Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-25 / 121. szám

IMS. május 25. 3 Szombat II legfontosabb a minőség Milyen segítséget nyújt a BOY a tsz-eknek? — Érdemes- e baromtit nevelni? Hányféle termék készül? Beszélgetés Halápi Balázzsal, a BOV békéscsabai gyáregységének igazgatójával Tudvalevő, hogy a mezőgazda­ság jövedelmének egy része a baromfi nevelésből ered. Az érté­kesítés szinte teljes egészében a Baromfiipari Országos Vállalat útján történik, amely a baromfit feldolgozza és késztermékként el- adja a hazai vagy külföldi meg-' rendelőknek. A mezőgazdaság és j bizonyítja, hogy 5 évvel ezelőtt az ipar kölcsönös érdeke tehát a [ baromfiból 500 vagon volt a gyár piac megtartása és bővítése, ami- | éves termelése, tavaly pedig már nek azonban feltételei vannak. A | meghaladta az 1000 vagont. Tojás- legfontosabb a minőség és az ár. i bői elértük a 330 vagont. Mindez Az évek során mindkét „fél” I c‘saa e”-v részét elégítette ki a sok tapasztalatra tett szert, me-1 hazai fs az exportigényeknek, lyek felhasználásával fejlesztették j Hangsúlyozom azonban, hogy egy­alatt 2 kiló 50—60 deka súlyban dolgozhatók fel. ­— Milyen lehetőség van az ér­tékesítésre? Érdemes-e a gaz­daságoknak több baromfit ne­velni és arra hosszabb távon is berendezkedni ? — Hogy mennyire érdemes, azt a termelés módszereit re inkább követelmény a minő­Halám Balázzsal a BOV békés 1 sé& Csak jó mm5séSü nyers áru­csTbafgy^Sének^z^óiá' Í DÓ1 készülhet eladható készáru. . . gyáregységének igazgatója-. _ A minőséffi követelménynél val beszélgettünk ezekről a kér- mjk a szempontok? d^ekrol, akx azt is elmondta _ A szerzödesben meghatáro. h<^ a termelőszövetkezetek zott feltételek súly, eredményesebb^munkájához a ba- ! tollasodási nevelési idő fejiett: Ä' Ä' ■ * ’** * * M—** —• Miben mutatkozik meg ez? — A mi gyáregységünk 43 tsz­szel áll kapcsolatban, melynek 50 ság és a súly. Erről egyébként a gyáregység szakembered a hely­színen tájékoztatják a gazdaságo­kat. Megjegyzem még: a korábbi százaléka már egy profilú. Ennek j időkben olyan híresztelések tér­kialakításához 12 szövetkezetnek j jedtek el, hogy a BOV-nak nem mintegy 5 és fél millió forint I kell a tojás. Az történt ugyanis, korszerűsítési középlejáratú hitelt j hogy nagyobb igényt támasztot- nyújtottunk. A baromfinevelők j tunk az átvételnél. Az igazság az, létrehozásához olyan típustervet j hogy több tojás kell, de csak ami biztosítottunk, amely olcsón kivi- j megfelel a minőségi követelmé- telezhető. Az anyagbeszerzéshez j nyéknek, vagyis, amit értékesíteni is segítséget adtunk. Még tapasz- tudunk. talatcsere-lálogatást is szervez-1 Tudjuk, hogy a gyáregység­tünk jól kialakított gazdaságokba. [ ben házinyulat is feldolgoznak. A BOV olyan baromfifajták meg- j honosításában is közreműködik, j amelyekből a gazdaságoknak na­gyobb jövedelmük származik. A nevelési időszak alatt a mi szak­embereink figyelemmel kísérik az állatok fejlődését és szaktanácsot adnak. — A baromfiipar ezzel a segít­séggel bizonyára a mennyisé­get is növelni akarja. Van-e még kiaknázatlan lehetőség? — Nagyon érdemes lenne ki­használni a tavakat, bányagödrö­ket, úgynevezett pecsenyekacsa­nevelésre. Jó példa rá a békás­ban, hogy a belkereskedelem igé­nyét — az export rovására is — bármelyikből kielégítjük, sőt, ha úgy tetszik, még a speciális igénynek is eleget teszünk. — El-e ezzel a lehetőséggel a Békés megyei Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat? — Sajnos