Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-16 / 165. szám

1968. július lb. 3 Kedd Pecsenyesütögetők Araikor magasra lobbantja a friss szellő társadalmi fejlő­désünk lángját, mindig meg­élénkülnek azok is, akik a kö­zös tűznél szeretnék sütögetni a pecsenyéjüket. A gazdaság- irányítási rendszer reformja, az államosítás és a mezőgazda­ság szocialista átszervezése mellett, a legjelentősebb gaz­daságpolitikai változás a fel- szabadulás óta. Várható volt tehát, hogy ismét igyekeznek teret nyerni a könnyű érvé­nyesülés- hívei, mindazok, akik szeretnének kevés munkával sok pénzt keresni. Megpróbál­ják kihasználni az ügyeskedők, hogy az új törvények, rendel­kezések alkalmazásában még nem szereztünk kellő gyakor­latot. És különösen ott sikerül közelférkőzniük a tűzhöz, ahol a kommunisták ébersége csök­ken, ahol a gazdasági vezetők maguk is az „élni és élni hagy- ni”-elvet vallják. Nemrégiben beszámoltunk ar­ról, hogy milyen tapasztala­tokat szerzett a megyei NEB néhány tsz melléküzemi tevé­kenységét vizsgálva. Hangsú­lyozta a jelentés, hogy helyes törekvés a tsz-ek ipari tevé­kenységének a szélesítése, ha a közös gazdaság jövedelmé­nek a növelését, a tagok- és családtagjaik egész évi foglal­koztatását, az áruválaszték bő­vítését szolgálják ezzel. A vizs­gált tsz-ekben azonban kissé háttérbe szorult mindez és fő­leg ügyeskedő szerencselova­gok pénzforrásává vált a mel­léküzem. Fel kell figyelnünk az ilyen jelenségekre, hiszen nemcsak anyagi kárt okoz a társada­lomnak a ravaszul kalkuláló kútfúró, a mammutjövedelemmel dicsekedő üzletkötő. Mérhetet­len az a veszteség is, amit a közerkölcs, közgondolkodás te­rén okoznak. Mert vajon mi­lyen következtetésre jut az a tsz-gazda, aki egész évi szor­galmas, becsületes munkával is csak a töredékét tudja meg­keresni annak, amit az ügyes­kedők zsebre vágnak? Sajnos, az ilyen tapasztalatok sokszor azt sugallják a politikai és gazda­sági életben kevésbé járatos embernek, hogy az új mecha­országok átgondolt munkameg­osztásán alapul. E sorok szerzője a közelmúlt­ban részt vett abban a vitában, amelyet a Ventiguatro ore cí­mű olasz újság szervezett. Bi­zonyos nyugati közgazdászok ugyanis azt állították, hogy a központilag irányított népgaz­dasággal rendelkező országok aligha tudják hatékonyan meg­valósítani a KGST keretében az integrációt, s a „Közös piac” országainak magángazdaságának előnyeit ecsetelték. Az élet azonban bebizonyította, hogy a KGST az utóbbi években meg­oldott egy sor jelentős gazdasá­gi problémát, olyan problémá­kat, amelyekkel a „hatoknak” eddig nem sikerült megbirkóz­niuk. Néhány adat ennek bizo­nyítására. A KGST közös va­gonparkja tavaly több mint 100 millió tonna árut szállított. A „Barátság kőolajvezeték” 18 millió tonna kőolajat továbbí­tott, a „Béke” egyesített ener­giarendszer lehetővé tette, hogy 9 milliárd kW-óra villamos­energia kerüljön kölcsönösen az országok hálózatába. A golyós- csapágy-termelésben megvaló­sult együttműködés csaknem teljes mértékben kielégíti a részvevő országok csapágyigé­nyeit. Az Intermetall sokat tett azért, hogy a tagországokat el­lássa hengerelt áruval. A kelet-európai országokban most valósítják meg a népgaz­dasági tervezés, az ösztönzők és az irányítási rendszer reform­ját. Ennek hatása természete­sen jelentkezik majd a KGST­nizmus kedvez a ravaszkodók- nak, dologkerülőknek. A „pecsenyesütögetők” mód­szerei igen változatosak. A mel­léküzemágak esetében a tör­vénytelenség határát súroló módon igyekeztek aránytala­nul magas jövedelemre szert tenni. Máskor azonban éppen a bíróságot, az új tsz-törvényt próbálják pénztárcájuk szolgá­latába állítani. Így tett példá­ul az a tsz-elnök, akit fegyelmi úton bocsátottak el — italo­zás, alkalmatlanság miatt —, mégis prémiumot, jutalmat kö­vetelt peres úton a gazdaság­tól. Mondanunk sem kellene