Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-13 / 137. szám

WS8, június 13. 4 CsfltSrtSk Ankét az újítómozgalom feladatairól — Tanácskozás a vasút és a konzervgyárak együttműködésének fejlesztéséről (Szegedi tudósitónktól) A közelmúltban két fontos ta­nácskozást tartottak a MÁV Sze­gezed! Igazgatóságán. Az elsőn az újítómozgalom helyzetét, eredmé­nyeit és feladatait vitatták meg Elek Györgynek, az igazgatóság helyettes vezetőjének beszámoló­ja alapján. Az igazgatóság területén az el­múlt 10 évben több mint 7500 újítást nyújtottak be. melyekből 1958-at vezettek be. Ennek ered­ményeként az elmúlt évtizedben csaknem 18 millió forint népgaz­dasági megtakarítás származott. Az újítóknak 10 év alatt csaknem 030 ezer forint újítási díjat fizet­tek ki. Az új gazdaságirányítási rend­szer a vasútnál is megköveteli a kereskedelmi tevékenység fej­lesztését. E gondolatok szellemé­ben rendezték meg az igazgató­ságnál a másik fontos tanácsko­zást, amelyre a konzervgyárak vezetői voltak hivatalosak. Ezen elsősorban arról tanácskoztak az igazgatóság és a területén levő hat konzervgyár képviselői, hogy mi­lyen lehetőségekkel rendelkeznek a kölcsönös igények jobb kielé­gítéséhez. A három megye: Csongrád, Bács-Kiskun és Békés területéről az idén a tavalyival csaknem megegyező mennyiség, 80 ezer tonna zöldség és gyümölcs bel­földi szállításáról szükséges gon­doskodni. Ezenkívül mintegy 97 ezer tonnát küldenek exportra a három megyébe' A tanácskozás igen hasznos volt, s így megvan a remény ahhoz, hogy a MÁV időben és jó minő­ségben kielégíti a konzerv­gyárak szállítási igényeit. Mindehhez azonban továbbra is szükséges az együttműködés javí­tása, hiszen a szállítási kötelezett, ségek és a tervek teljesítése a fe­lek kölcsönös, jó munkáján mú­lik. Sziládi Sándor Patkány miatt rövidzárlat Kedden este negyed 11 óra táj­ban teljes sötétség bonalt Duna­újvárosra. Szünetelt az utcai vi­lágítás, elhallgattak a rádiók, te­levíziók. Az Észak-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat ügyele­tesei megállapították, hogy a vá­ratlan áramszünetet egy patkány okozta: besétált a megszakító sí­nek közé. s az ezáltal előidé­zett rövidzárlat a városi központi elosztóra is hatott. Régi címer, úi tartalom Községfejlesztés Vésztön ÍJtfestők Kaszaper és Mezőkovácsháza között találkoztunk az útíestők 4 kocsiból álló furcsa karaván­jával. A narancssárga kocsik egymástól 150—200 méter tá­volságban. szép egyenletesen haladtak előre a tűző napon, s az út fekete szalagjára fes­tették a szaggatott, fehér fele­zővonalat. Az első kocsi a mérés és ki­rajzolás nagy figyelmet igénylő munkáját végzi. Vékony vonal­lal megjelölik a festőkocsi szá­mára, hogy hová kell húzni a különleges útburkoló festékkel a felezőt. A hosszú, leginkább pókhoz hasonló gép motorja olyan hangosan jár. hogy alig értünk szót Maglódszki Mi­hállyal, a kezelővel. Ő magya­rázza el e látszólag egyszerű mesterség fortélyait. — A festéket sűrített levegő préseli az aszfaltra, és az 8—10 perc alatt megszárad. Csak ar­ra kell vigyázni, hogy az em­ber a pontosan kijelölt helyen fessen, és ne remegjen a keze a kormányon. A harmadik kocsi rakja le a terelőkúpokat azért, nehogy rá­hajtsanak a gépkocsivezetők a friss festésű vonalakra. A ka­raván negyedik, utolsó egysé­ge a csíkos, varázslósüveghez hasonló terelőkűpokat szedi össze, mögötte már kész az út. a felezővonal szárazon, fehé­ren szikrázik az útközépen. A 11 tagú festőcsapat 8—9 kilo­métert halad naponta, s a bar­nára sült emberek 2—2 és fél liter vizet is megisznak egy- egy műszak alatt. Másfél hó­napja' festenek együtt, azelőtt útőrök voltak. — Nem haragszanak a gép­kocsivezetők. hogy az átfestés miatt jó egy kilométeren ke­resztül lassabban kell hajtani? — Nem hiszem. Eddig még senki sem integetett nekünk — nevetnek össze —, tudják, hogy nekik teszünk jót. így biztonságosabb a közlekedés és a vezetés sem olyan egy­hangú. Aztán újra nyeregbe száll a festőcsapat. Szó alig hangzik, csak a motorok dübörögnek. — br — A múlt évi választási gyűlése­ken a községfejlesztéssel és ezen belül az ivóvízellátással, csator- | názással foglalkoztak a legtöbbet 1 a vésztőiek. Érthető, hiszen a több i mint 10 ezer lakosú nagyközség ! ivóvízvezeték-hálózata még alig 11—12 kilométer hosszú, a teljes ; ellátáshoz viszont legalább 60 ki­lométer kellene — hozzászámítva i a még szintén hiányzó víztornyot is. Nem kisebb gond a csapadék­csatornázás sem. 1966-ban az esős i időjárás jelentős károkat okozott a községben: 50 ház rongálódott meg kisebb vagy nagyobb mérték­ben. Készül a rendezési terv Pardi Sándorral, a községi ta- j nács elnökével arról beszélget- 1 tünk, mi valósult meg eddig a vá- I lasztási gyűléseken elhangzott ké- I résekből, hogyan halad Vésztőn a i községfejlesztés. j Vendéglátónk elmondta, hogy az i év végéig elkészül az általános rendezési terv. Ezzel párhuzamo- ; san, de valamivel hamarabb, a csapadékcsatornázás programja. Tavaly a régi csatornák, átere- j szék helyreállítására, tisztítására fektették a fő súlyt, az idén — | most már a terv szerint — 100 I ezer forintot költenek csapadék- ! csatorna építésére. Sor kerül a j község újabb településeinek a | csatornázására is. — Sajnos — mondta az elnök —. a fejlesztési | alapunkból kevésre futja, ha nem | kapunk támogatást, csak 1980-ra j tudjuk befejezni a község teljes i csatornázását. A fejlesztési alapot terhelik i ugyanis a vízműtársulat költségei is. Erre a célra 1,5 millió forintot fordítottak. Mint már említettük, eddig 12 kilométer vízvezeték ké­szült el a községben. 1971-ig to­vábbi 47 kilométerrel bővül a há­lózat. A beruházási tervet szep­tember végén szállítja a megyei tervező vállalat. Jogos a panasz Még nem döntött a község ve­zetősége afölött, hogy vasbeton víz­tornyot épí* “ek vagy 250 köb­méteres hidroglóbuszt vásárolnak az OVF Vízgépészeti Vállalat la- josmizsei gyárától. Az utóbbi mel­lett szól, hogy a lajosmizseiek új típusú, az eddiginél gazdaságosabb hidroglóbuszok gyártását kezdik meg az idén. Diskurálás közben lassan végig­sétáltunk az elnökkel Vésztő fő­utcáján, s a saját szemünkkel győződhettünk meg róla, jogosan panaszkodnak az útépítők mun­kájára. A községen át vezető út­szakasz 1965-ben épült, mégis úgy néz ki. mintha évtizedek óta áll­ná az időjárás és a járművek ost­romát. Pardi Sándor szerint mind­máig hiányzik a burkolatról a fel­ső záróréteg, jelentős szakaszon. A közútról a járdákra terelődött a szó. Bizony ezekről sem sok jót lehet mondani. A községfejlesztési alapból körülbelül 50 ezer forin­tot tudnak járdaépítésre fordítani I évről évre, s ilyen ütem mellett | 1980-ig csak a főutca egyik olda- I lát láthatják el betonjárdával. A szomszéddal közösen — Nemcsak pénzkérdés a köz­ségfejlesztés — jegyeztük meg a sürgető gondok hallatán. Pardi Sándor elértette a célzást és vé­delmére kelt a vésztőieknek. El­mondta, hogy tetemes mennyiségű társadalmi munkát végeztek ed­dig is a községfejlesztés során, s készek az áldozatra most is. Jó kezdeményezésekben nincs hiány. Ezek közé tartozik például a „kommunális üzem’’ létrehozása, 12 fizikai és három adminisztra­tív dolgozóval. A szomszédos Kö­rösújfaluval közösen szervezték meg az építőipari tevékenységet folytató, községfejlesztő brigádot. | A tanács felügyelete alatt műkö­dő iparosok munkája máris ked­I vezően érezteti a hatását. Azt már nem tudják felmérni, hogy így mennyivel kerül kevesebbe a tatarozás, felújítás, mintha ktsz- szel, építőipari vállalattal végez­tetnék ezeket. De nem kell könyö­rögni, sorban állni a kivitelezők­nél és ez sem kis dolog. Ügy ter­vezik, hogy a kommunális üzem munkásai a jövőben családi házat is építenek. A vésztői tanácsháza homlokza­tán ott látható a község régi cí­mere : kék mezőben ekevas és cso- roszlya. Zömmel parasztemberek élnek Vésztőn, nyilván a földmű­velő munkára utal a címer. De úgy érezzük, ma már azt a szor­galmat, odaadást is jelképezhetné, amit szűkebb pátriájuk fejleszté­sében tanúsítanak a község lakói. B. D. a fejben lótbuk A televízió múlt heti műsora amolyan „nyitány a nyárra” je­gyében és szellemében szület­hetett, a program egy része leg­alábbis ezt mutatta. Igaz. hogy a „nyitószám” olyan jellegű volt, melynek az alaptémája év­szakoktól függetlenül minden­kor érdekli az emberiség jobbik, túlnyomó részét: Vietnam! A képernyőn, az Intervízió kör- kapcsolása útján bolgár, román, szovjet, lengyel, csehszlovák, NDK és magyar fiatalok szá­moltak be mindarról, amivel erkölcsi és anyagi tekintetben támogatják, segítik ennek a hős! testvémépnek a harcát Aznap este Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei című drá­máját láthattuk a Szolnoki Szigligeti Színház előadásában. A remek karakterszerepekkel zsúfolt mű különösen a Kurá­zsi márnát alakító Hegedűs Ág­nesnek adott alkalmat színész­egyénisége, mély jellemábrázoió készsége megmutatáséra. Másnap, Üj vakáció előtt! címmel, a vizsgaláz enyhítésére, a mesés természeti környezet­ben fekvő, fekete-tengerparti Artyek úttörőüdülő nemzetközi világáról készült magyar riport­filmben gyönyörködtünk. Fel­üdülés volt a néző számára is. Méltó folytatása volt a pesti kamaszokról — túlnyomórészt rejtett kamerával készült és ezért igen őszinte — Tavaszok és kamaszok című ifjúsági ka­leidoszkóp. Az a tény, hogy Szabó Attila rendezte és Rom- hányi Józseffel együtt írták a forgatókönyvet, eleve biztosíté­kul szolgált a sikerhez. A La Fontaine meséi sorozatban A vízbe fúlt asszony, majd pedig az „O” ügynökség aktái sorozatban A montigny-i gyilkos nekünk, számtalan krimifilmen edzett nézőknek, különösebben újat, izgalmasat nem adtak. Viszont annál érdekesebb és elgondol- koztatóbb volt az India című dokumentumfilm, melynek su­gárzását a területében és la­kosságában oly hatalmas ország elnökének, dr. Zakir Húsai rí­nak itt-tartózkodása különösen időszerűvé tette. A nézőt pedig hozzásegítette a két ország kap­csolata jelentőségének még jobb megértéséhez. Ugyancsak egy Riüidmi a KW * Ománban i -/fém&féfjet­' — Hol van Schirmbaum? — kérdezte minden bevezetés he­lyett. — Ilyen nevű urat nem isme­rek, a betegeim között tudtom­mal nem szerepel. Jana hallgatott és lassan, mintha csak ezért jött volna, sétált az orvosi szobában levő üvegszekrény elé. Szemügyre vette a különféle és ezüstösen csillogó műszereket, végül ki­nyitotta a szekrényt és egy in­jekcióstűt emelt ki belőle. Gömöry érezte, hogy pánik vesz erőt rajta. Nem tudta, ki­vel ál! 'szemben. Túlságosan ke­vés idő telt el — véleménye szerint — ahhoz, hogy bűntársá­nak az újságban közzétett hir­detése után valaki már az ODESSZÁTÓL Pestre érkezzen. Hasztalan próbálta a beállott csendben magát arról meggyőz­ni. hogy Jana a bécsi főnökség­től érkezett. Mind erősebb lett benne a meggyőződés: a magyar elhárítás már a nyomára buk­kant és az asszony azért kereste fel őt, hogy a letartóztatáshoz szükséges bizonyítékokat meg szerezze. Idáig jutott gondolataitwn, amikor Jana hirtelen megfordult, és kezében az injekcióstűvel, szorosan az orvos elé állott. — Varsóban — mondotta — az ottani koncentrációs tábor felszámolása idején a munkára képtelen foglyokat levegőnek a vénába juttatásával tették el láb alól. Az ODESSZA nyilván­tartása szerint a likvidálásban részt vevő SS hadosztály orvosa egy bizonyos von Gemner volt. Sajátos rekordot állított fel ez az