Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-17 / 166. szám
INi. július 17. 5 Szerda Elmaradt köszöntés A vasutasnap alkalmával megtartott ünnepségeken a dolgozók általában a feleségükkel vettek részt. Az egyik helyen az előadó így üdvözölte a megjelenteket: ,,Köszöntjük a vasutasokat.” Az ünnepség után többen azt kérdezték: miért csak minket? Az asszonyok talán nem érdemlik meg, hogy róluk is megemlékezzenek? Valaki aztán elkezdte: — Tudja, hogy mennyit kell a feleségemnek virrasztania? Sokszor szinte emberfeletti áldozatot hoz. Ha alszom, fel sem kelt, amikor az értesítő kimegy a lakásomra. Csak akkor szól, amikor már készülnöm kell. És 20 év alatt egyszer sem késtem. Előfordult, hogy moziba, színházba indultunk. Már a jegyet is megvettük és nem volt egy zokszava sem, amikor vissza kellett fordulnunk. Mi, vasutasok sokat köszönhetünk az asz- szonyoknak. Ebben az egész asztaltársaság véleménye megegyezett. Es kárpótlásul mindenki tisztelettel az asszonyok egészségére ürítette a poharát. —or Újfajta hőerőgép Az osakai egyetemen sikerrel zajlott le egy olyan új gőzgép kísérleti példányának üzemeltetése. amely elméletileg hőenergiájának 50 százalékát alakítja át elektromos energiává. A Japánban jelenleg üzemben levő hagyományos hőerőgépek nem tudnak gőznyomásban 250 atmoszféránál többet elérni. Az új hőerőgép 600 fokos üzemi hőmérsékletet s 1000 és 1500 atmoszféra közötti gőznyomást fog elérni. Ilyen hőerőgépet eddig még sehol a világon nem sikerült megszerkeszteni. láttam, hogy egyre rosszabbul van. Légszomj. Fáradékonyság. Beszélgetéseink közben gyakran pihennie kellett — persze ezer bocsánatkérés után, ami bosszantott. Mert a közvetlenség hiányára mutatott. Nem is értem, a neveltetésének volt ez a következménye vagy hideg alaptermészetének. Mindig egy kissé sértőnek éreztem. Hiába minden, őt már nem szabad elítélnem, ö végigjárta a maga Golgotáját. Ez igen magasröptűén hangzik. Nyilván odaszállították már. Tíz óra harminc. Itt az Idő. Kedvesen mosolygott ma reggel. Azt hiszem, nem is sejti, milyen veszélyes a műtét. Mi lesz néhány óra múlva? Vajon én hogyan viselem el, ha meghal? Lám, mit éreztem az után a műtét után, amelyet éppen a megismerkedésünkkor hajtottam végre? Bizonyos voltam, hogy sikerülni fog. Ostoba elbizakodottság! A beteg alig néhány nappal később meghalt, szívgyengeségben. Billentyűjét nem sikerült rendbehoznom. „Utoljára történt, többet nem teszem. Haljanak meg az én közreműködésem nélkül...” Szasa akkor romlott le. Rövidesen dekompenzáció lépett fel nála. és be kellett feküdnie a klinikára. Agyában fekve, egyre csak írt valamit. ..Az életemből nem maradt hátra sok, el kell gondolkoznom néhány filozófiai és pszichológiai problémán. Hogy legalább önmagámnak ad- am meg rájuk a magyarázatot, mert másoknak már nem fogom ' udni megmagyarázni ..Olvasott a logikáról, olvasta a Bibliát >s olvasott a telepátiáról is. De :iem lett a miszticizmus híve. Még nevetett is: „Nincs itt semmi más — egy nagy gépezet az egész!” iVem if taxik és nem gyengül már a szarvasi tej Megduplázódott a TELEFONHÍVÁS fogyasztás, tovább bővül a választék figyelembe veszi a helyi lakosság _________________Hódmező- | el az 1700—1800 litert. Ez év ja vásárhelyi-ől. Nem kis meglepe- I nuárjától a helyi Dózsa Tsz vette igényeinek kielégítését és a külön- tésünkre a Csongrád megyei Tej-! át a tejüzem kezelését, s június j böző áruk gazdaságos termelését, .................................. " elsejétől a tejellátás biztosítását a forgalmazását. Az állami pari Vállalat keresi szerkesztőségünket. — „A tavaly szeptember 18-án Szegeden megtartott ankéton sok szó esett Szarvas gyenge tejeóllátásáról. Az azóta tett intézkedések következtében beállott kedvező változást szeretnénk bemutatni az ankétről szóló tudósítás szerzőjének.” A sok egyéb gond mellett már túl régen történtnek tűnt hirtelen az említett ankét. A Szarvason és a megye más városaiban, községeiben lakó családanyák, háziasz- szonyok bizonyára jobban emlékeznek rá, mert türelmetlenebbül várták az ellátás kedvező változtatását. íme néhány, nem teljességre törekvő mondat az ankétről szóló tudósításból: Szarvas város tejellátása is sok követnivalót kíván. A tejipari vállalatnak nem kifizető a Szarvason termelt tej elszállítása Szentesre és onnan fö- lözés után vissza. A városi tanács elfogadta a helyi állami és közös gazdaságok ajánlatát, miszerint az addig forgalomba hozott 2,7—2,8 százalékos zsírtartalmú, leginkább kétnapos és eléggé pontatlanul, többnyire órák hosszat késő tej helyett 3,7—3,8 százalékos zsírtartalmú tb-mentes tejet biztosítanak —r az igénynek megfelelő mennyiségben — a helyi lakosságnak. A megyei tanács kereskedelmi osztálya sokallta az ilyen minőségű tej literjéért a 3,60 fokeressaját, továbbá két tsz és a háztáji kedelmi berkekben azonban még gazdaságokban jelentkező meny-. nem vert megfelelően gyökeret ez nyiség felvásárlása mellett. A a törekvés. A Szarvason üzemel- zöldség- és gyümölcsszezon eile- tetett tejivót inkább a „legyen nere a napi tejfogyasztás 2800— 3000 literre növekedett Szarvason. Pedig 3,60 forintba kerül literje. st'™:'™« ..................................- szűkös áruvalasztéka is A Dózsa T sz lehetőséget ad a választék bővítésére, feldolgozó törekvésével. ilyen is”, mint a lakosság igényeinek kielégítése tartatja fenn. Erre vall a csupán délelőttre korlátoellátásának biztosítására. K. I. ritkán előforduló akadálytól elte kintve, pontosan, a megrendelés szerint, a nyitás idejére érkezik. . . ,, A tejüzemből is vásárolhatnak és; Éljen a kínálkozó alkalommal a vásárolnak is naponta mintegy , kereskedelem, a lakosság még jobb 600 litert. Frissesége mellett 3,7 —3,8 százalékos zsírtartalmú és tb-mentes a forgalomba hozott tej. TÓTKOMLÓSON inár korab. ban bevezetett és jól bevált tej-, ellátásnak egyik módszere ez, I ami Orosháza kivételével már al- I terjedt Békés megyének a vállalat , * . ,, ___0 e llátási szférájába tartozó 14 köz- * Növi Sad-i Magyar Szó 1968. ségében, városában — egészíti ki 'u^lus l^-i, vasárnapi számában a helyben kapott információt Tö- -’Dubrovnik az Alföldön ' címmel rök Géza, a Csongrád megyei Tej-1 képpel illusztrált cikket közöl a Ipari Vállalat munkatársa. — Gyulai Várszínházról. A lap mun- Azért beszélek csupán az egyik j katársa Gerold László, Míszlay módszerről, mert a tótkomlósi Vs- , Istvánnal, a várszínház művé- harsarok Tsz kielégíti a helyi ige- szett vezetőjével beszélgetett ar- nyeket^saját feldolgozású túróból j j-ól, hogy mikor és hogyan született meg a várjátékok gondolata. I d rgen for go lom — romantika Az utóbbi években megnőtt az ország idegenforgalma. Nem véletlen, hiszen a külföldiek romantikát jönnek keresni a Hortobágyra, a Balaton környékére és az ország más Híjaira. Keresik a már letűnt Idő maradványait, melyet annak idején egy-egy könyvből olvastak a magyar táj szépségéről, sajátosságáról, a magyar életről. örvendetes, hogy a külföldiek érdeklődését, az idegenforgalom kalauzolását egyes szervek fontosnak tartják. A napi életből a munkás hétköznapokból való kikapcaolóctás egy kis romantikával felejthetetlen élményt nyújt. Erre törekszik a Veszprém megyei Idegenforgalmi vállalat Is, amikor Nagyvázsony és BalatonfÜred közölt lovas-postakocsit helyez üzembe. A postakocsit a Füzesgyarmati JármÜkészítő Ktsz csinálja, egy 250—300 éves minta- rajz alapján. \ovi Sad-i Magyar szó cikke a Gyulai Várszínházról és tejfölből is. — Mi sem állunk meg félúton — vette át a szót Hegedűs Zoltán, a Dózsa Tsz elnöke. — Mintegy három hét múlva mi is megkezdtük a szarvasi lakosság túró- és tej- [ rintot. Forgalomba hozását csak föligényének kielégítését. A tejfölt azzal a feltétellel akarta engedé- J kétdecis műanyagpohárban, a túlyezni, ha biztosítanak olcsóbb, vagyis alacsony zsírtartalmú, há rom forintos tejet is. EZEK UTÁN rót pedig fél-.és kilós nylontasakA cikik írója idézi Miszlav István szavait 6 évvel ezelőtti Dubrovnik-] látogatásának emlékeiről, amikor először gondolt arra, hogy a 600 éves gyulai várban is hasonló színházi játékokat lehetne bemutatni, mint Dubrovnikban, mint száz kilométerre Szegeditől. Szolnoktól, Debrecentől vagy Kecskeméttől. Földrajzi helyzeténél fogva jelentéktelen kis vidéki város. De az összefogás, a szén* vedély, és a — pozitív értelemben használt — fantaszta fiatal rendező. meg a készségesen segítő helybeliek munkája árán példát mutat a vidéknek és a nagyvárosoknak. A készülő Goldoni vígjáték budapesti rendezője, Békés András mondta Miszlayról: A főiskola elvégzése utón vidékre ment és itt nem azon töprengett, hogy kerülhetne Pestre, hanem azon ban forgalmazzuk. Egy tovább: az ősi Raguza falai között. I célunk az, hogy a nagyon kere- | A cikk ezután beszámol a Gyű- : törte a fejét, hogy mit csinálhatna értékeset, ami minden fáradozást és munkát megér. És sikerült veiről is, majd a következőket ír- ,| neki. A Gyulai Várjátékok elsősorban Míszlay István rendező sett, de ritkán hozzájutható erős iái Várszínház eddigi 5 évadjámég csak annyit túróból is kielégítsük a szükségle- nuk eseményeiről és a jövő tér idézünk Szarvas régebbi tejena- Ehhez azzal kívánjuk biztosítása mellett, hogy a gyenge ml- tani az alapanyagot, hogy ezer nőség és a késedelmes szállítás1 miatt a napi fogyasztás alig érte Egy nagy gépezet. Agyam sosem tudta befogadni az Isten létezését, de mégis, valami viszolygás fog el, amikor azzal fenyegetnek bennünket, hogy gépi szerkezetekben akarják megmintázni az ember érzéseit, tudatát, akaratát. Szeretném hinni, hogy ezek nem lesznek ugyanazok az érzések. Nem lesznek valódiak. Szasa azonban abszolút bizonyos ebben. Azt mondja: ugyanazok lesznek. No, emlékezzél vissza a boldogságnak arra az érzésére, amely az első sikerült motoros- műtét utón erőt vett rajtad. Persze, megbízom benne, de bizonyára már túlságosan öreg vagyok ahhoz, hogy új isteneket imádjak. Részemről elég lesz ja: „Gyula több mint 200 kikvmé- darabból álló juhállományunk egy , (,erre van Budapesttől és több | érdeme, részénél áttértünk a nyári eile-: tésre. Ez az jelenti, hogy a koráb- j í binál szokásos száz nap helyett ! lrálnnÓA V. nm'O frxIArlilg- Iri a lllVltpl-! ' kétszáz napra tolódik ki a juhtej nyerési időszak. 1 Nem kis meglepetéssel hallót- j tűk, hogy a tejfölös műanyagpo- J harakat és nylon túrós tasakokat j saját segédüzemében állíthatja elő a Dózsa Tsz Török elvtárs a sző- J vetkezet vezetőinek és dolgozóinak kezdeményezését dicsérve, el-! mondta, hogy még ezeknél a kö- I vetésre méltó tetteknél sem állnak meg a Dózsa Tsz-ben. Két éven belül új, modern tejfeldolgozó üzemet építenek. Miután ez év augusztus elsejétől átveszik a békésszentandrási tejcsarnokot is, az ottani és a szarvasi közös- és háztáji gazdaságokból napi hatezer litert vásárolnak, dolgoznak fel, illetve hoznak tejként és tej- . . . . termékként forgalomba. Ráadásul egy> kis materializmus — a „mi- . . .* r^szgt pasztőrözötten pakülÖnbségek -kel, meg . nkJFátyolos szemű veszedelem nőségi --------- _ a zzal, hogy a lélektani tényezőket „nem lehet visszavezetni” fizikaiakra. A kibernetikából lackozva. ÉRTESÜLTÜNK a tejipari vállalat ilyen jelentős engedményei* engem tökéletesen kielégítenek | rőf mitöbb. az emellé adott nagyni_: «I nni. Ác «1 moe. 4 TíaKKíiIz Izéi*. a diagnosztikai gépek és a mesterséges vérkeringést szabályozó automaták. Ezeknek semmi közük az érzésekhez. Vagy vegyük a lelkiismeretet. Az is meglesz abban a gépezetben? De akárhogy is — akkor úgy viselkedtem, mint egy buta kisfiú. A barátság szent érzés, azt nem szabad egyszerűen kilöty- tyenteni, mint a mosogatóvlzet. Elképzelni is rossz — megsértődtem. Ez kétségtelen, de vajon kölcsönös volt-e az a barátság? Ne gondoljunk rosszra. Mindenki annyit ad, amennyit tud. Ö nem volt képes többre. És ráadásul, beteg. Emlékezetem szerint akkor már másodszor feküdt nálunk dekompenzáclóval, nemde? Igen, másodszor. (Folytatjuk) fo-kú segítőkészségről. Többek kö' zött vállalta a szarvasi Dózsa Tsz épülő tejüzeméhez a pasztőröző technológiai berendezés beszerzését, beszerelését és üzemelésének zavartalanságát. A miértre az volt Török elvtárs válasza, hogy a he- j lyi tejellátás ilyen módszerű biztosításával mindenki egyformán ; jól jár. Elsősorban érdekelt la-1 kosság, de jól járnak a termelő gazdaságok és az illetékes válla- j latok is. Többek között a vállalat I megszabadul a lakosság eddigi el- ] látásának költséges és sok gondot j okozó módszerétől, s energiája | jó részét a feleslegként mutatkozó, szerződésre felvásárolt tej feldolgozásának specializálására fordíthatja. Ehhez a mindenki számára kedvező fordulathoz a gazdaságirányítás új rendszerére volt szükség, amely a legmesszebbmenőkig Egy különös vona(szerencsét- lenségröl olvastam a minap: valamelyik európai országban ösz- szeütközött az expressz a sínek között kérődző tehenekkel és kisiklott. Az utasok közül többen meghaltak, illetve súlyosan megsebesültek. Elgondolkoztatott a hír. Lám — mondtam magamban — a tigrist és az orszlánt tartjuk a legveszedelmesebbnek az állatok közül, a szelíd kérődző mégis több áldozatot szed, mint az ösz- szes többi együttvéve. Jó magam ugyanis időtlen idők óta nem hallottam a ragadozók garázdálkodásáról. Persze, hogy nem, hiszen a tigris és az oroszlán természetet jól ismeri az ember, s éppen ezért ketrec mögött tartja vagy csak puskával felszerelve merészkedik a közelébe. A tehénke viszont eddig csak a jó oldalát fordította felénk. És tulajdonképpen nem Is hazudott, amikor barátunknak mutatta magát. Különleges helyzet kellett ahhoz, hogy ellenséggé váljon: véletlenül éppen ott kérődzött, ahol az expressz jár. Véletlenül? No. nem is teljesen véletlenül. A vasúti töltések oldalán, a vasút mellett húzódó csatornák partján csaknem mindig dús a fű. Amikor idáig jutottam az elmélkedésben, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy párhuzamot ne vonjak a tehenes-ka- rambol és társadalmi életünk némely — negatív — jelensége között. Kár lenne tagadni, köztünk is akadnak lomha mozgású, szelíd tekintetű kérődzők. Nem veszélyesek ők, sőt ha olyan „se hideg, se meleg” poszton vannak, még hasznosak is lehetnek a maguk szerény módján, annak ellenére. hogy lábukat. kezüket, agyukat nem szeretik gyorsan mozgatni. De ezért sem tudunk Igazán megharagudni rájuk, hiszen egyébként csendesek, „sze- rctctrcmcilóak”. Kedves, fátyolos szemükkel rácsodálkoznak mindenre — a jóra éppen úgy, mint a rosszra — aztán anélkül, hogy akár Így, akár úgy reagálnának a látottakra, legelgetnek, kérődzőnek tovább csendesen. „Én nem bántok senkit, engem se bántsanak”. „Nem szólok bele semmibe, hagyjanak engem is békén”. „Jó, jó, tudom, hogy vannak még hibák, de én nem tehetek semmiről”. Valahogy így vélekednek, — ha már feltétlenül vélekedniük kell, — a kérődzők. Szóval a légynek se vétenének ezek az emberek, ha a lusta óvatosság mellett nem lenne egy másik, de legalább ennyire jellemző tulajdonságuk: imádják a bendőjüket, a zavartalan jólétet. Szívesen húzódnak tehát a dús legelőkre, oda, ahol kevés mozgással is gyorsan megtölthető a has. És mint már mondtam, a vasúti sínek, országutak mentén, azaz éppen ott. ahol a társadalmi mozgás zajlik, általában dús a legelő. Többnyire ott legelésznek, kérődznek tehát, s ha éppen arra robog gyors expresz- szünk, bekövetkezik a karambol: mondjuk egy szép, hasznos gazdasági koncepció sohasem jut el az állomásig, a megvalósításig. ÉS mi a legdühítőbb? Az. hogy még mindig nem tanultuk meg: óvakodnunk kell a fályo- los szemű veszedelemtől. B. D.
