Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-23 / 171. szám

1968. július 23. 4 Kedd Miről olvashatunk a júliusi Párléleíbcu ? Jaminai mi A pártszervezetek és csúcsve­zetőségek választásáról ez év október 1 és november 16 kö­zött kerül sor. Erről a fontos eseményről részletes interjú ol­vasható a lapban. A vezető írás kiemeli, hogy a pártalap- szervezelekben a vezetőség be­számoltatása és kétévenkénti megválasztása mindig jelentős eseménye a pártéletnek. Ezzel a tevékenységgel nemcsak a párttagság aktivitását segítik elő, hanem újabb lendületet kap a vezetőség munkája, fel­frissül az összetétele és mind- ' ez elősegíti a feladatok megva­lósításának eredményességét. A beszámoló kollektív elké­szítésénél ajánlja a lap, hogy augusztusban vagy szeptem­berben tartsanak pártcsoport­megbeszéléseket. Itt értékeljék a párttagok egyénenkénti mun­káját és vitassák meg a nem­rég lezárult tagkönyvcsere so­rán elhangzott véleményeket, észrevételeket. Ezzel a mód­szerrel eleget lehet tenni annak a követelménynek, hogy a ve­zetőségválasztó taggyűléseken elsősorban az alapszervezet munkájával, a párttagok poli­tikai megnyilvánulásaival fog­lalkozzanak. A Pártszervezeteink életéből című rovatban ellenző írás jelent meg egy nagyüzemi pártcsoport munkájáról, szer­vezési formájáról. Érdeklődés­re tarthat számot többek kö­zött, a falusi értelmiség közötti politikai munkáról, a pedagó­gus alapszervezetek pártéleté­ről írott cikkek. Erzsébethely — köznapi nevén: i Jamina — a megyeszékhely leg­nagyobb, mintegy 17 ezer lelkei számláló kerülete. Az itteniek sze­retik szűkebb pátriájukat. Büszke örömmel veszik tudomásul a fej­lődés megannyi látható jelét, ám rögtön szóvá teszik, ha valami nincs rendjén. A teljességre való törekvés igé­nye nélkül nyújtunk át egy cso­korra valót azokból a jelenségek­ből, amelyek mostanság szóbeszéd tárgyát képezik Jaminában... KÖRHINTA Jó néhány hete ütötte fel ta­nyáját a piactéren, az elmaradha- i tatlan céllövöldével együtt. A sok- ! sok gyermek, elsősorban a tizen­éves fiatalok legnagyobb örömé­re. Estéről estére nagy itt a forga­lom: nem ritkán 150—200 fiatal nyüzsög a szórakoztató alkalma- I tosságok körül és még sok felnőtt is szívesen elidőzik a színes, zenés forgatagban. A vursli stúdiója a délutáni óráktól este tízig „sugározza'’ ze­nés műsorát. A lemez-repertoár­ban a legújabb táncdal- és sláger­számokat is megtalálhatjuk. A közvetlen környékbeliek közül többen mégis ironikusan jegyezték : meg (véleményem szerint oktala- | nul), bennünket ugyan jól beültet- | tek a hintába... vagAnykodás A tavaszon szorgos kezek kel- j lemes pihenőhellyé, szemre is tét- 1 szetős parkká varázsolták a szó­ban levő teret. De hol van már a tavalyi hó! A sok szórakozó fiatal j bizony nem kíméli a part gyepét1 és útjait. Kiváltképpen azok nem. ; akik kerékpárral, sőt motorkerék- í párral (!) úgy száguldoznak a tö- j megben, mintha a Millenárison 1 versenyeznének, önmaguk és má­sók testi épségét veszélyeztetve. Úttörőtábor Horányban E hónap elején érkezett meg Duna szigetén levő Horányba 25 lökösházi úttörő, hogy egy hétig birtokukba vegyék az Ex­pressz Utazása Iroda által lé­tesített úttörőtábor egy részét. A gyerekek még ki sem pihen­ték a hosszú út fáradalmait, de már örömmel fedezték fel, hogy megyénk más községeiből kösházi úttörők. Jól érztük magunkat, a hely szép, a koszt