtuk meg a csónakot. Csaknem függőleges helyzetben süllyedt az agyagba. Csupán 20 centi homokréteg volt a felszínen. A csónakban talált agyagból mintát küldtem illetékes helyre s a geológusok ebből sok mindenre következtethetnek. Megyénkben hasonló jellegű csónak még nem került elő, ezért örültünk nagyon a sikeres mentésnek. Azt már Szilágyi Miklós múzeumigazgatótól tudjuk, hogy ezen a tájon évszázadokkal ezelőtt fő foglalkozás volt a halászat. Előszeretettel alkalmazták a szigonyozást is. A csónakok zöme nem itt készült, hanem erdős vidékein faragták s úgy úsztatták le a vízen. A most megtalált csónak formája arra vall: szintén sziigonyozásra használták több mint 200 évvel ezelőtt a halászok. A. R. Megkezdhetjük az ásatást, itt a csónak orra! — adja ki az utasítást nagy örömmel a régéss Sikerült partra vontatni a kétszáz évesnél öregebb tölgyfacsónakot. A kép jobb oldalán Juhász Irén régészt látható.
