Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

1968. június 16. 3 Vasárnap Új szorpautontafa Békéscsabán már hetek óta működik egy olyan szörpauto­mata, amelyhez hasonlót Gyulán is több helyen felállítottak a kö­zelmúlt napokban. A nyári tu­rista-szezonban bizonyára jó szolgálatot tesznek majd az ügyes gépek, amelyek két forint Dedo- bása után hideg málna-, som- és szamócaszörpöt adagolnak. Ké­pünk a gyulai strandon felállí­tott szörpautomata szerelését mu­tatja. Fotó: Esztergálj/ A tárgyalóteremből «9 Lopjál velem is it EGY HETE ZAJLIK a tárgyalás ján is igazoltak számukra fuvart, Wiand Ferenc és 39 társának bűn- ; telepvezetőjük, Rohoska Pál pe- perében, akik éveken át rendsze- : dig 1965-ben — akkor még mint résén lopták a Békés megyei Ál- í rakodó és hajtó dolgozott — maga lami Építőipari Vállalat anya- | is lopot anyagot. Tudták ezt róla gait. | a beosztottjai, mint ahogy ő is Az elmúlt napokban Molnár! tudott azok bűncselekményeiről. Imre negyed-, Csicsely András | Ahelyett azonban, hogy közbelé- ötöd- és Marik János hatodrendű i pett volna, pénzt kért és kapott vádlottat hallgatta ki a Békéscsa- ' tőlük a lopott anyagok árából — bai Városi Bíróság. Mindhárom, vallották az első héten kihallga- vádlott az ÉPFU lóhajtó és rakodó tott vádlottak, munkása volt. ... ! REGGELENTE „üzleti” tanács­Marik János 1965-től több mint' kozások zajlottak le az ÉPFU is- 50 ízben sikkasztott az építő vál- tállójában. Itt beszélték meg egy- lalat anyagaiból. Vallomása sze-1 mással a sikkasztó lóhajtók, hol rint első bűncselekményét Wiand lehet értékesíteni az anyagot. Ve- Ferenc biztatására követte el, aki vg mindig akadt, pedig az orgaz­akkoriban a konzervgyári építke­zés művezetője volt. Wiand azt mondta neki, hogy van felesleg faanyaga, értékesítse. Marik így is tett, s a görbe úton szerzett áruért kapott pénzen arányosan megosztoztak. A MÁSIK KÉT VÁDLOTT 1967 márciusában kezdte a lopást, de igyekeztek pótolni az addig mu­lasztottakat, mert aránylag rö­vid idő alatt 30 bűncselekmény­ben vettek részt. A vádlottak vallomásaiból ki­tűnik, hogy nem okozott különö­sebb nehézséget számukra a drága építőanyagok — cement, fa, só­der — eltulajdonítása. Az ÉPFU kocsijával nyugodtan odaállhat- tak bármelyik békéscsabai építke­zéshez és felpakolhatták az orgaz­dák által kért anyagokat. A dol­gozók úgy vélték, hogy egy má­sik munkahelyre szállítják ezeket, a felelős vezetők pedig (Wiand Ferenc művezető, Eszenyi János a helyettese, Kojnok János, a Ta­nácsköztársaság úti csatornázás művezetője), maguk is részt vet­tek az üzelmekben. így akkor sem mertek szólni, amikor a fogatosok saját szakállukra vagy egymással összejátszva sikkasztottak. Jel­lemző az is, hogy senkinek sem tűnt fel a lovaskocsik ide-oda „csalinkázása”, pedig még tanyasi orgazdának is szállítottak árut. A munkahelyeken bemondás alap­Most olcsóbb! Szőrme- és irhabundák, bőrkabátok készítése, átszabása, festése, tisztítása és roolytalanítása. Nyári megóvást vállalok! Pongrácz Andrásné szűcsmester, Békéscsaba Luther utca li. 17355 dák tudhatták, hogy egy ÉPFU dolgozó nem szerezhet tiszta úton anyagot. Még a „betyárbecsület” sem mindig érvényesült a lopott anyagok adásvétele közben. Az egyik vádlott elmondta, hogy „át­verte” vevőit, az olcsóbb fajta ce­mentet áttöltötte olyan zsákokba amelyek eredetileg drágább ce­ment csomagolására szolgáltak. Egyre többen csatlakoztak a sikkasztókhoz az elmúlt évek so­rán az ÉPFU hajtói és rakodói kö­zül. „Lopjál velem is” — kérlelte az egyik vádlottat munkatársa, aki addig kimaradt a könnyű pénzszerzésből. Egy másikat e szavakkal biztatta barátja a sik­kasztásra: „Neked nincs szüksé­ged egy kis pénzre?” — volt. A JÖVÖ HÉTEN ismét beszá­molunk a tárgyalás főbb esemé­nyeiről. Wiand Ferenc és a má­sik két vezető beosztású vádlott kihallgatására előreláthatólag a