Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-18 / 115. szám

1968. május 18. 5 Szombat Export a Szovjetuniónak és Hollandiának A Békéscsaba és Vidéke Textil- feldolgozó Ktsz eddig mintegy 6 millió forint értékű exportterme­lésre kötött szerződést. Hétezer férfi- és női kabátot készít szov­jet megrendelésre. Hamarosan új feladat hárul a szövetkezet dol­gozóira: 5000 leénykakabátot kell elkészíteniük egy holland cégnek bérmunkában. Az anyagot Hol­landiából szállítják Békéscsabára. Épiii Gyulaváriban a takarékszövetkezet új helyisége és az ABC-áruház Evenkint több millió betét- és kölcsönügyletet bonyolítanak le a gyulavári takarékszövet- zetnöl. Pedig fennállása óta olyan helyiségben működik ez az intézmény, amely messze el­marad a követelményektől. Az élelmiszer és egyéb közszükség­leti cikkeket árusító boltok egy része is bővítésre, korszerűsí­tésre szorul. A takarékszövet­kezet, de a többi boltok tovább bővítése, korszerűsítése a jelen­legi helyiségekben már nem le­hetséges. Ennek felismerése ve­zetett el oda, hogy a Gyula és Vidéke Fogyasztási és Értékesí­tő Szövetkezet, valamint a Gyu­lavári Takarékszövetkezet igaz- | gatósága közös összefogással i még az idén megoldja a község lakossága által is többször szó­vá tett hálózatfejlesztési problé­mát. A község központjában még a kora tavasszal megkezdték annak a teljesen új létesímény- nek az építését, amelyben he­lyet kap a takarékszövetkezet és az ABC-áruház, s az építke­zést az év végéig befejezik. Az ABC-áruházban vas-, műszaki, tej és zöldség részleget is kiala­kítanak. B. I. Kilátás van arra — kifogástalan minőség esetén —. hogy a cég to­vábbi tételekre köt megállapo­dást. A Textilipari Szövetkezetek Or­szágos Társulása újabb mintakol­lekciót juttat a Szovjetunióba fér­fi-, női átmeneti és laminált ka­bátokból, valamint laminált za­kókból. Ennek alapján a II. fél­évben újabb 6—7 millió forint ér­tékű megrendelés várható. Az anyagot a társulás biztosítja, a kereskedelmi részt a KONSUMEX Külkereskedelmi Vállalat bon3'o- lítja le. A szövetkezetnek már most annyi a belkereskedelmi és az export megrendelése, hogy a ter­melést más szövetkezetekkel együttműködve oldja meg. Országos fórummá nőtt a szakfelügyelők békéscsabai kollégiumi tanácskozása MINT ARRÖL MÁR hírt ad­tunk, a hét elején Békéscsabán rendezték meg a kollégiumi szak­felügyelők és munkaközösségi ve­zetők országos tapasztalatcseré­jét, tanácskozását. Hogy a tanács­kozás valóban országos fórummá nőtt, az nemcsak annak köszön­hető, hogy tizenhat megye küldőt- j tei jöttek el Csabára, hanem an­nak is, hogy az előadások, viták alkotó módon foglalkoztak a vá­lasztott téma kérdéseinek megvi- ' tatásával, a diákok munkára ne­velésének problémáival és fel- j adataival. A téma időszerűsége j vitathatatlan, hisz nagy megköze­lítéssel ugyanolyan tennivalók elé ; állítja a nevelőket, itt Békésben, : mint Szabolcs-Szatmárban vagy j Baranyában. LÁSZLÓ ISTVÁN kollégiumi ! szakfelügyelő bevezető előadása j (A munkához való viszony, mint alapvető erkölcsi követelmény ki- ; alakulása a kollégiumi fiatalok­ban) a diákok munkára nevelésé­nek módszertani kérdéseivel, va­lamint azok értelmi, érzelmi mo­tívumaival és eredményességével foglalkozott. Az előadó hangsú­lyozta, hogy a munkára nevelés nemcsak oktatási, hanem neve­lési kérdés is és a tanulók mun­kára való felkészítésének csak példamutatás, a kollégiumi, isko­lai élmények és tapasztalatok egy életre meghatározhatják a diá­kok szemléletét.. DR. DARÓCZI SÁNDOR, a Mű­velődésügyi Minisztérium főelő­adója a tanulmányi munka haté­konyabbá tételének néhány idő­szerű tennivalójára hívta fel a tanácskozás résztvevőinek figyel­Amíg a film pereg Jár-e moziba a mozigépé»*? Már régen megkezdődött az előadás, a teremben sötét van. Gyámoltalanul