Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-02 / 153. szám
vm. július 2. 2 Kfdő Taliiniia érkezett a magyar párt- és kerrnáByküidöttség Tallin A lalliniak őszinte szeretettel, rokonérz essel fogadták magyar vendégeiket. A Kabin, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, A. Mjuriszep, az észt miHazaérkszelt Losonczi Pál Loson czi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfő délben —• kíséretével együtt — A bensőséges fogadtatás után a | hazaérkezett Berlinből, ahol részt j küldöttség szállására hajtatott. | vett a Walter Ulbricht, a Német —_ ji\z. f*5* város lakói meleg ün- Demokratikus Köztársaság Állammagyar, szovjet I neple3ben ízesítettek a testven j tanácsának elnöke, a Német Szoes észt zászlókkal díszített repü- j am^g>4 dSció S- 'm,gta Egységpárt ^zpon« Bi-1 lőtéren a gépből kiszálló Kádár kocsisora elhaladt, ezrek inte- , . Jánost és a delegáció tagjait I. gette^ éljeneztek, éltették a két | te5naPJa alkalmából rendezett un- i nép barátságát. Delegációnk másfél napot tölt Tallinban, ahol Kádár János és nisztertanács elnöke, valamint a í I. Käbin a magyar küldöttség köztársaság több más vezető sze- j tiszteletére rendezett baráti gyű- méilyisége fogadta. j lésen beszédet mondanak. Hja, változnak az idők... j zottságának első titkára 75. szüle- j tésnapja a népségén. IS íraiscla safló a választásokról Hz atemsorimpá-egyezmény aláírása Moszkvában Moszkva ! Thompson, az Egyesült Államok Hétfőn a moszkvai Kremlben j és Sár Jeffrey Harrison Nagy- sláírta az atomisorompó-szerző- Britannia moszkvai nagykövete dést Péter János magyar-, Iván j is. Basev bolgár, Jiri Hájek cseh- A szerződést aláírta Ausztria, szlovák, Jozef Winiewicz lengyel: Finnország. 'Tunézia, Szenegál, ideiglenes külügyminiszer, Gsi- j Dánia, Izland, Görögország, La- mdddorzs mongol külügyminisz- ősz, Libanon, Nepál, Ceylon, Irak, torhelyettes, Otto Winzer, az Nigéria Norvégia Csád, Sírnád! NDK és Maneseu Románia kül- i es az EAK nagykövete, Szíria, ügyminisztere. Rajtuk kívül a! Afganisztán, Ghana, Marokko es szerződést kézjegyével látta el j Ciprus ideiglenes ügyvivője. Frank Aiken ír miniszterelnökhe- ! A szerződést hétfőn 36 állam lyettes és külügyminiszter, | képviselői írták alá. Xaszigin (elhívása a világ harmányaihoz Az ünnepségen jelen volt és be- i rek előállításának megszüntetését, szedet mondott Koszigin minisz- ! - fe^werTíészletek csőik. terelnök. A szovjet miniszterelnök kormánya nevében, fontos leszerelési javaslatokat terjesztett elő. Koszigin bejelentette, hogy a szovjet kormány memorandumot juttatott el a világ összes kormányaihoz. A memorandum intézkedéseket javasol a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, beleértve a nukleáris fegyverek alkalmazásának eltiltását, a magfegyvea nukleáris fegyverkészletek csők. kentését, továbbá a stratégiai fegyverek célba juttatását szolgáló eszközök korlátozását és későbbi csökkentését. Mint a szovjet minisztertanács elnöke közölte, hazája .odítvá- nyozta a tizennyolchatalmi genfi leszerelési bizottságnak, hogy sürgősséggel foglalkozzon a nukleáris fegyverek alkalmazásának eltiltására vonatkozó konvenciótervezettel. Dubcek: H Szovjetunióval és a szocialista országokkal való szoros szövetség az egész csehszlovák nép létérdeke Vasárnap a Brno közelében fék- Alexander Dubcek, a CSKP KB vő Lisneben a béke és a Szovjet- '• eslő titkára. unióval való barátság hagyoma- Beszédében Dubcek leszögezte: nyos ünnepén beszédet mondott külpolitikánk fő és alapvető vo- j nala a Szovjetunióval való szoros i szövetség. A Szovjetunióval és a szocialista országokkal fennálló szövetségi és barátsági politika az i egész csehszlovák nép létérdeke. Létérdekünknek tartjuk nemcsak a Varsói Szerződésben való részvételt, hanem annak az elérését, hogy ez a védelmi szövetség képes és kész legyen fellépni kívülről jövő fenyegetés esetén. Ezért veszünk részt minden olyan intézkedésben. amely ezt a készültséget segíti elő. A továbbiakban Csehszlovákia belpolitikai feladataival foglalkozott. Az ünnepségen üdvözlő beszédet mondott Popovics szovjet űrhajós. Párizs René Andrieu az Humanité vezércikkében megállapítja, hogy a parlamenti erőviszonyok ugyan