Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

1968. május 1. 3 Szerda N épi demokratikus állam­rendszerünk az elmúlt 23 szabad év alatt egy ezredév el­nyomásáért adott a korábban kisemmizett nincstelen munkás­nak, agrárproletárnak, kispa- rasztnak elégtételt. Az eltelt időszak — méltán állíthatjuk hősi korszak — alatt jóindulat­tal és jóakarattal munkálkod­tunk a népi hatalom politikai, gazdasági, kulturális és katonai megerősítésén. E cikk keretén belül a teljes­ségre való törekvés nélkül szá­mot adunk arról, hogy az 1958. évtől terjedő tíz munkás esz­tendő — szőkébb hazánk — megyénk életében milyen vál­tozásokat eredményezett. Tíz év nem túl nagy idő még égy ember életében sem, de még inkább nem az egy nem­zet, egy ország, egy nép életé­ben. Mégis e történelmileg rö­vid idő alatt is mennyi min­den történt! Egész fejlődésün­ket meghatározó események kö­vetkeztek be. Az ellenforrada­lom leverése után az emberek egy részénél éltek még a két­ségek. hogyan lábalunk ki a gazdasági bajokból, az eszmei zűrzavarból, amelyet az ellen- forradalom okozott. Gyakran vetődött fel, vajon jó lesz-e a párt meghirdetett politikája vajon nem ismétlődnek-e meg a korábbi hibák? Nos, az idő, az elmúlt tíz év eredményei igazolták, hogy a párt politikája nyílt, őszinte és helyes politika. Igazolta azt, hogy ebben a politikában hinni lehet. Ez az őszinte légkör te­remtette meg a lehetőségét a széles népi, nemzeti egység létrejöttének, annak, hogy ezt a dolgozók milliói magukénak vallják, kommunisák és nem kommunisták egyaránt. Szívvel- lélekkel munkálkodnak annak a politikának a megvalósításán, amely eddig is és ezután is szorgalmas, kitartó munkával segítette és segíti népünk fel- emelkedését, boldogulását, a szocializmus építését és teljes megvalósítását. Ez a reális, áldozatos munkát követelő politika tette lehető­vé, hogy ma jogos büszkeség­gel — de nem elbizakodva — beszélhetünk elért eredménye­inkről. P ártunk helyes politikája alapján a megyei pártbi­zottság határozatai szabták meg azokat a feladatokat, amelyek megvalósítása révén nagy lépést tettünk előre megyénkben is a korábbi elmaradottság felszá­molása végett. Fejlesztettük ipa­runkat, korszerű épületekkel, gépekkel segítettük a mezőgaz­daság valódi szocialista nagy­üzemmé való kialakulását. Elő­segítettük a foglalkoztatottság növelését, az életszínvonal, a lakásépítés, a kultúra, a szak­mai tudás és az általános mű­veltség emelkedését Az elmúlt évtized fejlődése az iparban az ipartelepek szá­mát tekintve minőségi változást jelentett. Az összevonások miatt az önálló ipartelepek, szövetke­zetek száma csökkent, de ugyanakkor a meglevő üzemek termelése, a foglalkoztatott lét­szám a párt vidéki ipartelepí­tési politikájának helyes végre­hajtása következtében jelentő­sen nőtt. A 10 év alatt telepí­tett új üzemek, szocialista nagy­üzemek. Ilyen korszerű szocia­lista új üzemek: — amelyekre méltán lehetünk büszkék — az Orosházi Üveggyár, a Békés­csabai Hűtőház, a Békéscsabai Konzervgyár, a Békési Mező- gazdasági Gépgyár, a Békéscsa­bai Forgácsoló Szerszámgyár stb. A foglalkoztatott létszám jelentős növekedését segítette a Békés megyében feltárt földgáz- és olaj mezők termelésbe állí­tása is. A szocialista iparban 1958-ban ;1 030 munkás és alkalmazott lolgozott. Tíz év alatt az ipar­ban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma elérte a 39 786 főt. Csaknem hasonló A nép szolgálatában MSZMP megyei bizottságának osztályvezetőié írta: Gyulavári Pál, az fejlődési ütemmel 6419-re emel­kedett a szocialista építőipar­ban foglalkoztatott összes dol­gozók száma. A létszámnál is nagyobb mér­tékben nőtt a megye ipari ter­melése. Ha az 1958. évi terme­lést vesszük alapul, akkor 1967 végéig a szocialista ipar terme­lése mintegy négyszeresére nö­vekedett. Ez az ütem meghalad­ja az országos fejlődés ütemét is. Az átlagosnál gyorsabb ütemben fejlődik a szövetkeze­ti ipar, amely 1968-ban kb. hatszor annyit fog termelni, mint 1958-ban. 1968 évben el­éri az évi 1 milliárd forintot. A népgazdaság egésze szem­pontjából döntő jelentőséggel bíró exporttevékenység is ked­vező irányba fejlődött. 