Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-28 / 176. szám

1068. Július 28. 3 Vasárnap Óriás dinnyék szűreién a Bánkúti Állami Gazdaságban II jó gazda gondosságával Kormányintézkedés az állattartás biztonságáért JÜLIUS VÉGE kettős fordulatot hozott állattenyésztésünk idei, meglehetősen viszontagságos hely­zetében. Az egyik természeti, a doskodni kell a teljes gazdasági év tartamára az állatok eltartásáról, a tenyésztési kedv és a termelési biztonság megőrzéséről.” Ennek Évtizedekkel ezelőtt nyert or­szágra, világra szóló hírnevet Bánkút, a kiváló búzafajtájával. Ennek a nemesített búzafajtának a születése óta nagyot fordult a világ. Minket most a Bánkúti Álla­mi Gazdaság egyik 4. éve léte­sített üzemága, a dinnyetermelés csábított Bánkútra. Szinte hihe­tetlen kép tárult elénk: a diny- nyével bevetett, többnyire bepa- lántált 103 hold területen na- gyobbnál nagyobb, mondhatnánk óriási dinnyék tárultak a szé­pünk elé. Nem mertünk volna fogadni abban, hogy egy-egy pél­dány 16 vagy 20 kilpt nyom-e a mérlegen! Persze, a hevesi, a Marsovszki és a Sugár Bébi gö­rögdinnyefajtákról van szó. A sárgadinnyefajtákkal, az Ezüst Ananásszal és a Turkesztánnal sem vallanak szégyent. A tartós szárazság, a nagy ká­nikula ellenére is nagyszerűen fejlett indázat és dinnyetermés láttán önkéntelenül valamilyen titokzatos új agrotechnikai mód­szert sejtettünk. Hiába kutattuk, nem találtunk ilyesmit. A hatal­mas dinnyeföldből 60 holdat 18 nagvkamarósi család művel, a községükbeli Ságvári Tsz-ben vállalt 8—10 hold kapáskultúra mellett. Négy család pedig He­ves megyéből költözött Bánkút­ra a dinnyetermesztési szezon ide­Bossxantó vásárlás Családom nagyon szereti a diny- nyét. Bevallom, jómagam is, ezért voltam hajlandó kinyitni a nem túlságosan kövér erszényemet a kedvelt nyári gyümölcs megjele­nésének csaknem a premierjén. Két görgőt választottam ki, mert az a kedvenc. A kartársnö lemérte és közölte az árat: 50 forint körül járt. — Mindegy — mondtam —, több is veszett Mohácsnál. Kérem, szíveskedjék meglékelni, mert ugye­bár így zsákbamacska ez a drága portéka. — Nem lehet, azaz nem szabad — hangzott a válasz. — Visszahozni se lehet, mert nincs leírás, meg az­tán mit kezdenénk vele. Különben is felesleges a lékelés, mert a nagy kánikulában jól megérett, cukor­édessé vált a dinnye. Nem érett meg. Mi több, csaknem zöld volt a belseje. Ügy látszik, nemcsak nekem van bot­fülem a dinnye érettségét jelző bufogáshoz, hanem annak is, aki leszedette és eladta. Napokig saj­nálkoztam a csak úgy kidobott, egy pár rántanivaló csirke árán. Aztán megint bevitt a ... dinnye­rajongás a zöldséges boltba. Ekkor már egy férfi volt ott. Ezúttal a biztosabb sikerrel kecsegtető sár­gadinnye mellett döntöttem. Ám, alig értem hozzá, a többi vásárló kiszolgálásával elfoglalt ... azt se tudom, hogy minek nevezzem azt az unszimpatikus valakit, dörgő hangon rám förmedt; asszonyom, ne nyomkodja azokat a dinnyéket, mert úgy összehorpadnak, hogy a kutya sem veszi meg. Erre a hangra az egyik asszony, aki szintén dinnyét akart vásárol­ni, kisietett a boltból. En egy da­rabig dermedten, megszégyenülten álltam, mint akit lopási kísérleten kaptak. Aztán kikaptam a ládából két dinnyét, éppen azt, ami a kezem­be akadt. Kifizettem, hazavittem és még most is ott van. Félek, hogy érte jön az a bariton hangú bol­tos azzal, hogy keveset számolt, amiért megzavartam a dinnye til­tott tapogatásával. Ügy látszik, csak mese az az időszak, amikor a vá­sárlót mindenütt előzékenyen szol­gálják ki, emberi mivoltának meg­felelően — a pénzéért. — k. L jére. A kérdésre, hogy mi nö­velte ilyen hatalmasra a bán­kúti határban a dinnyéket, a 63 éves nagykamarási Almádi István