Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-28 / 150. szám

1968. június 28. 3 Péntek Csotornatakarítás olcsón és gyorsan Belvízgépészeii ankét Gyulán Az Országos Vízügyi Hivatal, a Körösvidéki Vízügyi Igazgató­ság, valamint a Magyar Hidroló­giai Társaság és a Gépipari Tu dományos Egyesület Békés me­gyei Csoportja együttes rendezé sében kétnapos országos belvíz­gépészeti ankét kezdődött Gyulán A KÖVIZIG előadótermében tegnap délelőtt mintegy 130-an, vízügyi szakemberek, a különbö­ző tervezőintézetek és gépgyár­tó vállalatok képviselői vettek részt a tapasztalatcsere-tanács­kozáson. Baráti vendégek is ér­keztek: az újvidéki vízügyi igaz­gatóság 11 jugoszláv szakembere. Az ankétot a Körösvidéki Víz­ügyi Igazgatóság igazgató-főmér­nöke, Takács Lajos nyitotta meg. A tanácskozás célja a hordozha­tó szivattyúk és a csatornakar­bantartó kisgépek gyártásának megtárgyalása. Hazánkban mint­egy 60 ezer kilométer hosszú csatornarendszer üzemben tartása, gyomtalanítása okoz gondot min­den esztendőben éppen az őszi betakarítási munkák szezonjában. A gyulai tanácskozáson olyan „csatornatakarító” kisgépekkel folytatott kísérletek gyakorlati ta­pasztalatait vitatták meg, me­lyeiknek tipizálása és gyártása megoldaná ezt az országos prob­lémát. Az ankét első napján Nagy Ti­bor, az OVH osztályvezetője „A csatornakarbantartó gépek fej­lesztésének lehetőségei” címmel tartott érdeklődést keltő előadást. Nagy György igazgatóhelyettes­főmérnök a Körösvidék Vízügyi Igazgatóság sajátos gépesítési igényeiről számolt be. Réti Mi­hály csoportvezető pedig a hor- gépcsoportok volt Simon István, a VIZITERV osztályvezető-helyettese és dr. Fáy Csaba, a DIMÁVAG főosz tályvezetője. A délután folyamán érdekes szakmai vita bontako­zott ki, melyben a vízügyi szak embereken kívül a VÍZGÉP Ter­vező Iroda, a gyártó vállalat és más, a gépesítésben érdekelt in­tézmények képviselői is hozzá­szóltak. Ma gyakorlati bemutatóra men­nek az ankét résztvevői. Gyulán és a hosszúfoki szivattyútelepen a Diósgyőri Gépgyár és a GANZ- MÄVAG új típusú szivattyút, va­lamint a különböző importált csatornakarbantartó kisgépeket és belvízgépészeti berendezéseket működés közben tekintik meg. Az ankét összefoglalóját Kövesi Gyula, az Országos Vízügyi Hi­vatal osztályvezetője tartja majd. Az ankét tapasztalatait össze­gezik és javaslattervezet formá­jában a tervezők, a gépgyártók és az összes érdekelt vízügyi szer­vek számára eljuttatják. A cél: a praktikus, nagy teljesítményű, ol­csón dolgozó, a korábban nehéz fizikai munkát és sok munkaerőt lekötő csatornakarbantartást gé­pesítő berendezések iránt a gyár­tó cégek érdeklődését felébresz­teni. Hiszen csupán a Körösvi­déki Igazgatóság területén több mint 4000 kilométer kisgépesítés- sel karbantartani való csatorna húzódik, s az öntözőárok hosz- sza az elkövetkező időben előre­láthatóan a többszörösére növek­szik. A belvízrendezés fejleszté­sére, a csatornák és szivattyú- telepek karbantartására a Körö­sök völgyében több mint 13 mil­liót fordítanak évente, a külön­böző vízhasznosítási társulatok Megérkeztek Ábrís vendégei Ünnepélyesen megnyílt az I. Békéscsabai Nemzetközi Bábfesztivál A város a nemzetközi bábfesztivál hangulatá­ban él. A főtéren és a főbb utcákban Ábris, a fesztivál kedves bábu-házigazdája mosolyog a vendégekre, a négyszázra, akik Európa és az or­szág különböző városaiból érkeztek a nagy ver­senyre. Szerdán már próbára jelentkezett több együttes, később az ismerkedési esten éreztük először fel­lobbanni minden fesztiválok leírhatatlan, meg­kapó hangulatát. Csütörtökön már gyorsan ■pe­regtek az események. A múzeumban az I. Békés­csabai Báb- és Plakátkiállitás fogadta vendégeit, este pedig a színházban az ünnepélyes megnyitó, és utána a pompás műsor: bevezetőnek felejt­hetetlen. I Az első nap éjszakai fogadással zárult a városi tanács dísztermében, ma, pénteken pedig szak­mai konferencia és este a bemutatók folytatása a program. Békéscsaba a szemünk előtt emelkedik feszti­vál-várossá ezen a héten, vasárnap estig. S. E. A báb- és plakátkiállitás sok érdeklődőt vonz a városi múzeumba. X^énÍ^lze^^nek költségvetése pedig csaknem 40 lehetőségeit ismertette. A teg- Jmi ia napi tanácskozás előadói között I V. J. legmélyebb benyomást kelti az emberben. HALAS VAGYOK barátaim­nak azért, hogy annak idején ar­ra is rászoktattak, ha az ember új barátokat akar szerezni, meg kell kóstolni a nemzeti éte­leiket is. A Rusztavéii proszpekt egyik mellékutcájának sarkán néhány lépcső vezet le a jelleg­zetesen grúz népi vendéglőbe. Nyers