kitűnő, de legjobb a strand. Gyertek Ti is, találkozunk jövő nyáron'’ — ez volt a levélben. Most az tartja őket izgalomban, vajon ki találja meg az üzene­tet. Anódy Tibor Este tízkor a stúdió jóéjt kíván, a fiatalok egy része marad. Né­melyek tovább „szórakoznak”. Hogy hogyan, arról egyebek kö­zött a gyermekhinta leszakított biztosító lánca és egy vízszintes síkba görbített padtámla tanúsko- lik... VERSENYPÁLYA Sok gépjárművezető annak nézi az Orosházi utat a Szarvasi úttal összekötő egyetlen aszfaltburko­latú utat. Pedig ezen az útvonalon igen nagy a forgalom. Az autósok, motorosok egy része — fittyet hányva a KRESZ idevágó szabá­lyainak — mégis úgy, száguld, előz, cikázik, hogy az már hajme­resztő. Még az is közömbös nekik, hogy a Kolozsvári utca 62. szám alatt óvoda, a Madách utca torko­latában iskola van. A PERMETEZÉS Az említett útvonal mentén, a kivágott öreg akácfák helyett ül­tetett zsenge csemetefákat nemrég permetezték. Nagy nyomású fecs­kendővel és orkánszerű szélben. Ilyen helyzetben persze a fács- kákra vajmi kevés permetlé ju­tott, annál több viszont a fasor­tól alig két méternyire levő csa­ládi házak homlokzati falára. A permetlé-pacnik a Kolozsvári utca 13. számú ház falán ma is meg­tekinthetők. Ejnye, ejnye! Hát már a kerté­szek sem tudják, hogy szél ellen nem lehet... HUPPANÓ A belvárosból Erzsébethelyre tar­tó körjárati busz hangos pöfögéssel kapaszkodik a vasúti felüljáróra. A kocsiban a többnyire egymást jól ismerő törzsutasok között fo­lyik a vidám terefere. De csak a híd tetejéig. Amint a busz lefelé kezd ereszkedni, a beszélgetés egy csapásra megszakad. Vajon miért? Hát, senki sem olyan döre, hogy elharapja a nyelvét! A nem oly’ rég javított viadukt tátongó göd­rein ugyanis akkorákat huppan a nehéz Ikarus., hogy ehhez képest a Vidámpark hullámvasútja kis­miska... Ez lesz talán Jamina legújabb idegenforgalmi látványossága? Kazár Mátyás is vannak a közelben iskolások. kyUtoéhj étoo&ov \ Fordította: Radó György Különösen a kétegyházi pajtá­sokkal alakult ki baráti kapcso­lat. A szigetén az őrsök tájékozó­dási verseny közben ismerked­tek meg a vadregényes környe­zettel. A változatos, akadályok­kal tarkított út végül a duna- parti strandhoz vitt, ahol taná­ri felügyelet mellett kezdődhe­tett a fürdés. Kovács Géza ta­nár a sekély vízben úszni taní­totta a gyerekeket. Később fe- jélöbajnokság kezdődött, majd labdarúgó-mérkőzés, ahol a kétegyházi fiúk 2:0 arányban legyőzték a^lökösieket. Felejthetetlen élményt je­lentett a. visegrádi hajókirándu­lás. A festői Szentendréről ha­jóval mentek az úttörők Viseg- rádra, ahol áhítattal járták Má­tyás király kedvenc útjait. Egy ilyen táborozás szinte el­képzelhetetlen budapesti út nél­kül. A mi úttörőink is megláto­gatták fővárosunkat. Eleinte szokatlan volt a nagy forgalom, de hamar megbarátkoztak a sok látnivalóval. Különösen az ál­latkerti séta tetszett. A visszautazás előtti napot ismét á horányi táborban töltöt­ték a pajtások. A fürdés és já­ték közben felidézték az elmúlt hét sok szép élményét. Elindulás előtt Erney Attila VIII. o. ta­nuló egy bambisüvegbe zárt le­velet dobott a Dunába. „Egy hé­ten át Horányban üdültek a lö­20. Marina az asztalán motosz­kál, készül a főszakaszra. A gé­gészek mintákat vesznek az analízisekhez. Gyima a gyógy­szereket ellenőrzi az asztalán, és odahozat valamit. Csak mi állunk teljesen