Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-19 / 168. szám
IMI. július 19. 4 Péníek Törpevízmű társulati alapon Megyénk községei közül édesvízzel talán legjobban ellátott Füzesgyarmat. Több tucat kút adja a jó ízű, hűsítő vizet ennek a településnek, csak éppen az a baj, hogy két edény vízért több száz ■ métert kell gyalogolniuk vagy kerékpározniuk az embereknek. Füzesgyarmat üzemeinek, vállalatainak, termelőszövetkezeteinek dolgozói évről évre jelentős Jövedelemre tesznek szert, amelyből most már egyre többet áldoznak saját kényelmükre. Így született meg az a gondolat is, hogy törpevízművet csinálnak, ne kelljen kerékpározni vagy gyalogolni a közkutakra ivóvízért. Ezt az igen jelentős vállalkozást részben a községfejlesztési alapból, részben pedig a lakosság anyagi áldozatvállalása útján valósítják meg. A törpevízműre 15 millió forint beruházást irányoznak elő. Gondoskodnak a mapnkislparosokná!, a háztartásokban foglalkoztatott alkalmazottak és az ipari tanulók érdekvédelméről BÉKÉS MEGYÉBEN három városi és 29 községi szakmaközi bizottság működik. Az SZMT megállapította, hogy ezek a bizottságok többségükben a működési szabályzatban előírtaknak megfelelően tevékenykednek, összefogják a helyben alapszervezetekkel nem rendelkező szakszervezeti tagságot, a nyugdíjasokat. Elősegítik politikai, szakmai és kulturális nevelésüket, ellátják sajátos érdek- védelmüket. Az üzemekben, intézményeken kívüli szakszervezeti munka megteremtésével több ezer szervezett dolgozó részére teszik lehetővé a szakszervezeti munkában, a közügyek intézésében való részvételt. A szakmaközi bizottságok működésére a jövőben is szükség Szünidei kisegítők A* iskolai szünidőt, bő két és fél hónapot hasznosan, kellemesen eltölteni — nem is olyan kis probléma. Napjainkban egyre nagyobb jelentőséget kap az iskolások nyári foglalkoztatása. Az EVM Békés megyei Építőipari Vállalat munkaügyi osztályán Betkó László elvtársnál érdeklődtünk az itt dolgozó diákokról, munkájukról. — Vállalatunk csaknem száz 13 —16 éves diákkal kötött munka- szerződést. Június 17-e óta egyszerre 70—80 gyerek dolgozik nálunk. Közülük 20—25 kislány adminisztratív kisegítő, a többiek fizikai munkások. A lányok új épületekben takarítanak, a fiúk pedig építkezésen. raktárakban dolgoznak; ők is főleg kisegítő, előkészítő feladatokat látnak el. Rajtuk kívül nálunk végezte nyári gyakorlatát 31 szakközépiskolás, sőt vannak olyan első-, másodéves ipari tanulók, akik nyári szabadságidejük egy részét is munkával töltik. — Hány órát dolgoznak ezek az iskolások naponta és mennyi bért kapnak? — Négy vagy hat óra a munkaidő, az órabér 4—5 forint között van. Senki nem dolgozik teljesítménybérben. Egyébként örvendetes, hogy az egy hónap alatt nem történt velük baleset, s arról sem tudunk, hogy valaki betegség vagy elkedvetlenedés miatt hagyta volna abba a munkát — Milyen az általános vélemény a gyerekekről? — Ezzel a nyári foglalkoztatással az is célunk volt, hogy a gyerekek ismerkedjenek meg a fizikai munkával, illetve, hogy becsüljék meg a fizikai munkát. Ezt a célt sikerült elérni. A gyerekek korukhoz képest kitűnően helytállnak, dolgukat komolyan veszik, szorgalmuk, magatartásuk megfelelő. — Hány hétig tart még a fiatalkorúak foglalkoztatása? — Augusztus 23-án végez az utolsó csoport. A jövőre vonatkozóan pedig olyan terveink vannak, hogy Szarvason