tölgyfaasztalok, szőtte­sekkel letakart lócák, népi cse­repek díszítik az éttermet. Jó­formán körül sem tudtam nézni a látványosság számba menő vendéglőben, amikor megjele­nik egy rokonszenves, idős pincér az étlappal. Tanácstalan arco­mat látva a grúz nyelven írt étlap felett, hirtelen megfordít­ja, ahol ugyanaz áll oroszul. Grúziában mindent két nyelven írnak ki az utcanévtől az ét­lapig: grúzul és oroszul. Az öreg letelepszik az asztalhoz, s tekintve, hogy tájékozatlan vagyok, segítségemre siet. A sasiikot már ismerem, valami mást szeretnék enni. Aztán megállapodunk a fűszeres, vas- tagszaftú, grúz szoljankánál, ami a jól fűszerezett pörkölt­höz hasonló. Aztán agyagkorsó­ból agyagpohárba önti az aranysárga cinandálit, ami jól csúszik a fűszeres ételre. A jó falatok után már nyugodtan vé­gigtekinthet az ember a vendég­lőben, s alaposan megfigyelheti a falakat díszítő Pirosmanisvili reskókat Pirosmanisvili, csont- árys színeivel, a grúz naiv fes- észet kiemelkedő egyénisége, ösztönös ráérzéssel, természetes művészi fogékonyságával, s kü­lönleges egyéni fantáziával kol- dusiszegényen festette meg az egyszerű grúz ember örömét, bánatát. Másnap még nagysze­rűbb élmény volt ezeknek a képeknek eredetijét látni a Grúz Nemzeti Múzeumban, amely a nagyszerű és világhírű, csodálatos grúz ikon- és ötvös­gyűjtemény mellett a múzeum legnagyobb élménye. A nagy Kaukázust átrepülve régi iskolai atlaszom elevenedik meg alattunk. A kis TU—124-es elhalad az Elbrusz 5600 méter magas, a felhők fölé emelkedő, s a nap sugaraiból százezernyi szikrát vető hófödte csúcsai mellett. Azután földet érünk. Gagra, a buja, szubtrópikus nö­vényzet paradicsoma, pálmái­val, fehér virágoktól pompázó magnóliákkal, ciprusfelékkel, fenyőkkel és agávékfcal üdén és zölden pompázva szinte szíven üti az embert. A Fekete-tenger partja Gagrától vagy akár Szu- humitól Szocsi-ig, összefüggő szanatórium-rendszer. Monu­mentális régi üdülők váltják egymást modern üdülőkkel, a szovjet dolgozók milliói pihenik itt egész évi fáradalmaikat. Ez a csodálatos part a szovjet dol­gozók, munkások és kolhozpa­rasztok Riviérája. Szibériából és Ukrajnából, Litvániából és Tád­zsikisztánból és számos külor­szágból is idejönnek az embe­rek, hogy élvezzék a tengert, a napfényt, s már közvetlenül a tengerpartról emelkedő Kauká­zus ezernyi természeti szépséget. SZOVJET EMBEREK között járok, egy világhatalom polgárai között. Látom hogyan élnek, ke­ményen dolgoznak, büszkék a két kezük teremtette hatalmas alkotásokra. Újra és újra meg­győződöm, mennyire szeretik és tisztelik a barátot. Jó érzés látni, ha még nem is élnek könnyen, de hétmérföldes léptekkel, ren­dületlenül és célratörően előre­haladnak. Moszkva, 1968 június. Boros Béla Milyen hatást gyakorol az új árrendszer az állami gazdaságokra? Hosszabb idő óta vitatkoztak az állami gazdaságok vezetői azon, hogy az új árrendszer hatását miként mérhetnék le 1968-bam. Mindenekelőtt azt kellett megha­tározniuk, hogy az új és a régi ár- konstrukció között mi a különb- j ség, azaz, miiben egyeznék meg. A viszonyításnak, az elemzésnek ez J az alapja. Azt, hogy az 1968 évi ár- változások milyen hatást gyako­rolnak az állami gazdaságok mű­ködésére, úgy állapítják meg, hogy átdolgozzák az 1966. és az 1667. évi gazdálkodásról szóló mérlegbeszámolót. Tulajdonkép­pen csak egy számtani műveletről van szó, a terméseredmények és a költségek új áron való elszámolá­sáról. Ez a munka azonban nem­csak néhány cikkre terjed ki, ha- nem a gazdaság egészére, a tér- í melvényektől a pótalkatrészekig, j A korábbi két esztendő terme­lési eredményeinek átkalkulálását valamennyi állami gazdaságban elkezdték és még ebben a félév­ben be is fejezik. E gyors mun­kának azért tulajdonítanak szere­tet és jelentőséget, hogy az 1968. évi első féléves termelési eredmé­nyeket a korábbi két év azonos időszakához viszonyítani tudják. A kaposvári Csiri-biri bábegyüttes próbáján. Rendezőjük: Gács Tibor. Kukorica fajtakísérlet Körösladáuyban Egyre bővül a kísérletezésre^ vállalkozó szövetkezetek száma megyénkben. A napokban arról értesültünk, hogy a körösladányi i Dózsa Tsz is vállalkozott több kukoricafajta összehasonlítására, ök ezt a Vetőmagtermeltető és Ellátó Országos Vállalat együt- j tesen szervezték meg. Összesen hat t kukoricafajtát próbálnak ki Körösladány határában, hogy kö­zülük kiválasszák azt a legjobbat, amelyik termesztésével a jövőben foglalkoznak. Pillanatkép a színház előtt szerdán délután: újabb csoport ér­kezik a fesztiválra. Fotói Desnény

Next

/
Thumbnails
Contents