Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-13 / 137. szám

WS8, június 13.

4

CsfltSrtSk

Ankét az újítómozgalom feladatairól — Tanácskozás a vasút és a konzervgyárak együttműködésének fejlesztéséről

(Szegedi tudósitónktól)

A közelmúltban két fontos tanácskozást tartottak a MÁV Szegezed! Igazgatóságán. Az elsőn az újítómozgalom helyzetét, eredményeit és feladatait vitatták meg Elek Györgynek, az igazgatóság helyettes vezetőjének beszámolója alapján.

Az igazgatóság területén az elmúlt 10 évben több mint 7500 újítást nyújtottak be. melyekből 1958-at vezettek be. Ennek eredményeként az elmúlt évtizedben csaknem 18 millió forint népgazdasági megtakarítás származott. Az újítóknak 10 év alatt csaknem 030 ezer forint újítási díjat fizettek ki.

Az új gazdaságirányítási rendszer a vasútnál is megköveteli a kereskedelmi tevékenység fejlesztését. E gondolatok szellemében rendezték meg az igazgatóságnál a másik fontos tanácskozást, amelyre a konzervgyárak vezetői voltak hivatalosak. Ezen elsősorban arról tanácskoztak az igazgatóság és a területén levő hat konzervgyár képviselői, hogy milyen lehetőségekkel rendelkeznek a kölcsönös igények jobb kielégítéséhez.

A három megye: Csongrád, Bács-Kiskun és Békés területéről az idén a tavalyival csaknem megegyező mennyiség, 80 ezer tonna zöldség és gyümölcs belföldi szállításáról szükséges gondoskodni. Ezenkívül mintegy 97 ezer tonnát küldenek exportra a három megyébe'

A tanácskozás igen hasznos volt, s így megvan a remény ahhoz, hogy a MÁV időben és jó minőségben kielégíti a konzervgyárak szállítási igényeit. Mindehhez azonban továbbra is szükséges az együttműködés javítása, hiszen a szállítási kötelezett, ségek és a tervek teljesítése a felek kölcsönös, jó munkáján múlik.

Sziládi Sándor

Patkány miatt rövidzárlat

Kedden este negyed 11 óra tájban teljes sötétség bonalt Dunaújvárosra. Szünetelt az utcai világítás, elhallgattak a rádiók, televíziók. Az Észak-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat ügyeletesei megállapították, hogy a váratlan áramszünetet egy patkány okozta: besétált a megszakító sínek közé. s az ezáltal előidézett rövidzárlat a városi központi elosztóra is hatott.

Régi címer, úi tartalom

Községfejlesztés Vésztön

ÍJtfestők

Kaszaper és Mezőkovácsháza között találkoztunk az útíestők 4 kocsiból álló furcsa karavánjával. A narancssárga kocsik egymástól 150—200 méter távolságban. szép egyenletesen haladtak előre a tűző napon, s az út fekete szalagjára festették a szaggatott, fehér felezővonalat.

Az első kocsi a mérés és kirajzolás nagy figyelmet igénylő munkáját végzi. Vékony vonallal megjelölik a festőkocsi számára, hogy hová kell húzni a különleges útburkoló festékkel a felezőt. A hosszú, leginkább pókhoz hasonló gép motorja olyan hangosan jár. hogy alig értünk szót Maglódszki Mihállyal, a kezelővel. Ő magyarázza el e látszólag egyszerű mesterség fortélyait.

— A festéket sűrített levegő préseli az aszfaltra, és az 8—10 perc alatt megszárad. Csak arra kell vigyázni, hogy az ember a pontosan kijelölt helyen fessen, és ne remegjen a keze a kormányon.

A harmadik kocsi rakja le a terelőkúpokat azért, nehogy ráhajtsanak a gépkocsivezetők a friss festésű vonalakra. A karaván negyedik, utolsó egysége a csíkos, varázslósüveghez hasonló terelőkűpokat szedi össze, mögötte már kész az út. a felezővonal szárazon, fehéren szikrázik az útközépen. A 11 tagú festőcsapat 8—9 kilométert halad naponta, s a barnára sült emberek 2—2 és fél liter vizet is megisznak egy- egy műszak alatt. Másfél hónapja' festenek együtt, azelőtt útőrök voltak.

— Nem haragszanak a gépkocsivezetők. hogy az átfestés miatt jó egy kilométeren keresztül lassabban kell hajtani?