azt válaszolta, hogy ő kis­gyerek kora óta foglalkozik a dinnyetermesztéssel, amit az ap­jától tanult. A szintén nagyka­marási Molnár József négy évvel ezelőtt vállalt dinnyetermesztést Bánkúton a feleségével együtt, aki ugyancsak a dinnyetermesz­tésben nőtt fel. Amint mondia, megtanulták a termesztés csín- ját-bínját, mégis idő kellett ah­hoz, hogy megismerjék a bánkúti földeket. A bánkúti dinnye keresetté vált az utóbbi években. Nemcsak a jó fajták, a termesztés régi, gyakorlott mesterei, mondhatnám művészei miatt, hanem azért is, mert a lehető legjobb földet vá­lasztják ki a gazdaság vezetői a dinnye termőtalajául. A buda­pestiek után az ország több nagyvárosából, Szegedről is ér­keztek vevők a gazdaságba. Szí­vesen fogadták őket, hiszen azért termelnek Békés megyében pá­ratlanul nagy területen dinnyét, hogy kielégítsék a jelentkező igényeket. Természetesen ebben szerepet játszik a gazdaság jö­vedelmezőségi törekvése, s az a nem titkolt célja is, hogy Él­üzem címet nyerjen. K. I. másik gazdasági vagy ha úgy tet­szik, gazdaságpolitikai. A természeti fordulat: az utolsó pillanatban vagy nem sokkal előt­te végre megérkeztek az esők. S az a kukorica, ami eddig kibírta a szárazságot, attól már biztosan pedig most már remélhetőleg na­gyobb hozamot adnak a követ­kező kaszáláskor. Számíthatunk legelőink, rétjeink megújhodására is. Nem kevésbé fontos esemény azonban a gazdaságpolitikai sem: a kormány kimondta, hogy „gon­érdekében az eddigi 400 ezer tofl- nás abrakimportot még 200 ezer tonnával emelték meg. REMÉNYT, BIZODALMÁT ad ez a kettős fordulat. Reményt ar­ni tudják állományukat, realizál­hatják azt a bevételt, azt a hasz­not, amit a gazdasági évtől ere­detileg vártak. És bizodalmát, hogy amivel mégis adós marad a természet, azt különböző módo­kon pótolja az állam — még nagy népgazdasági áldozatok árán is — a behozott külföldi takarmányok­termést várhatunk. ra, hogy ezután az állattenyésztők A lucernák í— ha erőfeszítésekkel is — tarta­Ha sok is a £on<l. aggodalomra már nines ok Műszaki konferencia a Békés megyei Tanács Építőipari és Tatarozó Vállalatnál kai. Nincs tehát ok arra, hogy állat­vásáraink a riadalom megnyilvá­nulásai legyenek. Nem szükséges hogy a termelők — különösen a háztáji gazdaságok — áron alul elprédálják jószágaikat, mert biz­tosítva lesz a szükséges takar­! | Viharosnak ígérkezett a Békés megyei Tanács Építőipari és Ta­tarozó Vállalat első félévi műsza­ki. konferenciája, mivel igen sok gonddal, bajjal kezdődött az idei esztendő. Tetézte ezt az is, hogy több biztosnak elkönyvelt építke­zést időközben lemondtak, s mit volt mit tenni ezután: piackuta­táshoz folyamodtak. Munkát ke­restek és találtak maguknak, s így ha lassan is, de egyre szaporodtak az építési igények. A tavalyinál 10 százalékkal nagyobb terv A műszaki konferencián Szikora János, a vállalat főmérnöke ismer­tette az első félévi eredményeket, termelési és gazdálkodási tapasz­talatokat. Mindenekelőtt érdemes megjegyezni, hogy az új gazda­ságirányítási rendszer ennek a vállalatnak a vezetőit és dolgozóit is nagyobb tettekre sarkallta. Ez derül ki abból, hogy az idei tervüket a tavalyinál 10 százalék­kal nagyobbra méretezték, mert úgy vélték,' hogy teljesítéséhez — a munkaerőhiány kivételével — minden feltétel megvan. A hi­ányzó munkaerőt pedig — lega­lábbis remélték — sikerül majd pótolni. Ez azonban csak részben sikerült, de így is várakozáson fe­lüli eredménnyel zárták az első félévet. A vállalat (építőipari, segédipa­ri. műszaki tervezési) halmozott termelési tervét 97,8 százalékra teljesítette. S hogy ez mégis be­csülendő, azt több minden bizo­nyítja. Termelékenvségi tervük teljesítése ugyanis 105,1 százalék lett, méghozzá