orvos, kétezer embert nem egészen hét óra alatt tett el láb alól. — Fantasztikus, hogy mik vannak — mondta Gömöry- Gemner és leült az asztal mellé. — A Kárpátok északi lejtői előtt vívott védelmi harc idején két orvos vadászaton vett részt. Egyikük meghalt. A közelben állomásozó SS hadosztály orvo­sát von Gemnernek, a halottat Gömöry doktornak hívták. — A Gömöry név Magyaror­szágon elég gyakori. — Valóban gyakori — mondta ’ana. — Van telefonja? Gömöry némán és kínzottan mutatott a szoba sarkában álló készülék felé. — Ha kívánja — mondta Ja­nép történetének jobb megisme­rését szolgálta a spanyol nép mártírhalált halt nagy költőjéről és drámaírójáról Garcia Lor- cárói Kiért szól a harang? címmel tartott rangos emlék­műsor. A mi népünk történeté­nek közvetlenebb megismerésé­hez pedig László Gyula egyete­mi tanár: Magyar őstörténet előadássorozatának első és má­sodik része segítette a képernyő előtt ülőket. Fülöp János: A mafla című tv-játéka viszont — remek kamaraalakítások egész sorával! — az emberi selejtté züllött kis csapszékkollektívák elleni kiállás érdemességét hir­deti ! A Radar — Horváth János riporter vezetésével — mint már annyiszor, most is az elhe­lyezkedés előtt álló fiatalság egzisztenciális problémáit emel­te reflektorfénybe választ kö­vetelőén. A Zenei Figyelő mű­sora örvendetesen pergőbbé vált! Róbert László és Kecskés László riportfilmje, mely két vietnami falut mutat be, a vi­etnami falusi nép élniakarása- nak megrázó és megható film- tükre. Irány a Vénusz! Az ifjú űrhajósjelöltek vetélkedőjének negyedik lépcsője megint csak igazolta, hogy általános iskolás fiataljainknak, ha módot adnak rá, milyen magától értetődő is­merettár az űrtechnika és a kozmogónia. Az Élő Antigoné esetében, az ókorinak áttransz- ponálása a mába, érdekes mó­don bizonyította, hogy az erköl­csi alapigazságok felismerése és az értük folytatott küzdelem egyidős a kultúremberiséggel. Az Iskolatelevízió tanévzárója méltó volt a szocialista oktatási rendszerünkben oly nélkülözhe­tetlenné vált tanítási forma egész évi gazdag programjához. És végül a Ki mit tud? II. kö­zépdöntőjéről annyit, hogy — az adódó alkalmi zsűri-vitáktól, Megyeri-interjúktól, azok egye­di hangulatkeltésétől eltekintve — új arcokat hozott ugyan a képernyőre, de újszerűséget nem. Általános az a vélemény, hogy az előző Ki mit tudókhoz mérten az idei túl leegyszerűsí­tett, „lehiggadt”, sablonizáló- dott folytatás csupán. —Dj­na — miközben a készülékhez lépett —, most felhívom a ma­gyar Belügyminisztériumot, úgy tudom, ők foglalkoznak bizonyos eltűnt személyek ügyével. Ne­kem tudniillik az a benyomá­som, hogy ön doktor Gömöry, azonos azzal a Gemnerrel, aki Varsóban is, a Kárpátoknál is olyan ügyes volt, aki Schirmba­um volt SS-katonát rejtegette, iratokhoz juttatta, és aki a Ma­gyarországon élő Wochecfk pro­fesszor elleni merénylet értel­mi szerzője és végrehajtója. Jana mindezt a társasági asz- szony csevegő hangján közölte és szavainak kérő hangsúlya volt, sokkal inkább, mint fenye­gető. Gömöry felállt, egy pohárba a szifonból vizet frecosentett. Ki- itía. — Rendelkezésére állok — mondta csendesen. Jana egy doboz amerikai ci­garettát vett elő táskájából és barátságosan az orvos felé kí­nálta. — Megértem az óvatosságát — mondta csendesen mosolyog­va — és helyeslem a bizalmatlan­ságát is. Rendkívüli a helyzet, az idő rövidsége miatt nem tud­tuk a találkozót kellőképpen elő­készíteni. Schirmbaum hirdetése úgy ért bennünket, mint derült égből a villámcsapás. Soha nem gondoltuk volna, hogy két ilyen tapasztalt emberünk ennyire súlyos hibát vétsen. — Mi sem értjük a dolgot. — Nagy nehezen kiderítettük, hol van ez a Wocheek, a Schirmba­um által hozott adatok szerint öreg ember — és amikor az ak-

Next

/
Thumbnails
Contents