tét­lenül. Időleges csönd az ütközet előtt. Teljes gondolathiány. Csak állok, nézem a szívet. Lá­tom, hogyan válnak összehúzó­dásai egyre ritkábbakká — a hőmérséklet csökkenésének mértékében. Már üresen jár: a vért a motor hajtja. — Marina! A tűket, fonala­kat ellenőrizted? A billentyűket már meghozták? — Igen, minden kész. — Mulasd. Tehát a billentyű. Rozsda- mentes drótból készült váz, melyre plasztikanyagot húztak, és igen aprólékosan úgy varr­ták rá, hogy pontosan olyan billentyűvitorlát ábrázolnak, mint a természetes. Jól kifun- dálta Szencsenko. Legény a tal­pán mindenképpen, még akkor is, ha a billentyűje elégtelen. Nem számít. Fontos a fej. Több tennivalónk nincs. Vá­runk. Huszonöt fok. A test szö­vetei hidegek, mint a halotta­ké, rossz hozzájuk érni. A szív percenként negyvenszer húzó­dik össze. Fibrillációjára van szükségünk: a szívizom rend- szertelen felületi remegésére, mely a normális körülmények közt a mélyen koncentrikus ösz- szehúzódásokat helyettesíti. Gyakorlatilag az alacsony hő­mérsékletnél ez megállást je­lent. S lehetővé teszi nekünk, hogy nyugodtan dolgozhas­sunk, kimetszhessük, bevarrhas­sunk. Huszonhárom fok. Fibrilláció. — Kezdjük. A szívpitvart szélesen feltá rom. Az erős pumpa néhány másodpercig szívta le a vért. S 36! halad a békéscsabai iskolák nyári tatarozása A nyári vakáció alatt sem | csendesedtek el a békéscsabai is­kolák. Igaz, most másféle zajok J teszik hangossá a tantermeket, mint évközben. Folyik az isko­lák tatarozása, s mint azt Gaj­dács Pál, a városi tanács műve­lődésügyi osztályának vezetője elmondotta, az építők az idén mindjárt a tanév befejezésének másnapján hozzákezdtek a mun­kálatokhoz, s ha úgy halad a felújítás, karbantartás, mint ed­dig, akkor a szeptemberi iskola- kezdésre rendbe hozott, kicsinosí­tott tantermek fogadják majd a nyári vakációról érkező diákokat j minden épületben. A szokásos karbantartási mun­kák kivétel nélkül minden bé­Három méter széles utak A mezőkovácsházi járásban még mindig sok a hárommé­teres út. Ezek az utak nem­csak a közlekedő lakosságnak, de az útfenntartásnak is ne­hézségeket okoznak. Súlyos probléma az elsárosodás, en­nek elkerülésére viszont nem tesznek meg mindent a me­zőgazdasági üzemek. Nagy- szükség lenne a feljárók ren­dezésére, hiszen a sár nem­csak rongálja az utat, de ko­moly baleseti veszélyt is je­lent. Fotókiállítás a lengyelek életéről A Lengyel Népköztársaság megalakulásának 24. évfor­dulója alkalmából gazdag képanyagot kapott a Haza­fias Népfront megyei Bi­zottsága. A fotókiállítás Bé- | késcsabán a városi tanácsnál került először bemutatásra, a lengyel—magyar barátsági nagygyűlés alkalmából. A képanyagot rövidesen a megye több városában és na­gyobb községeiben is kiállít­ják. késcsabai iskolában folynak. Na­gyobb arányú felújítást végez­nek a 7. számú általános iskola Könyves utcai tantermeiben, mint­egy 200 ezer forintos költséggel. Hasonlóan a 4-es számú. Szent László utcai iskola épületét is felújítják, a 6-os számúban pe­dig födém- és ablakcserét végez­nek. Ebben az esztendőben a ta­valyinál is több, mintegy két és fél millió forint szolgál fedezetül a megyeszékhely általános isko­láinak és óvodáinak karbantar­tására és felújítására. Csak az építőktől függ a Ka­zinczy utcai 10-es számú iskola 9 új tantermének határidőre való átadása. Ez egyébként az egyre növekvő lakótelep