úgy, hogy az össz- létszám 95, a munkáslétszám pe­dig csak 92,6 százalék volt. S ami szintén nem elhanyagolható, hogy a béralapnak 92,1 százalékát hasz­nálták fel, ami augusztus elsejétől módot ad a nehéz fizikai munká­sok bérének javításához, valamint az elhatározott bérfeilesztéshfn Ebből világosan látható, hogy a bérek mögött megvolt a szükséges termelési érték. a gondolkodásban, főként a cse­lekedetében, annak szemlélteté­sére több adat is kínálkozik. Az első, hogy több építkezést előrehoz­tak, s ezzel csaknem 7 millió forint többlet árbevételhez jutottak. De még ennél is meggyőzőbb, hogy a tervezett 100 ezer Ft veszteség­gel szemben fél év alatt 1 millió 103 ezer forint nyereséget értek el. A nyereség sorsa azonban még | a következő hónapok munkáján j múlik. Attól függ, hogy növekszik vagy csökken. Az előbbit szeret- jnék, s ez természetes. I Még nagyobb felelősségre van szükség Ezért is hangzott el a vitában nem egy szenvedélyesebb hangú felszólalás. Ezeket, ha olykor nyersek is voltak, elsősorban a nagyobb felelősségtudat és érzés sugallta. Voltak, akik azt kérték, hogy a munkaterületüket még jobban ké­szítsék elő, hogy esetenként ne kelljen a drága időt várakozással [ eltölteni., Életrevaló javaslat volt az is, hogy az előre nem várt, meghiúsult építkezés pótlására mindig legyen egy-egy tartalék munkahely, ahol a felszabadult munkaerőt foglalkoztathatják. Tö­rök Imre, a vállalat párttitkára a tervszerűség további javítását sürgette. Ehhez tartozik az is, — mint mondta —, hogy a fizikai dolgozók termelési feladatainak elősegítéséhez időben biztosítsák mindenütt a szükséges műszaki 1 feltételeket. j Többen kifogásolták — és jog- J gal —, hogv Szeghalmon a fém- tömegcikk építkezésén még min­dig csak munkaközi tervek alap- I ján dolgoznak, mivel a Békés me­gyei Tanácsi Tervező Iroda még j nem készült el a végleges tervek - í kel. Ez pedig nemcsak nehezíti, hanem hátráltatja is a termelést. Jó lenne hát, ha a tervezőiroda mielőbb szállítaná a terveket. A sok gond ellenére igaz az, amit többen így fogalmaztak meg a tanácskozáson: aggodalomra I nincsen ok, mert a lépten-nyomon tapasztalható szemléletváltozás, a nyereségérdekeltség érvényesülé­se most már nemcsak szavakban, hanem mindinkább tettekben is kifejeződik. Ez pedig biztató jel az új gazdaságirányítási rendszer első féléve után. Podina Péter mány. Nem indokolt, hogy meg­törjön az a szépen ívelő lendület, amely az idén tavaszig állatte­nyésztésünkben a legmagasabb állományokat, a legígéretesebb ho­zamokat mutatta fel. A ZÖLDÜLÖ MEZŐK és a nö­vekvő abrakjuttatások ma már lehetőséget kínálnak az állomány átteleltetésére. Persze ez sem ad okot a könnyelmű, „nagyvonalú” gazdálkodásra. Nem vagyunk ab­ban a helyzetben, hogy egyetlen köteg szénát veszni hagyjunk, vagy egyetlen mérő abrakot ész- szerűtlenül használjunk fel, egyetlen másodvetési lehetőséget kihagyjunk. Az áílomány átmen­tésének, a jövedelmező állattar­tásnak megteremtődtek ismét a lehetőségei, de ezt a lehetőséget csupán a jó gazda gondosságával, és ennek a gondosságnak egy kü­lönleges viszonyokhoz alkalma­zott, rendkívül lelkiismeretes be­tartásával használhatjuk ki meg­felelően, F. B. n%MWUWW«U iVHVVUV»WW«tV\»V MtMMUMMMVMWmVHmVHttmUMHtMMMMMW Javult a közgazdasági szemlélet (Fotó: Esztergály) Mindez nagyrészt annak az eredménye is, hogy immár a nye­reségérdekeltség rendszere érvé­nyesül. Ez pedig már nem tűri el a „majd csak lesz valahogy” élet- szemléletet, hanem egyre inkább követeli a helyes közgazdasági szemléletet. És nemcsak a külön­böző rangú vezetőktől, természete, sen elsősorban tőlük, hanem min­denkitől. Mennyire érvényesült már ez VÁROSIASODÁS

Next

/
Thumbnails
Contents