a technikum építkezésén építőtábor-jelleggel kéthetes turnusokat szervezünk, s így biztosítjuk az állandó, folyamatos munkaerőt. A KISZ védnökséget vállalt a 611. MTH Intézet bővítése felett is. Itt nagy szerepet kapnak az intézet elsőmásodéves tanulói, de valószínű, hogy az iskolai szünetekben már iskolások segítségét is igénybe veszik. A Szabolcs utcai telepen Fabulya Mátyás telepvezető arca felderül, amikor meghallja, hogy a diákokról érdeklődünk. — Ö, azok nagyon rendes gye- íekek! Es rámutat két közeli „példára”, két tizenötéves lányra, akik legalább olyan fegyelmezetten üldögélnek az íróasztal mögött, mint az iskolapadban. Bizonylatokat keresgélnek, s igyekezetük, buzgalmuk — merem állítani — nagyobb, mint matematika-felelés közben. A telepen még hat másik gyerek is dolgozik. Tizenhárom-ti- zennégy évesek. A raktárban szegeket, csavarokat, vezetékeket készítenek elő szállításra. Négy órát dolgoznak naponta és a keresetnek (mely életükben az első) már „van helye”: óra, kerékpár, ketten robogóra gyűjtenek, égy „srác” pedig a battonyai szakközépiskolába készül, s a pénzt a „beinduláshoz” tartogatja. Faggatom őket, történt-.e valami apró fegyelemsértés. Elmondják, de megígértetik: nem fogom megírni. Apró csínyről van szó, de hát mit tegyek, megígértem... * A nyomda építkezésénél csak ketten dolgoznak, de éppen délutánosok, így nem sikerül velük találkozni. Béres János művezető arról beszél, hogy nem várhatják el ilyen fiatal gyerekektől az önálló munkát. A beton locsolását végzik itt, ami egyszerű, de felelősségteljes munka. Nem lehet elbámészkodni, mert a beton megrongálódik. Sajnos, volt már rá példa itt a nyomda papírraktáránál. Ha viszont felnőttekkel végeztetnék a beton utókezelését, hat forintos órabérnél többet nem tudnának fizetni. Nemigen kapnak segédmunkást erre. A megfelelő ellenőrzés biztosítása feltétlenül szükséges. Ha viszont ez megvan, akkor a fiúk hasznos munkásai az építkezésnek. Pedig még csak 13 évesek. * Az illésliázi utcában hét napbarnított gyerek dolgozik a központi raktár udvarán. Faanyagokat készítenek elő, vasalást szegeinek a pallókra. Közülük öt először dolgozik. Tizenöttizenhat évesek. Wagner Richard raktárvezető csak jót mond róluk. Komolyan | veszik a munkát, a fizikumuk is megvan hozzá. Fegyelmezetlen- | kedés nincs. Dehát hogyan is j lenne? A fiúk az udvaron dolgoznak, a raktárvezető irodájának ablaka éppen oda nyílik. Szem j előtt vannak... A diákok szülei között van munkás, vasutas és adminisztrátor. Amikor érdeklődöm, mit fognak venni keresetükből, szinte ! kórusban felelik: táskarádiót, j Egyikük kerékpárt. Megkérdezem azt is, milyen érzés reggel nem iskolába, hanem munkahelyre menni? — Nem rossz — feleli egy vékony fiú. — Csak ne kellene olyan korán felkelni... Róta László van, de munkájuk kialakításánál figyelembe kell venni, hogy meg- növekedett feladataik során erősödik az iparági szakszervezeti I szervek hatásköre. így a szakmaközi bizottságok feladatkörét a területi igényekhez, a helyben alapszervezettel nem rendelkező szak- szervezeti tagság által támasztott követelményekhez kell igazítani. A SZAKMAKÖZI bizottságok további tevékenységének irányát és hatáskörét a SZOT Elnökségének júniusi határozata jelöli meg. Ennek alapján tartotta meg az SZMT szervezési és káder munka- bizottsága a szakmaközi bizottságok titkárainak értekezletét, melyen