talán, hogy elutasították. Nehezebb tetten érni azokat, akik nem csupán saját maguk, hanem egy szűkebb kollektíva hasznára károsítják meg a kö­zösséget. Hallottunk olyan esetről, amikor az üzem veze­tősége „finoman” megintette a becsületes, szigorú minőségel­lenőrt, mondván: el akarja ra­bolni munkatársaitól a nyere­ségrészesedést. Cikket is ír­tunk a hanyag bútorszállítók­ról. A garnitúrákat csomagoló brigád talán még dicséretet is kapott gyors munkájáért vál­lalatától. Pedig a rögzítetlen, felületesen csomagolt bútorok értéke súlyos ezrekkel csök­kent a szállítás közben kelet­kezett sérülések miatt. És folytathatnánk a sort a ládás gyümölcsöt „kozmetiká­zó” — felül a nagyja, alul az apraja — kereskedővel, a teg- .napelőtti ételt is újra melegí­tő vendéglőssel. Általában az zal érvelnek, amikor felelős­ségre vonják őket, hogy a ter­melékenység, a forgalom nö­velése vagy a takarékosság ér­dekében cselekedtek. Nem mondanak igazat. Saját vagy legfeljebb szűkebb kollektívá­juk anyagi hasznát keresték — mindannyiunk rovására. Az új gazdasági mechaniz­mus nem ő értük van, hanem azért, hogy jobban éljünk, hogy több és kiváló minőségű áru kerüljön a boltok polcára. Céljainkat hamarabb érjük el, ha nem engedjük a közös tűz közelébe a saját pecsenyéjüket sütögetőket. Békés Dezső ben is. Az elhangzott javaslatok f szorgalmazzák, hogy a gazdasági I reform változásainak megfele- f lően alakítsák az eg/üttműkö-1 dós mec í&nizmusát is. A tag- T országok véleménye szerint I rendkívül időszerűvé vált, hogy T áttérjenek a konstruktívabb és I hatékonyabb gazdasági koope- f rációra. I Kádár János legutóbbi í moszkvai látogatása során kije- ♦ lentette: a Szovjetunió és Ma- í gyarország véleménye szerint a t legidőszerűbb és legfontosabb í feladat a szocialista országok f gazdasági együttműködésének I hatékonyabbá tétele, és a KGST f további szilárdítása. „Vélemé- I nyűnk szerint a népgazdaságok t önálló fejlesztése mellett lehe- í tőség van ara, hogy tovább szi- t lárdítsuk a kapcsolatokat, és fo- I kozzuk a kooperációt és az ? együttműködést” — mondotta i Kádár János. t Nyilvánvaló, hogy mindezek | a kérdések szerepelnek majd a I soron következő tanácskozáson. ♦ Leonyid Brezsnyev kijelentette: $ a Szovjetunió arra törekszik, * hogy maximálisan kiaknázzák f mindazokat az előnyöket, ame-1 lyeket a gazdasági együttmű- f ködés terén a szocialista rend-1 szer biztosít. E téren a Szov- f jetunió csakúgy, mint a többig KGST-ország nagy jelentőséget T tulajdonítja szocialista országok « vezetői gazdasági kérdésekkel f foglalkozó küszöbön álló tanács- I kozásának, amelynek megtartá- T sát a drezdai tanácskozáson ha- I tározták el. i Makszim Makszimov Aratási finis gabonatábláinkon Egész héten ismét zavartalanul dolgozhattak a kombájnok megyénkben. A várva várt kiadós eső sajnos nem jött, s nem okozott kényszerpi­henőt. Az aratási finis nagy hajrájában sorra teszik le az új termés betakarításának gondját a mezőgazdasági üzemek. A Bánkúti Állami Gazdaságban például nincs már lábon álló ga­bona. Búzából több mint kétezer holdon 21,73 mázsás átlagot értek el, kétszeresből 19 mázsát, őszi árpából 20 mázsa felett, takarmánybúzából pedig 18,1 mázsát. A szarvasi járásban 90 zsázalékban kész az aratás. Negyven kombájn szérűre vonult. A mezőkovácsházi járásban szintén az utolsó táblákon aratnak a komájnok. A járásban 16 mázsás átlagbúzatermésre számítanak. A Kö­rösi Állami Gazdaságban pedig 24 mázsát adott az egyik öntözött búzatábla. A külföldiek elismerését hozta Füzesgyarmatra a Budapesti Nemzetközi Vásár Az idei Budapesti Nemzetközi Vásár kapuinak bezárása után kevesen gondolhattak arra Fü­zesgyarmaton a járműkészítő ktsz-ben, hogy termékeik' a magyar közönség elégedettségét és a külföldiek elismerését váltották ki. Most jó­val a vásár bezárása után, sorjában keresik meg személyesen vagy levél útján a ktsz vezetősé­gét, és Eszterházy-típusú hintókat, személyszál­lításra alkalmas könnyű igáskocsikat rendelnek. Különben a nemzetközi vásáron kiállított három hintó valahol Svájcban szállítja utasait. A hír Hollandiába is eljutott. Ide a lovas­sporthoz szükséges futókocsikból is készítenek százat. Érkezett levél az Egyesült Államokból is, melyet dr. Hegyeli Zoltán küldött. Azzal a céllal kér hintót és sallangos szerszámot, hogy bemutathassa, propagálhassa a szülőföldjén lakó emberek kiváló munkadarabjait. Nem csökkentek a béren kívüli juttatások Több az ebédhozzájárulás — Lakótelepi szülők gondjai — Jobb munkaruha A Szakszervezetek Békés me­gyei Tanácsának Közgazdasági Munkabizottsága 12 vállalatnál megvizsgálta a béren kívüli jut­tatásokat. Sokan aggódtak ugyan­is, hogy a gazdasági reform első évében a vállalatok a nagyobb önállóságot helyenként a szociális juttatások csökkentésére használ­ják, nem érvényesülnek majd eléggé a dolgozók kisebb-nagyobb kedvezményei. Felmerült például az aggály, hogy megszűntetik a vállalati ét­kezési hozzájárulást. A megvizs­gált 12 munkáltatónak a fele sa­ját üzemi konyhát tart fenn, öt vállalatnál a másutt megren­delt készételt saját étkezőjükben szolgálják fel, egy üzem dolgozói pedig a vendéglátóiparnál ebédel­nek. A térítés mérteke többségében nem változott, néhány helyen viszont növelték a vállalati hoz­zájárulást. A kollektív szerződésben foglal­tak szerint az ebédhozzájárulás eltérő, egy forint 78-tól öt 68-ig terjed. Az Orosházi Állami Gazdaság­ban reggelit és vacsorát is kapnak a dolgozók. A vizsgált egységek többségében a táppénzen vagy szabadságon levők is részesülnek a kedvezményes étkezésben. Ál­talában megállapítható: az új mechanizmus első idősza­kában a közétkeztetés színvo­nala emelkedett. Az ellenőrzött 12 üzem közül csak a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál van nap­közi és bölcsőde. Másutt h dolgo­zók gyermekeit nem tudják befo­gadni. A tanácsi vagy a lakhe­lyükhöz legközelebb levő más vállalati gyermekintézményt ve­szik igénybe. Békéscsabán, a legsúlyosabb a Kulich Gyula Lakótelepen élő szülők gondja. Az egyre bővülő lakótelepen, a rnegnövekedett gyermeklétszámot nem tudják hol elhelyezni. Mi a helyzet a vidékrő’ bejárók utazási költség-térítésével? Na­gyobb részt a vállalatok előlege­zik az összeget és az utazás végén, a jegyleadáskor számolnak el. Van, ahol jegyet vagy bérletet vásárolnak a dolgozóknak és en­nek átvételekor fizetik ki a térí­tést. A vállalatok többségükben a korábbi engedélyezett kocsi-osz­tály használatát tették lehetővé. A Békés megyei Víz- és. Csator­namű Vállalatnál merült fel az a probléma, hogy ' az autóbusz-iga­zolvány váltásakor, kieső idő miatt néhány alkalommal a dolgozó saját költségén kénytelen utazni. javasolják, hogy az AKÖV is vezesse be a MÁV célszerű mód­szerét, az igazolványok kiadá­sánál. Nagyobb gazdasági egységek, — mint például az Orosházi Állami Gazdaság —, munkásainak jelen­tős részét saját szállítóeszközén viszi a munkahelyre. Természetbem juttatások a vizs­gált vállalatok 50 százalékánál vannak. Az Orosházi Gépjavító Állomás eddig gabonát adott dol­gozóinak, a juttatás azonban a jövő évben már megszűnik. Az Orosházi Állami Gazdaságban illet ményföldet adnak kedvezményes gépi műveléssel, továbbá kenyér- gabonát és csecsemőtejet, a Békés megyei Húsipari Vállalatnál két­hetenként 1—1 kiló sertéshúst. A sertéshizlaló békéscsabai telepén illetményföld- és húsjárandósága van a dolgozóknak. Az orosházi vetőmagellátó hulladékmagvakból takarmányt juttat. A megvizsgált egységeknél a munkaruhaellátás nagyrészt vál­tozatlan. Azonban. rövidítették a „kihordási” időt, (gyakrabban kapnak új munka­ruhát) vagy több dolgozót von­tak be a munkaruhaellátásba. Jó néhány vállalatnál javították az ellátást, jobb minőségű, a cél­nak megfelelőbb ruházat vagy lábbeli beszerzésével. Előfordult, hogy a dolgozók a korábbiaknál nagyobb igénnyel lépnek fel. Az ellátás mértékét a kollektív szerződések szabályozzák. A nö­velés alapja mindig a gazdaságos termelés, a termelékenység foko­zása. A tapasztalatokat összegezve megállapítható, hogy a béren kí­vüli juttatásokban az idén nem rosszabbodtak a korábbi elért eredmények. Több helyen növelték a juttatá­sok mértékét, az ebben része­sülők körét. Mindez a vállalatok gazdasági vezetése és a szakszervezeti szer­vek jó kapcsolatát tükrözi. v. j. Kánikulai toriénetek Alaposan befűtött min­denkinek ez a nyár, Hal­lottam a rádióban, hogy az utóbbi száz év egyik legmelegebb és legszára­zabb időszakát szenved­jük kicsit bágyadtan, ki­csit a gutaütés határán, de azért azzal a büszke tudattal, hogy majd unokáinknak elmond­hatjuk: hej, gyerekek, akkor volt csak nagy hőség igazán, 1968 nya­rán. HANGJÁTÉK, SZÚNYOGGAL Szin: Mérsékelt ízlés­sel ' berendezett szoba. Férj és feleség lefek­véshez készül. Egy szú­nyog zümmög a lámpa körül. Egyébként csönd van. Feleség: Fiacskám, öt- venszer megmondtam már, hogy utálom a szú­nyogot. • Férj: En is utálom, de mit csináljak? Feleség: Üssük le vagy fogjuk meg! Férj: Fogja a rossz nyavalya, engem nem érdekel. Feleség: De szivecs­kém, ketten gyorsan el- kápnánk az illetőt. Férj: Ugyan, hagyj en­gem. Feleség: Aha, aha! Most sem érdekel, amit én mondok. Már legény­korodban is ilyen ma­kacs voltál. Mondta is az anyám, hogy ne men­jek hozzá ilyen alak­hoz . . . Férj: Pukkadj meg! A szúnyogoddal együtt. A férj dühösen fel­fújja magát, felkapja az asztalterítőt és csapkod­ni kezd. Először a vek­kert veri le az éjjeli­szekrényről, majd azt a vázát, amelyet még attól az undok Málcsi nénitől kaptak. Rövid idő alatt végez két hamutartóval, majd újra egy váza kö­vetkezik. A szúnyog ka­jánul élvezi a helyzetet a mennyezeten. Végül a férj dühösen leüti a szoba egyetlen villanykörtéjét és sötét lesz.-4 Na végre! — sóhajt fel az asszony. Csak azt nem értem, hogy miért kell ekkora rumlit csap­ni egy szúnyog miatt...?! BOR . ÉS SZAMÄRTEJ Ismerőssel találkoztam a Közértben. Boros- és sörösüvegekkel telt ko­sarát egyensúlyozta ép­pen a pénztár felé. Megdöbbentett a szédü­letes italmennyiség, amelyet közismerten absztinens ismerősöm készült hazacipelni. Cso­dálkoztam nagyon. Is­merősöm azelőtt egy kortyot sem ivott, még a vendégeit is csak li­monádéval traktálta. — Ne kérdezz semmit, és ne is csodálkozz! — nondta. — Tudod, hogy i negyedik emeleten la­kom, és már napok óta nincs viz. Mit mondjak... rászoktunk az italra. Mire lefekvésre kerül a dolog, az egész család úgy berúg, mint a pinty. Nem várt válaszra, szó nélkül otthagyott. Ahogy mentem hazafelé, eszembe jutott valami. Ha ezeknél nincs víz, akkor mosakodni sem tudnak. Ha víz helyett bort isznak, akkor mo­sakodáshoz nyilván sza­mártejet használnak . .. HOGY BÍROD A MELEGET? Friss, vakolatlan falak szikkadnak a perzselő napsütésben. Házat épí­tenek. Az állványerdö hűvösében félmeztelen emberek falatoznak. Há­tuk, karjuk fényes az iz­zadtságtól. Mintha olaj­ban fürödtek volna. Délidő van. Még né­hány falat, még egy utolsó szívás a cigaret­tából, es vége a pihenő­nek. — Te hogy bírod a hő­séget, öreg? — fordul oda egyik fiatal, papír- csákós kőműves a mes­terhez. A mester összehunyo­rítja a szemét és lassan, szokatlanul halkan meg­szólal: — A feleségemre gondolok. Amikor meg­ismerkedtünk . . . Akkor rögtön elfelejtem a hő­séget. — Szép lány volt a fe­leséged? — kap azonnal a szón felcsillanó szem­mel a papírcsákós. — Lehet. . . Biztosan szép volt — mosolyodik el huncutúl a mester. De nem is ez az érde­kes. Télen ismerkedtünk meg. Húsz fokos hideg­ben . .. Brackó István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents