Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-21 / 170. szám

KONSZTANTYIN PAUSZTOVSZKIJ: Macska a kazán Kétségbeestünk. Nem tudtuk, hogyan csíp­jük el est a rőt dögöt. Ki­rabolt bennünket, minden éjjel. Olyan ügyesen bújt el, hogy egyikünknek sem sikerült meglátnia. Csak egy hét múlva derült ki — végre-valahára —, hogy a macskának tépett fülei van­nak, és hogy hosszú farká­ból is hiányzik egy darab. Ilyen volt ez a macska. Ezért, no meg különösen villogó szemei miatt aztán Csórónak neveztük el. Mindent lopott: halat, tejfölt, vajat, kenyeret. Sőt, egyszer a kamrában szét­szabdalt egy konzervdobozt, amelyikben a gilisztákat tartottuk. Nem ette meg, de a szétrombolt doboz köré odasereglettek a tyúkok és felfalták egész gilisztakész­letünket. S mikorra elérkezett a tetemrehívás ideje, a tyú­kok kinn feküdtek a napon és nyögtek. Mi körülöttük ténferegtünk átkozódva — no de a halászatnak már befellegzett. Majd egy hónapba is be­letelteit, amíg a rőt macska nyomára akadtunk. A fa­lusi gyerekek segítettek ne­künk. Egy szép napon lé­lekszakadva vágtattak be hozzánk, hogy Csóró haj­nalban átviharzott a vete­ményesen, fogai közt egy sügéres hordócskával. Lero­hantunk a pincébe és fel­fedeztünk, hogy a kis hordó bizony eltűnt. Tíz kövér sü­gér volt benne, azok, ami­ket a Holt-mederben fog­tunk. Ez már nem is tolvajlás volt, hanem rablás. Rablás fényes nappal. Megesküd­Konsztantyin Pausz- lovszkij (1892—1968) is­mert szovjet író halála alkalmából közöljük el­beszélését. az első világháború, célja a háború gonoszságának hű bemutatása. Hemingway az olasz fronton harcoló ame­rikai expedíciós hadsereg katonáiról írt, akikben a háború erőszakos befejezé­sének gondolata is érlelő­dött. Egy tragikus végű szerelem születését és betel­jesedését elbeszélő fejezete­ken kívül a regény egyetlen hatalmas vita békéről és háborúról. Katonák és tisz­tek, nép és imperialista ha­talom szembenállását, éle­sedő ellentétét is igyekszik feltárni. Hőse azonban vé­gül is megkerüli a döntés kényszerét, olyan helyzetet választ, amelyben semleges maradhat. A harmincas években af­rikai vadászélményei és spanyol bikaviadalok ihle­tik a novellaírót. Az évti­zed vége felé azonban He­mingway figyelme ismét a társadalmi kérdések felé fordul. Ez időben rokon­szenvezett leginkább a szo­cialista eszmékkel, öntuda­tos antifasiszta. A spanyol polgárháborúban önkéntes­ként harcol a köztársasá­giak oldalán. Élményeinek foglalata az 1940-ben meg­tünk, hogy elfogjuk a macs­kát, meglakol gaztetteiért. Rajta is kaptuk, még az­nap reggel. Az asztalról el­csent egy jó darab májas­hurkát és felmászott vele egy nyírfára. Elkezdtük ráz. ni a fát. Csóró elejtette a hurkát és ez éppen Ruvim feje búbjára esett. A macs­ka fentről méregetett ben­nünket vad szemeivel és fe­nyegetően borzonkodott. De nem volt számára menek­vés és kétségbeesett lépés­re szánta el magát. Félel­metes fújással levetette magát a nyírfáról, a földre vágódott, felpattant, mint egy gumilabda és hajrá, a ház felé. A mi házunk meg­lehetősen kicsi volt. Elha­gyott, isten háta mögötti kert közepén állt. Éjszakán­ként mindig felébresztett bennünket a vadalmák koppanása, amint az ágak­ról a deszkatetőre potyog­tak. A házikóban horgász­szerszámok, sörétek, almák, száraz levelek hevertek szerteszéjjel. Csak háltunk benne. Egész nap, kora reg­geltől késő estig a meg­számlálhatatlanul sok pa­takban meg tavacskában halásztunk, tábortüzeket gyújtottunk a partmenti csalitosban. Hogy a nagy­tóhoz érjünk, apró ösvényt kellett kitapossunk a ma­gas, dús fűben. A virágok pártakoronái fejünk felett himbálóztak, sárga virág­porral szórták be vállunkat. Estefelé értünk haza, fáradtan, napégetten, vad­rózsáktól összeszurkálva ci­peltük haza az ezüstszínű halak csomóit és minden al­kalommal a rőt kandúr ka­landozásairól szóló történe­tek fogadtak bennünket. No, de végül is rajtavesz­tett. Bemászott a kazán egyik búvólyukába a ház jelent Akiért a harang szól című regénye, a nemzetközi antifasiszta irodalom egyik legszebb alkotása. Az író demokratikus humanizmusa ebben a művében jut fel először a csúcspontra. Meg­győződését követi a háború éveiben is. Haditudósító­ként vesz részt a fasiszta koalíció elleni háborúban. Párizs felszabadulásakor az elsők között vonul kedves városába. Amíg a húszas évek pári­zsi élményeiből születő, Kü­lönös társaság című regénye a veszendő lelkek haláltán­ca, a gondolkodás kemény próbája elől alkoholmámor­ba menekülő, kiégett embe­rek súlyos lemarasztalása, a másik világháború utáni regénye mintha igazolni lát­szana a tehetetlenséget, ' a célok és vágyak feladását. Ez a könyv, A folyón át a fák közé, talán a legkevés­bé sikerült Hemigway-mű. Annál nagyobb élményt szerzett híveinek Az öreg halász és a tenger című, 1953-ban megjelent kisre­gény, amelyért 1954-ben He­mingway Nobel-díjat is ka­pott. Mélységesen humanis­ta pátoszú mű: az író meg­áié. Innen pedig nem volt más kiút. A nyílást elzártuk eg% halászhálóval és vártunk. De a kandúr csak nem jött. Mérgesen fújt, mint valami földalatti szellem, szüntelen, s anélkül, hogy akár egy csöppet is kifáradt volna. Elmúlt egy óra, kettő, há­rom ... Már régen le kellett volna feküdnünk aludni, de ő még mindig fújt, tombolt a ház alaitt, s mi már kezd­tünk idegeskedni. Ekkor végre elhívtuk Ljonykát, a falu cipészének fiát. Ljonylca híres volt fa- luszerte rettenthetetlen bá­torságáról és talpraesettsé­géről. Rábíztuk, csalja , ki valahogy a macskát a ház alól. Ljonyka vett egy selyem horogzsineget és rácsomóz­ta egy napközben fogott hal farkára, majd behajította a búvólyukon. A fújásnak hirtelen vége- szakadt. Rdgcsálást, szilaj ropogtatást hallottunk — a kandúr megragadta fogaival a hal fejét. Ráharapott ha­lálos harapással. Ljonyka pedig lassan elkezdte húzni a zsineget kifelé. Csóró el­tökélten szegült szembe, de Ljonyka erősebb volt, no meg a macska semmi áron nem akarta elereszteni az ízletes ajándék-zsákmányt. Egy perc múlva a nyílás száján megjelent a macska feje a fogai közé szorított hallal. Ljonyka elkapta Csó­rói s felemelte a földről. Először vettük szemügyre, amúgy istenigazából. A kandúr lehunyta szemeit, füleit feszesen koponyájá­hoz szorította, s farkát mindenesetre behúzta maga alá. A rablások ellenére, bizony véznának tűnt ez a tűzvörös, sárgafoltos csa­vargó. megbomló harmóniában ki­zengő életművének tiszta szólama, az ember nagysá­gába és legyőzhetetlenségé­be vetett hit művészi doku­mentuma. Hemingway, akit méltán sorolnak korunk legjelentősebb írói közé, az öreg halász történetében szembefordul a modem iro­dalom egy részét jellemző kiábrándult pesszimizmus­sal. Haláláig a küzdelmes élet realizmusának kemény író­ja maradt, s erre az öreg halász hősies kudarca a leg­jobb példa. Santiagói a ke­gyetlen természet megfoszt­ja zsákmányától. Mégsem hiábavaló a testét-lelkét próbára tevő erőfeszítés. Az óriási kardhal puszta csont­vázával tér vissza a kikö­tőbe, ám helytállása hűtlen­né vált tanítványát vissza­téríti Santiagóhoz, a ter­mészettel vívott küzdelem erőpróbájához. Ilyen küzdő életet vállalt Hemingway is. A kitartást és bátorságot becsülte a legtöbbre. Mű­vészként ezeket az erénye­ket emelte a legmagasabb­ra. Hű maradt irodalmi programjához. d. 3K LIBRISIIMASIKöNWARIIDYULfl Póka György 1 ===== I ==== I: Ex libris Ismerjük meg a művészeteket A zene az egyik legősibb művészet, és a képzőművé­szetek mellett a legintemacionálisabb is. Kodály Zol­tán szavait idézve: „A zene minden korról elmond va­lamit, amit csak 5 tud elmondani a maga nyelvén és amit sem az irodalom, sem a képzőművészet nem mondha­tott és nem mond el.” A zene életünk része, a jó zene megszépíti az életet. Megismerni nem nehéz: ehhez ajánlunk néhány kész­séges segítőt. CSÖMÖR TIBOR: A MUZSIKA VILÁGÁBAN Válogatott zenei könyvek, tanulmányok és folyóirat- cikkek bibliográfiája ez a mű. Tárgyát széles kürűen feldolgozza, a zenei ismeret- terjesztésben nélkülözhetet­len. Felöleli a zenei alapis­mereteket, a népzenét, a műzenét, ' a zeneesztétikát, a zeneszociológiát, a mun­kásmozgalom és a zene ZENEI LEXIKON érdeklődő közönség számá­Bartha Dénes a főszer­kesztője ennek a lexikon­nak, melyet három kötetben jelentetett meg a Zenemű­kiadó. A lexikon gyűjtőköre igen széles, felöleli a zene­elmélet, zeneesztétika, for­matan, a zeneszerzők, elő­adók, hangszerek, a zene­oktatás és a zenei intézmé­nyek területét. Mindezt nemcsak a szakember, ha­nem a zenekultúra iránt CSlKVÁRI ANTAL: Csíkvári művét a zenei műveltség kézikönyvének tartják és nem érdemtele­nül. Kitűnő és közérthető zeneelméleti és zenetörté­neti tájékoztató. Különösen a zenetörténeti rész sikerült DARVAS GÁBOR: ZENEI ABC A Zeneműkiadó gondozá- feltétlenül szükségesek, sában 1963-ban jelent meg ABC-sorrendes beosztást Darvas Gábor könyve, követ, a fontosabb gyűjtő- melynek célja, hogy olyan fogalmakon belül további zeneszerzőkről, zeneművek- felosztásra is vállalkozik, röl és zenei fogalmakról ad- Hiányossága, hogy a művé- jon jó tájékoztatást, me- székét és műveiket nem ér- lyek a zenei műveltséghez tékeli, csak ismerteti. MUZSIKÁLÓ ZENETÖRTÉNET alatt Ruvim hosszasan nézeget­te, majd némi töprengés után megkérdezte: — No és — most mi le­gyen vele? — Verjük meg — mond­tam én. — Nem használ — felelte Ljonyka. — Már „gyerek­kora” óta ilyen a „jelleme”. Inkább adjatok neki enni egyszer rendesen. A macska várt, lehunyt szemmel. Megfogadtuk a tanácsot, bevonszoltuk Csórót a kam­rába és pompásan megva­csoráztattuk; adtunk neki disznósült-pecsenyét, sü­gérkocsonyát, túróslepényt és tejfelt. A macska több mint egy óráig