— Nem hiszem. Eddig még senki sem integetett nekünk — nevetnek össze —, tudják, hogy nekik teszünk jót. így biztonságosabb a közlekedés és a vezetés sem olyan egyhangú.

Aztán újra nyeregbe száll a festőcsapat. Szó alig hangzik, csak a motorok dübörögnek.

— br —

A múlt évi választási gyűléseken a községfejlesztéssel és ezen belül az ivóvízellátással, csator- | názással foglalkoztak a legtöbbet 1 a vésztőiek. Érthető, hiszen a több i mint 10 ezer lakosú nagyközség ! ivóvízvezeték-hálózata még alig

11—12 kilométer hosszú, a teljes ; ellátáshoz viszont legalább 60 kilométer kellene — hozzászámítva i a még szintén hiányzó víztornyot is. Nem kisebb gond a csapadékcsatornázás sem. 1966-ban az esős i időjárás jelentős károkat okozott a községben: 50 ház rongálódott meg kisebb vagy nagyobb mértékben.

Készül a rendezési terv

Pardi Sándorral, a községi ta- j nács elnökével arról beszélget- 1 tünk, mi valósult meg eddig a vá- I lasztási gyűléseken elhangzott ké- I résekből, hogyan halad Vésztőn a i községfejlesztés.

j Vendéglátónk elmondta, hogy az i év végéig elkészül az általános rendezési terv. Ezzel párhuzamo- ; san, de valamivel hamarabb, a csapadékcsatornázás programja. Tavaly a régi csatornák, átere- j szék helyreállítására, tisztítására fektették a fő súlyt, az idén —

| most már a terv szerint — 100

I ezer forintot költenek csapadék- ! csatorna építésére. Sor kerül a j község újabb településeinek a | csatornázására is. — Sajnos — mondta az elnök —. a fejlesztési | alapunkból kevésre futja, ha nem | kapunk támogatást, csak 1980-ra j tudjuk befejezni a község teljes i csatornázását.

A fejlesztési alapot terhelik i ugyanis a vízműtársulat költségei is. Erre a célra 1,5 millió forintot fordítottak. Mint már említettük, eddig 12 kilométer vízvezeték készült el a községben. 1971-ig további 47 kilométerrel bővül a hálózat. A beruházási tervet szeptember végén szállítja a megyei tervező vállalat.

Jogos a panasz

Még nem döntött a község vezetősége afölött, hogy vasbeton víztornyot épí* “ek vagy 250 köbméteres hidroglóbuszt vásárolnak az OVF Vízgépészeti Vállalat la- josmizsei gyárától. Az utóbbi mellett szól, hogy a lajosmizseiek új típusú, az eddiginél gazdaságosabb hidroglóbuszok gyártását kezdik meg az idén.

Diskurálás közben lassan végigsétáltunk az elnökkel Vésztő főutcáján, s a saját szemünkkel győződhettünk meg róla, jogosan panaszkodnak az útépítők munkájára. A községen át vezető útszakasz 1965-ben épült, mégis úgy néz ki. mintha évtizedek óta állná az időjárás és a járművek ostromát. Pardi Sándor szerint mindmáig hiányzik a burkolatról a felső záróréteg, jelentős szakaszon.

A közútról a járdákra terelődött a szó. Bizony ezekről sem sok jót lehet mondani. A községfejlesztési alapból körülbelül 50 ezer forintot tudnak járdaépítésre fordítani I évről évre, s ilyen ütem mellett | 1980-ig csak a főutca egyik olda- I lát láthatják el betonjárdával.

A szomszéddal közösen

— Nemcsak pénzkérdés a községfejlesztés — jegyeztük meg a

sürgető gondok hallatán. Pardi Sándor elértette a célzást és védelmére kelt a vésztőieknek. Elmondta, hogy tetemes mennyiségű társadalmi munkát végeztek eddig is a községfejlesztés során, s készek az áldozatra most is. Jó kezdeményezésekben nincs hiány. Ezek közé tartozik például a „kommunális üzem’’ létrehozása, 12 fizikai és három adminisztratív dolgozóval. A szomszédos Körösújfaluval közösen szervezték meg az építőipari tevékenységet folytató, községfejlesztő brigádot.

| A tanács felügyelete alatt működő iparosok munkája máris kedI vezően érezteti a hatását. Azt már nem tudják felmérni, hogy így mennyivel kerül kevesebbe a tatarozás, felújítás, mintha ktsz- szel, építőipari vállalattal végeztetnék ezeket. De nem kell könyörögni, sorban állni a kivitelezőknél és ez sem kis dolog. Ügy tervezik, hogy a kommunális üzem munkásai a jövőben családi házat is építenek.

A vésztői tanácsháza homlokzatán ott látható a község régi címere : kék mezőben ekevas és cso- roszlya. Zömmel parasztemberek élnek Vésztőn, nyilván a földművelő munkára utal a címer. De úgy érezzük, ma már azt a szorgalmat, odaadást is jelképezhetné, amit szűkebb pátriájuk fejlesztésében tanúsítanak a község lakói.

B. D.

a fejben lótbuk

A televízió múlt heti műsora amolyan „nyitány a nyárra” jegyében és szellemében születhetett, a program egy része legalábbis ezt mutatta. Igaz. hogy a „nyitószám” olyan jellegű volt, melynek az alaptémája évszakoktól függetlenül mindenkor érdekli az emberiség jobbik, túlnyomó részét: Vietnam! A képernyőn, az Intervízió kör- kapcsolása útján bolgár, román, szovjet, lengyel, csehszlovák, NDK és magyar fiatalok számoltak be mindarról, amivel erkölcsi és anyagi tekintetben támogatják, segítik ennek a hős! testvémépnek a harcát Aznap este Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei című drámáját láthattuk a Szolnoki Szigligeti Színház előadásában. A remek karakterszerepekkel zsúfolt mű különösen a Kurázsi márnát alakító Hegedűs Ágnesnek adott alkalmat színészegyénisége, mély jellemábrázoió készsége megmutatáséra.

Másnap, Üj vakáció előtt! címmel, a vizsgaláz enyhítésére, a mesés természeti környezetben fekvő, fekete-tengerparti Artyek úttörőüdülő nemzetközi világáról készült magyar riportfilmben gyönyörködtünk. Felüdülés volt a néző számára is. Méltó folytatása volt a pesti kamaszokról — túlnyomórészt rejtett kamerával készült és ezért igen őszinte — Tavaszok és kamaszok című ifjúsági kaleidoszkóp. Az a tény, hogy Szabó Attila rendezte és Rom- hányi Józseffel együtt írták a forgatókönyvet, eleve biztosítékul szolgált a sikerhez. A La Fontaine meséi sorozatban A vízbe fúlt asszony, majd pedig az „O” ügynökség aktái sorozatban A montigny-i gyilkos nekünk, számtalan krimifilmen edzett nézőknek, különösebben újat, izgalmasat nem adtak. Viszont annál érdekesebb és elgondol- koztatóbb volt az India című dokumentumfilm, melynek sugárzását a területében és lakosságában oly hatalmas ország elnökének, dr. Zakir Húsai rínak itt-tartózkodása különösen időszerűvé tette. A nézőt pedig hozzásegítette a két ország kapcsolata jelentőségének még jobb megértéséhez. Ugyancsak egy

Riüidmi a KW

* Ománban

i -/fém&féfjet'

— Hol van Schirmbaum? — kérdezte minden bevezetés helyett.

— Ilyen nevű urat nem ismerek, a betegeim között tudtommal nem szerepel.

Jana hallgatott és lassan, mintha csak ezért jött volna, sétált az orvosi szobában levő üvegszekrény elé. Szemügyre vette a különféle és ezüstösen csillogó műszereket, végül kinyitotta a szekrényt és egy injekcióstűt emelt ki belőle.

Gömöry érezte, hogy pánik vesz erőt rajta. Nem tudta, kivel ál! 'szemben. Túlságosan kevés idő telt el — véleménye szerint — ahhoz, hogy bűntársának az újságban közzétett hirdetése után valaki már az ODESSZÁTÓL Pestre érkezzen. Hasztalan próbálta a beállott csendben magát arról meggyőzni. hogy Jana a bécsi főnökségtől érkezett. Mind erősebb lett benne a meggyőződés: a magyar elhárítás már a nyomára bukkant és az asszony azért kereste fel őt, hogy a letartóztatáshoz szükséges bizonyítékokat meg szerezze.

Idáig jutott gondolataitwn,

amikor Jana hirtelen megfordult, és kezében az injekcióstűvel, szorosan az orvos elé állott.

— Varsóban — mondotta — az ottani koncentrációs tábor felszámolása idején a munkára képtelen foglyokat levegőnek a vénába juttatásával tették el láb alól. Az ODESSZA nyilvántartása szerint a likvidálásban részt vevő SS hadosztály orvosa egy bizonyos von Gemner volt. Sajátos rekordot állított fel ez az orvos, kétezer embert nem egészen hét óra alatt tett el láb alól.

— Fantasztikus, hogy mik vannak — mondta Gömöry- Gemner és leült az asztal mellé.

— A Kárpátok északi lejtői előtt vívott védelmi harc idején két orvos vadászaton vett részt. Egyikük meghalt. A közelben állomásozó SS hadosztály orvosát von Gemnernek, a halottat Gömöry doktornak hívták.

— A Gömöry név Magyarországon elég gyakori.

— Valóban gyakori — mondta ’ana. — Van telefonja?

Gömöry némán és kínzottan mutatott a szoba sarkában álló készülék felé.

— Ha kívánja — mondta Janép történetének jobb megismerését szolgálta a spanyol nép mártírhalált halt nagy költőjéről és drámaírójáról Garcia Lor- cárói Kiért szól a harang? címmel tartott rangos emlékműsor. A mi népünk történetének közvetlenebb megismeréséhez pedig László Gyula egyetemi tanár: Magyar őstörténet előadássorozatának első és második része segítette a képernyő előtt ülőket. Fülöp János: A mafla című tv-játéka viszont — remek kamaraalakítások egész sorával! — az emberi selejtté züllött kis csapszékkollektívák elleni kiállás érdemességét hirdeti !

A Radar — Horváth János riporter vezetésével — mint már annyiszor, most is az elhelyezkedés előtt álló fiatalság egzisztenciális problémáit emelte reflektorfénybe választ követelőén. A Zenei Figyelő műsora örvendetesen pergőbbé vált! Róbert László és Kecskés László riportfilmje, mely két vietnami falut mutat be, a vietnami falusi nép élniakarása- nak megrázó és megható film- tükre. Irány a Vénusz! Az ifjú űrhajósjelöltek vetélkedőjének negyedik lépcsője megint csak igazolta, hogy általános iskolás fiataljainknak, ha módot adnak rá, milyen magától értetődő ismerettár az űrtechnika és a kozmogónia. Az Élő Antigoné esetében, az ókorinak áttransz- ponálása a mába, érdekes módon bizonyította, hogy az erkölcsi alapigazságok felismerése és az értük folytatott küzdelem egyidős a kultúremberiséggel. Az Iskolatelevízió tanévzárója méltó volt a szocialista oktatási rendszerünkben oly nélkülözhetetlenné vált tanítási forma egész évi gazdag programjához. És végül a Ki mit tud? II. középdöntőjéről annyit, hogy — az adódó alkalmi zsűri-vitáktól, Megyeri-interjúktól, azok egyedi hangulatkeltésétől eltekintve — új arcokat hozott ugyan a képernyőre, de újszerűséget nem. Általános az a vélemény, hogy az előző Ki mit tudókhoz mérten az idei túl leegyszerűsített, „lehiggadt”, sablonizáló- dott folytatás csupán.

—Djna — miközben a készülékhez lépett —, most felhívom a magyar Belügyminisztériumot, úgy tudom, ők foglalkoznak bizonyos eltűnt személyek ügyével. Nekem tudniillik az a benyomásom, hogy ön doktor Gömöry, azonos azzal a Gemnerrel, aki Varsóban is, a Kárpátoknál is olyan ügyes volt, aki Schirmbaum volt SS-katonát rejtegette, iratokhoz juttatta, és aki a Magyarországon élő Wochecfk professzor elleni merénylet értelmi szerzője és végrehajtója.

Jana mindezt a társasági asz- szony csevegő hangján közölte és szavainak kérő hangsúlya volt, sokkal inkább, mint fenyegető.

Gömöry felállt, egy pohárba a szifonból vizet frecosentett. Ki- itía.

— Rendelkezésére állok — mondta csendesen.

Jana egy doboz amerikai cigarettát vett elő táskájából és barátságosan az orvos felé kínálta.

— Megértem az óvatosságát — mondta csendesen mosolyogva — és helyeslem a bizalmatlanságát is. Rendkívüli a helyzet, az idő rövidsége miatt nem tudtuk a találkozót kellőképpen előkészíteni. Schirmbaum hirdetése úgy ért bennünket, mint derült égből a villámcsapás. Soha nem gondoltuk volna, hogy két ilyen tapasztalt emberünk ennyire súlyos hibát vétsen.

— Mi sem értjük a dolgot. — Nagy nehezen kiderítettük, hol van ez a Wocheek, a Schirmbaum által hozott adatok szerint öreg ember — és amikor az ak-