Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-23 / 171. szám

/ 1968. július 23. 2 Kedd Fogadás a lengyel nagykövetségen Jan Kiljanczky, a Lengyel Nép- köztársaság budapesti nagykövete Lengyelország újjászületésének 24. évfordulója, hazája nemzeti ünnepe alkalmából hétfőn foga­dást adott a nagykövetségen. Részt vett a fogadáson Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Aczél György, az MSZMP KB tit­kára, Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Vass István­ná, az Országgyűlés alelnöke, Hor­gos Gyula Kohó- és Gépipari mi­niszter, Erdélyi Károly külügymi- niszlerhelyettes, továbbá a politi­kai, gazdasági, társadalmi és kul­turális élet számos más ismert személyisége. A magyar államférfiak távirat­ban köszöntötték a lengyel népet és vezetőit nemzeti ünnepe alkal- ! mából. A lengyel nép nagy ünnepe 1944. július 22-én Lublintól nem messze, Lengyelország első­nek felszabadult egyik városká­jában, Chelm-ben ülést tartott a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság, s mint Lengyelország történelmének első munkás-pa­raszt kormánya, megkezdte munkáját. Első ténykedéseként kiáltványt bocsátott ki: „A len­gyel néphez, a németek fogságá­ban és az emigrációban levő lengyelekhez.” A kiáltvány harcra hív fel a német betolako­dók teljes és végleges kiűzésére, kinyilvánítja a lengyel nép jo­gát a régi és az új német hódí­tók által elrabolt ősi lengyel te­rületekre és meghirdeti az új, a független népi Lengyelország felépítését. A kiáltványt a német hatósá­gok megtorló intézkedéseit nyíl­va nósság'ra hozó hirdetmények hátára nyomták. A múzeumi lá­togatók ma megilletődötten áll­nak meg a lublini kiáltvány megmaradt példányait őrző vit­rinek előtt. A papír egyik olda­lán híradás a Sonderkommandó „válaszul végrehajtott” rombo­lásairól és elkobzásairól, depor­tálásról és kivégzésekről, szen­vedésről és halálról, a másik ol­dalán egyszerű mértéktartó mondatok a lengyel föld újjá­éledéséről. népe szabadságáról, az élet reményéről. Felszabadulási évfordulókon csábító és kézenfekvő összevetni az ország gazdasági és politikai helyzetét, népjóléti és kulturális fokát a háború befejezésekor meglevő állapottal. Megmutatni, honnan indult el és mire jutott a szabaddá lett nép. Lengyelor­szág esetében ilyen összevetésre nincs mód. Lengyelország álla­pota a háború befejezésekor nem alap semmiféle összehason­lításra. Lengyelország akkori helyzetét csak a teljes pusztulás adatai fejezik ki: porig rombolt városoké, kirabolt mezőgazdasá­gé, leszerelt üzemeké. De a még oly súlyos pusztításnál is súlyo­sabb volt a rettenetes vérveszte­ség: hatmillió lengyel, a lakos­ságnak majdnem egynegyede esett a fasiszták áldozatául. A száraz számok és adatok — bármily sokat mondanak is — legfeljebb csak sejtetik az épí­tés heroizmusát. Lengyelország ipara — amely a két világhábo­rú között a legelmaradottabbak közé tartozott Európában — ma világviszonylatban is számotte­vő. A nemzeti jövedelem jóval több, mint felét az ipar adja. A lengyel gépipar a két világ­háború között jelentéktelen volt, ma több mint egymillió embert foglalkoztat és termékei — vas­úti kocsijai, turbinái, hajómo­torjai, komplett gyárberendezé­sei csakúgy, mint elektronikus berendezései — öt világrészben