Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
10 Vasárnap 1968. július 11. tArKa H4SíÍB°K wtwtiitrtviutiww IRMÁCSKA LEBUKOTT Ezt a két gyereket mindenki nagyon szereti. A környék kedvencei. A házban, ahol laknak, példának emlegetik őket a lakók. Soha nem veszekednek, előre köszönnek mindenkinek. Ha kilépnek a ház kapuján, rögtön megfogják egymás kezét. Így mennek ki a térre, így jönnek vissza. Aranyos, édes gyerekek Az egyik nyolcvanegy éves, a másik hetvenhét A 81 éves a fiúcska, vagyis a Béni bácsi — a hetvenhét éves a lány, pardon: a hölgy, vagyis Irmáeska, Egyébként férj és feleség ők ketten. Negyvenhat éve. Béni bácsi és Irmáeska, minden hónap első vasárnapján ünnneplőbe öltözik és vendégeket fogad: Néhány rokon, barát, ismerős. Ezek is többnyire gyerekek, hetven- és nyolcvan- évesek. Én mindig a szélre kerülök, én vagyok az egyetlen „öreg”, mert még hatvan se vagyok. Éppen ezért, mint egyetlen öreg a társaságban, nekem kell mindig beszámolnom arról, hogy mi van a többi ismerőssel. Tíz éve tartom ezt a pozíciót, sikerrel. Riportot adok, s csápős vicceket mesélek. Béni bácsi szájába dugja szivarját. fellobbant ja kétkiiós öngyújtója kanócát, és azt mondja: — Halljuk, öregem. Mesélj! Mesélek. Illetve meséltem. Mert egyik vasárnap különös dolog történt. Ennek már két éve. En belekezdtem a mondókéba és Irmáeska, hátrahúzott fejjel, hogy Béni bácsi észre ne vegye szótagoló szájmozgással rámsuttogott:' — Hangosabban! És rámutatott Béni bácsira. . Ez megdöbbentett. Béni bácsit úgy ismertük, mint a makkegészség szobrát. O volna, aki kihúzott derékkal megy a lépcsőkön is? Hiába na, az idő vasfoga valahová mégis csak beleharap. Béni bácsinál a dobhártyáján kezdte. „Hangosabban” — szólt rám Irmáeska minden alkalommal, ha beszélni kezdtem. De intett, grimaszolt és figyelmeztetett mást is — mindig vigyázva, hogy éíettársa meg ne lássa —, aki csak egy kicsit is halkabbra vette a szót. Es milyen fortélyokat talált ki Irmáeska, hogy Béni bácsi semmit ne vegyen észre abból, hogy a társaság tagjai már tudnak a rossz füléről. Pedig hát, ha valaki még peckesen jár, de egy kicsit rosz- szul hall a nyolcvanegyedik esztendejében, nem kellene ezt restellnie. Egy kicsit rosz- SZU.1 hall? No nem, ezt se kell szépíteni. Az utóbbi időben már nem lehetett olyan hangosan beszélni, hogy Irmáeska ne intett volna: — Han-go-sab-ban? A múlt vasárnap aztán példátlan dolog történt. Irmáeska — lebukott. Igen. Irmáeska, a férjére tapintatosan vigyázó gyöngéd lélek. En éppen a híradómat tartottami, olyan hangosan, hogy még a falak is belereszkettek, amikor Irmácská- nak valamiért ki kelllett mennie a szobából. Béni bácsi felhúzott szemhéjjal, csodálkozva szólt rám: — Minek ordítasz? De egyáltalán. Már olyan régen figyellek titeket. Mit kiabáltok? Halkabbra csavartam a szavamat. Aztán még halkabbra. Már csaknem suttogtam. Aztán visszajött Irmáeska, leült, figyelt. Magasra tartotta a kezét és nyitogatta a tenyerét. Mutatta hogy hangosabban. De akkor már mindnyájan tudtuk, miről van szó. Irmáeska, a drága lélek rosz- szul kezdett hallani. Odaült hát mindig a férje mellé, és hangosabb beszédre ösztönzött. Valaki, a vendégek közül nemrégen azt mondta: — Csak azt tudnám, hogyan csinálja Irmáeska, amikor kettesben vannak? Boross Elemér Mesterségük címere Már annyiféle komoly és pajzán témakörben faggatták írók és újságírók a különféle foglalkozások képviselőit. Én is rászántam magam, hogy megkérdezzek néhány kézműves és szellemi iparost, méghozzá a következő ügyben: — Mi a véleménye a Földről, az emberiségről? A legfrissebb válaszokat máris közreadom! A pék: — Több élesztőt bele, még kissé keletien. Az ideggyógyász: — Csak normálisakat a gombokhoz, billentyűkhöz! A fodrász: — Szép lenne, csak torzonborz. A pedagógus: — Ráncbaszedni, megnevelni, érettségiztetni. A csizmadia: — Meg kell fejelni. . A fogorvos: — Ha lehet, betömni, ha nem, kihúzatni. Nem ártana egy új protézis. A belgyógyász: — Hormonális zavarok. Reméljük; rendbejön. Az állatszelídítő: — Elhallgattatni a fenevadjait és akkor a többi megnyugszik A gépkocsivezető: — Balra előzz! Ez a lényeg! Az építész: — A tervek jók, csak ki ne lopják a vasbetonból a vasat. A postás: — Vietnamba békét, expressz-ajánlva! A vasutas: — Modernizálni a rendezőpályaudvarok irányítóközpontjait. Még több belevaló forgalmistát! Technikai érdekességek Hány év alatt valósul meg? Hány év telik él egy találmány megszületésétől az Ipari termelésig, a gyakorlati felhasználásig? Ez az időszak régebben igen hosszú volt, de mindinilcó'bb rövidül. A fényképezést l727-b«n találták fel, de gyaikorlatälag csak l«39-bsn kezdték alkalmazni. A feltalálástól 112 év telt el. A telefon máir csupán 5« évig várt, 1820-tól 1876-ig. Rádió — 36 év (1W57—1902) Radar — 15 év (1925—1940). Televízió — 12 év (1922—1984). Atombomba — 6 év (1930—1946). 'Tranzisztor — 5 év (1948—1953). Nyomtatott áramkör — 3 óv. Alhérlei Kisszótár Sz. Kác ötlete alapján írta: Mihail Gracsev zeneszerző. JELIG-E: A. verseny részvevőinek titka. Megfejtéséhez két dolgot kiéli ismerni: a szerzőt és a zsűrit. MOHÓSÁG: Megvásárolni saját könyvünk valamennyi példányát, hogy -ezzel megfosszunk másokat attól a lehetőségtől, hogy ne olvassák el könyvünket. LELEMÉNYESSÉG: Az a tulajdonság, amely nélkül nehéz dicsérni azt, ami nekünk nem tetszik. TETSZIK, NEM TETSZIK: Egyesek érvelésének alfája és ómegája. REZGÉSSZÁM: Odyasvaílaimd, ami megmutatja, hogy egyik vagy másik kritikus milyen szilárd felfogásában. JUBILEUMI ÜNNEPELT: Az az ember, aki átmenetileg kiszabadult a bírálat pergőtűzéből. Nagyszerű perspektívák ft 2000-ben mindegyikünk lángé* leső, mert egy különleges elektromos készülék felfokozza inteHigenciánkat. »loben gyerekeink nem járnak többé iskolába, hanem csak a kórházba látogatnak el egyszer. OK* injekciót kapnak, aimeiy agyukba oltja mindazotaaSi az Ismereteket, amelyre aiz emberekA faevlaltárus* — Tnhh^n i<s nÖk s'zükség^ lehet* Mindezek a bíztató ^ “ ‘ jóslatok egy ankéten hangzottak «I, nyalhatnák, akar bocit a mamaja. j amelyen. — egy komputer vöiasaolt —- Új — ! amerikai tudósok kérdéseire! Nemcsak a hét, de az utóbbi két hét legnagyobb szenzációja lett volna a Színész —Újságíró meccs, ha az újságírók győznek, de igy...?! A színészek úgyis annyi elismerést kapnak a kritikusoktól a várszínházi előadásért (?), hogy most még A hét is őket dicsérje?! Hát nem! Inkább borítsunk fátylat a múltra. Egész héten azon bosszankodtam, hogy a múlt vasárnap szabályos közelharcot kellett vívni a gyulai strandon egy-egy ruhafogasért. A Nemzetközi Szövetkezeti Nap vendégei ugyanis csaknem teljes létszámmal a medencék, fák hűvösét választották délutáni tartózkodási helyül, s ezért az öltözők délre már dugig teltek ruhákkal, s az újonnan érkezők, ruhafogas híján, felöltözve A hét fonnyadoztak és félórákat vártak áldozatra lesve, akitől végül is megszerezhetik álmaik álmát, a ruhafogast, hogy végre levetkőzhessenek. Tudom, hogy strandon nem szokták kitenni a „Megtelt” táblát, de adott esetben ilyen adminisztratív eszközöket is be kellene vetni a zsúfoltság mérséklésére, márcsak azért is, mert nem valami jó látvány a strand ritkás bokrai közt öltöző és vetkőző meztelenek serege. A héten azon a híren gondolkoztam, amelyet a Népújság egyik közelmúltban megjelent száma tett közzé. Arról van szó, hogy egy moszkvai hölgy akaratát át tudja vinni holt tárgyakra, s félórás koncentrálás után gondolataival helyéről elmozdít egy kenyérdarabot, megállítja és újra mozgásba hozza az óra ingáját... Hát nem csodálatos? En is próbálok már hetek óta valami ilyesféle gondolatátvitelt megvalósítani, de nem holt tárgyakra, hanem élő személyekre. A zöldségesnek azt szu- gerálom, hogy ne rakjon a zacskó aljára összenyomódott őszibarackot, mégis rak. Hölgyism. erősömet arra próbálom rávenni (persze kizárólag telepatikus képességeimben bízva), hogy szenteljen rám is néhány kellemes órát az életéből... de be kell vallanom, eddig még mindig kudarcot vallottam kísérleteimmel. Ügy látszik, hogy az akaratátvitel sokkal inkább kecsegtet sikerrel holt tárgyak esetében, mint élő embereknél... (brrr) :s3U — Ha a plafont vállalja, van még egy vaságyam. mm Önbizalom — Amíg engem lát Sümegikém, addig ne féljen semmitől. Mai mese Sm?-----1 \ JLr — Ez tervezte, ez kivitelezte, ez a kis huncut meg kibek- kelte a kötbért. Modern épifkezés — Iparművész tervezte ide ezt a figurát, szakikám? — A, dehogy, csak én kentem fel az ellenőrt a falra! (Horváth László rajzai)
