Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-05 / 104. szám
1968. május 5. 3 Vasárnap ÉDESANYA A postahivatalokban már tegnap, tegnapelőtt felszökött a forgalom: a dísztávirat csak időben címzetthez, szívhez érjen! A virágboltok is felkészültek: a kertészetek már h téli palántázásoknál úgy „állították be” a növényt, hogy a jeles napra virágot nyisson. A felköszöntök, a versek — a kicsik verstanulása, készülődése ugyancsak régóta tart — öt köszöntik. Fut a sürgönydrótokon, mezőkön, hegyeken, városokon, határokon át a jókívánság ma Valakihez. Verset mondunk fel Valakinek, és virágot viszünk ma Valakinek. Annak, aki tulajdonképpen sosem vár köszönetét azért, amit tett vagy tesz. Aki nem vezet kettős könyvelést az álmatlanul töltött éjszakákról, egy-egy elmaradt utazásról, a báli esték helyett a betegágy mellett töltött estékről, a vigasztaló szavakról, gondoskodásról, az elmorzsolt fiatal évekről (vissza- kapja-e?, nem könyveli) — akihez ma sietünk, akit ünnepelünk, az most sem, e májusi vasárnap sem hagyja abba hivatását: Édesanyánk átölel, megcsókol. A világon most mindenütt az Édesanyákat ünnepeljük: Anyák napja van. Milyen jó, kivételes helyzetben is vagyunk mi a mai köszöntő megszólításával. Sehol a világon nem mondják így, nem forrt eggyé a fogalom a jelzővel: Édesanya. Verseket mondanak ma a kicsik, ahogy az ajándékaikat átadják az Édesanyáknak. Napok óta hallom az ovi környékén ezt a lallázó dallamot, már fújom én is: „A világon minden gyerek, magyar gyerek, néger gyerek, orosz gyerek, német gyerek, a bölcsőben ringó baba, gőgicsélő első szava: mama, mama.. És Gorkij szép szavait is idézem: „Mindaz, ami szép az emberben, az anyatejtől és a napsugártól van”. Talán ezért is a május első vasárnapját választották az emberek az anyák napjának megünneplésére. Ezt a legsugarasabb, legvirágosabb napot. Az Édesanyákat ünnepeljük. Az év egyetlen napját adjuk cserébe nékik az év minden napjáért, éjszakájáért. És épp ezért az ünnepi szavak, ígéretek, ajándékok mellett csendben gondoljuk csak meg: a mai nap gyöngédség ajándékaiból, sze- retetéböl jó lenne a hétköznapokra is átmenteni minél többet... Zrenjanini művészegyüttes járt megyénkben Kedves vendégeket fogadott április 30-án, kedden a békéscsabai Megyei Művelődési Ház. A megyeszékhely jugoszláviai testvérvárosa, Zrenjanin, pontosabban a magyar lakta Muzslya városrész küldte el „követeit”, a Petőfi Sándor kulturális egyesület színjátszóit. A több mint 40 tagú együttes először járt külföldön, de az első, határokon túli fellépés nagy sikert hozott. A Két szerelem című zenés-táncos produkciót telt házak előtt játszotta Békés megye községeiben, városaiban a zrenjanini amatőr együttes. Természetes, jutott idő múzeumlátogatásra, strandolásra, városnézésre is. A vendégek hatnapos itt-tartózkodásuk alatt sokfelé jártak, vezetőjük, Horváth János igen elégedett volt a látottakkal, és főként a közönséggel. A testvérváros művészei ma utaznak el Békéscsabáról, ám hamarosan viszontlátják vendéglátóikat. A művelődési ház Ba- lassi-együttese ugyanis — a kulturális csereegyezmény értelmében — júniusban látogat el Zren- janinba. KÉSZ A KERÉK... (Fotó: Demény) Csabai szőttes A városi nőtanács kezdeményezésére többen arra vállalkoztak, hogy a házaknál féltve őrzött csabai szőttesekből reprezentatív kiállítást rendeznek Békéscsaba újjátelepítésé- nek 250. évfordulója tiszteletére. Az aktívák lelkes munkája nyomán és a város lakosainak támogatásával eddig sokak által nem látott muzeális értékű szőtteseket gyűjtöttek a kiállításra. A 400 körüli művészi igényű munkát a május 4-én megnyílt kiállításon mutatták be a VI. kerületi pártszékház nagytermében. Az érdeklődők három napig gyönyörködhetnek a • csabai szőttesekben. A Vörös Csillag Traktorgyár Vándorserlege Békéscsabára kerül! A Vörös Csillag Traktorgyár 1967-ben munkaversenyt szervezett a traktorosok és a gépjavító állomások között. A verseny célja volt: ki ér el legjobb teljesítményt a gyárban készült DUTRA és UE—28 traktor kategóriában a legkisebb meghibásodással. E munkaversenyt a napokban összegezték és megállapították. hogy a békéscsabai Lenin Termelőszövetkezet két dolgozója: Czabai Imre és Okos András D4K traktorral 5174 normálhold-teljesítménnyel országosan első helyezést ért el. A gyár vezetősége vándorserleggel és tárgyjutalommal ajándékozta meg a győzteseket. Termelés — kísérlet — íajtaelőáliítás Ebben az esztendőben 2400 holdon termesztenek kukoricát a Felsőnyomási Állami Gazdaságban. Kétezer holdoij egyszeres keresztezésű magyar és jugoszláv fajtákat vetettek, 400 holdon pedig a Martonvásári Kutató Intézet útmutatása alapján a hibridüzemnek fajtaelőállítást folytatnak Ez a, gazdaság szapo- ! rítja 1968-ban a 602-es és az Mv— 40-es hibridkukorica-fajtákat. A gazdaság egész határában április utolsó napjaiban befejezték a kukorica vetését. A május első három napjában hullott csapadék hatására már sorol a vetés. Megyénk kincse, a földgáz Hatalmas üzem az egykori pusztaság helyén Néhány éve esős időben az emberek csak úgy dagasztották itt a sarat. Gumicsizma nélkül nehezen tudtak volna megbirkózni a feladatokkal. Az olajtermelés úttörődnek csupán vasbódé nyújtott menedéket az időjárás viszontagságai ellen. Még az a szerencse, hogy fűtőanyagban nem volt hiány, mert az olaj k útból már „csordogált” a folyékony arany, amit a földgáz feszítő ereje emelt a felszínre. Egy ideig ez a gáz a levegőbe került, nem lehetett felhasználni, az olajat pedig csövön elvezették a kardoskúti vasútállomásig. Ma már hatalmas gyártelep van az egykori pusztaság helyén, amelyet több kilométer hosszú kerítés határol. Messze távolban látszanak az ezüstösen csillogó olajtartályok és más berendezések. Irodák, műhelyek, különböző rendeltetésű üzemi létesítmények épültek. Mindenhová kövesúton lehet eljutni. Es itt-ott már csinosítják, parkosítják az épületek előtti területet. Mihalovics Jánossal, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat orosházi üzeme pártalap- szervezetének titkárával járjuk végig a telepet. Ö mutatja, hogy mennyi minden változott az utóbbi időben. Elmondja, hogy az emberek is jobban idekötik már a sorsukat. Kialakulóban van a törzsgárda, amely főként Orosházáról és a környékbeli községekből verbuválódott össze. Óriási munka volt viszonylag rövid idő alatt olyan szervezett üzemet létrehozni, amelyben szinte minden óramű pontossággal működik. © Embert ugyan keveset látunk, bármerre nézünk. Keresni kell. amíg az úgynevezett soványgáz technológiánál is megtaláljuk a kezelőt. A szabadban levő hatalmas berendezés, amely tartályok, csövek, műszerek bonyolult rendszeréből áll — egy műszakban — egyetlen ember gondjaira van bízva. Lélegzetvételnyi pihenőt tart Békési László, akkor tudunk csak vele néhány szót váltani. Kiderül, hogy a gép- és gyorsíró szakmát cserélte fel ezzel a különös foglalkozással. Elmdsolyodik, amikor azt kérdezem, hogy nem kívánkozik-e vissza az irodába és így válaszol: — Először, amikor megmutatták. hogy ez lesz a munkahelyem, hát bizony inamba szállt a bátorság. Nem hittem, hogy meg lehet szokni. Most pedig már sehová sem kívánkozom innen. hogy ez a Tótkomlós, Orosháza és [ Pusztaföldvár felöl érkező gázt I (a folyadék leválasztása után) egységesíti. A gáznyomás 60—80 I atmoszféra, ami veszéllyel is jár- ! hat. Szivárgás lehetősége miatt j i nem lehet tető alatt a berendezés, j i A friss, szabad levegő, a napsütés nyoma meg is látszik. Békési László arcán. © I A közeli gépegységet Vetro II- j lés kezeli. A széles karimájú ka- ! lap a fején, a falusi emberekre I jellemző ruhája, na meg a komó- j tos mozgása messziről elárulja, ! hogy nem a munkásosztály soraiból került ebbe az üzembe.-— Tsz-könyvelő voltam Pusz- , taföldváron — mondja hamiskás j mosollyal a bemutatkozás után. j — Nem hiányzik az íróasztal? j Legalább egy egészen kicsit oda kellene tenni a berendezés mellé, hátha néha kedve támad rá — tréfálkozunk. — Nyolc év elég volt — jelenti ki röviden és határozottan. Most 50 éves. Hat évet dolgo- j zott a földművesszövetkezetnél, | 10 évet pedig itt szándékszik el- i tölteni. Utána ipari nyugdíjat kap majd. A buszjárat igen jó, háztól- házig utazik, fizikailag a munkakörében nincs különösebben igénybe véve. A rábízott gépegység egyébként a grikol regeneráló. Mindössze két hónap óta dolgozik csak itt. Azt mondják, szorgalmasan, pontosan látja el a feladatát. © A műszerháznál érdemes egy I kicsit tovább időzni. Ennél fut j össze a békési mezőkből a so- I ványgáz, a széndioxid és a batto- nyai gáz. Elmondják, hogy milyen műveletek után jut aztán tovább a megfelelő kalóriaértékű gáz az országos hálózatba, Orosházára, ! I Békéscsabára, Gyulára. Hogy ho- j vá, mennyi kerül, azt lemérik és eszerint számolják el. Helyesebben a berendezések „dolgoznak”, a műszerek pedig mérnek. Mesébe illő ez a műszerház. j Olyan mesébe, amely a jövőről I próbál képet festeni. Egy terem, hatalmas műszerfallal. A feketefehér mozaikpadló csillog a tisztaságtól. Virágok, ventillátorok, J este fénycsővilágítás. Középen j asztal, székekkel. Itt dolgoznak a j gázállomás kezelői. Ellenőrzik a j berendezések működését — a műszerfalon. Kádár Györgyné, Jám- borcsik Pál és Székács Lajos tartózkodnak bent. Beosztásuk: gáz- állorriás-kezelők. Nyolchetes tanfolyamon sajátí- Székács Lajos idekerülésének a tóttá el a munkakörével járói, fel- története a legérdekesebb. Mint adatokat. Természetesen ismeri | agronómus többfelé dolgozott, tá- az egész berendezést is. Elmondja, vol Orosházától. Idegösszeroppanása volt, hazajött. Pontosan két éve dolgozik ezen a helyen. Nyu- godtnak, kiegyensúlyozottnak látszik. — Itt nem kapok idegösszeroppanást — jegyzi meg. Az eredeti szakmáját most már csak otthon gyakorolja. A saját kertjét műveli és disznókat nevel. Kint mindenfelé tábla jelzi: Tilos a dohányzás! A berendezések környéke robbanásveszélyes. Feljegyzem még, amit Mihalics János mond: nemsokára a soványgáz technológiánál is hasonló, sőt még szebb műszerházból irányítják majd a berendezés működését. © Papp László mérnök, a gáz- üzemegység vezetője éppen Bat- tonyán van, helyette Egri László mérnökkel, a laboratórium vezetőjével folytatunk egy kis eszmecserét. Véleménye szerint az üzemegységben a kulcsemberek a „helyükön vannak”, amit az is bizonyít, hogy télen a kritikus időszakban egy óra üzemzavar sem volt. Igen jónak tartja a szervezést is. A magas fokú műszerezettség mellett kevés ember sok ezer köbméter gázt termel. Egri Lászlóról talán érdemes elmondani, hogy Miskolcról, az MTA Olaj bányászati Kutatóintézettől került ide. A felesége ugyancsak vegyészmérnök, a Borsodi Vegyikombinátban dolgozott. Most ő is itt van a laboratóriumban. Nem bánták meg, hogy a „fényesebb” munkahelyet felcserélték az ittenivel. Es nem is az anyagiak miatt. Azt a soksok elméleti ismeretet, amit ott szereztek, most hasznosítani tudják. — Napról napra kézzelfogható eredményt látunk — állapítja meg Egri László. Lényegében a termékek (olaj, gáz) minőségét, kalóriaértékét ellenőrzik ebben a kis laboratóriumban. Sok a munka, már kevés a hely hozzá, örömmel újságolják, hogy az idén ennél sokszorta nagyobb labor építését kezdik meg. Csak a gázvizsgáló berendezések, műszerek értéke eléri majd az 5 millió forintot. © Megyénk óriási kincse a gáz. Azokkal találkoztunk, akik ezt a kincset nap-nap mellett termelik és szinte az ország minden részébe eljuttatják. Némi ismeretet is szereztünk arról az üzemről, ahol ezt az egész társadalom szempontjából jelentős feladatot végrehajtják. Pásztor Béla
