Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-27 / 149. szám
1968. június 27. 3 Csütörtök új konstrukció A mezőberényi Il-es számú téglagyárban a kotrógép az eddigi 6—7 méter helyett 14 méter mélységből emeli a csillékbe az : infill m * v m WpIM-, IR t* 4 5* Ä'•«rí • 4 A Szovjetunió hazánk legnagyobb gyümölcs- és zöldségvásárlója Magyar és szovjet gazdasági j szállítunk a baráti országba. A vezetők és a szakértők tervegyez- ! jelenlegi tárgyalások szerint tető tárgyalásokat folytatnak az j 1975-ben 50—60 ezer tonnányi gyümölcskonzervet adunk majd el a Szovjetuniónak. A zöldségkonzerv exportunk is felfelé Ívelő tendenciát mutat; az 1966. évi 151 000 tonnáról 5 év alatt 200 000 tonnára emelkedik. A mostani tervegyeztető tárgyalásokon egyre inkább előtérbe kerül a friss zöldség szállítása is. 1966—70. évi gyümölcs-, zöldségszállítási exportmegállapodás 1971—75. évre szóló meghosszabbításáról. Már az 1965-ben kötött hosz- szú lejáratú megállapodás alapján is a Szovjetunió hazánk legnagyobb gyümölcs- és zöldségvásárlója lett. Amíg például 1966- ra 47 000 tonnányi friss gyümölcs szállítását irányozta elő a megállapodás, addig 1970-re várhatóan 155 000 tonnára növekedik ez a mennyiség és két év múlva már várhatóan 160 000 tonnányit adunk el a Szovjetuniónak. A tételek 98 százalékát az alma teszi ki. A hazai gazdaságok főként a külföldi, elsősorban a szovjet megrendelések teljesítésének biztosítására mintegy 80 000 holdnyi gyümölcsöt telepítettek és több tízezer holdat újítottak fel az elmúlt években. 1975-re — a mostam tervkonzultációs tárgyalások eredményétől függően — az alma kivitele elérheti a 300—400 ezer tonnát. Gyümölcskonzerveink is mind keresettebbek és ez kedvezően alakítja exportunk szerkezetét. A harmadik ötéves tervben 1 milliárd 762 millió forintot fordítanak négy hazai konzervgyár nagy rekonstrukciójára és az új debreceni üzem építésére. Ennek évi teljesítménye eléri majd a hatezer vagon konzervet és az ezer vagon mélyhűtött árut. A konzervipari bővítések, beruházások új munkaalkalmat jelentenek a környék asszonyainak, lányainak. Az 1966. évi 16 000 tonnával szemben 1970-ben várhatóan 35 ezer tonna gyümölcskonzervet Fotó: Demény Gyula agyagot. Ezt a rendsoros kotrólétra meghosszabbításával érték el, amivel egyidejűleg természetesen a gépen is számos szerkezeti változtatást kellett megoldani. Előnye, hogy a téglagyártáshoz kitűnő minőségű kék anyag kerül felszínre, másrészt az is, hogy mintegy felére csökken a bányának felhasznált földterület, A kotrólétra meghosszabbítását Lányi Frigyesnek, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat főmérnökének az ötlete alapján a vállalat műszaki fejlesztési csoportja tervezte. Az új konst- lukció iránt a téglaiparban igen nagy az érdeklődés és máris több vállalat rendelt belőle. Terven felül négy mázsával ad többet az őszi árpa A békéscsabai Lenin Termelő- szövetkezetben hat kombájnnal aratják az őszi árpát. A mejpg idő sürgeti a munkát, s így a gépek vasárnap se álltak le. Vasárnap fejezték be egy 104 holdas őszi árpa tábla betakarítását, melyen a vártnál lényegesen nagyobb holdankénti átlagos termés volt. A tervezett 19 mázsa helyett holdanként 23,17 mázsát adott ezen a területen az őszi árpa. Téglaipari dolgozók baráti látogatása Csehszlovákiában A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat 40 dolgozója tegnap, szerdán reggel indult autóbuszon Kassára, ahonnan szombaton este érkezik vissza. A csoport a Kelet-Szlovákiai Téglaipari Vállalat dolgozóinak június elején Békéscsabán tett látogatását viszonozza. A magyar és csehszlovák vállalat évek óta baráti kapcsolatot tart fenn egymással, az újabb találkozás ennek a kapcsolatnak az erősítését szolgálja. Elemi károk és a vagyonbiztonság kockázata Április elsejétől az állami vál- | ládátok elemi káraikat nem számolhatják el a költségvetés terhére. Az erről intézkedő kormányrendelet ugyanakkor lehetővé tette, hogy az állami vállalatok vagyonbiztosítási szex ződé- seket köthessenek az Állami Biztosítóval. Szabó András elvtársat, az Állami Biztosító megyei igazgatóságának vezetőjét kértük meg, nyilatkozzék erről. Ml tette szükségessé a változást? A gazdaságirányítás régi rendszerében a vállalatok elemi kárait költségvetési eszközökből állították helyre, avagy eredménykorrekciós tényezőként vettek figyelembe. Ez a kárrendezési módszer megfelelt az akkori gazdaságirányítási rendszernek, a- mely a pénzeszközök zömét költ- ! ségvetésbe összpon tositóttá, s ! ezekből az alapokból látta él a vállalatokat hitelekkel és finan- j szírozta a beruházásokat. A vál- | lalatok vagyoni, pénzügyi önállósága ebben a tekintetben is új helyzetet teremtett. Nyilvánvalóvá vált, hogy a költségvetési tériAz aratás másik oldala A szokásosnál jóval korábban érett meg megyénkben is a gabona. Lejáratásáról eléggé megoszlanak a vélemények. Vannak, akik a termelőszövetkezetek és a gépjavító állomások birtokában levő 620 kombájn, s az általában dőlés- és kuszáltmentes, a tavalyinál valamivel kevesebb termésű gabona betakarításához „sima” két, két és fél hetet jósolnak. A borúlátóbbak sokkal nehezebbnek ítélik meg az idei aratást azzal az indokkal, hogy szövetkezeteink első ízben látnak hozzá saját kombájnparkjadkkal, kevés Szervezési tapasztalat, kis számú gyakorlott kombájnvezető és a gépek üzemzavarait rövid úton elhárítani tudó jó képességű szerelők birtokában. Nem helyezkedünk a legköny- nyebbnek látszó középútra, az úgynevezett salamoni bölcsességre. Azt valljuk, hogy a lekiisme- retes, minél kevesebb szemveszteséggel járó gabonabetakarí tóihoz az idén sem szabad felelőtlenül, „fog az menni” vállrándítással hozzálátni. A gabonatermesztés ugyanis nem öncél: nemcsak a szövetkezeti gazdaságok kisebb- nagyobb bevételét van hivatva biztosítani, hanem az ország lakosságának évi kenyérellátását is. Ezért feltétlenül nagy gondosságot igényel a gabona megfelelő minőségben és időben való eljuttatása rendeltetési helyére: a szövetkezeti és az állami raktárakba. A gabonabetakarításnak ez az oldala nagyobb gondot okoz. Megyénkben jelentősen növekedett a gabonatermesztés szakszerűsége, de a hozzáállás és az akarat is a megfelelő gabonaárak kialakítása óta. Bizonyság rá, hogy tavaly 14,4 mázsa búzát takarítottak be szövetkezeteink holdanként, s a kevés téli. tavaszi, nyári csapadék ellenére ennél legfel- ! jebb egy mázsával kevesebbre! számít az előzetes s minden bizonnyal óvatos termésbecslés. Ha csak ennyi terem, akkor is azt: mondhatjuk, hogy jelentősen I növekedett megyénkben a ke- j nyérgabona holdankénti termés-1 átlaga, viszont a raktározási ka- : paoitás csak alig-alig bővült az) elmúlt években. Az állami gazdaságoktól és a termelőszövetkezetektől ez évben felvásárlásra kerülő mintegy 19—20 ezer vagon kenyérgabona elhelyezése nagy gondot okoz a felvásárló és feldolgozó vállalatnak. Keresik, kutatják az eddigi tárolási módsze- I reket, az ideiglenes és köicsön- j raktárak igénybevételét. Mindez megannyi gond és költség, amit tovább növelhet a nedves, esős időjárás. ugyanis akkor nemcsak a gabona helyi tárolásáról, közraktárakba való j beszállításáról kell gondoskodni, j hanem a szárításról is. A koráb- ; bihoz képest valamelyest növeke- ! dett a vállalat és a gazdaságok | száritókapacitása. A tisztítóka- ■ pacitás is előbbre tart, mint né- ! hány évvel ezelőtt. A gabona biztonságba helyezése mégis jelentős fejtörést okoz. Igyekezzenek ezt a gondot minél kisebbre mérsékelni a szövetkezetek és a vállalat felvásárlói jó együttműködéssel. Jellemezze a betakarítást is és a gabona beszállítását is a minél kevesebb veszteségre való törekvés. Ne történjen meg [ az sem, ami más években meg- i történt, hogy a gabonaszállító jár- ’ művek' nyomán valóságos varjú : és más madarak legelőivé váltak | helyenként az országutak, napok- ! ra és hetekre. K. I. tésnek nincs közgazdasági indoka, hisz a vállalatok a vagyongyarapítás — az álló- és forgóalapok bővítésének — lehetőségeivel és eszközeivel is rendelkeznek. tehát indolkolt, hogy a rájuk bízott állami vagyon biztonságának kockázatát is vállalják. Ésszerű, hogy a károk pénzügyi fedezetét ott kell megteremteni, ahol a kár-helyreállítás költségei felmerülnek. Milyen biztosítást köthetnek a vállalatok? Az állami vállalatok jelenleg tűzbiztosítást köthetnek a tűz-, villámcsapás- és robbanáskárokra, továbbá betöréses lopás biztosítást. autó-casco és gépjárműszavatossági biztosítást. A módozatokat a vállalatok általában megfelelőnek, korszerűnek és | széles terjedelműnek ítélik. Az állami vállalatok vagyonbiztosítási szerződéseinek megkötése azonban időt igényel, mert a vállalatoknak meg kell ismerniük a biztosítás részletes feltételeit. Ezért a tűzkárok fedezetére a vállalatok kérésére 30 napos tartamú előjegyzést tartunk fenn. Ha ez idő alatt a biztosi- I tási ajánlat nem érkezik be, egy j havi díjat kell csak megfizetni. Milyen az érdeklődés i a biztosítás iránt? ! A biztosítások feladása ágaza-1 tok és szakmák szerint eltérő. Eddig a megye területén levő vállalatok mintegy 13 százaléka kötötte meg a tűzbiztosítást, betöréses lopás biztosítást 3 válalat kötött, az autó-casco biztosítást kilenc vállalat vette igénybe. a gépjárműszavatossági biztosítást ! 17. Mivel magyarázható egyes vállalatok tartózkodása? A rendelet megjelenése óta eltelt rövid idő miatt végleges kö- ! i vetkeztetéseket még nem lehet! j levonni. Tapasztalataink szerint j egyes nagyvállalatok — tévesen — úgy gondolják, hogy gyáraik | és különféle telepeik területi és I gyártási szóródása biztosítás néi- ; | kül is elegendő fedezetet és vé- I delmet jelent. Nyilvánvaló azon- ! ban, hogy egy-egy gyár vagy te- i lep önmagában is akkora értéket I képvisel, hogy katasztrofális kár esetén a veszteséget a többi egység nem tudná kigazdálkodni. Itt rá kell mutatnunk arra is, hogy a véletlen okozta kár anyagi értéke vállalati szinten nem „tervezhető”, azonban népgazdasági szántén a statisztikai, tapasztalati adatok alapján felbecsülhető. Ha a vállalatok külön-külön ilyesfajta kockázati alapot létesítenének. bizonyos, hogy népgazdasági szinten a bekövetkező károk ellenértékét többszörösen meghaladó pénzösszeget fagyasztanának be. Az ilyesfajta megoldás a vállalatok számára sem megnyugta- ! tó, mert a kár, a veszteség a vállalat mérlegében is mutatkoznék. Egyes vállalatok vezetői tehát nem érzékelik kellőképpen az elemi károk veszélyét? Így van, s ennek két oka is van. A legtöbb vállalatvezető úgy „nőtt fel”, hogy majd az állam segíti át a nehézségeken. Nem összehasonlítható a két rendszer, de például, egy kapitalista üzem vagy gyár elképzelhetetlen biztosítás nélkül. A részvényesek sem engednék. Nekünk pedig jobban kell törődnünk a saját dolgozóink érdekével, mint a kapitalista üzem a részvényesekével. Alig kell bővebben bizonygatni, hogy az elemi kár olyan fennakadást okozhat, amely felemészti a rendelkezésre álló pénzalapokat, megrendíti a vállalat likviditását, hitelképességét, arról nem is szólva, hogy gazdálkodása veszteségessé válhat. Ez pedig már a dolgozók részesedését is elviszi. Előfordul az is, hogy a vállalatfejlesztési alapok — a sokoldalú igénybevétel folytán — a biztosítási díjak részére nem nyújtanak fedezetet. Nem lenne teljes a kép, ha nem mondanánk el, hogy viszont vannak olyan vállalatok, amelyek a biztosítás, a kárfedezet kiterjesztését igénylik. Felvetődött, hogy adjunk biztosítást a csőrepedés- károkra. az üzemszüneti és szavatossági károkra is. Több oldalról kérték az üvegtörés-, géptörés- károkra vonatkozó biztosítás bevezetését is. Az állami vállalatok biztosítása most van a kiforrás állapotában. A biztosítási fedezet az illetékes gazdasági vezetők előtt a gyakorlatban alig ismert fogalom. • Időbe telik, amíg mindenki tudatára ébred felelősségének. A vállalatok — vezetők és dolgozók — érdeke lenne, hogy ezt ne a saját kárukon tanulják meg. Hová tegvék az új búzát Lökösházán? Az idei új termésből 110 vagon búza szállítására kötött szerződést a lökösházi Haladás Tsz a Gabonafclvásárló és Feldolgozó Vállalattal. A viszonylag kedvezőtlen időjárás ellenére eladásra kínált búza jól megközelíti a tavalyi mennyiséget. A szövetkezet éppen ezért arra kérte a felvásárlót, hogy naponta hat vagon búzát rakhasson vagonba. Az előszerződés során is ezt rögzítették. A napokban azonban közölték a Haladás Tsz vezetőségével, hogy csak négy vagon búzát vesznek át, ennyire tudnak biztosítani guruló vagont. Mit csináljanak a lökösházi- ak az új terméssel: hová raktározzák. amíg a gabonafelvásárló átveszi? A szövetkezet nem rendelkezik sem magtárral, sem raktárral, sem olyan kombájn-színnel, ahol esetleg több hétig is tárolni tudná az állam gabonáját. Erre a kérdésre a gabonafelvásárló mellett még a MÄV tudna válaszolni, mivel tavaly is és azelőtt is az államvasutak biztosította gurulóraktárba helyezték el, szállították a feldolgozóhelyre a lökösházi búzát. —sík.