járulékos be­ruházásaként épül fel. A 9-es számú iskola tanulói is gazdagod­nak a jövő tanévtől. Két új tan­terem, valamint egy műhelyte­rem és háztartási konyha készül, újabb, nagyobb lehetőségeket ad­va a politechnikai képzésnek. Jövő nyárra tervezik az át­adást, de már most igen előre­haladott állapotban van a 3-as számú, Kölcsey utcai iskola bő­vítése. Állnak a falak a 4 új tan­terem és a tornaterem építésénél, s ha a munkálatok olyan jól ha­ladnak, mint eddig, akkor az át­adási határidő hónapokkal ke­rülhet közelebb. A tanulók tehát nyugodtan va­kációzhatnak, élvezhetik a nyár örömeit, mert ez évben biztos­nak látszik, hogy időben, a szep­temberi iskolakezdésre befejező­dik a békéscsabai általános is­kolák nyári tatarozása. t Jó hír a tanyai diákoknak Kondoroson még ebben az évben tanyai diákotthon nyitja meg kapu it. A helyi szakközépiskola foko­zatos megszűnésével párhuzamo­san a középiskolai kollégium alakul át általános iskolai diák­otthonná, ahol 30 leány, majd később ugyanannyi tanyai fiú nyelr elhelyezést. íme. a billentyű. A szentek szentje. A szív száraz és moz­dulatlan. Tán halott? Nem. Látni alig észrevehető rándulá­sait, s ez még az élet. Minden beigazolódott: a vi­torlák megrövidültek, merevek, a mész szemcsékben és nagy, majdnem egy centiméteres át­mérőjű kupacokban szóródott szét. A vitorlák között rés tá­tong. Nem zárulnak össze: ez jelenti az elégtelenséget, A bil­lentyű plasztikai pótlása lehe­tetlen. Vagy legalábbis igen kockázatos. — Kimetsszük. Csíptetőkkel ragadom meg a vitorlákat és kimetszem őket a billentyű szájadékának kerüle­te mentén. Kissé ijesztő műve­let, még nem szoktam hozzá. Ugyanúgy, ahogyan az első am­putálásokat végeztem: a láb többé nem nő ki. A billentyű helyén alaktalan nyílás. Ebbe kell belevarrnom az új bil­lentyűt. Kezdődnek a gyötrelmek. Bevarrni csak igen kényelmet­lenül- lehet: mélyen kell. és nincs hely. hogy megforgassam a műszert. Ezek az átkozott tűfogók egyáltalán nem tartják a tűt! Forognak, mint az ör­dög. Hogy mennyi vért fecsé­reltem már el miattuk, nem is tudnám megmondani. Külföl­dön már régóta olyan különle­ges tűfogókat használnak, ame­lyeknek tűszorító felületeil gyémántporral borítják. Ezek aztán úgy tartják a tűt. mintha odaforrott volna. Nálunk a mi­nisztériumban még piszmog­nak... Mit nekik... Nem ők kín­lódnak vele. Düh fog el. Csak egyszer egy olyan osztályvezető, akitől ezek a műszerek függenek, idekerül­ne az asztalomra! Megmutat­nám neki... De sosem kerül ide. Sokáig varrók és hosszasan szitkozódom. Bele a levegőbe és szidom Marinát, hogy elke­verte azokat a tűfogókat, ame­lyeket magam válogattam ösz- sze... Marijára is rámordulok, hogy rosszul tartja és nem kap­ja el a fonalak végét... Szidom az egész világot. Restellem, de magamban az anyjukat is szi­dom. Fiatal koromban kerültem volna ilyen helyzetbe! Akkor tudtam ám cifrázni. Az én „ul­timátumom” — így mondta egyik társam. Szitkaimra senki sem felel. De mindennek eljön a vége. A billenytűket helyére varrtam. Harminc varrattal erősítettem meg. Alaposan megkönnyebbül­tem. Körülnézhetek. — A hemolízis? — A harmincadik percben húsz volt — És hány perce dolgozik a motor? — ötvenöt. — Miért nincá még mindig analízis? — A centrifuga rosszul műkö­dik náluk. „Náluk”: ez a biokémiai la­boratóriumot jelenti. — Mindig csődöt mond va­lami!

Next

/
Thumbnails
Contents