Hajdú Antal, az SZMT munkatársa adott tájékoztatást a SZOT határozatáról. Az értekezlet részvevői intézkedési tervet dolgoztak ki a feladatok végrehajtására. Ennek alapján többek között 1969- ben újra választják a szakmaközi bizottságok vezetőségét. A mező- gazdasági termelőszövetkezetekben dolgozó alkalmazottakat, akik előbb már szakszervezeti tagok voltak, újra bevonják a szervezeti életbe. Rendezik a nyugdíjas csoportok működését. Gondoskodnak a ktsz-ekben, magánkisiparosoknál, háztartásban foglalkoztatott alkalmazottak, valamint ipari tanulók érdekvédelméről, szakmai, politikai neveléséről. Nagyobb figyelmet fordítanak lakóhelyükön a vidékről bejáró terhességi és gyermekágyi, valamint gyermekgondozási segélyben részesülő anyák helyzetére, életkörülményeire. A SZAKSZERVEZETI tagok szervezeti életének kialakításához, a szakmaközi bizottságok működéséhez a szakszervezet jelentős anyagi támogatást is nyújt. Majakovszkij emlékezete V. V. Majakovszkij Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij hetvenöt évvel ezelőtt, 1893-ban született Grúziában, Bagdagyi nevű faluban, amely ma a költő nevét viseli. Kortársaitól tudjuk, hogy inár életében két táborra oszlottak ismerői: értőkre és nem értőkre, barátokra és ellenségekre. Voltak ellenfelei (Kogantól Alek- szej Tolsztojig) és voltak láthatatlan ellenségei: felingerelt kispolgárok. Egyesek máig sem tudták megemészteni bonyolult és gazdag ritmusrendszerét. Repin, a nagy festő, Muszorgszkijhoz hasonlította; mikor Gorkij meghallotta, hogy Majakovszkij öklével az asztalra csapott és sírva fakadt... A neves rendező és színész, Mejerhold szerint, ha Majakovszkij életben marad, a kor első drámaírója lett volna. Lunacsarszkij szerint (akivel egyébként sok vitája akadt) „a zajló, lüktető élet egy darabja volt”. Krupszkajától tudjuk, hogy Lenin különbözőképpen vélekedett verseiről: Egyik 1919kyMoéhf 4í*ü&<w\ Fordította: Radó György 17. A pitvart szélesebben kell feltárni. Akkor talán jobban láthatóvá válik a billentyű. Bevarrni viszont nehezebb lesz. Sebaj, fő, hogy könnyebb lesz belül dolgozni. Most azért mégis jobb: már tudjuk, hogy a műbillentyű odanőhet. Szi ma már három hónappal túlélte, és teljesen jól van. Nincs többé szükség ku- tyakísérletekre. Csak embólia ne keletkezzék. Nem, azt nem engedem. Milyen ostoba voltam akkor! Elgyönyörködtem az eredményben, örültem, hiszen a billentyű hibátlanul elhelyezkedett. No jó, jó. Nem kell visszagondolni. Alekszandra — Alek- szandr. Alekszandr: Szasa. Milyen ösz- szetört volt ott, a rendelőben. És milyen súlyos állapotban. Arca sápadt, lába ödémás, mája a köldökéig ér. A vég kezdete. Szégyenkeztem, Most mindez a múlté — kibékültünk. Jóvátettem a hibámat. — Megint itt vagyok, Mihail Ivanovics. Segítsen rajtam, ha lehet.. — Ugyan mór, Szasa! Minden rendbe jön. Egy hónapra befekszik, aztán visszamegy dolgozni. — Nem, most már nem megyek. Rokkantállományba kerültem és egyáltalán... Még néhány hónapra van szükségem. Valamit... valamit még meg kell írnom... Különszobába helyeztük el. Mindent megtettünk, amit csak lehetett. Mégis csak remek gyerekeim vannak: jobban tudnak gyógyítaná, mint a belgyógyászok. Különösen Marija Vaszil- jevna. Minden orvosnak ilyennek kellene lennie. Akkor még reménykedtem Szima esetében. Csak két hét telt el, s én egyre arra gondoltam: most omlik össze minden. Rémeket láttam: hogy reggel belépek a kórterembe, s ő ott fekszik elkékült ajakkal, fuldokolva. Tekintetében halálfélelem... Ezek a tekintetek!... Az orvosok és a nővérek azonban újjongtak. Az első műbillentyű nem tréfadolog. Kiderült, hogy ml is tudunk egyet- mást. Talán ez a közhangulat rabén Írott verse nem tetszett neki, de később „megenyhült a költő iránt". 1922-ben az „On- agyonülésezők" című verséről, melyben a bürokratákat gúnyolja ki, az összoroszországi vasmunkás kongresszuson azt mondta: „ . ■ ■ már régen nem éreztem ilyen örömet. Majakovszkij ebben a versében kegyetlenül kigúnyolja az ülésező- ket és azokat a kommunistákat, akik folyvást üléseznek és egyre csak üléseznek. Nem tudom, költői szempontból milyen a vers, de arról kezeskedem, hogy politikai szempontból tökéletes". Voltak, nem is kevesen, akik érthetetlennek tartották verseit, azzal vádolták a költőt, hogy nem értik meg az egyszerű emberek. Valójában — kortársai tnssza- emlékezéseit olvasva — rendkívül finom érzésvllágú, vívódó művész volt. Vele kapcsolatban még sok a megválaszolatlan kérdés: a futurizmushoz való viszonya; versei szerkezeti elemeinek, ritmikájának problémái, egész költői stílusának leglényegesebb jegyei, szóalkotásai. Valahogy úgy kellene újra felfedeznünk, olyan szeretettel, gyöngédséggel, ahogyan halála egyéves évfordulóján Lunacsarszkij szólt róla: „...nem mindnyájan érettük meg azt sem, hogy Majakovszkijnak mennyire kellett a gyöngédség, hogy a költőnek olykor semmi sem hiányzik annyira, mint a megértő szó”. Jó lenne ismerni a teljes Majakovszkijt. Mindig, valahányszor vihar támad költészete körül — írja egyik ismerője —, az erős széllel a por is felkavarodik és ez a könnyű, röpke por gyakran betapasztja ideiglenesen a szemeket. Mindenesetre — és ez biztató jel — vannak jelentős költőink, akik életük nehéz szakaszán őt idézik: „Ó, költők bátra, add, hogy tenni merjem (a jót s győzzem a rosszat". (Garai, Gábor). Dorogi Zsigmond gadt át Szására is, jobban lett. A lelki hatás igen sokat számit. Nem tudom, lesz-e ma hatásuk a lelkieknek. Hiszen ha Sura nem hal meg... Nos, keményen fogom tartani magam. Mint egy gép, olyan leszek. — Varrjon be nekem műbillentyűt! Már egy hét után mondogatta nekem: „Varrjon be műbillentyűt!” Könnyű ezt mondani! Az ötlet azonban elterjedt a klinikán. Magam is kezdtem hozzászokni. Szima jól van. Már egy hónapja. Biztonságot érzek. Most viszont — reménytelenséget. Elképzelem, hogyan szállítják át éppen most. A második gyógyszeradagnak hatnia kellett. Vannak bizonyos „atrakti- kus szerek”, melyek eloszlatják a félelemérzést. Csökkentik az izgalmat. Szasa tisztában van a helyzetével. Ismer engem. Tudja, hogy a kezem reszketni szokott. Tudja, hogy sok kászámit- hatatlan tényező is közrejátszhat. Kissé restellkedem is a magam és az orvostudomány nevében. Sokat beszélgettünk az utóbbi időben, amióta jobban lett. Még a dolgozószobámba is bejött, itt, ebben a karosszékben ült. Nagyon igyekeztem megérteni. — Nincs más választásom. Mindent tudok, mindent elolvastam. Es aztán... meguntam. Nagyszabású munkába már nem foghatok bele, nem tudnám befejezni. Úgy élek, mint a repülőtéren: a gép indítását elhalasztották, de elindul feltétlenül. Persze, nem hagyom abba a gondolkodást, de már csak a tehetetlenségi erő hajt, és csak a magam számára... Ráadásul, lezártam egy szakaszt. Megér-