nem, arra hivatkoz­va, hogy nincs elegendő hűtő­pultja, amelyben az árut tarthat­ja. Nekünk rendszeres hűtökocsi- tűrajáratunk van, az áru eljutta­tása tehát nem képez akadályt. — Mit ajánlana, Halápi elvtárs, a lakosságnak? — Többek között az előhűtött friss árut konyhakészen, vissza­helyezett belsőséggel. Csak dara­bolni kell vagy egészben süthető. Csirkét, kacsát, libát, pulykát, amit csak kíván a vásárlóközön­ség. Közületeknek ketté vagy. ne­gyeddé vágott csirkét. Egyébként a Békéscsabán június 22-én meg­nyíló ipari kiállításon terméke­ink nagy részét bemutatjuk. — Helyes lenne talán, ha a BOV legalább Békéscsabán üz­letet nyitna. — Tervezzük, hogy egy-két éven belül a Tanácsköztársaság útján mintaboltot rendezünk be, bár addig a kiskereskedelem — mirelit-áruval kiegészítve — nyithatna hasonló boltot — fejezte be nyilatkozatát Halápi elvtárs. P. B. Sok a munka, kevés a munkaerő A Békéscsabai Építő- és Épü­letkarbantartó Ktsz dolgozó* az első negyedévben a tavalyihoz képest 5 százalékkal növelték a termelést és azóta is jó ütemben halad a munka. Hamarosan be­fejezik Békéscsabán, a Mokri utcában a három 16 lakásos, 3 emeletes lakóház építését, dol­goznak többek között a hűtőház­ban, a BOV Békéscsabai Gyár­egységében, a DÁV Békéscsabai Üzletigazgatóságnál, építenek tár sasházat és több családi házat. A megrendelés ennél is jóval több lenne, a szövetkezet azonban a létszámát — jelentkezés hiányá­ban — nem tudja növelni. Kü­lönösen a segédmunkás kevés. A ktsz vezetősége nemrég va­kológépet és meszelőgépet vásá­rolt, ami meggyorsítja, könnyeb­be teszi a kőművesek és szoba­festők munkáját. A jövő félév tervein dolgoznak a pártszervezetek A községi, járási pártbizottsá­gok és a pártalapszervezetek hozzáláttak az idei második fél év munkaterveinek összeállítá­sához. Mindjobban foglalkoztat­ja a vezetőségek tágjait az, hogy melyek a legidőszerűbb teendők 1968 második felében. Általános törekvés: tovább javítani a párt- szervezetek ellenőrző, elvi-irá­nyító munkáját. Ügyelve arra. hogy az időszerű termelési kér­désekben is —• operatív ügyinté­zés helyett — eszmei, elvi irány­mutatást adjanak. A pártbizott­ságok további feladata, hogy a korábbinál ösztönzőbben támo­gassák az alapszervezetek veze­tőségét, természetesen ügyelve, nehogy megsértsék a pártszer­vezetek önállóságát. Októberben megkezdődnek az alapszervezeti vezetőségválasz­tások. Ennek a munkának: az elő­készítése és szervezése szintén fontos helyet kap a következő félévi tervekben. Van-e ennek gazdasági jelentő­sége? — Olyan áru, ami nyugata pia­cokon korlátlan mennyiségben el­helyezhető. Éppen ezért igen fontos a nyúltenyésztés fejleszté­se. Egyelőre háztáji gazdaságok­ban foglalkoznak vele, 'az idén • azonban a sarkad! Lenin Tsz; nagyüzemi módon kezdi meg a te- í nyésztést. Ehhez a BOV segítsé­get nyújt. — Visszatérve a baromfira: hányféle termék készül a gyár­egységben és kik a megrende­lők? — A kilenc baromfifajból mint. csabai téglagyár, melynek vízzel j egy 200 féle kidolgozási módban telt gödreiben most 50 ezer kacsát; készül áru, 50 százalékban export­nevel a BOV. Ezek 49—52 nap í megrendelésre. Hozzáfűzöm azon­Amikor elolvastam a hírt az újságban, nem akartam hinni a szememnek. Amikor még egyszer elolvas­tam, kénytelen vol­tam elhinni. Amikor pedig el kellett hin­nem, úgy éreztem, magam, mintha fej­be rúgott volna egy szódásló. A hír villámcsapás­ként ért engem, sőt talán az egész ma­gyar közvéleményt. Döbbenetes és elké­pesztő hír volt, egyi­ke az utóbbi évek leghajmeresztőbb be­jelentéseinek. Azt hiszem, sejti is már a kedves olva­só, miről van szó. Igen, arról a hírről, amely röviden így szól: Magyarországon Coca-Colát fognak gyártani. Coca-Cola Magyar- országon? Igaz lehet ez? Ha álmodom, szép álom-e ez, vagy lázálom? Bevallom, a legnagyobb zavarban vagyok, hogy érté­keljem ezt a korsza­kos eseményt. Kétsé­geimet fokozza, ha felötlik bennem, mi­ként reagálnak erre • hírre a különböző COLA vérmérsékletű honfi­társaim. Hogyan? — mond­ja majd az egyik ■— Coca-Colát fogunk gyártani ? Coca-Cola a szocializmusban? El­adjuk a jövőnket a monopolkapitalista italmágnásoknak? Hát. nem mondták, írták, idézték, szaval­ták az ötvenes évek­ben eleget, hogy a Coca-Cola az imperi­alizmus szimbóluma, a Wall Street fegy­vere a dolgozó nép elkábításában? Nem, és százszor is nem, én nem iszom az osz­tályellenség hitvány, mérgezett Coca-Colá- jából egy kortyot sem! Inkább lehúzok két üveg népi de­mokratikus málnaízű bambit, de nem hát­rálok meg a nemzet­közi burzsoá nyomá­sa előtt! Hogyan? — mond­ja majd a másik — Coca-Colát fogunk gyártani? Ügy, szó­val végre ezek is be­látják, hogy nem le­hetünk meg az ő vi­lágszínvonalú cucca- ik nélkül. Hát igen, már hamaraob kel­lett volna. Emberi jo­gokról beszéltek itt, ahol még egy üveg Coca-Colát sem lehe­tett inni? Kíváncsi vagyok, mi késztette őket erre az elhatá­rozásra ? Állítólag Johnson behívatta a magyar ügyvivőt, és azt mondta neki, ha nem csinálnak Coca- Colát, akkor az ENSZ elé viszi az ügyet. Persze erre az be­gyulladt, nem akart nemzetközi botrányt... Hát ezért csinálták! * Ennyi zavarba ejtő vélemény meghallga­tása után megkérdez­tem egy okos, józan barátomat, hogyan vélekedjem a Coca ■ Cola gyártással elő­álló új bel- és kül­politikai helyzetről. Jó-e ez a dolog a Co- ca-Colával vagy rossz? Kicsit gondolko­zott, majd így felelt: — Attól függ... Ha hideg lesz, ha rende­sen jegelik, akkor jó lesz, ha nem, akkor rossz... — n ovo — Micsoda kiilönbség! Az új és a régi technika óriási küzdelmet vívott tavaly ősszel Körösladányban. Az Üj Barázda Tsz határában elmaradtak a bú­za vetésével, mert a rendelke­zésre álló vetőgépek elavultak, nagy teljesítményre nem voltak alkalmasak. A csoroszlyás gé­pek nem helyezték az előírt mélységre a vetőmagot, míg a vésztői Aranykalász Tsz-ből odaküldött vetőbrigád modern, tárcsás-csoroszlyás vetőgépei olyan kiváló minőségű munkát produkáltak, amiben az irigység sem találhat hibát. Ez különben Búzás János tsz-elnök vélemé­nye. Az új és a régi technika megvívta végső küzdelmét. Be­bizonyosodott a körösladányi Üj Barázda Tsz-ben is, hogy a mo­dern technika többre képesebb, mint a régi, az elavult. A kétfajta vetőgéppel végzett őszi vetés közötti különbség ma egyre nyilvánvalóbb. Egy-egy határjárás alkalmával szembetű­nik, hogy a csoroszlyás gép utá­ni búza nem olyan fejlett, mint a tárcsás rendszerűvel vetett. Ebből a megokolásból úgy dön­tött a szövetkezet vezetősége, hogy ebben az esztendőben — ha anyagi lehetőségei megenge­dik — négy tárcsás vetőgépet vásárol, melyek elegendőek az 5 ezer holdas határ bemun- kálására. A vetőgépekért fizetett összeg a terméstöbbletből egy­két esztendő alatt visszatérül. Megyénk egyik leggyengébb termelőszövetkezetében most már ilyen közgazdasági eszkö­zökkel is számolnak, hogy ezzel is indokolják a beruházás hasz­nosságát. —sik. Csak a tsz-párititkár gondja? KÉSŐ DÉLUTÁN hiába kopog­tattam a szeghalmi Rákóczi Tsz párti rodájának ajtaján. Kicsit bosszankodva hagytam abba a próbálkozást, amikor a hátam mögött halk hangon valaki meg­szólalt: — Ne tessék várni Erdei .Józsi bácsit. Alig néhány órája érkezett haza Jugoszláviából és biztosan piheni a fáradalmait. Hátranéztem, egy fiatalasszony szólt ki az egyik irodából. Meg­köszöntem a felvilágosítást és indulni akartam. Közben a folyo­són magas, középkorú ember tűnt fel. Amint észrevett, megkér­dezte: — Engem keres az élvtárs? Rögtön felismertem, s mondtam is, hogy mi járatban vagyok. Er­re elnézést kért: — A határban volt dolgom és most akarom intézni a papírmun­kát... A pártirodában folytattuk a be­szélgetést, bár arra gondoltam, hogy nem alkalmas az idő. Bizto­san fáradt. A párttitkár azonban marasztalt: • — Van néhány kérdés, amiről szívesen beszélek. Tudja, a 7100 katasztrális holdon gyenge talaj­adottsággal rendelkezünk, és min­den fillérért erősen meg kell dol­gozni... ÍGY KEZDI. Aztán a tsz-párt- alapszervezet munkája kerül szó­ba. A párttagság egyik legfonto­sabb tennivalója az elmúlt hóna­pokban az üzemegységek meg­szervezésének az elősegítése volt. Ezzel kapcsolatban mondja el: — Sokat törtük a fejünket, hogy a holdankénti 8—9 arany­korona értékű területen hogyan lehetne a gazdaságii munkát ru­! galmasabbá, eredményesebbé ten- j ni. A különböző elképzeléseket, j pártvezetőségi, majd taggyűlésén I megvitattuk. Kialakult az a vé­lemény, hogy jó lenne két üzem­egységet szervezni, és ennek meg­felelően a párttagságot felosztani. Az üzemszervezésre vonatkozó ja­vaslatunkat a tsz-közgyűlés egy­hangúlag elfogadta. Hogy az el­gondolás nem volt rossz, azt bi­zonyítja: április 20-ra mindent elvetettünk. gond fiz Orosházi ífreggyár kőműves szakmunkásokat keres felvételre Július 1-től minden második héten 2 szabadnapot biztosít a gyár. Bérezés megegyezés szerint. Vidékiek részére szállás biztosítva van. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán 114960 — Az egyik legnagyobb tehát megoldódott... — Meg, de azért valami meg nincs rendben. Ez pedig a párt­tagok üzemegységenkénti eloszlá­sa. Későn jöttünk rá. hogy az el­osztás aránytalan. A párttagság zöme, csaknem 80 százaléka a segédüzemágakban dolgozik. Itt több ember van együtt, és így ter­mészetesen könnyebb a szóértés, mint a másik üzemegységnél, ahol nagy területen a növény­ápolók között kevés a párttag. Hogy ez milyen gond, azt nem­csak a párttitkár töprengése, ha­nem a vezetőségi ülések feljegyzé­sei is mutatják. Persze ”an meg­oldás. A munkában élenjáró és a magánéletben példamutató em­berekkel többet beszélgessenek és új párttagok felvételével erősítsék a párt befolyását. Mindez még csak az első lépés ahhoz, hogy a gazdaság gyenge adottságát megváltoztassák. Az átszervezés után a tsz pártvezetö- sége hároméves akcióprogramot dolgozott ki. Lényege ennek: szűnjön meg a gazdaságtalan ter­melés. — Ügy gondolom, a párttagság és a szövetkezeti gazdák elfogad­ják javaslatunkat — mondja ha­tározottan a párttitkár. — Ez mindannyiunktól, a.vezetőktől és j a tagságtól egyaránt megfontolt­ságot, további ésszerű kezdemé- I nyezést és fegyelmezett munkát [ követel. LÁTSZATRA a nehézségek I gazdasági jellegűek, de hogy meg­oldódjanak, abban a szerep első- I sorban a kommunistákra hárul. Az ő okos fellépésükön is múlik, j hogy javuljanak a gazdálkodás eredményei, jobb legyen a szö- | vetkezeti gazdák hangulata, mun- j kakedve. l'ankolai István t

Next

/
Thumbnails
Contents