hét végén vagy a következő hét elején kerül sor. (b. d.) Piackutatás - Alapanyag Szerződéskötés - Határidő - Minőség Szerkesztőségi ankét a helyiipar és a kereskedelem kapcsolatáról Vita Ismételjük az ankét közös meg­állapítását: rugalmasan mindent meg lehet oldani. Erre viszont vannak törekvések a kooperáció útján is. Ebből az egyik hasznos, a másik még csiszolásra szorul. Például 26 szőnyegszövő háziipa­ri termelőszövetkezet társulási szerződést kötött, egyelőre az ex­portra' gyártandó szőnyegek érté­kesítésére. Ügyintézéssel a Bé­késcsabai Szőnyegszövő Háziipari Termelőszövetkezetet bízták meg A csabai gyűjti be az árut a többi htsz-ektől és köti meg a szállítási szerződést. Ezek a törekvések nem mindig hasznosak, mivel egyol­dalú monopolhelyzetet teremte­nek és ennek különösen a helyi megrendelők érzik kárát úgy ár­ban, mint minőségben. A monopolhelyzet az nagy úr! Ha csak az Orosháza Vas- és Kály­haipari Vállalatot említjük meg; egyeduralkodó a gázkazánépítés­ben. De meg is kéri az árát, 10— 12 ezret, az import kazán viszont 4 ezer forintba kerül (csak éppen ritkán lehet kapni). A nyereség- tömeg növelésében így jót tesz a vállalat? Jót. Csupán a megyei lehetőségekre nincs számítás. Ide univerzális kazánt kellene ké­szíteni, amely olajra, gázra egy­aránt alkalmas. Erre a helyi ke­reskedelem is igényt tart. Jó elgondolás viszont a sütőipar javaslata, ami olyan kooperációt jelent, amivel a vállalat, a keres­kedelem és a lakosság is jói jár. Hogy mindig friss kenyér, süte­mény legyen az üzletekben, felké­rik a kereskedelmet, hogy a kulcs- boltoknál nyitás előtt valaki ve­gye át a kenyeret. Úgyszintén na­ponta többször is szállítanak süte­ményt. Az viszont már önmagá­ban rossz elgondolás, hogy a na­gyobb hozam érdekében csak a sütőüzemeknek legyenek kenyér- boltjai. Mert vajon belenyugszik-e a vásárló, hogy az élelmiszerüz­letben nem kap kenyeret? Aligha, így tehát az egészséges kooperá­ció kfnáltaitja magát jobb megol­dásnak, az, hogy időben, mennyi­ségben, minőségben kapja meg az árut a kereskedelem. Nagyon vitatott kérdés volt a minőségi fegyelem, aminek meg­határozója: igényes fogyasztókkal áll szemben az ipar, a kereskede­lem. Az, hogy megyénkben egyes hiánycikkiek pótlásában sok vál­Komplex betakarításra készülnek az orosházi Dózsa Tsz-ben 1900 hold búza, 700 hold árpa vár aratásra Az elmúlt napok csapadékos és hűvös időjárása kedvezett a ka­lászosok fejlődésének, a vissza­tért meleg pedig elősegíti az éré­sét.. Az orosházi Dózsa Tsz-ben már minden készen áll az aratás­ra, a komplex betakarítási terv rövidesen a gyakorlatban vizs­gázik. A közős gazdaságban összesen 2600 holdon termelnek kalászost, csaknem 1900 hold a búza, 700 pedig a takarmánykeverék. Ezen­kívül 350 hold borsó is aratásra vár. A termelőszövetkezet hat sa­ját SZK—4-es kombájnja szeli majd a táblákat, a géptől köz­vetlenül a magtisztító szérűre hordják a gabonát, ahol napi ezer mázsát tisztíthatnak. A gyors munkához nagy segítséget ad a három szalmabálázó-gép, amely nyomban a kombájnok után ha­lad. A termény még jóformán el sem jut a magtárba, máris meg­kezdődik a tarlóhántás, majd a másodvetés. A tervek szerint mintegy 100—110 tag dolgozik csúcsidőben a betakarításnál. Az időjárástól függően előrelátható­lag a jövő hét végén, legkésőbb nyolc-tíz nap múlva kezdődik a Dózsa Tsz-ben a betakarítás Először a borsót vágják, ezután a kétszeres, majd Bezosztája búza következik. tozás egyelőre nincs, oka, bizo­nyos mértékben a helyiipar nem kellő hozzáállása, sőt egyes gyárt- mányainiaik minőségi élégtelenisé­Ez a tanácskozás azt bizonyí­totta, hogy a tanács ipari, keres­kedelmi vállalatai felkészülték a gazdaságirányítás új rendszerére. A ikiskereskedelmi vállalatok ki­szélesítették beszerzési forrásai­kat, ktsz-ekitől, állami gazdaságok­tól, tsz-ektől választékbővítő áru­kat