Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-21 / 170. szám
1968. Július 21. 5 Vasárnap Pártmunka — munkaverseny E lőször az állami gazdaságokban, majd a gépállomásokon, később pedig a termelőszövetkezetekben fejlődött ki a szocialista munkaverseny. Egyre több brigád vállalta, illetve tűzte maga elé a megtisztelő cím elnyerését négy-öt évved ezelőtt. Ezek az első vállalkozások viszonylag rövid idő alatt nagy megbecsüléssel jártak. A brigádok eredményesen váltották valóra a hármas jelszót: szocialista módon dolgozni, élni és tanulni. Sok helyen tapasztaljuk, hogy a pártszervezetek párttagokat bíznak meg a szocialista brigádok vezetésével. Meggyőződésünk, ahol a brigádvezető párttag vagy a brigádon belül pártcsoport tevékenykedik, ott több a kezdeményezés, az átlagosnál nagyobb a vállalkozó szellem, a termelési kedv és az' egymás iránti megbecsülés. A pártszervezetek ilyen irányú munkáját bővíteni kellene mezőgazdasági üzemeinkben is. A Szocialista címért küzdő brigádok azonban a gazdasági feladatnál lényegesen többre vállalkoznak. Számos jelét tapasztalhattuk ennek a vietnami műszak szervezésében, a szabad pártnapok és politikai tanácskozások, társadalmi ünnepségek, szakmai és politikai oktatások előkészítésében. Figyelemre méltó az is, hogy a brigádtagok szakmai és politikai felkészültségük növelésével párhuzamosan milyen sokrétűen segítik a gazdasági vezetést, a termelési tervek megvalósításában. A szocialista brigádok általában ott tevékenykednek legeredményesebben, ahol a párt- szervezetek, a pártmunka szerves részeként törődnek e mozgalommal. Találkozunk megyénkben is ilyen üzemekkel. Csak példának említem a mezőhegyes!, a szarvasi, a felsőnyomási és a Hidasháti Állami Gazdaságot,, az orosházi, a me- zőberényi, a sarkadi és még néhány gépjavító állomást, továbbá az eleki Lenin, a dévavá- nyai Aranykalász, az újkígyósi Aranykalász és még több termelőszövetkezetet. B pártszervezet közreműködése elsősorban abban nyilvánul meg, hogy összeállítja a szocialista brigádok kommunistáinak pártmegbízatását. Ennek teljesítéséről időközönként beszámoltatja a párttagokat, problémához, mégis tanulságul szolgálhat idézni néhány mondatot a cikkből. „Nagyon elcsépelt dologról írok, de aktualitást kölcsönöz a thémának az, hogy az iparosítást a munkásokkal hozom kapcsolatba, amiről ezidáig egy szó sem hangzott el... Abban a nagy átalakulásban, amely a munkásság társadalmának megjavítását célozza; a munka mindinkább . közeledni fog a tőkéhez.” Ebben a kérdésben bizony nagyot tévedett a szerző! Nézzünk meg ezek után néhány olyan rövidebb hírt, amely nemcsak a századforduló kori. hanem a mai olvasónak is szenzációt jelenthet. „Bohócestélyt és álarcosbálat rendez a gyulai tűzoltóegylet a népkerti pavilonban. A bál napján nagy álarcos díszmenet is lesz a város főutcáján.” „Megszökött szerelmesek. Orosházán egy elkeseredett szerelmes pár: M. Gy. hentes és V. E. any- nyira nekibúsulta magát, hogy elhatározták, mikép öngyilkosok lesznek. Nem akarván Orosháza csendjét ilyen szenzációval felzavarni, párosán megugrottak Hódmezővásárhely felé. Itt nyomuk veszett, s most még nem tudjuk, kibékültek-e a világ folyásával vagy végrehajtották szándékukat.” A Szeghalom-Vidéki Hírlap Megvásárolt és bérbeadott feleség címmel közölt nem mindennapi majd a további munkához segítséget nyújt, Igen pozitiven értékelhető a pártszervezet pártépí- tésd munkája is, amikor a szocialista brigádban végzett eredményes tevékenységéért vesz fel új párttagot. Az