Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-04 / 129. szám

1S®8. június 4. 4 Kedd Budapesti megrendelésre is termelnek az endrődi szabók Az Endrődi Szabó Ktsz az első negyedévben csak közvet­lenül a kiskereskedelemtől ka­pott megrendelést, áprilistól azonban a nagykereskedelem­nek, főként pedig — alvá'lal- kozásban — két budapesti ktsz- nek is termel. Az utóbbiaknak női nyári ruhát, hálóinkét, bé­bi alsóruházati cikkeket, ex­portra. A konfekciós részleg fiúnadrág gyártását ;s megkez­di. A munkaellátottság már no­vemberig biztosított. A szövetkezet továbbra is fenntartja a kapcsolatot a kis­kereskedelemmel, amely a vá­sárlók igényeihez alkalmazkod­va kis szériában rendel, és rö­vid határidőket szab meg ugyan, helyes termelésszerve­zéssel azonban megfelelő nye­reség így is elérhető. Ünneplő anyák boldog’ gyermekek A gyermekek alig egyévesek, J elsők azok közül, akikkel édes- [ anyjuk otthon maradt. Már tipeg­nek, csöpp kis ajkukkal formál­ják az első szavakat, de még nem J tudják, milyen mérhetetlen aján- j dékat kaptak azzal, hogy édes- ' anyjuk mellettük lehet két és fél éven át. A gyermekgondozási se­kicsinyékkel való törődés sok fá­radsággal jár, mégis sokan úgy érzik, mintha ünnep lenne min­den nap. Valóban az is, mert övé­ké az első mosoly, az első szó és sok-sok apró mozzanat, ami a gyermek és édesanyja közti kap­csolatot kifejezi. Kell-e ennél szebb ünnep, nagyobb ajándék? gélyt országosan a kismamák 60 | Hármat felkerestünk közülük, százaléka vette igénybe. S bár a j hogy megtudjuk, hogyan élneik? Tragédia és boldogság A tragédia 13 évvel ezelőtt tör­tént, amikor első gyermekük megszületett. Fokozatosan rá kel­lett jönniük, hogy nem hallja az : édesanyja becéző szavát és vála- i szólni sem tud. A Falcione csa- I iádba ekkor költözött be igazán a bánat. Tizenhárom év, teli sok­sok reménytelen küzdelemmel. Ki tudná leírni az édesanya, édesapa Együttműködés gazdasági alapon Ahogy növekszik a piac sze­repe, úgy fokozódik a vállala­tok közötti verseny. A piaci konkurrencia a korszerűbb, a jobb és az olcsóbb termékek előállítására serkent, de szem­be is állítja egymással a vál­lalatokat. Ma már nem vár­ható el például, hogy a válla­latok tapasztalatcserék alkal­mával ingyen átadják egymás­nak legjobb gyártási módsze­reiket vagy más fórumokon nagy dobra verjék üzletpoliti­kai elképzeléseiket. A termelő kollektíva értékes szellemi produktuma, csakúgy, mint a piaci versenyben alkalmazott stratégia, immár — üzemi ti­tok. Nem vezet-e mindez a szo­cialista vállalatok közötti ész­szerű ka pcsolat és célszerű együttműködés mellőzésére? — kérdezik sokan, nem is teljesen alaptalanul. , A helyzeten persze aligha változtathatunk a népgazdasági érdekekre, a szocialista önzet­lenségre és más. a maga idejé­ben is csak ritkán megszívlelt érvre hivatkozva. Kívánatos viszont megtalálni a gazdasági versenyben szemben álló válla­latok érdekeinek találkozó- pontjait. Mert vannak olyan együttműködési formák, ame­lyek nem gyengítik, hanem erősítik az adott iparág egy­mással konkurráló vállalatai­nak piaci pozícióit, kölcsönösen növelve a nyereséget. Több iparágban kezdemé­nyezték a rokon profilú és egy­mással versenyző vállalatok a közös nyers- és segédanyagbe­szerzést. Ha a hazai termelők, illetve importáló külkereske­delmi vállalattól közösen és nagy tételben rendelik meg a szükséges anyagokat, megtaka­ríthatják a nagykereskedelmi árrés nagy részét vagy teljes egészét. Más esetekben mente­sülnek az elaprózott rendelé­sekkel szükségképpen együtt­járó felárak fizetésétől. A ro­kon profilú vállalatok közös pi­ackutató és értékesítő szerve­zetet is létrehozhatnak, ameny- nyiben ezzel nem teremtenek monopolhelyzetet a felhaszná­lókkal szemben. A vállalatok összehangolt, 1 tervszerű együttműködésének nem csupán a forgalomban, ha­nem a fejlesztés és a termelés szinte minden szakaszában nagy szerepe lehet. A termelési kooperáció, valamint a bér­munka lehetővé teszi a szako­sított termelés, a nagy sorozat gyártás előnyeinek érvénysíté- sét, s egyben — ez az új me­chanizmusban különösen fon­tos — a kapacitások jobb hasznosítását, a párhuzamos beruházások elkerülését. A szomszédos gyárak in­tézmények között is — gyak­ran a profilra való tekintet nélkül — sokféle gazdasági kapcsolat létesülhet. így töb­bek között igen gazdaságosnak bizonyulnak a közös beruházá­sok és bővítések (közművek­nél, például a földgáz beveze­tésénél vagy a kulturális, szoci­ális létesítmények építésénél). De célszerű és gazdaságos le­het a szakember-csere és át­csoportosítás, a szakosítás kü­lönböző jellegű feladatok (pél­dául gépjavítások, távolsági te­hergépkocsi szállítások) vég­zésében, az ipari tanulók kép­zésében stb. Az a tény, hogy az új me­chanizmus nem csupán az elv- társiasságra, hanem a vállala­tok közös érdekeltségére ala­pítja a kölcsönösen előnyös és népgazdaságilag hasznos sokol­dalú kapcsolatok létesítését és fejlesztését, nem jelent vissza­lépést szocialista elveinkhez és eddigi gyakorlatunkhoz képest. Sőt, nyugodtan állíthatjuk, hogy hatékony és céltudatos szocialista együttműködés tar­tósan csak anyagi ösztönzéssel, gazdasági alapon valósítható meg a vállalatok között. Persze, a teljes és reális kép­hez tartozik, hogy az anyagi érdekeltséget, a kapcsolatok gazdasági jellegét nem szabad szűk látókörűen és mechaniku­san értelmezni. A gazdasági kapcsolatok fejlesztése- a közös előnyöket és a kölcsönös bizal­mat egyaránt feltételezi. Ter­mészetes dolognak kell például tartani, hogy a közös anyagbe­szerző szervezetbe tömörült, vállalatok esetenként kisegítik egymást a hiányzó anyagok­kal, még akkor is, ha azok nem szerepelnek a közös beszerzési listán. Segítenek egymáson ak­kor is, ha üzemzavar vagy egyéb váratlan esemény miatt került bajba a társvállalat; nem teljesen önzetlenül, hanem szolid költségtérítéssel, de min­denesetre sürgősen és elvtársi- asan, azon az alapon, hogy „mindenkit érhet baleset”. A gazdasági együttműködés egyszerűbb, közvetlenebb for­máin át vezet az út a sokolda­lú kapcsolatok bonyolultabb, összetettebb formáihoz. A szűk látókörű anyagi számításokon és krajcároskodáson túlmutató gesztusok hozzájárulnak a vál­lalat jó hírnevének öregbítésé­hez a vásárlók körében. de egyben elősegítik a gazdasági együttműködés magasabb szin­tű és hatékonyabb formáihoz szükséges kapcsolatok és biza- lomteli légkör kialakítását is. K. J. fájdalmát? A kisfiú most intézet­ben él, hasonló sorsú társaival együtt. És a boldogság 13 hónappal ez­előtt érte őket, amikor Sárika először sírt fel, s jelezte: itt va­gyok, örüljetek. Érthető ezek után, hogy az édesanya milyen örömmel fogadta a kormányrendeletet. S hogy ez mit jelentett neki, arra így válaszol: — Annyira jó ez, hogy szinte nekem találták ki — mondja Fal­cione Lórándné —, ha nem lenne rendelet, akkor is itthon marad­tam volna. Szinte ünnepnap szá­momra minden együtt töltött idő. — Sárika nevet, kacarászik a kis ágyban, mintegy alátámasztva édesanyja szavait. Ebben a ház­ban ő jelenti a kárpótlást a másük bánatért. Sárika mellett elröpül az idő, az anyuka szinte észre sem veszi. Tizenegy éve pedagó­gus, s az iskolát, kollégáit bizony nehéz volt otthagyni. De vállalta, s emellett azt is, hogy 1800 forint helyett csak 600-at kap. — A vele töLtött órák, napok öröme megfizethetetlen — mond­ja erre. — A két és fél évet vé­gig itthon töltöm. „Hogy élhettünk nélküle?" — Nálunik a kocsi és a kicsi együtt jött, de ha nem így tör­tént volna, Reginával akkor is tö­kéletes lenne a boldogságunk — mondja Bocskó Györgyné. — A férjem eleinte nem örült jövete­lének, de én ragaszkodtam hozzá és most sokszpr mondja: hogy is élhettünk eddig nélküle? Keül-e ennél nagyobb boldogság? Bocskóné a békéscsabai Terve­ző Irodában segédtervező. Talán ott sajátította el azt a nagyfokú precizitást, jó időbeosztást, amit most a kis Regina mellett hasz­nosít, Jut is ideje mindenre. A háztartásra, a kicsi ellátására s emellett olvasásra, televízióné­zésre, kézimunkára, mozilátoga­tásra és sok-sok sétára a szabad­ban, amit anya és lánya együtt tölt. — Azt mondják, csak a kis fi-» zetésűek veszik igénybe a gyer­mekgondozási segélyt. Ha így van, akkor én kivétel vagyok. De úgy láttam, itthon kell marad­nom, mert egy gyermeknél ez az időszak a legfontosabb. Nagyon sokat kell vele foglalkozni. Most lehet kialakítani benne azokat a tulajdonságokat. amelyek egy egész életen át jellemzőivé vál­hatnak. A bölcsődei gyermekek­nek nagyon jól dolguk van, de édesanyával töltött idő pótolha­tatlan. Regina 10 hónapos és már az elsp szavakat mondja. Ez min­den anyagi veszteséget kárpótol. Három a fiú Gyuri, Jancsi, Zoli — így jöt­tek egymás után ... azaz még­sem egészen, mert Jancsit és Zo­Az építömufikások anyagi segítsége Vietnamnak A Békés megyei Állami Épí­tőipari Vállalat szakszervezeti bizottságának kezdeményezésé-1 re a szolidaritási hónap kere­tében pénzgyűjtési akció kez­dődött a vállalatnál. A szófia- lista brigádok eddig 3 ezer fo­rinttal járultak hozzá a hős| vietnami nép megsegítéséhez. lit csak percek választják el, és nem tudni, melyik jött előbb. Ik­rek. A kis szobában a kinyitott re- kamién hófehér tipegőben feksze­nek. Dehogy fekszenek! Mozog­nak, mint a csík, s anyukának minden idegszálával oda kell fi­gyelni még beszélgetés közben is, hogy le ne pottyanjon valame­lyik. Elevenek, fürgéik, vasgyú­rók . .. igazi fiúk. A Kulich Gyula telepi bérház egyszobás lakásában kincs e há­rom gyerek. Gyuri kétéves, az ikrek kéthónaposak. Nem így ter­vezték, de az örömük annál na­gyobb. A gyermekgondozási se­gély soha jobbkor nem jött volna. A két és fél év pedig nagyon kell és lakás is ... — Az örömben ez az egyedüli bánatunk — mondja Hankó Györgyné ruhagyári technikus. — Édesanyámmal lakunk együtt, és hogy így meggyarapodtunk, bi- j zony nagyon kicsi az egy szoba. | Fekvőhelyekkel van tele, ahogy nőnek a gyerekek, úgy szűkül. Már a kicsiknek is külön gyer­mekágy kellene, de sehogyan sem tudom elhelyezni. Hogy jut-e idő a gyermekek mellett másra is? Hogyan is le­hetne érzékeltetni, mennyi mun­ka van három aprósággal. Haj­nali ötkor kezdődik ■ — fürdetés, tisztába tevés, etetés, mosás és aztán kezdődik minden elölről, s folytatódik késő estig. — Amikor a kicsik alaszanak, akkor Gyuri­val kell játszani, amikor pedig ő elpihen, ébred Zoli és Jani. Sok­szor bizony a férj és nagyma­ma segítsége is szükséges. Ami­kor pedig elcsendesedik a ház, ak­kor jut idő a tv-nézésre, egy kis szórakozásra. Ha csak — a fáradt, ság ólomlábai nem húzzák álom­ra anyukát is. Kasnyik Judit Hangversen y a színházban A békéscsabai 3. számú általá­nos iskola június 2-án, vasárnap délelőtt tartotta hagyományos hangversenyét a Jókai Színház­ban. A szülők és érdeklődők előtt szép sikerrel szerepelt az iskola 80 tagú énekkara, és az osztá­lyonkénti kamarakórusok együt­tesei. A fináléban Liszt: Ünnepi dalát az általános iskolás dalo­sok együtt énekelték a Munkás Dalkör férfikarával. A minden esztendőben eseményt jelentő, nagy sikerű hangversenyt Baukó Mátyás vezette. Jól sikerült _ ■ _ ** __f\ / <i r v erseny Gyomén A Vöröskereszt gyulai járási elnöksége jól sikerült elsőse­gélynyújtó versenyt rendezett Gyulán a Várfürdóben a járás iskoláinak ifjú vöröskeresztesel részére. A tanulók nagy lelkese­déssel és izgalommal készültek a járási vetélkedőre, s csaknem minden községből eljöttek a versenyzők. Becsületesen és lel­kiismeretesen tanultak a téli hónapokban és a gyakorlati foglalkozásokon is rendszeresen vettek részt. Ezt bizonyította a verseny, melyen sokan kiváló eredményeket értek el. Elsők lettek a szabadkígyósiak, a má­sodik helyezést a kötegyáni, a harmadikat pedig a sarkad! út­törők érték el. A győztesek ér­tékes könyvjutalmat kaptak ajándékul a Vöröskereszttől. A verseny után fürdés, valamint szórakoztató játék következett. ben lá VÁLTOZATOS TV-MÜSOR volt előző héten, melynek méltó nyitányául szolgált Bizet: Car­men j ének a nápolyi San Carlo Színházból. Nem jártak rosszul azok a készüléküket nyitva fe­lejtek sem, akiket a gazdasági és kereskedelmi jellegű témák hidegen hagynak. Figyelmet le­kötő, érdeklődést keltő volt ugyanis a Teleimpexnek a Bu­dapesti Nemzetközi Vásár bezá­rását követő elemző műsora. Még nincs messze az idő, mikor a szemüveges, rokonszenves megjelenésű Bán Jánost, sok más fiatal társával együtt, vetél­kedni láttuk a tv-riporterségért. Ma pedig? Veteráni biztonsággal és belevalósággal mozog ezen a területen. A televízió sokakat tett sport­kedvelővé, legalábbis szurkolóvá. A heti sportcsemege, az Európa Kupáért küzdő Manchester Uni­ted és Benfica labdarúgó-viadala bizonyára a fél országot a kép­ernyő elé ültette. Érdemes volt. Végre vérbeli meccset láthat­tunk! KÖVETKEZŐ SZÁMKÉNT a műsorszerkesztők, éles témavá­lasztással, Piyadassi Therát, egy világutazó buddhista papszemé­lyiséget szólaltattak meg, akinek az emberi társadalmakról és a békeharcról felettébb reális, a haladás bármely híve által elfo­gadható, bölcs nézetei voltak. Hangsúlyozta: bármelyik vallás­ról legyen is szó, önnön ellensége, ha a fejlődés útjába áll. A következő napokban sem unatkoztunk. A Tessék kérdezni, a nyelvész válaszol! témája „Az ifjúság nyelve ” volt. Lőrinczé- ék diákok közreműködésével bi­zonyították be, hogy diáknyelv — ha más-más stílusban is —, minden időben létezett iskolások körében. A maga helyén és kor­látái közt senkinek, semminek sincs ártalmára. Egy riportfilm­ben látszólag egyszerű kérdést dobtak két kisközség lakói közé a tv-sek: — Ki a falu gazdája? Ahány válasz, annyiféle. A vég­ső fogalmazást a nézőre hagy­ták: A falu minden ottlakóé, se­gítse hát mindenki a község- és tsz-vezetés munkáját, amivel tudja. A SHOW-HIVATAI, a köny- nyűműfaj rivaldája, méltó volt címéhez. Poór Klára derekasan megvallatta a táncdal- és szö­vegszerzés fiatal és idősebb kép­viselőit. Megnyerő közvetenség- gel társalgóit a készülő közös film, a Pál utcai fiúk angol gyer­mekfőszereplőivel, Mikes György pedig kedvünkre való fricskát adott a tv-filmműsor szerkesz­tőinek a két régebbi gyenge fil­mért (West—11, Három lány Pá­rizsban). Bőséges izgalommal szolgált az új McGuil film, ér­dekes, tanulságos az ifjú űr­hajósjelöltek vetélkedője, az Irány a Vénusz! VEGYES ÉRZÉST KIVÁLTÓ a Nótaszóban fellépő olyan ének­páros, melyben a magát kellető menyecske a legény édes szülő­jének is beillene. Viszont mara­dandó élményt jelentett a Ko­dály Zoltán emlékére rendezett Népdal vetélkedő, melyben Bu­dapesten keltek nemes verseny­re ének- és zenei általános isko­lák tanulói. Lelkesítő, együttér­zésre hevitő volt a Budapest Hanoiért című riportfilm, vál­tozatos, érdekes, izgalmas a Ki mit tud? I. középdöntője. A tv rajzfilm-sorozatában Popeyt is láttuk, a régi — réginek üres, szublimált utódát, sajnos. Szomo­rúan emlékeztünk az időre, mi­kor — nem is oly rég — még Gusztáv és a Flinstone család ielentette tv-éknél a mércét! U. R. 000100010100

Next

/
Thumbnails
Contents