Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-29 / 151. szám
tm. június 28. 4 Szombat Az elődök hű követői lesznek Ünnepi emlékest a békéscsabai KISZ-táborban A címben szereplő kérdés békéscsabai fodrászokra vonatkozik. Ha ugyanis azt vesszük alapul, hogy a nemrégiben szabadult 38 tanulót nem tudja elhelyezni a Békés megyei Szolgáltató Ktsz, akkor azt hihetjük, hogy sok. Hasonló megállapításra juthat az is, aki látja, hogy az áruház melletti fodrászat 10x10 m-es alapterületű üzletében 30-an dolgoznak — két műszakban. Az érem másik oldala viszont az, hogy a hajdani 40 ezer lakosú városban 80 fodrászat működött, most pedig 12 üzlet ■szolgálja ki az 57 ezres lélekszámú megyeszékhelyt. De ne találgassunk tovább, a magyarázat igen egyszerű: A jelenleginél lényegesen több fodrászra lenne szüksége Békéscsabának. illetve a szolgáltató ktsz-nek. A fiatal szakmunkásokról azért kénytelenek lemondani, mert nincs elegendő üzlet. Pedig számos helyre nagyon elkelne egy-egy. Így például: örömmel fogadnák a borbélyüzletet az Achim lakótelepiek, a forgácsoló- és szerszámgyár környékén, illetve a Dózsa György út végén lakók. Miért nem létesít tehát újabbakat a ktsz? Az elnök szerint azért, mert az idei évre mindössze 400 ezer forint értékű beruházást valósíthatnak meg, s ez igen kevés, összesen 186 üzletre van gondjuk a megyében — tavaly 43 új szolgáltatórészleget hoztak létre — s ezeknek a gépesítése, korszerűsítése, fejlesztése is sürgető feladat. Éppen ezért támogatást kérnek és várnak a tanácstóL Természetesen a tanács sem tud ,,a szögről leakasztani” megfelelő helyiségeket egyik napról a másikra. A lakótelepek bővítésekor, új názak építésekor azonban jó lenne most már gondolni arra is, hogy a város asz- szonyai, lányai szeretik a szép frizurát, viszont kevésbé rajonganak az órákig tartó várakozásért, tumultusért. A férfiakról nem is beszélve. Napirenden: A mezöhegyssíek áruellátása, a fiatalok pályaválasztása Mezőhegyesen a Hazafias Népfront Községi Bizottsága két fontos kérdésről tárgyait: a község áruellátásáról — különös tekintettel a nagy betaikarításii munkákra — és az ifjúság pályaválasztásának lehetőségeiről. A helyi földművesszövetkezet kereskedelmi osztályának vezetője ismertette, hogy bőven rendelkeznek árukészlettel, amivel a lakosság igényeit ki tudják elégíteni. A bizottság tagjai elismerésüket fejezték ki, hogy az élelmiszer, valamint a műszaki, vegyi és vasáru-ellátásban nincs különösebb fennakadás. Ugyanaz a megállapítás vonatkozik a ruházati cikkekre is, de itt már több előzékenységet várnak a vevők a kiszolgálóktól. Kifogásolták az ülésen, hogy a gyermek- és a női nyári cipőkből kicsi a választék. Szó esett még a tömény szeszes italok forgalmazásának korlátozásáról, és arról: a hűsítő italokból több kellene. A KISZ-vezetőkkel együttesen megtárgyalták a fiatalok pálya- választási lehetőségeit és megállapították. hogy a községben többféle szakmában lehet elhelyezkedni és továbbtanulni. Csütörtökön este Bács-Kiskun, Békés és n >ngrád megye KISZ- alapszervezeteinek propagandistái bemutató ünnepi taggyűlésen emlékeztek a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének 50. jubileumi évfordulójára. A taggyűlésen részt vett Bencsik Ilona, a Kulich Gyula KTSZ-vezetőképző iskola igazgatója is. A vörös drapériával, Lerun- szoborrál és sok virággal díszített klubteremben ifjúgárdisták álltak díszőrséget a KISZ zászlója mellett és több mint ötvenen hallgatták Vizsnyiczai János visszaemlékezéseit az illegális KPM és a KIMSZ működéséről. Előadásában hangsúlyozta, hogy 1931-től Békés és Csongrád megyében a KIMSZ önálló sejtként tevékenykedett és a párt irányításával sok kezdeményezést, bátor vállalkozásit valósítottak meg a fiatalok. Ez a szellem, a tenni akarás tovább él a mai ifjúságban is. A tetszéssel fogadott, közvetlen hangú visszaemlékezést Domokos József, a tanfolyam I. alapszervezetének KISZ-titkára köszönte meg és elmondotta, hogy igyekeznek hű követői lenni az elődöknek, majd ajándékkal és virággal kedveskedtek a Vizsnyiczai-há- zaspárnak. Ezután a klub irodalmi színpada bemutatta műsorát „Emlékezés a hősökre” címmel. Szünet után dr. Pataki Mária, a II. alapszervezet KISZ-titkára üdvözölte Botyánszki Pált, aki Kulich Gyuláról, a harcostársról tartott előadást. Kérte a fiatalokat, hogy mindig emlékezzenek arra az emberre, aki a legdrágábbat, az életét adta az emberiségért. Az emlékestet kedves, baráti hangulatú klubfoglalkozás követte. A fiatalok örömmel fogadták a körükben megjelent „idősebb kiszeseket”, Petrovszki Istvánt, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, dr. Pirityi Károly igazgatófőorvost, dr. Maurer József városi főorvost, dr. Bodrogközi Tamás intézeti főorvost és öz Ferencet, a Vöröskereszt megyei titkárát. Mind az emlékest, mind a baráti klubfoglalkozás emlékezetes élményekkel gazdagította nemcsak a fiatalokat, hanem a megjelent vendégeket is. P. X. B. D. Tudni kell a motorosoknak Egy jelentés margójára Sok vagy kevés? a .1968. április 21-én 18 órakor a Békés és Békéscsaba közötti útszakaszon, az EV 83—26 frsz-ú- mo- | torkerékpár vezetője gyorshajtás következtében a Békéscsabától 5 km-re levő útkanyarban az útpadkára futott, majd egy eperfa törzsének ütközött. A motorkerékpár vezetője a baleset következtében a helyszínen meghalt.” E rövid jelentés mögött azonban még nagyon sok elgondolkoztató, és sok esetben — különösen a motorkerékpár-vezetők előtt — ismeretlen okok játszanak közre. A motorkerékpár teljesítőképessége és könnyen kezelhetősége arra ösztönöz, hogy „kígyózva” közlekedjen a forgalomban, veszélyesen megszakítva a gépkocsioszlopok sorát. Ez természetesen a forgalorp biztonságát veszélyezteti., Köztudottan a motorkerékpárok vezetése alkalmi jellegű. Az időjárási tényezők miatt az évnek csupán nyolc hónapjában vesznek részt a forgalomban a motorkerékpárok. Éppen ezért a balesetek zöme is a nyári hónapokra esik. Tavasszal — hosszabb szünet után — ülnek fel motorkerékpárjaikra és így esetükben hiányzik a gyakorlat, amely a többi gép- járművezetőknél már készséggé vált. A motorkerékpárok fejlődése tekintetében figyelembe kell venni, hogy teljesítményük pl."a Pannónia motorkerékpárnál is, 14 lóerő. Az összsúlyt és a járművezető súlyát számítva, 15 kg-ra 1 lóerő esik. Ez olyan arány, ami csak egyes személygépkocsiknál vagy sportkocsiknál található meg. Az erős motorok a járművek számára nagyobb gyorsuló képességet, és végsebességet biztosítanak. Nem véletlen, hogy a baleseti okok között elsősorban a gyorshajtás az előidéző ok. Gyorshajtáskor történő hirtelen fékezéskor a vezető a tehetetlenségi erő következtében előre lendül, ezáltal a jármű súlypontja is az első kerék irányába tolódik el, amely a baleset előidézőjévé válhat. Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a haladó járműt előrevivő és fékező erőket — amelyeket a gumiabroncs visz át az útfelületre — egy igen kis, alig 5—6 cm szélességű és 10—12 cm hosz- szúságú ellipszis közvetíti. Az út- kanyarulatokban közlekedő motor- kerékpároknál keletkezett centrifugális erővel szemben a kerekek említett felületének tapadási ereje tart egyensúlyt. ötven km/óra sebességnél ez az ellipszis rpindössze egy század másodpercig érintkezik a talajjal, amely rendkívül rövid idő. Ha az út nedves, akkor a gumiabroncs és az útfelület között nincs is közvetlen érintkezés, hanem folyadéksúrlódás áll fenn. A motorkerékpár-vezetők túlnyomó többsége — sajnos — nem ismeri, és ennél fogva nem is értékeli kellőképpen ezeket a veszélyeket. Nem ismeri a járművek féktávolságát, hiányzik a megfelelő sebesség- és távbecslő-képes- ség. A jelentésben szereplő útszakaszon az eimúlt hetekben az Útügyi Kutató Intézet munkatársai méréseket végeztek, és többek között megállapították azt is, hogy egyes motorkerékpár-vezetők járműveikkel ezekben a veszélyes út- kanyarokban „elérik” a 120 km/óra sebességet is. A sebesség csökkentésével, az elmondottak figyelembevételével lényegesen javulhatna az egyre felfelé ívelő baleseti grafikon, melyért kizárólag a járművek vezetői, a közlekedő emberek a felelősek. Maginyecz András r. alhdgy. interpellál Gvoma—Endrőd: Lesz-e a faluból város? A legutóbbi megyei tanács ülésén a legvitatottabb napirendi pont a településhálózat fejlesztése volt. Ez egy cseppet sem meglepő, hiszen nem kevesebbről volt szó: milyen rangot kap a negyedik ötéves tervben egy-egy település? És ami a ranggal együtt jár; nagyobb fejlesztési, beruházási lehetőségek adódnak. Az előterjesztett jelentés felmérte a települések lakosságának ellátási adottságait (lakás, közmű, kereskedelem stb.), ezeken kívül a munkaerő-, közlekedés-, víz-, nyersanyag- és energiabázisait. Az így kialakult összkép alapján jelölte meg a települések távlati nagyságrendjét és szerepkörét. raszti János és Molnár Gábor megyei tanácstagok szinte egyszerre kértek szót. Nagyon mondanivalójuk volt Hogy mennyire nem idegen „testrésze” Endrőd Gyomának és sok I fordítva — vessünk egy pillantást Haruckken j néhány közös ténykedésükre. Köbáró pallosa nem lebegett most a csaknem hétszáz éves községek képviselői felett. Félelem nélkül, de féltéssel sorakoztatták érveiket. Nem választom külön, melyikük, mit mondott. Az értelme egy volt: „Kérem a tanácsülést, tegye vizsgálat tárgyává e két község helyzetét, s határozzon úgy, hogy a városias jellegű települések közé kerüljön, vagyis a Szeghalom, Békés és Mezőkovácsháza kategóriájába”. Ebben az egyesülésben mind nagyobb erő rejlik, amit elég azJól vagy rosszul ? Igen is, nem is, | zal bizonyítanunk, hogy leírunk mert bizonyos módosításra érlelte e tervezetet az ottani vita. Mi az, ami „robbantott”? Az, hogy a tanácsok, tanácstagok felelősséggel tartoznak saját területük gazdasági és kulturális fejlesztéséért! Ebből a felelősség- érzetből sarjad az is, hogy e két község megyei képviselői: dr. HaPénss — táviratilag Mintha tegnap lett volna, nemrég jót mosolyogtam Tahi László vasárnapi kételyein, ami a Magyar Posta új táviratkézbesítési rendelkezése fölött merengett el, és vázolta a perspektívákat. Nos, örömmel csatlakozhatom, de más szempontból az új rendszerű eljárásban kételkedők lelkes táborához. Először is: én nemcsak olvastam vagy hallottam, amiről szó van, hanem kénytelen voltam kipróbálni. Másodszor: a kör bővül, mert én nem egyszerű távirati szöveget akartam továbbittatni, hanem egy egyszerű százforintost. Mert úgy hozta a Sors vagy úgy adta a jóisten. A száz forint hétfőt reggel indult el, kilenc órakor. Orosházáról Békéscsabára. (Mint én is mentem az előtt négy évig naponta). Fizetés előtti napja volt a címzettnek, nem várhattam tehát holnapig. Annak ellenére, hogy másnap találkoznom kellett vele. Mikor találkoztunk, azt mondta, nem tesz semmit, kért kölcsön. Mondom neki kedden: ma biztosan megérkezik, bizonyára nagy volt a forgalom, (tiem szorgalom!) Legközelebb pénteken látogattam meg. Azt mondta, ne hülyéskedjek. Én is azt mondtam neki. Becsületszó. — Becsületszó! Szép szelíden mondom aztán odahaza a postán, hogy mi történt. Előfordul ilyesmi, még is értem. De tévedett ám Tabi László! Nem azt nondták, hogy fogjam i nyomorult 100 forintomat (hozzá a járulékos költségeket, úgymint: utalványdij 1 Ft, távút, kiáll. 1,40 Ft, távirat díja 4,80 Ft, összesen 7,20. Bevételi szám 2336/, hanem fizessek 2 Ft-ot, és utánanéznek. Meg is történt, és nagyon kedves volt, hogy utána telefonon fölhívtak és megnyugtattak: a címzett megkapta a pénzt (már péntek este!). Részemről köszönet, és marad a jóviszony a postával. Nem is ezéirt agy azért, vagy a + 2 Ft-ért mondtam ezt el, hanem hogy Címzettől 'B. F. Megyei Könyvtár) még egyszer elnézést kérjek, ha a kézbesítő azt nem tette volna meg. Próféta volt Tabi: valóban inkább elsétálhattam volna azzal a kis Pénzzel! néhány adatat a két megyei ta- nácstag által elmondottak közül. Gyoma—Endrőd területe 60 ezer kataszteri hold. Békésé 22 ezer. Népesség mindkettőnél csaknem egyenlő. Kedvező gazdasági, földrajzi adottságaik vannak. Néhányat közülük: a Hármas-Körös korlátlan vízhasználatot biztosít. A település Budapest—Lökösháza vasúti főútvonalon fekszik. Nagy létszámú munkaerő áll rendelkezésre. Talán a legnagyobb erő mégis abban van, amit így fejezett ki Molnár Gábor: „Közigazgatási határ még van e két község között, de gazdasági és politikai határ nincs”. zös községrendezési tervet készítettek. 1962-től közös törpevízmű, 1965-től villany köti össze a két községet. Gázcsereteleppel rendelkeznek. Közös benzin-, TÜZÉP- telep létesítése folyamatban van. Szóval már jó ideje az egyesülés felé haladnak. „Egységes városiasodé képet tervezünk. Éppen úgy az endrődieké a fürdő, a 17 ezer kötetes könyvtár, mint a gyomaiaké” — bizonygatták a lakosság egyesült akaratát. Aligha lehet ebben kételkedni, hiszen úgy mondják mindkét községben: „gyárunk is van”. Értik ezt az endrödiek, éppen úgy a gyomaiak, az Endrődi Cipész Ktsz- re. A harmadik ötéves terv is szép fejlődést ígér. Ezekhez a beruházási összegeket részben a községfejlesztési alapból teremtik elő, részben állami támogatást is kapnak. Tehát ilyen úton-módon próbálják előrelendíteni Gyoma—Endrőd sorsát „városias” jellegűvé. Ez alatt értik, ami még nem város, de már nem falu, nem község. Hogy szerencsés-e ez a megjelölés, külön téma lehet, azonban Gyoma— Endrőd lakosai máris örülnének e felemás rangnak. Rocskár János Útalap sárgaföldből és cementből A kőben szegény országrészek úthálózata a jövőben gyorsabban bővülhet, mert a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium egyik intézetében megtalálták a módját annak, hogy sárgaföldből és cementből a helyszínen útalapot I készítsenek. Az első ilyen módszerrel készített bekötőút Szeghalom és a Töviskesi Állami Gazdaság között húzódik. A munká- I latokkal befejezésükhöz közeled- ! nek. A volt töviskesi téglagyár ! anyaggödréből kitermelt sárga- , földhöz négyzetméterenként a | szovjet 100-as cementből 19. a magyar 500-as cementből pedig kilométer hosszúságban fejezték be az út készítését. Szakemberek megfigyelése szerint — amint arról Bácsó Sándor építésvezető elmondta — kiválóan bevált a cementes stabilizációs alap. Előnye az új eljárásnak: rendkívül olcsó. Amennyiben az út alapját hagyományos eljárással, azaz 20 centiméter vastag kőrétegből alakítják ki, négyzetméterenként 122 forintot költhetnek, ha viszont sárgaföldből és cementből készítik, akkor mindössze 46 forint egy négyzetméter költsége. Erre az új útalap^ kiegyenlítő aprókő réteget raknak, majd aszfaltburkolatot húznak és kész a Beck Zoltán [ 21 kilót adagolnak. Tavaly 61 nagy teherbírású bekötőút.