nem tükrözik híven az országban levő tényleges erőviszonyokat, ez azonban nem változtat azon, hogy 1 * * a jobboldali előretörés tovább fokozódott. A választási törvény igazságtalansága szembeszökővé vált. A szavazatok 43 százalékával a ga.ulleisták több mint 350 man- j dátumot szereztek. A baloldali j pártoknak a szavazatok 40 százalékával 100-nál kevesebb képvir j selőjük van. Arányos választási: rendszerben egyedül az FKP-nak 94 képviselője lenne. A továbbiakban rámutat, a két I forduló között a gaulleisták által ! provokált véres választási inci- I densek csak fokozták a választók- ■ ra gyakorolt nyomást. Végül arra figyelmeztet, hogy a | választások nem oldották meg az j ellentmondásokat, amelyek a munkásosztályt és az egyetemeket májusban szembeállították az ál- , lamfővel, megmaradtak a gazda-! sági problémák, továbbra is félmii- 1 Hó körüli a munkanélküliek szá- ma, reformra vár az egyetem. A Figaro vezércikke örömmel üdvözli a gaulleista pártok választási sikerét, hangsúlyozza azon- i ban, hogy az elnöknek és Pompi- ; dou miniszterelnöknek hatéko- I nyábban kell kormányoznia, mert, újabb sikertelenség egyenesen a ‘ káoszhoz vezethet. Az a tény, hogy ! „megmentették Franciaországot”, 1 nem jogosítja fel őket újabb ku- j darcra. Egykori képesújságokban lát. tam csak a pónemét. Akkor, s azóta sem jegyeztem meg. Nem érdekelt régen, nem érdekei most sem, megvoltam, megvagyok és megleszek nélküle ezután is. Minden bizonnyal a honleányok sem álmodoznak jöveteléről, mert öregecske, vé- necske királyfi immár az Ottó. Azt mondom, hogy nem érdekel a személye. Ám hiába mondom, ha lapjaink hír- és glosz- sza-rovatai elég sok lépéséről adnak számot és elég gyakori időközönként. „Habsburg Ottó itt, Habsburg Ottó ott, Habsburg Ottó amott.” Kénytelen voltam lapjaink hasábjairól végigkísérni nem mindennapi pálfordulá- sát. Közvetlen a második világháború után, mint Ausztria és Magyarország, azaz együtt a két ország trónjának követelőiéként lépett fel. Aztán szerényebb lett vagy egyik, vagy másik ország trónjával is megelégedett volna. „Szegény apja is ilyen volt” — szokták mondani egyes fura, feltűnő és tolakodó természetű emberekre. Apja, IV. Károly, hazánkba lopakodott be az első világháború után. A fia, Ottó a második világháború után Ausztriába. No, persze, nem. mint trónkövetelő. Addigra egy. szerű állampolgári rangra deg- redálta önmagát. Változásának azonban nem ez a csúcspontja. Még talán az sem. hogy nemrégiben az egyik angol szakszervezet vendégeként a szervezeti élettel és a munkásokkal ismerkedett. Valamikor azt mondták róla, hogy „e fiúból császár és király lesz". Aztán maradt a csak „király lesz”. Ám az idők elhalványították az összes ilyen reménysugarakat Ottóból csupán állampolgár lett. A ranglétrán lefele vezető útja azonban kifürkészhetetlen. Nem csodálkoznék rajta, ha néhány nap múlva azt olvasnám, hogy Ottó belépett egy szakszervezetKínevezés — felmentés A Minisztertanács Sulyok Bélát, a pénzügyminiszter első helyettesét — érdemednek elismerése mellett — tisztségéből felmentette és nyugállománya helyezte; dr. Kardos Géza pénzügyminiszterhely etitest és Halász János belkereskedelmi miniszterhelyettest tisztségéből felmentette és tudomásul vette, hogy más munkaterületen dolgoznak tovább. A Minisztertanács dr. Garam- völgyi Károly pénzügyminiszter- helyettest, a pénzügyminiszter első helyettesévé. Falu végi Lajost, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetőjét és Madarasa Attilát, a Beruházási Bank vezérigazgatójának első helyettesét pénzügy- miniszterhelyettesnek kinevezte. Fordította: Radó György A MEZÖHEGYESI CUKORGYÁR répaátvételi idényre, jó kézírású férfi és női munkaerőket vesz fel 50 éves korhatárig. Jelentkezés írásban, önéletrajzzal együtt a cukorgyár répaosztályára küldendő. MEZÖHEGYESI CUKORGYÁR 500 Igenám, de a mesterséges vérkeringés akkor már negyven perc óta tartott. — A szív—tüdő-motor árt a vörösvérsejtek- nek. A szövetekben minden perccel szaporodnak az anyagcsere ártalmas termékei. S utána a szív nem bírná a munkát. A boncolásnál pompás varratokat láthatnék, de mit érne ez? És aztán az a kis arc, a pap- lanlepelő mögött. A rettegés lassan mindenemet eltölti, és csak nő, növekszik percről-percre... Nem ébred föl! A szíve nem fogja bírni. A szülei pedig ott járkálnak az épület előtt fel és alá, fel és alá. Láttam őket az ablakból, amikor bemosakodtam... No, elég! Ennek nyilván semmi értelme. És mégis, akkor meg kellett volna állnom. Meggyőződnöm. És áthelyeznem a varratokat Most már üres szavak. A kísérleti laborba megyek. Ez a napi programom: egy kis lyukas óra a műtét előtt. Különösen most, hogy semmi Kedvem operálni. A labor a szerelmem. Életem utolsó szerelme. Sok mindent szerettem életemben: a költészetet, a nőket, a sebészetet, az autómat, az unokámat. És most, hogy életem a vége felé jár, egyet akarok: megérteni, mi is az ember. Az emberiség. És mit kell tennünk, nekem, meg a többieknek — fiataloknak, öregeknek —, korunkban, amely olyan veszett iramban vágtat. Mesebeli óriásnak látom az emberiséget, a magasba tör, de béklyóval a lábán. Még képes lezuhanni, eltűnni — elégni. Ez most is megtörténhet, ebben a pillanatban. Mint lidérces álomban, kiáltani szeretnék, valakit megállítani. De kit? És hogyan? Meg kell mondanom, a laboratórium céljai szerényebbek. Elérni azt, hogy a betegek ritkábban haljanak meg. Egyelőre ennyit. Az intézet igazgatója külön kis házat építtetett nekünk és be, mi több, egy marxista tanokat valló (persze megvalósítani nem igyekvő) afféle angol munkáspártba. Nem esett egészen a feje lágyára az a fiú! Lépé-t tud és akar az tartani a haladással. Van képessége felmérni, hogy a koronás fejeket már nem nagy becsben tartják, s nem nagyon rajonganak értük szerte a világon. Látszólag felismerte, hogy a köztársaságé a jelen és a jövő. Megérhetjük, hogy Ottó rövidesen szervezett segédmunkásként vagy párttagként kezdi elölről vágyálmai netovábbjának elérését. Dolgozgat valamelyik gyárban, s közben annyira aktivizálja magát a politikában, hogy tanácstagnak, képviselőnek, miniszternek, miniszterelnöknek választják. Onnan már csak egy lépés az a szék, ami nem trónus ugyan, de amelyből jól lehet uralkodni. No, persze, addig ki kell tartania és jól megkapaszkodnia a felfelé vezető létra fokaiban. Ország ugyan nincs egyelőre, ahol Ottó eljuthat a köztársaság elnöki székig. De talán lesz, Manapság ugyanis minden lehetséges. Azt még nem tudni pontosan, hogy milyen élőlények élnek a világűr többi boly. góin. Annyi bizonyos, hogy Ottó származását, életrajzát, földünkben ambícióit nem ismerik odafent. Ha netalán megismernék, akkor sem történik baj. Ottó egyenesen letagadja. Mint azt, hogy egykor egy-két ország császára és királya akart lenni, egy régen idejét múlta és enyészetnek indult örökösségi törvénycikk alapján. Nem törődöm vele, nem vesztegetek rá több szót. Éljen Ottó — valahol a Holdon, valamelyik kráterország köztársasági elnöke — egye fenyő, ne legyünk szűkmarkúak — akár császáraként is. K. I. . személyzetet is adott. Hozzáfoghatunk a munkához. Már van saját műhelyünk, néhány mérnökünk és technikusunk, fizio- lógusuíik és laboránsunk. Még nem kovácsolódtak össze, de bízom fiatalságukban. Most leginkább a szív—tüdőmotor foglalkoztat: a mesterséges vérkeringést hajtó szerkezet. Azt kell elérnünk, hogy az idő ne sürgessen, a szerkezet ne rombolja a vért. Az első számú probléma ez: a hemoli- zis. Amikor a vörös sejtek felbomlanak, hemoglobin kerül a plazmába, s azt vörösre festi. Ez, bármennyire furcsán hangzik, méreg a szívnek, meg a vesének. A mi szív—tüdő-motorunkat, amely a Szovjetunióban egyike volt az elsőknek, Petya, Misa és Oleg szerkesztette, két évvel ezelőtt. Petya és Misa gyárból került hozzánk, telve lelkesedéssel. Lakatosnak indultak, most már mérnökök. Oleg orvos. Gépük, amíg egyszerű műtéteket végeztünk, nagyon tetszett mindannyiunknak. Azt hittük, nincs különb a világon, hiszen feltöltéséhez már hétszázötven köbcentiméter vér is elég volt, míg külföldön négy liter kell hozzá. Felelőtlenül eldicsekedtünk vele. Csakhamar keservesen kellett csalódnunk. Igen, a hemolizis! A szívet nem lehet hosszabb időre kiiktatni, legfeljebb harminc-negyven percre. És ez kevés nekünk. Azt követelem tehát a fiziológusoktól, a mérnököktől és a műszerészektől, hogy találják meg a hemolizis okát és küszöböljék ki, de úgy,
