Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
1968. június 23. 4 Vasárnap Göblyös Bálint a kiképzőtáborban gyilkolni tanul. tott neki: Feledjük el a múltat, dolgozz becsülettel és minden rendben lesz... ÉS egy-két évvel később a meg- bocsájtásra, izgatással, hűtlenséggel, államellenes szervezkedéssel válaszolt. De hol van az eltűnt csoport? A munkahelyén valaki úgy tudta, hogy Budapestre utazott Göb- lyös és kórházban akarja kezeltetni magát, mert úgy érzi, hogy beteg. Jött egy másik jelentés is: Várpalotán ismeretlen tettesek betörtek egy lakásba és 11 ezer forintot elloptak. Göblyösék még mindig sehol. Egy másik jelentés: Budapesten öttagú fiatalokból álló csoport egy áruházban tízezer Ft értékben ruhaneműt, késeket és tőröket vásárolt... Kél évvel ezelőtt tiltott határ- átlépés miatt eljárás indult Varga Piroska ellen, aki a Vizesfási Állami Gazdaság dolgozója volt akkor. A kihallgatáson bűnmagyarázatként egy nevet említett: Göblyös Bálint. — Ö mondta, hogy jobb nyugaton, menjek én is ki és, ha van kedvem, még a francia idegenlégióba is jelentkezhetek, mert nőket is felvesznek... és jól fizetnek... — Nem tetszett itthon? — Nem tudom, csakhát Göblyös... — Gondolta, hogy sikerülni fog a szökés? — Göblyös mondta... Göblyös, Göblyös... És Göblyös ekkor már az egyik Komárom megyei szénbányában dolgozott. Sok jót nem hallatott magáról. Ami tőle tellett, mindent megtett társadalmunk ellen. A rendőrség nyomozást rendelt el, s kiderült, hogy a vésztői ifjú már Vizesfáson is, és utána a bányában is rémélményekkel vegyítve ajnározta a nyugati világot. Nem is beszélve az idegenlégióban töltött szolgálatáról: „Négereket skalpoltam Algériában”, „Ott jobban fizetnek, nem érdemes itt élni” stb. Volt, aki hitt neki, volt, aki nem. A fellengős és nagyotmondó fiatalembert mindenesetre szem előtt tartották. A megtért fiú nem volt nagy örömére munkavezetőinek és munkatársainak. Köny- nyelműen élt, rendszertelenül járt be dolgozni, ezért nem is bíztak benne. ü múlt év augusztusában jött a hír. Göblyös eltűnt. A vésztől fiatalembert már három napja nem láttak. Ugyanakkor eltűnt Szabó Tibor 24, Bácsalmási Lajos 18, Csicsmann János 18, Gálicz Erzsébet 20 éves, különböző lakhelyű fiatal is. Keresésük nem sok eredményt hozott az első két napon. , v De amíg előkerülnek, nézzük csak Göblyös élettörténeté. Ötvenhatban kereket oldott. Hiába kereste nevelőanyja, a vésztői özvegy Szöllősi Imréné — nem lelte a fiút sehol. Később tudta meg, hogy nyugatra szökött. Ausztrián át Nyugat-Németországba. Bár munkát vállalt itt, de nagyon gyorsan megkömyékezték az idegenlégió szabadon tevékenykedő ügynökei, akik a szó igazi értelmében előkészítő iskolát tartanak fenn Nyugat-Németországban. Kiképzést kapott, és egy évig figyelték megbízhatóságát. Amikor átsegítették Franciaországba, Fo- bach városba jelentkezett szolgálatra. Algériába vitték, hogy pénzért bennszülötteket kínozzon, verjen és öljön. A barátai által készíttetett fényképekkel, ennek emlékét is megőrizte. Nem tudom: a félelem vagy a lelkiismeret; a sivár éle* vagy a honvágy miatt, de 1963-ban megszökött az idegenlégióból. Felkereste ekkor a magyar nagykövetséget és ott — mint minden hazánkfiát — megértéssel fogadták. Alkalmi munkát kapott, majd segédmunkásként dolgozott, amíg hazautazásának ügyét intézték. Hazajött. A szülőföld megbocsájGöblyösék sehol. Azaz mégis. A Román Szocialista Köztársaság értesítette a magyar hatóságokat, hogy határőreik elfogtak négy fiatalembert és egy Az arc eltorzult az elvetemültségtől — még evés közben is. GáHcz Erzsébet nevű lányt, akik a magyar határon át jutottak Romániába. Vajon hány nemzet szülöttjének ad az őserdő ilyen természet készítette asztalt? Előtérben Göblyös. Hallgassuk őket meg, most már itthon! — Törökországba akartunk jutni Románián keresztül, ahonnan már könnyebb a mozgás... — Ki szervezte a csoportot? — Göblyös Bálint. Göblyös Bálint 1939-ben született. Vésztőn Szöllősiék nevelték az elhagyatottat. Nevelőanyját kérdezem. — Tudja-e, hol van most a nevelt fia? — Nem tudom, de ne is lássam. Elvetemült, rossz vér folyik ereiben... Börtönben van Göblyös Bálint. Egyhamar nem lesz lehetősége, hogy megbántsa nevelőszülőjét és gonosz cselekedetével a haza megbocsájtására tőrrel válaszoljon. Varga Tibor Kiosztott közügy Békéscsaba, Békés, Gyula égető problémájáról, az elhasznált víz felhasználásáról teszünk néhány aktuális megjegyzést. Hogy miért éppen most, annak az utóbbi hetek szárazsága a magyarázata. Napokkal ezelőtt magunk is láthattuk, hogy a Fehér-Körös medre kiszikkadt. Ennek következtében veszélybe került Gyula, Békéscsaba és Békés iparivíz-ellátása. A vízügyi igazgatóság a másodpercenkénti fél köbméter vizet is csak igen nagy anyagi ráfordítással tudja biztosítani. Át kellett kötni a Kettős-Körös medrét a dobozi híd környékén, hogy a Fekete- Körös kevés vízhozamát fel- duzzasszák. Innen különböző machinációkkal juttatják a vizet az Élővíz-csatornába. Csakhogy az Élővíz-csatornába juttatott Fekete-Körös-i víz nem elegendő ahhoz, hogy a korábbi hónapoknak megfelelően a csatorna vize áramolják. Valószínű — amint ez a vízügyi igazgatóság főmérnökének saj tó tájékoztatójában is elhangzott — Békéscsaba és Békés között elzárják az Élővíz-csatorna medrét. A meglevő vízkészlet utánpótlása, az előírt vízmagasság tartása csak ezzel a megoldással lehetséges. Igen ám, de az Élővíz-csatornába nemcsak a Fekete-Körös-i víz jut el, hanem Békéscsaba elhasznált vize is: a szennyvíz. Hogy eddig sem Békéscsabán, sem Békésen nem okozhatott közegészségügyi tragédiát, az azzal a vízbőséggel magyarázható, ami a kora tavasszal voűlt. Mi lesz a jövőben? Nem tudhatjuk. Annyi azonban bizonyos, ha a szennyvizet az átkötött medrű Élővíz-csatornába vezetik, akkor Békéscsaba ipari vize elveszti korábbi jó minőségét Sőt, az Élővíz-csatorna szennyvíz-tározóvá válik! Ha ez így lenne, nem véletlenül ismétlődne meg a vízi ered őségre visszavezethető fertőző megbetegedés Békéscsabán és Békésen. Jelenlegi körülményeink között elkerülhető-e az élővíz szennyvízzel való keverése? Erre a kérdésre igennel válaszolhatunk, hiszen Békéscsabán a korábbi években igen eredményes erőfeszítésit tettek a városi szennyvíz felhasználására: el- öntözéssel. A Lenin Tsz berendezése és területe ma is rendelkezésre áll erre a célra. Hogy miért hagyták mégis abba ezt a munkát, hivatkozunk Zsálák Márton tsz-elnökre, akinek a szennyvíz-öntözés időszakában több ezer forint pénzbírságot kellett volna fizetnie különféle óvórendszabályok betartásának elmulasztásáért. A Lenin Tsz vezetőinek a gazdálkodás éppen elegendő feladatot jelent Ügy érzik, felesleges az üzem teherbírását próbára tenniük azzal, hogy a város elhasznált vizének elön- tözését, a maximális óvórendszabályok feltételeinek megteremtését magukra vállalják. Bár az akkori öntözés hatása még ma is lemérhető, a tsz-t mégsem lehet arra sarkallni, hogy a város gondját a maga erejéből oldja meg. A szennyvíz elöntö- zésének ez volt és maradit a kulcskérdése. A Lenin Tsz saját erejéből nem vállalja a KÖJÁL előírásainak teljesítését, mert ebben az esetben egymillió forint körüli beruházást kellene megvalósítania. A következtetés kézenfekvő. A városi közügyet kiosztással nem lehet megoldani! A békéscsabai szennyvízön- töző-telep üzemeltetése nem a Lenin Tsz kizárólagos feladata* hanem a szennyvíz-termelőké, akiknek ebben az ügyben a tsz hajlandó egy igen nagy szívesség megtételére. Ha ebből a szemszögből teszik mérlegre a megoldás lehetőségét, akkor nem állhat elő olyan helyzet, mint most is, amikor a város szennyesének tisztítását olyan kollektívára osztják, amelyik még csak nem is termel szennyvizet D. K. Milyenek a fiatalok? Manapság akadnak, akik hajlamosak a fiatalság egyes kirívó tettei, öltözködési vagy felfogásbeli különcködésük alapján általánosítani. Kimondják a maguk megfellebbezhetetlen véleményét: no, lám ezek a mai fiatalok...( Az ilyen rosszízű és egyoldalú véleményhangoztatás önérzetében mélyen sérti a leányok, fiúk óriási többségét mert egy kis léitszámú, magukról megfeledkező miatt éri őket az elmarasztalás. Hogy a nagy többségnek mennyire igaza van, azt talán nem is szükséges külön hangsúlyozni, hiszen a mindennapi életben sokrétű tettekkel bizonyítanak a fiatalok. Ki a tanulópadban, ki a munkapadnál vagy a mezőgazdaságban végzi szorgalmasan, több-kevesebb sikerrel a munkáját. Most a tengernyi sok esetből csak egyet veszek példának, ami egyszerű válasz az általánost toknak. Az Orosházi Táncsics Gimnáziumban a vizsgák után még alig hűlt ki a pad, amikor a leányok közül 98-an önként jelentkeztek a KISZ szentetomyai építőtáborába. Éjjel fél 2-kor kelnek és térden kúszva 5—6 órán ált szedik a borsót. Alig fejeződik be ez a kéthetes tábor, máris 20 leány indul — főleg kollégisták — a balatonszállási központi KISZ építőtáborba, ahol újabb 14 napig dolgoznak. Több leánnyal beszéltem, akik még a halvány gyanúját is visz- szautasították annak, hogy bárki is valamilyen formában kényszerítette volna őket a munkavállalásra. Egyszerűen dolgozni akarnak, új életkörülményeket ismernek meg és jól jön az a néhányszáz forint is, amit megkeresnek. Mint ahogy említettem, a sok közül csak egy esettel bizonyítok, hogy: lám, ilyenek is a mi fiataljaink... —tai— A titokzatos hirdetés A Békés megyei Népújság június 18-i számában a 122713 sz. kockahirdetés titkor takar. A titkot még nem sikerült megfejteni, ezért fordulok a nyilvánossághoz. A közös kutatás minden bizonnyal eredményhez vezet. „Közöljük kedves vásárlóinkkal, hogy az állomással szemben levő 28-as számú élelmiszerboltunkat június 17-től, hétfőtől kezdődően reggel 6 órától este 18 óráig egyfolytában tartjuk nyitva” — szól a szöveg. Nos, ugye kedves nyomozó társaim egyezik a véleményünk. A hirdetés felettébb titokzatos. ' Véleményem szerint a megoldáshoz két tényező ismerete szükséges. 1. Melyik állomásról van szó? 2. Kié a 28-as sz. élelmiszerbolt? Ha e két kérdésre megtalájuk a választ, úgyhiszem minden okunk meglesz rá, hogy a hirdetőnek megköszönjük a szíves értesítést, amely feltétlenül figyelemre méltó, hiszen a mi érdekünkben változtatta meg a titokzatos hirdető a rejtelmes 28-as nyitvatartását. BoJá