vásároltak. Az ipari vállala­tok rendeléseikkel, szerződésekkel lekötötték termékeiket. Bár még sok vita van a hiánycikk pótlásá­nak lehetőségeiről, a minőségről, mindez azonban jelzése annak: „hol szorít a cipő?” Jelzése annak, hogy a következő időkben célsze­rűbb szorosabb kölcsönhatást ki­építeni a helyiipar és a helyi ke­reskedelem között; méghozzá olyan kölcsönös hatást, amelyben cselekvőén befolyásolják egymást — mert e tulajdonságok is részei a mechanizmusnak. Rocskár János ................. , «♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦< J o lenne baratkozni azzal ai ge. gondolattal, melyet A daruik * György javasolt az ankétem a mi-j nőség javítására: „Pályázatot 'kel­lene hirdetni, ki tud minőségileg jobb, több árut gyártani a lakos­ság igényeinek megfelelően és I., II., III. díjakat kellene kitűzni”. Hogy mit hozna ez a gyakorlat­ban, többen Okosabbak lehetünk ebben, de egy biztos, meg kell találni a módot a kifogástalan ter­mékek gyártására. Áll ez azonban fordítva, a kereskedelemre a mi­nőségi kis-olgálást illetően. A megfelelő haszonkulcsszámítás, az árak helyes feltüntetése stb., mindaz, ami így vagy úgy a vevő bizalmát növeli. Az elmondottak — ám nem tel­jességgel — lennének azok a kez­deti ''"-edmenyek, a helyiipar ést kereskedelem kapcsolatában, ami a határozat megjelenése óta fenn­áll. Valaki meg is kérdezte: De milyen hatósági eszközökkel le­hetne rábírni egyik vagy másik vállalatot a helyi ellátás bővíté­sére, amikor azok önállóak? Az igaz, hogy a vállalatok — különösen a termelővállalatok — nagyobb önállóságot kaptak a ter­melésben, a gazdálkodásban és jő- ? védelmük elosztásában. Azonban* az állami szervek, így a tanácsok, I nem utasításokkal, hanem gazda-T sági szabályzókkal irányítják vál-* lalataikat. Ilyen szabályozók aj vállalatoknál létrejött tiszta jöve-J delem osztási arányainak megha­tározása, az adórendszer és a jö­vedelemelosztás előírása. Ennek alapján azok a vállalatok kapnak beruházási támogatást vagy elő­nyös hiteleket, amelyek társadal­milag fontos és eredményes tevé­kenységet folytatnak. És ezt nem szabad elfelejteni. A siker jelentős mértékben te­hát azon is múlik, hogy a tanácsi szervek felelős dolgozód érvénye­sítik-e munkájukban a reformból fakadó követelményeket Utazási láz Gyakran kapunk jelzéseket ar­ról, hogy a termelőszövetkeze­tekben létesített klubhelyiségek bútorzata, felszerelése nem megfelelő. Ezek a jelzések na­gyon is elgondolkoztatok, amikor évről évre jelentős összegek áll­nak rendelkezésre kulturális cé­lokra. A dolog nyitjához a Szarvasi Járási Tanács V. B. elé terjesztett egyik jelentés ozott közelebb. A jelentés ugyanis ar­ról tájékoztat — ha jók voltak a szolgáltatott adatok —, hogy az elmúlt évben a járásban egy­millió 51 ezer forintot költöttek kulturális célokra. Ez nem is lenne baj. Hiba. hogy ennek jó­val több, mint a felét fordították hazai és külföldi kirándulások­ra (?) Az utazási láz terjedőben van. Ez örvendetes, hogy a sajtó könyvvásárlás, rendezvények* mellett országot-világot látni mennek a tsz-tagok. Azonban, hogy miből, az egyáltalán nem közömbös. Példázzuk a kulturá­lis alap felhasználását: 1963-ban a kulturális alap 10, 1964-ben 20, 1965-ben a felét, az elmúlt évben pedig jóval több, mint a felét fordították utazásokra a járás területén. Ez viszont nem a legszerencsésebb. Ezek a költ­ségek elviszik a szűkebb ottho­nuk berendezéseit. így a klub- helyiségek bútorzatai is „kirán­dulnak”. Ügy tudnánk helyeselni az or­szág-világjáró mozgalmat, hogy a költségek nagy részét a tsz-ta­gok saját „kulturális” alapjuk­ból fedeznék, vagy indokolt eset­ben ilyen kirándulásokkal jutal­maznák a jól dolgozókat. így je­lentős összeg szabadulna fel, rö­vid idő alatt kedvezően oldódna 1 meg a klubhelyiségek ügye. —ár.—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents