Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-26 / 122. szám

1968. május 26. 4 Vasárnap Biedermann és a gyújtogatok Pénteken este mutatta be a békéscsabai Jókai Színház Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatok című tragikomédiáját. A rendező Máté Lajos szerint „a darabot igen könnyű megérteni — de nagyon nehéz eljátszani”. A magával a darabba! kapcsolatos vélemények már tisztázottak, a színházi produkcióról viszont a kritika és a közönség mond majd értékítéletet. Elöljáróban csak annyit, tiszteletre méltó vállalkozása a szín­háznak a Biedermann és a gyújtogatok műsorra tűzése, mert a produkciót, a téma aktualitásán kívül a színészi játék is az idei évad egyik jelentős bemutatójává avatta. * Biedermanné és Anna, a szobalány (Szentirmay Éva és Les- tyán Katalin) még semmit sem sejt, még teljes a polgári idill. Eisenring, az egyik gyújtogató és Biedermann úr kettőse. (Szo- boszlai Sándor és Körösztös István.) Kép a pokol-jelenetből, amely csak annyira misztikus, mint maga a valóság. A Biedermann házaspár mégis ártatlannak érzi magát. Mit tud On Tíz embernek tette fel ezt a kérdést a riporter Budapes­ten. Ipari munkásoknak, házi­asszonyoknak, városi születé­sű értelmiségieknek. A tíz kérdezett közül öten azt vála­szolták: nem sokat. K.etten: a mezőgazdaság termeli az élelmiszert. Hárman: a ter­melőszövetkezetekben jól él­nek az emberek. Összefoglalva azt lehetne mondani, valóban nem sokat tudtak a kérdezettek a me­zőgazdaságról. A mai falu, a mai mezőgazdaság nem a ro­mantikus pacsirtadal és a kaszapengés, hanem népgaz­daságunk fontos része, amely­ről érdemes többet is tudni. Ehhez segít hozzá egy most megjelent könyv, Sípos Gá­bor műve, melynek címe: Amit a mezőgazdaságról tud­Lucifert és a kártyaveiö cigányasszonyt elevenítették meg a gyulavári kiszesek Már hetekkel ezelőtt Horváth Eszter KISZ-titkár irányításá­val nagy lelkesedéssel készültek a szombat esti vidám műsoros rendezvényre a gyulavári Lenin Tsz KISZ-szervezetének tagjai. A műsoros est célja a babona- ság kifigurázása, valamint a szórakoztatás. Ez sikerült, s a nagy érdeklődés mellett meg­tartott egyórás műsorban meg­jelent Lucifer, a narrátor sze­repében, majd a kártyavető ci­gányasszony, a seprűnyélen lo­vagló vasorrú bába és tartozé­kai: a fekete macska, a fehér ' egér, a papagály. A fiatalok nagy kacagást idéztek elő játé- j kukkal. A „jósnő” elhozta Lu- ca-pogácsáit, amelyben a fiata­lok megtalálták szívük válasz­tottjának keresztnevét. A ho­roszkóppal is megpróbálkoztak. Lucifer pedig a Tejút-rendszer KRESZ-szabályaiból adott fel kérdéseket a földi halandók­nak. A nagyon kedves, változa­tos és érdekes műsor kellemes szórakozást, ugyanakkor hasz­nos tanulságot nyújtott a rész­vevőknek. Hermann Imre ni illik. Nem a termelési fo­lyamatokat írja le, aki elol­vassa nem lesz képzett ker­tész vagy állatnevelő, de meg­tanulja azt, amit tudni illik a népgazdaságnak erről az ágá­ról, öszefüggéseiről, feladatai­ról, szerepéről. Színes, érdekes, izgalmas olvasmány, hézagpótló isme­retterjesztő mű, amely siker­rel adhat eligazítást nemcsak a városok ipari munkásainak, hanem az értelmiségieknek is. Szlovák könifvki állítás Szlovák könyvkiállítást nyit­nak meg május 28-án, kedden Békéscsabán a városi tanács nagytermében. A kiállítás ren­dezői az első napi bemutatóra Prágából, Pozsonyból és Buda­pestről is várnak vendégeket. Érdekesnek ígérkezik az Eötvös Lóránd Tudományegyetem pro­fesszorának, Petrus Pálnak az előadása a mai szolvák költé­szetről, amely mintegy illuszt­rálja majd a kiállított verses­köteteket. KÉP A B A magyar hajóipar termékei a városligeti tavon. * Randewi a K<W * Omtfankit \°j-/féfötörféftet­18. Jana faképnél hagyta a „vő­legényét” és a házmesterné nyo­mában a kis lakásba lépett. Azonnal a konyha felé vette út­ját, fölemelte a fedőket, bele­szimatolt a lábasokba és azután egy fakanállal két borsószemet halászott ki a fazékból. A házmesterné olyan aggódó tekintettel várta a véleményét, mint a kisdiák a vizsgabizott­ság döntését. — Ezt meg kell kóstolnod, szívem — kiáltott ki Rudolf­nak. A férfi is a konyhába ment, közben Jana a fakanálra újabb két szem borsót vett, és most Rudolfon volt a sor, di­csérni a házmesterné szakács­művészetét. — Csodálatos — mondta Schirmbaum áhítattal. Közben arra gondolt, ilyen vacakot még életében nem evett. Nehezen elbúcsúztak a bőbe­szédű asszonytól, aki egészen a buszmegállóig kísérte őket és megesküdtette Janát, hogy este beszalad hozzá és megkóstolja a garnírungot, amikor elkészül. — Ezen is túl vagyunk — mondta Jana az autóbuszon. — Nem árt, ha a házfelügyelőhöz akkor megy be az ember, ami­kor akar. Nagyon kezdő lehetsz, szivi, ha éppen vele nem építet­ted ki a barátságot. Az üzletben ámuldozva fogad­ták a főnök „menyasszonyát”. A legidősebb segéd feltűnés nél­kül kiszaladt a boltból és né­hány szál virággal tért vissza. Jana — miközben nagyon vi­gyázott arra, nehogy az ajkára kent rúzst elmázolja — puszit adott az idős alkalmazottak­nak. Ezzel azután mindenkit le­vett a lábáról. De igazi népsze­rűségre akkor tett szert, amikor ebédszünetben maga köré gyűj­tötte a bolt alkalmazottait. — Ne haragudjanak, uraim — mondta —, hogy így betörök az önök nyugodt és békés biro­dalmába. De hát a szerelem — e szónál szendén lesütötte a szemét — nagyon nagy úr, és a leányok az én koromban bol­dogan engedelmeskednek neki. Nagyon szeretem az én páro­mat és alig várom, hogy ma délután négykor kimondjam az igent az anyakönyvvezető előtt. Talán furcsa, de én azt sze­retném, ha megajándékozhat­nám önöket valamivel, hogy ré­szük legyen abban a nagy bol­dogságban, amit az élettől kap­tam. A párom úgy döntött, hogy egyhavi fizetésüket a záráskor a kasszánál felvehetik. Schirmbaum kezdte magát furcsán érezni. — Ezenkívül elhatároztam, hogy mindannyiukat megfiatalí­tom. Kérem, vegyék tudomásul, bogy egy férfi életkora a nyak­kendőjére van írva. Jöjjenek velem ide a nyakkendőrészleg­hez és engedjék meg, hogy íz­lésem szerint kiválasszak mind- annyiuknak egy-egy szép és ér­tékes darabot. Valóban szép nyakkendőket választott Jana és gondja volt arra, nehogy a feleségek ott­hon leszólhassák őket, tisztase­lyem és terilén árut osztott szét az emberek között. Ezután Schirmbaumba karoP és magával vonta. A raktárba mentek. Ott is töltötték az időt. A segédek lábujjhegyen járkál­tak, nehogy megzavarják a sze­relmeseket, és jó néhány vevőt elküldték, mert nem akartak a raktárba lépni. Az „ifjú pár” délután elin­dult az anyakönyvvezetőhöz. Ja-

Next

/
Thumbnails
Contents