1967-ben az ipari export értéke megköze­lítette a másfél milliárd forin­tot, ami az 1958. évi egész ipari termelés értékével azonos. , Ma üzemeink kelendő exportárujuk segítségével öregbítik iparunk jó hírnevét Európa, Ázsia, Afrika és Amerika piacain. A kétségtelenül imponáló eredmények tudatában a megyei pártbizottság — egyetértésben mindazokkal, akiknek kötelessé­ge a fejlődés elősegítése — erő­feszítéseket tett és tesz az ipari bázis növelése végett. Hazánk- ban, így a megyében is munka- nélküliségről már régóta nem beszélünk, de foglalkoztatottsági gondjaink vannak és ezekkel re­álisan számolunk is. Elsősorban a szakképzetlen női munkaerő­nél és a demográfiai hullám kö­vetkeztében az átlagosnál na­gyobb számban munkába állí­tandó fiataloknál. Ennek tudatá­ban olyan ipari üzemek telepíté­sét, illetve bővítését segítjük elő, amelyek egész éven át biz­tosítják a munkára jelentkezők foglalkoztatását Ez irányú gondjainkat a párt központi ve­zető szervei és a kormány úgy is segítik, hogy jóváhagyták az új orosházi táblaüveggyár és a Kner Nyomda építését E két nagy beruházás megvalósításá­hoz az áliám több mint 1 milli­árd 300 millió forint összeget biztosít. Ezek mellett kisebb nagyságrendben ugyan, de más üzemek fejlesztésével is számo­lunk. Az elmúlt 10 esztendő alatt csaknem 10 milliárd forint volt a beruházás összege. A mezőgazdaság szocialista átszervezése a megye éle­tében is jelentős változást ho­zott. Az 1953-as visszaesés, majd az ellenforradalom által okozott zűrzavar után néhány évvel ez­előtt véglegesen győzelemre se­gítettük a termelési viszonyok alapvető megváltozását a mező- gazdaságban is. Hazánkban mindörökre megszűnt a'kizsák­mányolás, a gazdasági lehetősé­ge sincss meg többé annak, hogy egyik ember a másikon élősköd- jék. Ma már munkás, paraszt és értelmiségi egyaránt a szocializ­mus teljes , felépítésén munkál­kodik. Erősödik a nemzeti egy­ség, amely a társadalom minden erejét egy cél, a szocialista épí­tés szolgálatába fogja össze. E z a fejlődés egyébként nem kizárólag csak abból a szempontból jelentő®, hogy Bé­kés megye adja. az országos me­zőgazdasági termelés viszonylag jelentős hányadát, hanem azért is, mert a megyébe telepített élelmiszeripar alapanyagát a mezőgazdaság állítja elő, így az ipar léte függ a mezőgazdasági termelés hatékonyságától. A II. ötéves terv során telepí­tett élelmiszeripari üzemek, a Békéscsabai Konzervgyár, a Bé­késcsabai Hűtőház nyersanyag- bázisa a szocialista mezőgazda­ság. Kisárutermelés mellett szin­te elképzelhetetlen volna ilyen nagy kapacitású élelmiszerüze­mek nyersanyaggal való ellátá­sa. A szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás fölényét bizonyítják az elmúlt 10 év termésátlagai, ter­mésmennyiségei. Búzából, cu­korrépából kát. holdanként 1967-ben kétszeresét adta a me­zőgazdaság, mint 1958-ban, de a többi termény termésátlaga is jelentős növekedést mutat. Az elmúlt tíz év alatt a gaz­daság fejlődése mellett nőtt a dolgozók gazdagsága is. Az ipa­ri munkások átlagos havi ke­resete J9,5 százalékkal, a szo­cialista építőiparban pedig 20 százalékkal volt magasabb 1967- ben, mint 1958-ban. De nemcsak a bérek növekedése, hanem ezenkívül sok más tényező is hozzájárult az életszínvonal emelkedéséhez. Az egyik ilyen tényező a lakásépítés. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az eredmények ellenére sem vagyunk elégedettek. Azonban a lakásépítés fokozása nem egy­szerűen elhatározás kérdése, hanem sok összetevőtől függ. Így elsősorban a rendelkezésre álló anyagi eszközöktől, építő­ipari kapacitástól, az építési anyag mennyiségétől is. A fen­ti — kétségtelenül korlátozó té­nyezők ellenére — Békés me­gyében 1958 január I-től 1967. december 31-ig 16 426 lakás épült fel, amelyből 4280 lakás állami és szövetkezeti és 12146 lakás magánerőből állami tá­mogatással. A megyében levő lakásállománynak — 145 797 la­kásnak 11,2 százaléka az utób­bi 10 év alatt épült fel. A lakásépítés ütemét — a rendelkezésre álló lehetőségek­től függően — nemcsak tarta­ni, hanem fokozni szeretnénk — éppen a jogos igények minél jobb kielégítése érdekében. Ezért kívánja a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat a megyei műszaki értelmiség ál­dozatkész segítségével és jelen­tős bankhitel igénybevételével még 1968 második felében fel­építeni az ún. polygon üzemet (kisebb „házgyárat”). Sok minden történt az utóbbi években a lakások korszerűsége érdekében is. A három városban a földgáz bevezetése révén lehet­ségessé vált, hogy valóban „össz­komfortos” lakások épüljenek, tehát nemcsak a víz, villany, szennyvíz elvezetése, hanem a korszerű fűtés is megoldódott. További korszerűséget és főleg jobb területkihasználást jelent az eddig nem épített középma­gas és magas házak építése is. Békéscsabán a közelmúltban kezdték meg az első középmagas épület alapozását. Az elmúlt 10 évben fejlődött a közművesítés is. Ma már egyáltalán nem rit­kaság az, hogy a legkisebb köz­ségben is ott láthatjuk a „hyd- roglóbust” és a közkifolyót. A fejlődést mutatja, hogy a megyében 1958-ban a vízcsőhá­lózat hossza 26,3 km volt, 1967- ben pedig 700 km. A megyében levő vízművek együttes kapaci­tása az 1958. évi 3024 köbméter­ről 1967-re 24 676 köbméterre nőtt/nap. A közművesítés — azonkívül, hogy az állam is jelentős össze­gekkel támogatta — elsősorban azért érhetett el ilyen kimagasló eredményeket, mert megyénk dolgozói társadalmi munkával, anyagi eszközökkel is hozzájá­rultak a nagy feladat megoldá­sához. Az életszínvonal alakulásához a reálbér növekedésén kívül több olyan befolyásoló tényező is hozzájárul, ami — ahogyan mondani szoktuk —, nincsen benne a „borítékban”. Ilyen pl: az egészségügyi ellátás is, ahol a még meglevő nehézségek elle­nére is jelentős a fejlődés. Az új orosházi kórház gyógyító munkájának megkezdésével a megyében rendelkezésre álló kórházi ágyak száma 20 szá­zalékkal, — 2298-ról 2766-ra — nőtt. Az elmúlt 10 évben további fejlődés van az oktatás, a kul­túra területén is. Az általános iskolai tanulók száma ugyan valamelyest csökkent, miután az 1958. évi 61 816 tanuló he­lyett 1966—67-ben 61 384 tanu­ló járt az általános iskolába, viszont nagymértékű emelkedés tapasztalható a középiskolák­ban. Az 1959—60-as tanévben 5518, az 1967—68-as tanévben 9100 tanuló járt a megye közép­iskoláiba. Az esti és levelező ta­gozatokon 1958—59-ben 850-en, 1961—62-ben 3293-an tanultak. Az 1966—67 oktatási évben vi­szont a tanulók száma elérte a 4132 főt. A szentesi televíziós adóál­lomás üzembe helyezésén kívül az életszínvonal emelke­dése is nagymértékben hozzá­járult a televíziós vevőkészülé­kek rohamos elterjedéséhez. A rendkívül gyors fejlődést mu­tatja az is, hogy 1958. év végén 82 tv-előfizető volt a megyé­ben. 1967 év végére az előfi­zetők száma 41 94fl-re emelke­dett. Az életszínvonal emelkedését sok más ténnyel is bizonyíthat­A békéscsabai építőipari kiállítás egyik legszebb részlete: a Kner Nyomda makettje volt. Fotó: Demény juk. A háztartások gépesítése, a gázszolgáltatást igénybe vevők számának növekedése mind- mind ezt bizonyítja. A takarék- betétek évről évre történő emel­kedése is ezt tanúsítja: Békés megyében 1958 végén a taka­rékbetétek összege 60,9 millió forint volt, 1967 végére pedig elérte a 888 millió Ft-ot. Ilyen takarékbetétnövekedés csak ott lehetséges, ahol az emberek bíznak a politikában és teljes a bizalom a pénz értékállóságá­ban. Az életszínvonal emelkedé­sével függ össze, hogy mind több ember vásárol személy- gépkocsit. Jellemző, hogy míg 1958-ban alig valamivel több mint ezer 125 köbcentiméternél nagyobb motorkerékpárt adott el a kereskedelem, addig a me­gye dolgozói • csak 1967-ben kö­zel 700 személygépkocsit vásá­roltak. Tíz év — kb. 3060 munka­nap —, ha történelmileg nem is hosszú idő, mégis igen sok feladat megoldását jelentette. E rövid visszatekintésnek nem is lehet célja, hogy átfogó elem­zést adjon az elvégzett munká­ról, dé nagy vonalakban és vázlatosan igyekezett néhány olyan kérdésre ráirányítani a figyelmet, amelyekről büszkén beszélhetünk és kell is beszél­nünk — anélkül, hogy az alkotó munka sikere felett érzett jogos büszkeség önteltséget vagy el­bizakodottságot okozna. Szüksé­ges ezekről szólnunk, mert az eredmények mögött mindig ott van a teremtő ember, aki eszé­vel, szorgalmával, munkájával járul hozzá percenként és na­ponként a nagyszerű építmény­hez, a szocializmus teljes fel­építéséhez. G ondjaink persze ma is van­nak, de mennyivel má­sok ezek a gondok, mint a ka­pitalizmus létbizonytalanságá­ban és reménytelenségében élő munkásé volt. Gond, hogy a gyereket fel- veszik-e az egyetemre, de mennyivel más gond volt, hogy vajon a jövő héten is lesz-e megélhetése, betevő falatja a családnak. Gond, hogy várni kell a gépkocsira — esetleg 1 vagy 2 évet, de mennyivel más ez a gond, mint az volt, hogy a zálogház átveszi-e utolsó ér­tékünket és ezzel esetleg még egy hétig el lehet kerülni a ki­lakoltatást. Gond, hogy eseten­ként a hentesnél nem olyan húst veszünk, amilyet szeret­nénk. De mennyivel más ez a gond, mint az volt, amikor azért rettegett a kisember, hogy a hentes, a fűszeres ad-e még hitelbe. Bosszantó és gond, hogy esetenként poros a szén, de mennyivel nagyobb gond volt, amikor a szenet, fát 5—10 kg-ként vásárolta a munkás, ha egyáltalán még erre Is fu­totta pénzéből. Kétségtelen gond, hogy a munkás nem akkor és oda megy üdülni, amikor és ahová sze­retne. De mennyivel nagyöbb gond volt az, amikor a har­mincas években Békéscsabáról csakúgy, mint Endrődről és az ország más vidékeiről gyalog mentek fel a munkások Buda­pestre munkát keresni. G ondjaink ellenére a párt töretlen, egyenes politi­kája révén bizalommal tekint­hetünk a jövőbe. Senki máson, csak magunkon múlik, hogy a jövőben milyen gondjaink lesz­nek, szorgalmunk, becsületes munkánk révén hogyan hala­dunk előre. Munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmi­ségünk politikai érettsége, ön­tudata sokat fejlődött az elmúlt 23 év alatt. Másképpen ítéli meg, hogy mi a helyes és éppen magasabb politikai és szakmai tudásánál fogva többre is ké­pes és többet is tesz a gyor­sabb fejlődés érdekében. En­nek adja tanúbizonyságát nap­jainkban is, amikor a gazdaság- irányítás új rendszerének gaz­dasági életünkben történő ural­kodóvá válását segíti elő.

Next

/
Thumbnails
Contents