Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-28 / 150. szám
1968, június 28. 5 Péntek A tornyok alpinistája Lentről játékbabának tűnik a torony csúcsához tapadó alak. Ha sokáig bámulja az ember, az az érzése támad, hogy ha akarná, befesthetné a feje fölött elvonuló bárányfelhőket is. Innen a legfelső toronyablakból nézve persze egészen más a perspektíva. Karnyújtásnyira himbálódzik fölöttünk kötélre fűzött des2Íkajülő(kéjén Szabó Károly, elérhetetlen messzeségbe távolodtak a felhők és építőkockákká zsugorodtak Mezőberény házai. — Jöjjenek ki, nagyszerű a levegő! — invitál bennünket tréfásan. Mi azonban örülünk, hogy megbirkóztunk a lépcsőfokokkal, gerendákkal, hajladozó, keskeny létrákkal. Tíz körömmel markoljuk az ablakpárkányt és azt ajánljuk, hogy jöjjön be inkább ő a harangozó szobájába, itt hűvösebb van, mint a napfényben szikrázó bádogtetőn. Zömök, napbarnított ember. Senki sem nézné 55 évesnek a mezőberényi bádogosmestert. — Sportszerű életet élek — mondja mosolyogva. S ez valóban így is van. Negyven évet csak az tölthet épségben, egészségiben toronyfestéssel, javítással, aki mindig tiszta fejjel, erős marokkal lát feladatához. Később bemutatja azt is, hogyan húzza fel magát, majd ereszti el ismét a csigára fűzött kötélen. Egyetlen hibás mozdulat, és az ülőkével együtt a mélybe hull. Ez történt néhány éve egyik szakmabelijével Pécsett. — Fél kezemen meg tudnám számolni, hányán vállalunk az országban toronyjavítást. Sokan úgy vélik — s talán nekik van igazuk — megélnek a bádogos- mesberségből lent a földön is. Rövidesen ismét csökken egy- gyel a toronyjavító céh mestereinek a száma. Szabó Károly elhatározta, hogy visszavonul. — Fáradt? — Néha fáradtnak is érzem magam. Pedig még néhány évvel ezelőtt *sem macskásodon el a karom, akármeddig lógtam fönt, fél kézzel a kötélbe kapaszkodva, a másikkal pedig dolgozva. — Úgy látom, mar gondoskodott is utánpótlásról — intem közelebb a szerényen hallgató Soltész Jancsit, a kisinast,, — Igen, ez a gyerek, úgy nézem, beválik. Nem az első, akivel próbálkozom. Az elődje is bizonygatta kézzel-lábbal, hogy nem fél mellettem, de közben úgy remegett, mint a nyárfalevél. Aki pedig fél, az ne jöjjön ide. Póruljárhat. Negyven év alatt csaknem száz tornyot mászott meg primitív eszközeivel Szabó Károly. Természetesen, nem ingyen teszi, bizonyítja az épülő emeletes ház és az égszínkék Ford Taunus. De vajon meg lehet-e fizetni, túl lehet-e fizetni az állandó életveszélyt? Valamelyik évben vándorcirkusz járt Mezőberényben és az ünnepelt légtomászt biztatták a társai, menjen ki a toronyablakon az idős mester után. (Bizonyára jó lett volna nézőcsalogató propagandának is a soron kívüli attrakció). Az artista azonban az utolsó pillanatban meggondolta magát. Az ő trapéze legfeljebb tíz méter magasan leng, Szabó Károly viszont sokszor 50—60 méterre a földtől kalapál, szegecsel, fest, olyan önfeledt magabiztossággal, mintha műhelyében üldögélne egy erős lábú széken. Sokan irigylik a keresetét. S ha a cimborákon múlna, állandóan produkálhatná magát. De öt már a virtus nem mozgatja. Régen volt, amikor egy láda pezsgőért, csikorgó hideg szilveszteri éjszakán is felkuszott a *>rony villámhárítóján. Családos Egy szál kötélen ég között. és föld A megyei INEB-iilés napirendjén: A nők helyzete Több hétig tartott a vizsgálat imegyénk üzemeiben és a különböző munkahelyeken. Az erről szóló járási és városi NEB-jelen- tések köteteket tesznek ki, melyek tapasztalatait a megyei NEB tegnapi ülésén beszélték meg. Részletes, szinte mindenre kiterjedő jelentés, valóságos tanulmány készült, statisztikai adatokkal, táblázatokkal kiegészítve. Megyénkben összesen 46, üzemet, intézményt, kisipari szövetkezetei, kórházat és egyéb munkahelyet látogattak meg a népi ellenőrök, szakszervezeti és nőtanácsi aktívák. A vitában különösen a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő édesanyák helyzete, a napközik és bölcsődék férőhelyeinek száma, a védő- és munkaruhák nem megfelelő minősége, valamint a szociális létesítmények helyzete foglalkoztatja a NEB tagjait. Ez nem véletlen, hiszen a tapasztalatok szerint e témacsoportok körül található a legtöbb gond, kifogás, kérés, javaslat. Általános tapasztalat például az, hogy a kisgyermekes édesanyák többsége nem veszi igénybe teljes mértékben a rendelet szerint biztosított 2,5 év gyermekgondozási segélyt, s ennek okát vizsgálva megállapították, hogy a legtöbb családban hiányzik az így kiesett összeg is. Ezért mennek vissza hamarább dolgozni az édesanyák. Ezzel függ össze az a határozati javaslat is, mely szerint országosan felül kellene vizsgálni a bölcsődék, napközük fejlesztésének lehetőségeit, mert az igény már most mutatkozik, a jövőben pedig még hatványozódik. A védőruhákkal kapcsolatban több javaslat is született. Például, hogy azokban az üzemekben, ahol ez kifogás alá esett, a gazdasági vezetés és az szb vizsgálja felül a helyzetet és intézkedjék annak javítására. K. J. A védő^átak állapotáról Hónapokig tartó sokoldalú vizsgálatok alapján készült az ülésen vitára került jelentés. Arra kerestek választ a népi ellenőrök — vízügyi és tanácsi szakemberek lió Ft beruházási hitelt használt fel. Megépítette a Fekete- és Fehér-Körös közötti határmenti lokalizációs töltést, és hozzálátott annak a beruházásnak az előkészíember, szeretné végre élvezni a szakmában töltött kemény negyven év gyümölcsét — biztos talajjal a lába alatt N Békés Dezső bevonásával —, mennyit fejlődött | téséhez is, amelynek megvalósítá- az utóbbi években a Körösvidék árvízvédelme. Nagy súllyal estek latba természetesen az 1966-os árvíz során szerzett tapasztalatok. A Körösökön kívül a Berettyó, illetve a Hortobágy—Berettyó főcsatorna szeli át a megyét. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésében levő árvízvédelmi fővonalak hossza csaknem 302 kilométer. 1961-től 1966-ig — beruházási hitel hiányában — nagyobb fejlesztési munkára nem kerülhetett sor. A Gyulavári töltés 1966 februári átszakadása, illetve az árvíz által előidézett súlyos anyagi károk azonban ráirányították a figyelmet a védelmi rendszer hiányosságaira. Az igazgatóság 1966-ban már 5,5 millió, 1967-ben pedig 26,7 milsával a Sebes- és a Fekete-Körös között létesül hasonló védővonal. Így 1969-ig előreláthatólag 60 millió forintot költenek a megyében a fővédőgátak építésére. Sok területen nem megfelelő talajból készítették annak idején a gátat, s árvíz esetén itt köny- nyen keletkezhetnek átszivárgá- sok. A vízügyi igazgatóság többirányú kísérletet folytat — fólia, talajcsere stb. — a gyengébb minőségű töltések megerősítésére. Korszerű, gépesített eljárással végzik ma már a vegyszeres gyomirtást is. A hosszú gyökerű gyomok ugyanis szintén nagy kárt tehetnek a védővonalban. A NEB- jelentés szerint a vízügyi igazgatóság gépparkja igen er5s, a jelenleginél nagyobb arányú munkák elvégzésére is alkalmas lenne. A fő védőgátak tehát magasodnak, erősödnek, növekednek, ha a munkálatok ütemét mérsékli is az anyagi erő korlátozott volta. Kevésbé lehetünk elégedettek a településeket védő körtöltések állapotával. Sok helyen fákat ültettek az egyébként is megkopott, megviselt töltésekre, s számos nagy értékű ipari létesítmény — konzervgyár, forgácsoló- és szerszámgyár stb. — a körgáton kívül épült fel. Ezeket másodrendű védővonallal kívánatos körülvenni — állapította meg a NEB. B. D. Miért éppen Hunyadi? Az „utánpótlás’ a mester irányításával dolgozik. Demény Gyula felvételei ,.Benzin nélkül is hajt” — tudjuk meg a tv egy rajzrek- iám-filmjéből. Mi „hajtana” más, benzin nélkül, mint a Hunyadi keserűvlz? :— Mi a szösz — álmélkodtam el a reklám láttán. Ennyire ki- apadatlan a mi földünk ásványvízkincsekben? Lám csak — kezdett dagadni mellem —, aranyra legfeljebb öreg házak lebontása vagy a karikázatla- nul legelésző kocák túrása közben bukkanunk. Gyógyhatású termálfürdő és ivóvizekben azonban túlszárnyaljuk a kincsekben leggazdagabb tőkés országokat is. Leleményességünket azonban nagyon szegényesnek tartom. A Szalvusz, a Parádi, a Mira és még jó néhány gyógy- vagy csak üzlethatású vizünk nevét elfogadom úgy, ahogy van. Nem kutatom azt sem, hogy közülük egy miért éppen Mohai Ágnes nevét kapta a „szentkeresztség- ben”. Maradjon így. Ám de... Még az ám de előtt hadd fejtsem ki több irányú rettegésemet ama gyógyvíz majdani nevével kapcsolatosan, amit állítólag majdan magyar —osztrák kooperációban tárnak fel és forgalmaznak a budapesti Margit-szigetről. Remélni merem, hogy ez nem benzin nélkül hajtó víz lesz majd, s nem lesz azonos a márkája a sziget névadójával. Osztrák szomszédainkra való tekintettel is remélem ezt. Az ő közbenjárásuk javára írom ugyanis, hogy az egykori monarchia császárának és királyának neve már nem ékeskedik a keserű vízzel telt üvegeken. Mi tagadás, előrehaladó korom engem is besorolt e gyógyvizet fogyasztók soraiba. Méla undorom leküzdése közbeni erőfeszítéseimben fel- felötlik agyamban a tömegmészáros császár és király „mindent megfontoltam, mindent meggondoltam” egykori szállóigéje, s az is, hogy a k. u. k. derék katonái, Sweik-kel az élen, vajon nem a császár nevét viselő keserűvízből kapták-e a beöntéseket láb-, kéz, derék- és fejfájás ellen, éppen a „mindent meggondoltam...” nyomán kirobbantott egész vilára szóló vérfürdő közben ? Bizonyára nem veszik rossz néven osztrák szomszédaink, hogy népünk számára már csak a szűkszavú történelemkönyv őrzi, s az sem hízelgőén, Ferenc József nevét, s e megfontolásból az iránta ellenszenves utókor átkeresztelte az Ilyen márkájú keserűvizünket is. Hajt az szerintem és mások szerint történelmi nevek nélkül is. Azaz, hogy egyesek szerint mégsem. A jeles gyógyvíz keresztapái láthatólag úgy okoskodtak, hogy a régiségek tárházába dobják a szomszédból ránk kényszerült Ferenc József nevet, s a történelmünket jó irányba formálók közül választanak névadót, mégpedig az igen dicsőséges lapokat írók közül. Vélekedésem szerint csakis ilyen alapos megfontolás után kapta a keserűvíz Hunyadi János nevét Óh, hogy oda ne mondogassak! Nem hajtana az a víz történelmi név nélkül? Ha nem, akkor miért éppen csak Hunyadi nevével? Talán csak nem kezdtek feledésbe menni dicső hőstettei? Ha igen, éppen a keserűvíz elevenítené fel ezeket? Ilyen szempontból károsan háttérbe szorítani érzem István. László, Lajos és Mátyás királyainkat, Dózsa, Bocskai, Bethlen, Rákóczi. Kossuth, Petőfi és más nagynevű szabadságharcosainkat. Mivel nem kívánom, hogy történelmi nagyjaink valamennyi nevét felsorakoztassák azon a nem akármilyen ingerekkel lenyelhető és nem akármilyen utóhatást kiváltó kese- rűvizen, inkább hagyják el valamennyit, Hunyadit is! Adjanak neki ésszerűbb, senkinek és semminek ag emlékét sem — a tv-reklám szavaival élve — hajtás közben felidéző nevet. Az sem lesz baj. ha nem női és még kevésbé, Ha nem a Mirá- hoz hasonló idegen lesz a gyógyvizek neve, hanem köny- nyen megjegyezhető, magyaros. K. I.