utóbbi időben egyre több ilyen példával találkozunk. Az is örvendetes, hogy az üzemekben működő alapszervezetek időről-időre megvizsgálják, hogy a gazdaságvezetők miként szervezik, szorgalmazzák a munkaverseny ki- terebélyesedését. Akadnak azonban még ma is olyan tanácskozások, ahol hosszan vitatják, kinek a feladata a szocialista munkaversennyel való törődés. Szerintem nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy üzemen, vállalaton belül ki foglalkozzon a verseny propagálásával. Az állami gazdaságokban és a gépjavító állomásokon minden esetre annyit már elértünk, hogy a gazdasági vezetés felelősséget vállalt a munkaverseny szervezéséért, nyilvántartásáért, értékeléséért. Viszont hibának tartjuk, hogy a gazdasági vezetést helyenként leszűkitik az igazgató személyére, holott ebbe a fogalomba tartoznak a brigádvezetők, a beosztott szakemberek, a kerület-művezetők, főmérnökök, éppen úgy, mint azok, akiket az igazgató megbíz e feladat ellátásával. M egyénk több termelőszövetkezetében olyan gyakorlat alakult ki, miszerint a munkaversennyel való törődést a tsz vezetőségéből kinevezett bizottság látja el. Jó és helyes ez a törekvés. Ezekben a versenybizottságokban általában az üzemgazdász, a tömegszervezetek képviselői, a szakmai és a politikai vezetők tevékenykednek, ök állítják össze a versenyfelhívásokat, ők hirdetik meg a munkaversenyt még ha kampányról van iá szó, s nyilvántartják az eredményeket, gondoskodnak az értékelésről, valamint a jutalmazásról. A termelőszövetkezeti munkaverseny szervezésében a tsz-szö- vetségek létrejöttével új helyzet alakult ki. Eddig a járási és a megyei tanács mellett működött egy-egy versenybizottság, most viszont ezt a feladatkört maga a szövetség veszi át. Reméljük, ettől a fórumtól jelentős támogatást kapnak majd az üzemi versenybizottságok. Karakó Imre tudósítást egy öregedő gazdaem- berról, aki feleségét potom száz pengő ellenébein árendába adta. az éppen környéken állomásozó huszárok egyik délceg katonájának ... Az egyik 1899 októberében megjelenő gyulai lap viszont arról számol be, hogy november elsején megnyitják az elmegyógyintézetet, ahová a lipótmezed és az angyalfödi tébolydából 250 beteget szállítanak majd. A század első évében, éppen július 21-én látott napvilágot a megyei sajtóban a Békéscsaba—Békés—Vésztő közötti 39 kilométer hosszú vasútvonal építésének részletes térve. A honatyák hétszázezer koronát szavaztak meg az építésre és a hírről beszámoló Szeghalom-Vidéki Hírlap azt reméli, hogy a vasútépítés nyomán az egész Sárrét és maga „Szeghalom is fellendülne, mert most ten. gödik.” Híres haramia elfogásáról tudósítja olvasóit a Békés című Gyulán megjelenő lap 1895. évi egyik száma. Egy, már négy éve körözött juhászbojtárt fogtak el az öcsödii tanyáin. A huszonnégy éves fiatalembert kereken száz bűntény terheli és ráadásul „...hasonlít Rózsa Sándorra. Életmódjára nézve jellemző, hogy legkedvesebb étele a szamárhúsból főzött paprikás.” (b) Mikor boldog az ember? Azt hiszem, nagyon szerény ember. És ha az, a népművelő egyik legfontosabb jellemvonásával máris r endelkezik. Persze, a szerénység nem minden és nem is úgy kell elképzelni, hogy a szerény ember szótlan, mindenre bólintó, fólrehúzódó, önálló gondolatait félreteszi, csakhogy ne mondjon ellent soha és senkinek; ha ilyen lenne, a népművelő semmit sem érne. Nem ilyen Tímár Imre sem, a sarkadi művelődési ház igazgatója. Tud lelkesedni, de mindig megalapozottan, és a lelkesedés nem kong nála, mint az üres hordó, nem biztos, hogy azt mondja vissza, amit belekiabáltak. Hallottuk, hogy vállalva dicséretet és mosolygást, a népművelést nem úgy képzeli el, hogy „fogjuk meg és vigyétek!”, hanem a tudományos alapokat keresi a pedagógiától a lélektanon át a I szociológiáig, mert azt is jól tud- I ja: ha az ember megismeri eze- i két, naponta világosodnak meg a tennivalók legjobb útjai, hogyanjai. Ezt azonban nem mondja, tanulmányairól is futólag beszél, számára az egyszerűen kötelesség, sokat beszélni róla felesleges. „Művelődési választéktár" Nyomtatott kérdőíveket mutat, tavaly készült, magyarázza, nagyon fontosnak tartottam. Látni akartam, hogy mi a helyzet, az emberek igénye hogyan alakult, hol tart? Egyszóval i gén yf el tárást kezdeményezett, összeállított egy kis kérdőívet, elnevezte „Művelődési választéktár”-nak, és abban a megkérdezettek aláhúzhatták, hogy mit szeretnének létni-halla- ni a művelődési házban vagy éppen miféle szakkörben, művészeti csoportban töltenék szabad idejüket szívesen. Itt meg kell állnunk egy pillanatra. A tanulság és a jó példa miatt. Mások is kerülnek még újdonsült igazgatóként egy-egy művelődési ház élére, és az lesz a jó, ha Tímár Imréhez hasonlóan azzal kezdik, hogy megismerkednek a községgel, ahol élnek, az emberekkel, akiknek nevelését- formálását vállalták, a gazdasági körülményekkel, melyek döntő meghatározói az életkörülmények alakulásának. Egy kérdőív azonban nem elég és nem is minden, látja világosan a helyzetet Tímár Imre, de útmutatást feltétlenül ad. körvonalai-' ban szépen kirajzolja a lakosság érdeklődését. Kettőezerötszáz ívet küldtek szét iskolásgyerekekkel. ezer jött vissza, ebből nyolcszázat dolgoztak fel, kétszáz nem volt használható. A feldolgozást a gimnazisták segítsége nélkül el sem képzelhette volna, aki csinált már hasonlót, tudja, milyen időtrabló munka, egy ember hetekig birkózhatna ennyi adattal. Aztán elkészült az összesítés, és érdekes dolgokra derült fény. 425 adatszolgáltató színházi előadást kér i A nyolcszázból ilyen sokan j egyetlen kérdést sem húztak alá (A színház szervezési irodája közli: Sarkad a legjobb tájhelyek egyike. A 600 személyt befogadó nagyterem, mondhatni, minden előadás alkalmával zsúfolt. A rriost befejeződött évadban nyolc ‘ bérletes ás egy bérleten kívüli előadást tartottunk. A legutolsót szabad téren.) A felmérés tehát reális képet mutat: Sarkadon nagyon szeretnek színházba járni az emberek, és ez már jó kiindulópont a népművelő számára más következtetések levonásához is. Tímár Imre megtette. Úgy lantom, a művészetek nagy vonzása nálunk Is érezhető. Ezt ki kell használnom, elsősörbán . azzal, hogy jó előadásokat kérek, és az ORI-rendezvényeknél is kikötöm a magas színvonalat. Sarkadra nem lehet, úgy jönni, hogy „falu, annak minden megfelel”. Ez egyszerűen nem igaz! Ahogy a szavait hallgatom, a Békéscsabán járt híres bábművész, Obrazcov egyik szép mondata jut eszembe: „Az ember a világot nem foghatja fel csak az eszével, a szívével is éreznie kell. A művészeteket szeretni nagyon fontos dolog.” Az igényt realizálták. A négy termelőszövetkezettel szocialista szerződést kötöttek 10 műsoros előadásra. Sikere volt! A gépjavítóban, a ktsz-eknél, vállalatoknál még nem törte át a falat, velük nehezebb eljutni egy-egy ilyen kulturális szerződésig. A kialakult módon költik el a kulturális pénzt, mondja, és a megszokást nehéz megváltoztatni. Pedig ez a következő lépés: a művelődéspolitikai célok egységes, összehangolt megvalósítása. Igaz, mosolyog, vezércikk-ízű mondat ez. Nem baj! Az a lényeg, hogy másképp nem lehet, csak közösen. egy célért. Ifjúsági és művelődési ház Elképzelés, mondja Tímár Imre, bár amint részletesen ismerteti, kiderül, megvalósítására mindent előkészítettek. Sarkadon ugyanis nincs ifjúsági ház. A KISZ-élet ezért is lanyha, otthon nélkül nem megy az ilyesmi. Javasolta: legyen a művelődési ház az ifjúság háza is. ahol klubot alakíthatnak, szórakozhatnak, megvalósíthatják önálló terveiket. A községben tetszett a terv. A- KISZ-nek is tetszik. A többi rajtuk áll... Amikor átlapozzuk az új évad programtervezetét, pontjaiban a tavalyi igény fel tárás bukkan elő. A kertészeti szakkört mintegy százan választották, ősztől tovább lépnek: a szakkör munkájába már a Kossuth Tsz is belesegít. Az asszonyok az új kesztyűkötő szakkörben élhetik ki kedvelt szórakozásukat és pénzt is kereshetnek. mert a háziipari szövetkezet munkát biztosít számukra; lesz eszperantó nyelvtanfolyam, megszervezik a fotó- és filmes-szakkört. kisállattenvésztö tanfolyamot. Üj irodalmi színpad alakul, a képzőművészeti szakkör is várja a rajzolni, festeni szerető fiatalokat. Lesz itt élet, csak győzzem mind, hajtja be a programtervezetet az igazgató, akit úgy mutattam be, hogy „azt hiszem, nagyon szerény ember”. Talán ezért hagyta a végére azt is. hogy népművelési felügyelőnek hívják a járáshoz. Mondom, ez nagy dolog. Kérdés, hogy helves-e? Második éve igazgatja a sarkadi művelődési házat. Jól kezdte, akar valamit. Tett is már valamit. A választ tényleg alaposan meg kell gondolni. Ezen töpreng ő is. Ha nem egyedüli jelölt, én nem kapacátálnám. (Mire alapozom? j Sokszor előfordult már: a pilla- ; natnyi megoldásért feláldoztuk a messzibb sikerek lehetőségeit.) De Obrazcov mondta azt is, hogy az ember akkor boldog, ha érzi, hogy szükség van rá... Sass Ervin Szarvasról jelentjük: Y«fogyasztásmérővel látják el a házi bekötéseket — Kevés a vízmérő-óra A szarvasi városi vízmű üzemeltetéséről tanácskozott nemrégiben a helyi városi tanács végrehajtó bizottsága. A vízellátás megyénk egyik legfiatalabb városában is sok esetben gondot okoz. A lakosság jelentős része közkifolyóról kapja a vizet, kisebb hányada pedig házi bekötéssel. Jelenleg ugrásszerűen emelkedett a bekötési igény, ugyanakkor nem növekedett a vízmennyiség. Éppen ezért a vízművel szemben támasztott igények kielégítése átfogó intézkedést követel. A szűk kapacitás a vízbeszerzési valamint a főnyomó-vezeték oldalon jelentkezik, mivel a gépi kapacitás gyakorlatilag csak 3500 köb- méter/nap vízszállításra képes. A távlati igények még nem ismeretesek, így a vízhálózat fejlesztése is ötletszerű. Éppen ezért szükségessé válik egy komplett fejlesztési terv elkészítése. A vízmű jelenleg a legnagyobb igénybevétel i alatt áll, s ez még fokozódik, ha : figyelembe vesszük az időjárás I alakulását. Ezzel párosul az is, j hogy sokan feleslegesen folyatják a kutakat. \ A vízellátás bővítésére az Alkotmány úti kút vízhozam-beme- rése folyamatban van, amennyiben kedvező eredményt ad, úgy ezzel a gépház kapacitását növelni tudják. Szükségessé válik továbbá az ipartelepi vízmű végleges megépítése a meglevő tervek alapján. A víz célszerűbb hasznosítása érdekében a vállalat fogyasztás- mérővel akarják ellátni a házi bekötéseket. Sajnos, korlátozott a lehetőség, mert a vízmérő óra ellátása nem folyamatos. Mindezt összevetve a vízellátás javítását j nagyban segítheti, ha a lakosság ■ valóban a legszükségesebbekre ; használja fel a vizet, i —r.