keresettek. Vagy ragadjunk ki a sok kínálkozó példa közül még egyet: a felszabadulás után lét­rejött lengyel hajóépítőipar ma a világranglista előkelő hatodik helyét foglalja el, modern ha­lászhajók gyártásában pedig egyedül Japán előzi meg. A 24 éve kibocsátott lub­lini kiáltvárv hitet tett a Szov­jetunióval való testvéri barát­ság, valamint a szocializmus ügye mellett. A lengyel nép kö­vetkezetesen hű maradt és szi­lárdan követi ezt a történelmé­ben sorsdöntő, egyedül helyes politikai elgondolást, és egyre erősíti minden irányú kapcsola­tait valamennyi testvéri szocia­lista országgal. Lengyelország nemrég ünne­pelte fennállásának ezeréves év­fordulóját. Ezeréves történelme egyszersmind szüntelen harc mindenekelőtt örök ellensége, a porosz militarizmus hódító tö­rekvései ellen. A második világ­háborúban elszenvedett rettene­tes fasiszta dúlás különösen jo­gossá teszi, hogy Lengyelor­szág felemelje szavát a revan- sista szellem, az újjáéledő nyu­gatnémet militarizmus ellen. Ez az oka annak, hogy a világ köz­véleményében egyre erősebb a meggyőződés: az Odera-Neisse határ nemcsak igazságos, mert ősi lengyel földet juttatott vissza jogos tulajdonosának, hanem fontos biztosítéka is Közép-Eu- rópa, sőt egész Európa békéjé­nek. A magyar nép számára külön öröm együtt ünnepelni a testvé­ri lengyel néppel hazája újjá­születésének, a népi Lengyelor­szág megalakulásának évfordu­lóját. Az elmúlt 24 esztendő alatt a két nép közötti történel­mi, hagyományos barátság tel­jes érdekazonossággá terebélye­sedett: mindkét nép a szocializ­must építi, s mindkét népnek teljesen azonosak a külpolitikai céljai. F. F. Értesítési A GYULAI SZABÓK KTSZ 1968'69. évi beisko­lázással 8 általánost végzett, illetve érettségizett lányokat ipari tanulónak felvesz. Bővebb felvilágosítást a szövetkezet telephelyén adunk. Jelentkezési határidő: 1968. július 26. 122805 Ä szovjet—csehszlovák találkozóról Moszkva ! zett abba. hogy a kétoldalú ta- Mint a szovjet fővárosban is-1 lálkozót Csehszlovákia területén méretessé vált. az SZKP Köz- rendezzék, szem előtt tartva, ponti Bizottságának Politikai Bi-1 hogy a találkozón az SZKP KB zottsága, figyelembe véve a Politikai Bizottsága és a CSKP CSKP Központi Bizottsága El-: KB elnöksége teljes létszámban nökségének kívánságát, beleegye-! vesz részt. Péter János megérkezett Ankarába A Péter János külügyminiszter ; adott újságíróknak, majd szállá- vezette magyar küldöttség helyi sára hajtatott. A kora esti órák- idő szerint 16.05-kor megérkezett | ban megkoszorúzta Kemal Ata- az ankarai repülőtérre, ahol a türk síremlékét. Ezt követően hi- vendégeket Caglayangil külügy-: vatalában felkereste török kollé- miniszter fogadta. Péter János a 1 gáját, akinek este vacsoravendé- repülőtéren rövid nyilatkozatot j ge volt. A Francia Kommunista Párt későbbre javasolja a nemzetközi találkozó összehívását Az Humanité hétfői száma első oldalon közli a Francia Kommu­nista Párt vezetőségének nyilat­kozatát, amely, a csehszlovákiai fejleményekkel összefüggésben hangot ad annak a meggyőződésé­nek, hogy a felmerült promlémá- kat a prolelárinternacionalizmus szellemében megoldják. A nyilatkozat bevezetőben utal rá. hogy a Francia Kommunista Párt korábban javasolta vala­mennyi európai kommunista