falatozott. Annyira jóllakott, hogy ingadozva jött ki a kamrából, leheve- redett a küszöbre. Pimasz tekintettel nézegetett ben­nünket. Megmosakodott, majd sokáig prüszkölt, az­tán mereven feltartott fej­jel hengergőzni kezdett. Ez biztosan annyit jelent, hogy meg van elégedve — gon­doltuk. De már féltünk is. hogy ledörzsöli a szőrt a tarkójáról. Aztán hátára penderült, elkapta a farkát és harap- dálni kezdte: köpött egyet, a kemencéhez vonult, el­nyúlt rajta és békés horko­lásba fogott. Azóta már hozzánk szo­kott, együtt lakott velünk — és nem is fosztogatott többé. Sőt. már másnap reggel páratlan és nemes cseleke­detet hajtott végre. A tyú­kok felmásztak a kerti asz­talra és nagy tolakodás, ka­rattyolás közepette nekilát­tak szedegetni egy tányér po hánkakásából. A macska a méltatlankodástól remegve hozzájuk lopakodott és az asztalon termett. A tyúkok kétségbeesetten leröppentek. Feldöntötték a tejesköcsögöt és tollaikat hullajtva, kiinaltak a kert­ből. Elöl sűrű csuklások kö­zött, egy ostoba, hosszúlá­bú kakas szedte a lábát. A kandúr utánavetette magát. Csak úgy repült a kakasról a toll meg a pihe. És bensejében minden ülés­re valami puffant, gongott — mintha a macska gumi- karddal csapdosta volna. A kakas ezután révetegen fe­küdt egy darabig, szemeit forgatta és halkan nyögdé- cselt. Leöntöttük hideg víz­zel — erre felocsúdott. Ettől fogva a szár­nyasok nem mertek rosst fát tenni a tűzre. Meglátják a kandúrt és máris kotko- dácsolva, lökdösődve isz- kolnak. A kandúr pedig úgy jár- kel a házban és a kertben föl s alá, mintha a gazda, de legalább is felvigyázó volna. Vagy éjjeliőr. Fejét a lábunkhoz dörzsöli. Vi­gyázni kell vele, mert szőr­csomókat hagy az ember nadrágszárán. Fordította: Raáb György A négy kötetre tervezett mű első három kötete nagy sikert aratott, a könyvke­reskedések polcairól szinte egyik hétről a másikra el­tűnt. A zenével ismerkedők számára nélkülözhetetlen. Korszerű, hogy kottamel­lékletek helyett kitűnő fel­vételeket tartalmazó hang­lemezeket ad illusztráció­ként. Az első kötet az ókori ze­nekultúrákat, a középkor zenéjét és Bach és Händel kapcsolatát, a zenetörténe­tet, zeneszerzők életét és munkásságát stb. Az anyag- gyűjtést 1964. május 31-én zárták le. A bibliográfia használatát a kötet végén található tájékoztató segíti. Különös erénye, hogy a ze­nei könyvekről tartalmi is­mertetőket ad. ra is érthető módon teszi. Marxista szemléletű mun­ka, és mint ilyen, hézag­pótló. Címszavak (fogalmak, művek címe, nevek) betű­rendjében mutatja be anya­gát. Mintegy ötezerrel több címszót dolgoz fel, mint az 1931. évi kiadású lexi­kon. ZENEI KISTÜKÖR jól, ebben a szerző bemu­tatja a különböző népek ze­néjét, kronologikus mód­szerrel vezetve végig az ol­vasót az egyes zenekultú­rák fejlődésén. művészetét; a második a bécsi klasszikusok elődeit, majd Haydn, Mozart és Beethoven művészetét is­merteti. A harmadik kötet a XIX. század mestereinek művészetét mutatja be és kitér a XX. század zenei megújhodására és új irá­nyaira is. Jelentős erénye, hogy a tudományosság el­vén kívül a népszerű stílus, a megragadó hangvétel ki­alakítására is törekszik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents