Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-03 / 154. szám

1968. július 3.

3

Sserúa

Készül a tanműhely harmadik hajója

Az embereknek annyit ér a bajaik orvoslása, mint szomjazó főidnek az eső

Az i'+óbbi években igen jelentős anyagiakat fordít a Békés megyei Gépjavító Állomások Sarkadi Üzeme szakemberek képzésére. A telephelyen külön tanműhelyt hoztak létre, amely az elmúlt oktatási évben két részből, azaz két hajóból állt, valamint a nevelő tanár szobájából.

Ebben az esztendőben — most a nyári hónapokban — tovább bővítik a tanműhelyt. A forgácsoló-, fúró- és marógépeknek külön helyiséget építenek. Ez lesz a tanműhely harmadik hajója, amely csatlakozik az előző két műhelyteremhez. Az építkezésből és a műhely berendezéséből a fiatalok jelentős részt vállaltak.

RENGETEG AGGÁLY emésztette a földművelőket, amikor hét-nyolc évvel ezelőtt a kommunisták arra ösztönözték- biztatták őket, hogy hagyjanak fel az egyéni gazdálkodással, kövessék azokat, akik már akkor is közös gazdaságokban dolgoztak, mert a nehéz bizonytalan paraszti helyzetből csak így tudnák kijutni. Voltak aztán ebben az időszakban olyanok, akik riadoztak, féltették a parasztokat, ugyan mi lesz velük, ha az évtizedek alatt meggyökeresedett gazdálkodási módjuk felborul. Hogy a parasztokban aggályok voltak, a kommunistákat nem lepte meg, hiszen csak egy évszázad alatt is oly’ sok keservben volt részük, s első lépésként 1945-ben éppen ezért biztatták őket a nagybirtokok elfog- lalására-kisajátítására, hogy azok riasztó-nyomasztó árnyéka örök- *

Hz iparfejlesztés lehetőségeiről tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága

A megyei tanács végrehajtó! bizottsága július 2-án tartott ülést Békéscsabán. Ezúttal megtárgyalta a mezőgazdasági és az élelmezésügyi osztály jelentését a szak- igazgatásra vonatkozóan. Ezt követően az iparfejlesztés lehetőségeiről tanácskoztak. Megállapította a végrehajtó bizottság, hogy a

helyi árualap ellátásában — a kisebb volumen ellenére is — a tanácsi ipar fontos szerepet tölt be. Ennek a meggondolása alapján a harmadik ötéves tervben az 1968—70-es évekre csaknem 25 millió forint fejlesztést hagyott jóvá a végrehajtó bizottság

Van már víz

> „Nem hogy folyna, nem is csö- jög...” Ezzel a címmel jelent meg lapunk június 20-í számában néhány rövid, de eléggé sürgető sor Békéscsaba IV. kerületének vízellátásáról. Pontosabban arról, hogy a Zrínyi és a Balassi utca sarkán levő kútból már hónapok óta nem folyik a víz, megoldása mindössze a szivattyúmotor kicserélése vagy megjavítása lenne. A kút tartálya ugyanis tele van, a kígyósi határból nem kis költséggel és elég gyengén nyomatott víznél nemcsak jobbal, hanem közelebb levővel. Az újságban megjelent rövid észrevétel után a környékben lakók, mintegy 500-an várták a városi tanács illetékes osztályának intézkedését. Ügy látszik, pitiáner dolog a kánikula közepette az, hogy egy kút nem folyik és nem is csöpög. Sem az

említett újságcikkre nem válaszoltak, de ki se mentek az ivó- és mosóvizet nehezen és mesz- sziről beszerezni tudó lakosok közé néhány megnyugtató szóval.

Fordulat mégis történt. Az alábbi néhány sort nem a városi ; tanács illetékes osztálya elma- j rasztalására, hanem a Zrínyi és j a Balassi utca környékén lakók dicséretére írjuk. Miután hiába vártak az intézkedésre, egy új I szivattyúmotor vásárlásának kezdeményezésére, megoldották a vízellátást, vagyis vásároltak egy Norton szivattyút, amit fölsze- j reltek a már említett telt vízaknára. s azóta nemcsak ivó-, hanem a főzéshez, mosáshoz szükséges vizet Is sorbaállás nélkül, rövid úton tudják beszerezni.

K. I.

„Bika rugaszkodván, kötél szakadt vala...”

„Egy nagy szilaj bika fut a keskeny utcán..." Arany János irta a Toldiban e sorokat, s később részletesén megénekelte, hogyan kapta el két szarvánál fogva, és voná vágószékre Toldi a pesti utcán elszabadult marhát. Nem valószínű, hogy ilyen élményben ma része lehetne valakinek, még vidéken sem, ahol vaiinak szilaj bikák a termelőszövetkezetek gulyájában.

De azért a jó tanács sokat ér, különösen az olyan embereknek, akik mindennapi munkájuk során sokszor olyan helyzetbe kerülnek, hogy szükségük adódik néhány jó fogásra, hasznos útmutatásra.

A háziállatokkal való bánásmód különböző fogásai régen apáról fiúra szállottak. Ezek a módok azonban lassan feledésbe mennek. A mezőgazdaságban megváltozott a munkarend, mások a körülmények, a mai fiatalság már könyvekből tanulja az

új, korszerű gazdálkodási formákat. A tartási technológia azonban nem elegendő, sokat segít a jó bánás, szükség van az ügyes fogásokra. Erről ír és tájékoztat 562 rajzban Hajas József és Hámori Dezső új könyve, amelyet a Mezőgazdasági Könyvkiadó jelentetett meg.

Régi megfigyelés, hogy minden külső hatás, s az abból eredő érzés befolyásolja az állatok idegállapotát. Goromba bánásmód következtében az állat ijedőssé, félénkké válik, kevesebbet eszik, s természetesen kevesebbet is termel. A türelmes állat több hasznot hajt, s amellett kevesebb a gond, a baj vele.

Az ilyen bánásmód elsajátításához segít hozzá ez a hasznos könyv, amelynek rajzaiból, ábráiból könnyen megtanulhatja mindenki, hogyan közeledjen az állatokhoz.

re megszűnjön. S akik féltették őket a hatvanas évek elején, aligha figyeltek arra, hogy az egyénenként szétforgácsolt erejükből elég volt megélniük, a kis parcellákhoz megvenniük a kocsit, az ekét, a boronát, etetni a lovat és valamennyit tartalékolniuk rosz- szabb esztendőre. Szóval erre nem figyeltek, csak féltették , őket, a kommúnisták pedig azt mondták: csak úgy változnak meg a földművelők munkakörülményei és életkörülményei, ha mindnyájan közös gazdaságokat alakítanak.

Pzeket a VÁLTOZÁSOKAT tette mérlegre a párt megyei bizottsága az 1968. június 26. ülésén, amelyen az összevetésből bizonyságot nyert, hogy a nagy társadalmi átalakulás, a mezőgazdaság nagyüzemesítésB megváltoztatta a falvak egész arculatát, az emberek életmódját. Amibe „belejátszott”, hogy a nagyüzemekben olyan gépi és agrotechnikát honosítottak meg, amilyet, a kis gazdaságokban nem lehet. És „belejátszott” a közös munka, miközben tapasztalták, hogy együttes erővel többet tudnak elérni, és a természeti csapásokat is köny- nyebben kibírják. Ugyan milyen helyzetben lett volna a földművelők tömege ebben á kegyetlen, aszályos esztendőben, ha kispar- cellán gazdálkodna? Rossz rágondolni ! Emlékszem, hogy a harmincas évek dereka táján sok kisgazda a kismalacokat szélnek eresztette az utcán, menjenek isten hírével, mert nem volt elég takarmányuk, hogy felneveljék és mások sem igen vették meg, mert azoknak sem volt. Ma ott tartunk, hogy a mezőgazdaságban dolgozók jövedelme kezdi megközelíteni a munkásokét, alkalmazottakét. Ebbe természetesen beleszámítva a háztájiból származót is. A nagyüzem jelentőségének a megértése pedig abban is megmutatkozik, hogy évről évre növekszik a közösből származó jövedelem aránya. Ezer- kilencszázhatvanötben megyei átlagban egy szövetkezeti tagra a háztájiból 12 000, a közösből 12 700 forint jutott, 1967-ben pedig a háztájiból 12 600, a közösből 14 000 forint.

TÁLÁN AZT IS érdemes fel_ jegyezni, hogy a mögöttünk j hagyott öt esztendőben az új lakóházak fele a falun épült, a tv-k 33 százalékát, a motorkerékpárok 65 százalékát, a gépkocsik 40 százalékát a falusiak vásárolták, és a takarékbetéteknek a fele is a falvakból származik. Persze, ezek az adatok az egész falu változott körülményeit tükrözik, hiszen más foglalkozásúak is laknak ott és vásárolnak. A falvak lakói életmódjának változásához azt is szükséges idejegyezni, hogy a kis- parcellás világban a nagy munkák idején 16—18 órát dolgoztait naponta a gazdák, ma ilyenkor sem kell 10—12 óránál többet. Bizonyára ezzel is összefügg, hogy sokan, akiknek nem volt módjuk, most pótolják elmaradt iskolái tanulmányaikat. Bár főként téli időszakban járnak el különböző előadásokra, mégis közrejátszik a munkaidőváltozás is, hogy öt esztendő alatt félmillióan hallgatnak ismeretterjesztő előadásokat. S ilyen mérlegeléskor, összevetéskor aligha maradhat ki a társadalombiztosítás, aminek családi vetülete szinte .mérhetetlen, hiszen régen, ha valaki kórházi kezelésre szorult, elvitte az a tehenet is, s a hízókat, melyek árából esetleg ruhát, szerszámot akartak venni. Méretei pedig ennek akkor érzékelhetők, ha idejegyezzük, hogy a megye kereső lakosságának felénél több a mezőgazdaságban dolgozik. E megjelölés alatt a tsz-tagokkal együtt értjük az állami gazdaságok és a gépjavító állomások munkásait. A szövetkezeti tagok élet- és munkakörülményeinek változását jelzik a napközi otthonok, az üzemi

konyhák, a klubok, a fiatalok életindulását könnyítő házassági alapok. Igaz, ezek a létesítmények csak helyenként vannak, s a jövő feladata, hogy úgy tekintsék ezeket, mint az esőt, mely nélkül nem lehet élni.

HA RÖVID IP0 telt is el a

mezőgazdaság nagyüzeme- sítése óta, mégis van restellni va- ) lójuk a párt- és társadalmi szervezeteknek, mozgalmaknak, az államhatalmi szerveknek, a hírközlő szerveknek, nekünk, a sajtó munkásainak, hogy ez a nagyarányú változás a közvéleményben csak részben ismert, a mezőgazdaságot — mint az ipar mellett a népgazdaság legfontosabb ágazatát — még a réginek tekintik, az ottani munkát valamiféle ökörhajtásnak, lóhajtásnak, kapálásnak fogják fel sokan. Pedig, ha csupán arra utalunk, hogy ma már százával vannak szakemberek: mezőgazdászok: agrármérnökök, gépészmérnökök, állatorvosok, technikusok és ezerszámra szakmunkások, akkor is nyilvánvaló a változás. S a jövőben mindinkább szükség lesz ezek munkájára — van ma is! —, hiszen az ország élelmiszerszükségletét mindjobban akarjuk kielégíteni, az élelmiszeripar is várja az alapanyagot, s a külkereskedelemben is jócskán szerepelnek a magyar mezőgazdaság termékei, valamint a tartalékokat is állandóan növelni akarjuk. Summázva: a mező- gazdaság fejlesztése — az iparfejlesztésről most nem szólva — egyenlő az életszínvonal állandó növekedésével. Ez pedig magában hordja, hogy tovább javítsuk a mezőgazdasági dolgozók élet- és munkakörülményeit, mert ma már az is gátjává válik a gyorsabb fejlődésnek, ha afféle ökröt- lovat hajtó munkának fogják fel, j s bizonyára oka ez is, hogy a szövetkezetben dolgozó húsz éven aluliak aránya 3,7 százalék, az ál- j lami gazdaságokban pedig 7 szá- | zalék. Részmegfigyelés alapján j 1968 tavaszán 65 falusi gyermek j közül csak hárman szándékoztak } a szövetkezetben maradni. A mezőgazdasági munka régi jellegé- j nek a felfogásából fakad az olyan is, miután az egyik faluban az általános iskolát jelesen befejező tanuló azt az óhaját fejezte ki, j hogy mezőgazdasági szakmunkás j akar lenni, tanára megütközött ezen, kifejezve: „ilyen tanuló a mezőgazdaságba akar menni?”

^ MIKOR EZEKET említjük,

nem csupán az emberi élet törvényszerű folyamata miatt tesszük, hanem azért is, hogy i akik ebben a folyamatban váltják az idősebb nemzedéket, nekik még fejlettebb technikával kell dolgozniuk, és szélesebb körben kell alkalmazniuk a kémiai eljárásokat, hiszen meg akarjuk állni a helyünket abban a versenyben, ami a világon van, akár a termésátlagban, akár a minőségben. Szóval, a holnapban is gondolkozunk, mint ahogyan a 60-as évek elején is tettük, amikor a nagyüzemek alakulását támogattuk.

Miközben itt le akarjuk győzni a konzervatív felfogásokat, más gondjaink is vannak, látjuk az újabban felmerülő ellentmondásokat is. Mint ahogyan az előbbin sem lepődünk meg, úgy a többin sem, a mezőgazdasági dolgozókkal együtt leküzdjük azokat, mint ahogyan győzedelmeskedett a falun a forradalmi változás. Nevezetesen a szövetkezetek 65 százalékában javult a gazdálkodás, de ezekhez képest a gyenge gazdálkodásunkban és gyenge adottságúnkban jócskán elmaradtak a dolgozók élet- és munkakörülményei. Ezeken a helyeken szűkös a jövedelem, nincs biztosítva a rendszeres havonkénti munkadíjelőleg, s többek közt itt nehezebben is ragadnak meg az ifjak. Ezekben a szövetkezetekben az évi jövedelem alatta van a

10 000 forintnak, a többi közös gazdaságban, a szövetkezetek 3t> százalékában ez 10—20 000 forint közt van, és 27 százalékában pedig 20 000 forint fölött. A különbségek talán még érthetőbbekké válnak, ha a szeghalmi járást említjük, ahol a megye földjének 21,5 százaléka terül el, 480 000 lakosának 19,6 százaléka él ott, és az össztermésnek csak 13 százalékát adja — elsősorban szikes talajai miatt. Tehát innen ered a különbség és feladatunk, hogy a társadalom erejének a hozzáadásával is bizonyos időn belül gyorsabban javuljanak az életkörülményeik azoknak, akik nem sajnálják a verejtéket sem, hogy kicsikarjanak valamit a szikből. Azt is el kell mondani, hogy, akik munkaképességük teljében kezdték meg a közös munkát, s jól kihasználták a háztáji lehetőségeket (a város közelségét is), s rendszeresen részt vettek a közös munkában, ezen a környéken is jobban állnak. De, akik idősebb koruk vagy betegségük miatt nem tudnak rendszeresen dolgozni, vagy ahol több az apró család, szűkös körülmények között vannak.

MI SOHA kergettünk délibábot. Látjuk, hogy a nagy fejlődés ellenére a mezőgazdaságban az átlagkereset 20—25 százalékkal kevesebb, mint más nép* gazdasági ágazatokban, ami abból is ered, hogy a tsz tagságának csak 35—40 százalékának van lehetősége egész évben dolgozni; a munkában eltöltött napok száma évente 70—80-nal kevesebb a munkásokénál, alkalmazottakénál. Ezért az üzemek fejlesztésével, a terméshozamok növelésével egy- időben mind jobban szükséges élni azokkal a lehetőségekkel, melyek kihasználásával olyan munkaalkalmat teremtenek, hogy több kereseti lehetőségük legyen azoknak is, akiknek nem jut egész esztendőben munka. Ebbe beleértjük a mellék- és segédüzemágakat is. Vannak más természetű gondok, nevezetesen az állattenyésztésben dolgozóknak nincs biztosítva még a heti pihenőnap. Ez is megoldásra vár. Továbbá: azokban az üzemegységekben, amelyek közelebb vannak a központokhoz, városokhoz, községekhez, kultúráltabbak a lakásviszonyok és minden vonatkozásban az emberek életmódja. Ha vesszük azt, hogy az állami gazdaságokban épült új lakóházak 40 százalékában van vízvezeték, fürdőszoba, s hogy ezekben szaporodnak a tv-k, a háztartási gépek, akkor ez örvendetes nagyon, de Békés megyében 80 000 mezőgazdasági dolgozó még tanyán él, ahol sok lakásban nincs villany, rosszak az utak, ezért van bőven tennivaló. Persze, itt elsősorban a szétszórt tanyákra kell gondolni, mert a tanyacsoportokban jobb a helyzet, oda hellyel-közzel elér a villany is.

^ TÁRSADALMI FEJLŐDÉS

újabb időszakának a gondjai ezek, s ezért a jövőben a partszervezeteknek szükséges nagyobb gondot fordítaniuk az élet- és munkakörülményekre, jobban odafigyelni ezek alakulására, s ösztönözni a gazdaságvezetőket többek közt arra, hogy az egyszerű, befektetést nem igénylő helyi lehetőségeket is jobban használják ki az ellátottság javítására. Akár a tanácsi szervekkel karöltve is létesítsenek napköziket, bölcsődéket, elégítsék ki jobban a kulturális igényeket, támogassanak mindent, ami a dolgozók érdekeit j szolgálja. Ügy is fogalmazhatjuk: J az embereknek annyit ér bajaik j orvoslása, mint szomjazó földnek j az eső, amelyért a Föld kerekségén í sokan könyörgő imákat mormolnak. Mi nem ezt tesszük, mint I ahogyan 1945-ben és 1960-ban ; sem ezt tettük, hanem cselekvésre biztatunk mindenkit, hogy job- j bá váljon a falusi emberek élete.

I Cserei Pál