Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-17 / 166. szám
19«. július 17. 3 Szerda Jobb áruellátás, figyelmesebb vendéglátás a Mexőkovácsháxi Fmsz körzetében Az idén 114 százalékos kiskereskedelmi forgalom lebonyolítását tervezték a mezőkovácsházi fmsz vezetői és dolgosói. Ez 12 milliós bevételi többletet jelent a múlt évhez képest. Amint elmondták, hatmilliós forgalmat a bútorbolttól, a másik hatmilliót a többi egységek tervteljesítésétől várják. E bátor elképzelések alapját képezik a megyén belüli különböző nagykereskedelmi vállalatokkal, kisipari szövetkezetekkel és termelőüzemekkel már eddig megkötött szállítási szerződések. A vasszakmában előreláthatóan mintegy kétmillió forint értékű téli cikk érkezését várják a közeljövőben. Ezekből elővásárlásokat is eszközölhet a lakosság. A téli vasáruk választékosabb biztosításában az idén is a Vas Nagykereskedelmi Vállalat Békéscsabai Kirendeltsége vállal legnagyobb szerepet. A bútorellátásban hasonlóan a békéscsabaiak bizonyulnak a legjobb partnernek a mezőkovácsházi fmsz vezetői szerint. Tovább javul e szövetkezethez tartozó községekben a közétkeztetés helyzete. Ez vezetett el oda, hogy az fmsz vezetői kisebb községekben is törekszenek olyan vendéglátóipari helyiségeket kialakítani, amelyek legalább 200 személy befogadására alkalmasak. Hamarosan ilyen méretű egységek kialakítására kerül sor Kaszaperen, Reformátuskovácsházán és Nagybán hegyesen. Figyelmet érdemlő jelenségként karolják fel a mezőkovácsházi fmsz vezetői a lakosság fél-szolgáltatásnak nevezhető igényét is. Ez azt jelenti, hogy a lakodalmat rendezők az fmsz éttermének konyhájában saját magúik főzik meg az ételt, míg az egyéb kiszolgálásit a szövetkezettől igénylik. A szövetkezet vezetői és dolgozói e félszolgáltatásban is jó partnernek bizonyulnak, B. I. A vízhiány megoldása Kertészszigeten Évek óta kísért az ivóvízellátás jó megoldása Kertészszigeten. Az alig két évtizedes településen mindössze egy jó minőségű vizet adó kút van, amely időközönként valamilyen oknál fogva — jóformán alig ad vizet. A falu vízellátásának megnyugtató javítása csak társulati alapon lehetséges. Ezt külön is, többször is hangsúlyozták egy- egy alkalommal a helyi vezetők. A lakosság egyre jobban barátkozik ezzel a gondolattal, s már érződik, hogy a kertészszigeti ivóvízhiányt a lakosság és az itt működő termelőszövetkezet közös összefogással, társulati alapon háríthatja el. Szarvasi fiatalok munkában Mint ismeretes, a szarvasi KISZ-fiatalok védnökséget vállaltak a felsőfokú mező- gazdasági technikum új beruházásai felett. A nyarat serény munkára használják. Jelenleg az elkészült épületek bútorait, berendezéseit szállítják és helyezik el. A padló tisztításában, az ablakok csillogóvá tételében és a terület rendezésében is kiveszik a részüket a kiszesek, nagyrészt a technikum diákjai, de más munkaterületről társadalmi tevékenységet vállaló fiatalok Kun György jutalma Mint annyi más állami gazdaságban és termelőszövetkezetben, Szabadkígyóson is célprémiumot írtak ki az aratási munkák biztonságos műszaki feltételeinek megteremtésére. Ennek következtében az előkészületek igen jól sikerültek, a betakarítás üteme pedig a tangazdaság életében példa nélküli volt. Székely Imre, Pálfi Pál, Pelyhe János kombáj- nosok azért fejezhették be július 9-én a déli órákban az őszi búza aratását, mert Kun György kombájnszerelő odaadó, lelkiismeretes munkával javította meg a gépeket, így azokkal az 500 holdnál is nagyobb területet hibásodás nélkül arathatták le. A gazdaság szakmai és politikai vezetősége nyomban a betakarítás befejezése után értékelte az aratásban részt vevők munkáját és elismerő dicséretben részesítette a három kombájnost, továbbá Kun Györgyöt, akinek még külön 3500 forint célprémiumot is kiutaltak. Jövőt formáló emberek A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár Békési Gyárában mindig j találhat valami újat az ember. A két és fél éves üzem szépen fejlődik, erősödik. Ahogy mondják, a nagyvállalat édes gyermekének tartja, a község, a járás, a megye vezetői pedig féltőén bábáskodnak felette. Az életképesség persze elsősorban a dolgozók mindennapos munkájának, tevékenységének a függvénye. Ami a fejlesztésben új: július 11-én hivatalosan átadták a szociális létesítményt — étkezdét, konyhát, fürdőt, mosdót, öltözőt — a rendeltetésének. Így • most már minden a „helyére került”. Az átadás alkalmával az SZMT munkavédelmi felügyelője, aki pedig igazán szigorú kritikus, csupán néhány kisebb hibát talált. Végül is megjegyezte: — Olyan, hogy másutt is érdemes lenne mintát venni róla. Nyugdíjban a blokkolóóra Az étterem akár egy előkelő fővárosi vendéglőnek is beillene. Kialakításánál, berendezésénél láthatóan az esztétikai szempontokat is figyelembe vették. Ilyen helyen az ember szinte kötelezőnek érzi magára nézve, hogy tiszta kézzel üljön asztalhoz és betartsa a társadalmi életben elfogadott illem szabályait. Horváth István, az öltöző, fürdő, mosdó őre és takarítója egészen jókedvre derül, amikor érdeklődők keresik fel. Olyan büszke a kis „birodalmára”, mintha a tulajdonosa lenne. Igaz, annak is érzi magát, azért tart olyan rendet, tisztaságot. A bejárat előtti Gül Baba kert kizárólagosan az ő műve. Egyelőre ugyan még hiányoznak belőle a rózsák, de jövőre — ígéri — az is lesz. A portán már „nyugdíjba helyezték” a blokkolóórát, a kártyatartó rolót pedig lehúzták. Az óra ugyan jár, de az csak a portásnak mutatja az időt. László Endre fiatal esztergályos úgy tartja, hogy a változás számára különösebbet nem jelent, mert mindig az elsők között érkezik a gyárba. De az ember így mégis másképp lép be a kapun. Emeltebb fővel, mert nem kételkednek a becsületességében. És mostanában aligha fordul elő késés. — Reggel 6 órakor megszólal a duda, és már mindnyájan a gépnél vagyunk. Délután 2-kor újra dudálnak, akkor indulunk az öltözőbe és nem előbb. Ez a rend — mondja László Endre, kifejezve gépműhelybeli társai véleményét is. Kialakult a törzsgárda A fegyelmezett munka hasznát pedig a dolgozók látják elsősorban. Ö legutóbb is olyan keresetet vitt haza, amivel igazán elégedett. Persze ezt szeretné legközelebb is elérni, ami — tudja — csak rajta múlik. Talán korainak látszik, mégis azt lehet mondani, hogy akik a gyárban dolgoznak, azok már a törzsgárdát képezik. Senkit sem csábítottak máshonnan, mindenki önként jött. S alig akadt, aki közben elkívánkozott innen. Most különösen kedvező a helyzet: a 44 órás munkahét, az új szocális létesítmény, a jó munkakörülmények és a fejlődés kilátásai mindmind vonzólag hatnak. A gyár vezetői nagy gonddal foglalkoznak az utánpótlással is. Olyan tanműhelyt alakítottak ki, amely Szinte páratlan a megyében. Minden fiatalnak megvan a munkahelye, satuval, külön fiókban szerszámokkal. Rendelkezésükre áll egy-egy köszörű- és fúrógép, lemezolló, valamint hegesztőberendezés. Ami csak kell ahhoz, hogy megtanulják a lakatos szakmát. A tágas, világos helyiségben szellőzőberendezés frissíti a levegőt. Elek István, a tanműhely vezetője meglehetősen szófukar ember, de amikor a „fiairól” érdeklődöm, felcsillan a szeme: * — Derék gyerekek, nem hoztak szégyent ránk. Mind a 15 végzős sikeresen vizsgázott. Máris igen komoly feladatot | kaptak. Az ő irányításával egy egészen új szerkezetet állítanak össze roppant felelősségérzettel. A műszakiaknak is van tennivalójuk | Ebben a gyárban kezdettől fog- i va becsülete van az újításnak, ész- ! szerűsítésnek, a jobb megoldások [ keresésének. Helyesen mondja | j Oláh Lajos főmérnök: — Nincs más lehetőség, a gaz- i dasági versenyben csak így tud- j juk megállni a helyünket. Most többek között egy cirok - kalászbálázó-gép készül, melynek \ tervét Petz József mérnök, a mű- ! szaki fejlesztési csoport vezetője; dolgozta ki a megrendelő igénye i alapján. Nem komplikált szerke-! zet, mégis sok fantázia kellett hoz- j , zá. A részletmegoldásokat Csarnai j j László ifjú technikusra bízták. Ki másra lehetett volna, ahol min- ' den műszaki fiatal? Ö pedig dicséretre méltó ambícióval látott j munkához. A prototípust hamarosan bemutatják. Aztán még öt készül belőle. Szeptemberben tehát hat gép bálázza majd a cirokkalászt I Orosháza környékén. Van tehát a műszakiaknak tennivalójuk, a gépgyár sokat vár tőlük is. A munkájuk jutalma persze nem marad el. Végül a főmérnök egy „titkot” is elárul: — Tanulmányterv készül a békési gyár továbbfejlesztésére. Eszerint a létszám 1971-ig csaknem megkétszereződik. Olyan az alap, hogy biztosan lehet rá építeni. Pásztor Béla Száz vagonos teljesítmény Csárdaszálláson Több hete tart a nyári betakarítás a csárdaszállási Petőfi Termelőszövetkezetben. Az igen értékes termést kombájnnal aratják. A száraz, csapadék nélküli időjárás rendkívül kedvezett e munkáknak. Ennek tudható be, hogy kimagasló teljesítmények születtek. Fülöp Ferenc 548 holdról 104 vagon termést aratott és csépelt. Kiss Mihály 506 holdról 97, Gácsi Antal 499 holdról 90 és Gyaraki Antal 482 holdról 84 vagon terményt takarított be. Ezek a teljesítmények egyedülállóak a csárdaszállási Petőfi Tsz fennállása óta. Nemrég költözött új központi pünk * székházat ábrázolja. épületébe a Békés megyei Gépjavító Vállalat igazgatósága. Ké- Fotó: Remeczkyné Bőséges a la karmám készlet — Szalma a papírgyárnak Az aszályos időjárás ellenére bőséges takarmánykészlettel rendelkezik a szeghalmi Rákóczi Tsz. A szövetkezet fennállásának csaknem két évtizedében még egyszer sem volt példa arra, hogy egyik évről a másikra, a lucerna- széna-készlet egy része megérte volna az új termést. Ebben az esztendőben tavalyról 15 vagon szénát nem takarmányoztak fel. Megmaradt, s ez most jól kiegészíti a 150 vagonos új termést, melyből bőven jut eladásra is. Ami szintén nem volt, nem fordult elő a tsz fennállása óta: 45 vagon alomszalmát nem használtak fel. Bőségesen, de mégis takarékosan almoztak. Az előrelátó szalmafelhasználás folytán összesen 900 vagon jó minőségű istállótrágyát nyertek, melyet a Rákóczi Tsz határában a trágyázásra kijelölt táblák szélén bekaz- laztak. Emellett a papírgyárnak 145 vagon friss szalmát adtak el. Városrész kacsabűzzel A Békéscsabai Téglagyár sok-sok évtizedes agyagkitermelő munkája miatt területén mind több a nagy és mély gödör. Annyira ősiek ezek, hogy a városrészt embe'röltők óta a szlovák „Jamina” szóval illetik, ami magyarul gödröt jelent. A régebbi „kráterek” ma már szabályszerűen tavacskák, nádassal, hínárral és halacskákkal. Az idén egy mezőgazdasági üzem kacsák ezreivel népesítette be a vizeket. Csoda, hogy a hústermelésnek ez az olcsó, kézenfekvő módja nem jutott előbb eszükbe, ez volt még a környék lakóinak is a véleménye. Az általános elismerés azonban nem volt hosszú életű. Elkövetkeztek a hőséges nyári napok. A kacsák, a többi élőlényhez hasonlóan, anyagcsere-folyamatok útján tartják fenn létüket. Az evés, emésztés és ürítés döntő részét a tavacskában végezvén, olyannyira szennyezték és szennyezik a vizet, hogy a nap különböző szakaiban, főként este és éjjel, orrfacsaró bűzfelhők kerekednek fel és rontják a levegőt, túltéve még a fehérjefeldolgozó-telepekre olyannyira jellemző büdösségen is. Az alvók felriadnak, az aludni készülők álmatlanul forgolódnak, a betegek még rosszabbul érzik magukat, az egészségeseket hányinger gyötri, lévén a bűztelepek nem valahol kint a tanyavilágban, hanem a város területén, sűrűn beépített utcák szomszédságában. Az érvek és ellenérvek világosak: kell a kacsapecsenye közellátásnak, exportnak egyaránt, ez népgazdasági érdek, mindenki megérti. Am, kellene az itt élő több ezer embernek az a kis „jobb” levegő, mit már amúgy is ront a két sertéshizlalda illata, s a téglagyár nyolc kéményéből, kazánházaiból, salakdombjairól szakadatlanul áramló szénmonoxid és ciángőz. Ehhez a mérgezéshez csatlakozott most az irtózatos kacsabűz. Nem finnyáskodásról van tehát szó, hanem a levegő rontása elleni tiltakozásról. Jaminai dolgozók és hozzátartozóik — köztük csecsemők, öregek, betegek — érdekében kérik a KÖJÁL és minden illetékes gyors kontrollját, s a bölcs megoldást. —húr