és munkáspárt értekezletének össze­hívását. Ezt a javaslatot elvben 14 párt támogatta. „Időközben a Francia Kommu-^ nista Párt megállapította, hogy lehetőség van a Csehszlovák Kedden nyílik meg az ASZÚ első kongresszusa Kommunista Párt, valamint a Varsóban nemrég találkozón részt vett szocialista országok pártjai- • nak kétoldalú találkozójára. Más részről pillanatnyilag nem látszik lehetségesnek valamennyi európai i kommunista és munkáspárt érte­kezletének összehívása. Figyelembe véve a körülménye- | két és hangot adva annak az óhaj* [ nak, hogy a tervbe vett kétoldalú j találkozókban közvetlenül érdé- j kelt pártok eltávolítják a hely- színnel és az időponttal kapcsola- j tos akadályokat, amelyek gátolhat-1 ják a találkozók létrejöttét, a Fran- j cia Kommunista Párt azt indítvá­nyozza az európai kommunista és munkáspártok értekezletéről szóló j javaslatot támogató testvérpártok­nak, hogy a jelen pillanatban ne | ragaszkodjanak annak összehívó- | sához” — hangzik a nyilatkozat. Gyűlés Hanoiban Hanoi Hanoiban gyűlésen emlékez­tek meg a genfi egyezmények aláírásának 14. évfordulójáról. A részvevők határozatban tá­mogatták Ho Si Minh elnöknek az évfordulón kiadott felhívá­sát, és köszönetét mondanak a testvéri szocialista országoknak, a világ minden békeszerető né­pének, közöttük az Egyesült Államok népének is az együtt­érzésért, a támogatásért. Az amerikai imperialisták — hangzik a határozat — még nem mondtak le bűnös politi­kájukról, de minél makacsab- bak, vereségük annál szégyen­letesebb lesz. Moszkvába utazott a csehszlovák külkereskedelmi miniszter Václav Vales csehszlovák kül­kereskedelmi miniszter hétfőn délelőtt Moszkvába repült, hogy tárgyalásokat folytasson Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedel­mi miniszterrel. A miniszterek eszmecserét foly­tatnak a folyó évi árucsere fejlő­désének időszerű kérdéseiről és előkészítik az 1969. évi kereske­delmi egyezménnyel kapcsolatos tárgyalásokat. Ezek a megbeszélések gyakor­latilag a két miniszter első talál­kozójához kapcsolódnak, amelyre ez év júniusában a csehszlovák korányküldöttség moszkvai láto­gatása alkalmával került sor. Václav Vales külkereskedelmi miniszter valószínűleg július 26-ig marad Moszkvában. Kairó Kedden este a kairói egyetem nagy tanácstermében megnyílik az Arab Szocialista Unió (ASZÚ) első kongresszusa. A megnyitó ülésen Nasszer el- ftök mond beszédet. Az ülés során a kongresszus megválasztja az ASZÚ elnökét és a bizottságok tagjait. Az ,.50-ek Tanácsa”, a központi választási ellenőrző bizottság hét­főn tartotta meg utolsó ülését Mahmud Favzi, az elnök külpoli­tikai tanácsadója elnökletével. Az ülésen megvitatták azt a jelentést, amelyet a bizottság a kongresszus elé terjeszt a választások lefolyá­sáról. Az EAK minisztertanácsa va­sárnap este a kairói Kubbeh palo­tában Nasszer elnökletével meg­tárgyalta az ASZÚ kongresszusá­val kapcsolatos kérdéseket. Békés alonihírek Az ENSZ székhelyén az alábbi két reményt keltő hírt jelentették be hivatalosan: Pakisztán, Olaszország. Spa­nyolország, Marokkó és Svéd­ország hozzájárulását adta, hogy részt vesz az atomfegy­verekkel nem rendelkező or­szágok augusztus 29-e és szeptember 28-a között Géni­ben megtartandó értekezle­tén. Kína a meghívást el­utasította, illetőleg U Thant ENSZ-főtitkár meghívó leve­lét felbontatlanul vissza­küldte. A másik hír: Eddig 67 or­szág és kilenc nemzetközi szervezet fogadta el azt a meghívást, hogy vegyenek részt a világszervezet au­gusztus 14-e és 27-e között Bécsben megrendezésre ke­rülő konferenciáján, amely a világűr kutatásával és békés felhasználásával foglalkozik majd. Rudé Právo: Megértőén kell fogadnunk barátaink féltő figyelmeztetését Prága i A Rudé Právo vasárnapi szá- I mában Teljes felelősségünk tu­datában címmel szerkesztőségi ; cikk jelent meg. A cikk rámutat: Az öt kommunista és mun­káspárt levelében foglaltak, vala­mint a CSKP Központi Bizott­sága Elnökségének állásfoglalása alapján feltétlenül reális felté­telek jöhetnek létre a nézetek mielőbbi és őszinte cseréjéhez. [ Ez előmozdíthatja a testvérpár­tok közötti kölcsönös bizalom újjáéledését és megerősödését, s ily módon az egész kommunista világmozgalom egységének szi- lárdulását. A cikk a továbbiak­ban leszögezi, hogy a levél és az állásfoglalás tartalma és szelle­me arra enged következtetni, hogy a véleménycsere tisztázza az álláspontokat és előkészíti a ta­lajt a további szükebb tárgyalá­sokra. A lap a január előtti helyzetre j azt tartja jellemzőnek, hogy a j fokozódó problémákat és megol­dásuk sürgető szükségességét „gondosan eltitkolták barátaink előtt”. Ez nemcsak a CSKP tag­jainak széles tömegét vezette fél­re, hanem barátainkat is a többi kommunista pártokban és szoci­alista országokban. Összeült a csehszlovák népgazdasági tanács Prágában, a kormány elnöksé­gének épületében hétfőn összeült a népgazdasági tanács. Napirendjén egyetlen kérdés szerepel: A komány gazdasági irányelvei 1969-re. A szerkesztőségi cikk kimond­ja: „Tudjuk, hogy Csehszlovákia csak szocialista országként, csak a szocialista államközösség tag­jaként tudja megtartani függet­lenségét és szuverenitását”. Ugyanakkor — „államunk min- j den egyszerű embere tudja, hogy a régi vezetőség hibájából, amelynek élén Novotny állt, mennyit károsodott a szocialista eszmék tekintélye, a kommunista párt tekintélye”. „Szeretnénk visszaadni az embereknek a szoci­alizmus iránti bizalmat. Ugyan­akkor nem titkoljuk, hogy a szocializmus ellenségei országunk határán túl. elsősorban nyugati szomszédaink, sajátosan magya­rázzák a szocialista megújhodási folyamat tartalmát”. „A kapi­talizmus' restaurálására nem kerül, nem kerülhet sor. A Szov­jetunió vezette szocialista tábor­ral való szövetségünket nem le­het megingatni — írja a cikk. A Rudé Právo ezután rámutat, hogy a párt Központi Bizottsága megtalálta a reális utat és kiutat a válságos helyzetből. Ugyanak­kor látni kell — s ezt barátaink tudomására kell hozni —, hogy nálunk azért még nem mindenki értékeli reálisan a kiválasztott út szükségességét, éppúgy, mint an­nak következetes forradalmi és szocialista jellegét. Ezért meg­értőén kell fogadnunk barátaink féltő figyelmeztetését. A demok­ratizálási folyamat során akad­nak jobb- és baloldali szélsősé­ges tendenciák, amelyek rossz fényt vetnek fejlődésünkre. En­nek ellenére már most kétségíe- j len, hogy a kommunista párt lé­nyegesen megszilárdította erköl- | esi és politikai tekintélyét — íe- | jezi be cikkét a Rudé Právo.

Next

/
Thumbnails
Contents