botorkálok föl­felé a lépcsőn. A korlát vasa csak a kéznek ad biztos kapasz­kodót. Lenn a nézőtéren pereg a film, de itt ahogy egyre kö­zelebb kerülök a gépházhoz, minden más zajnak fölébe kerül a vetítőgép kelepelése. A gépházban meleg van — negyven fok — véli Szemenyei Imre és társa, Popik József bó­logat. — Nyái-on még melegebb az idő. — A két * férfi ing nél­kül. félmeztelenül üldögél a vetí­tőgépek mellett, a házilag „meg­nyújtott lábú” széken. Hogyan lesz valaki mozigépész? — A bátyám is az volt, de már abbahagyta. Én végigjár­tam minden lépcsőfokát. Plaká­tot ragasztottam, takarítottam a mozit, voltam jegyszedő, teker­cselő... Húsz éve vagyok gépész, ötvenegy óta dolgozom Csabán. — A számok majdnem ugyan­ezek nálam is. A húsz év stim­mel tizennégy esztendő óta dol­gozunk együtt, itt a Brigád mo­ziban. Szinte már szavak nélkül is értjük egymást. tatálta, semmiféle meglepetést nem érez. Évek óta tudta, hogy ennek a pillanatnak be kell kö­vetkeznie. Hallgatott. — A személyes viszontlátásra — mondta végül Wocheck. — Halló... A repülőjegye a holnapi postával megérkezik. — Köszönöm. De én Hilde Kraus nevű munkatársamat is magammal kívánom vinni. — Sajnos, professzor úr . . . — sajnálkozott Clausus —, az ön­zetlenségére kell apellálnunk. Hilde kisasszonnyal ugyanis ter­veink vannak. Az ön utódjaként az athéni üzem igazgatója ma­rad. — Mindent szépen elrendez­tek, Clausus úr, csalk gratulál­nom lehet önnek. Ja, igen ... Milyen gépre is váltottak jegyet számomra? — Nagyon jó járat. Tizenhat órakor indul Athénből, és húsz óra négykor már Münchenben landol. — Szeretem az ilyen járatokat, amelyek menet közben sehol sem szállnak le. — Az első rossz hírem, pro­fesszor úr ... Ez a gép ugyanis Budapesten is leszáll . . . De ne féljen! A vasfüggöny mögött is gondoskodunk a biztonságáról. — No, valahogy csak kibírom — mondta a professzor kedvet­lenül. Amikor leejtette a kagy­lót, halálos fáradtnak érezte magát. Hilde most sem rejtette véka •te a véleményét. — Nehéz napok elé néz, Heinz. Claususék kifacsarják, mint egy citromot, — Kár, hogy nem jöhet velem. Eddig is egyedül éltem... de most már magányos is leszek. — Mocskos terveik lehetnek — állapította meg Hilde. — Elvá­lasztják a munkatársaitól és így magát is, minket is próbára tesznek. Ki tudja, ha maga nem is árulja el a titkunkat, bennem lesz-e elég erő a hallgatáshoz? Az egyedülálló ember mindig gyönge, a magány éppen a mo­rális tartást öli ki az emberből. Támaszték nélkül nem lehet él­ni. Sokáig dolgoztak. A profesz- szor minden jegyzetét összecso­magolta, a hátrahagyott papírla­pokat ' elégette. A kísérleti nap­lókba néhány bejegyzést, képle­tet írt; ezek a hosszú évek mun­káját áttekinthetetlenné, csak­nem használhatatlanná tették. Hilde csendesen, és mint any- nyi évtizeden át, most is min­dent értően asszisztált. Wocheck bánatosan búcsúzott ábráitól, a reakció-láncolatok szűkszavú leírásaitól. — Értem önt, Heinz — mond­ta Hilde. — Pisztollyal egyszerűbb len­ne — krákogott a professzor —, de a halál az megmásíthatatlan és visszavonhatatlan. Pénz lesz nálam ... s ha minden szál sza­kad, egy fiola is a vegyületünk- ből. (Folytatjuk) I Időnként kitekintenek a nézőtérre a gépház különleges | kis ablakán. Az ablak egyébként, azért különleges, mert a föld­szintről, az erkélyről és persze, innen is, egyetlen gombnyomás­sal „áthatolhatatlanná” tehető, azáltal, hogy mint egy gillotin, lecsapódik az üveg elé egy vas­lemez. Ez a biztonságot szolgá­ló eszköz csaknem egyidős a mo­zival, hiszen a film gyúlékony, az emberek pedig könnyen pá­nikba esnek, ha leáll a vetítés és a gépház nézőtéri ablakaiban felvillan a tűz. — Ma már nem kell a tűztól tartani. A filmek éghetetlenek, meg sem lehet gyújtani. Két he­te kaptuk ezeket az új, xenon­lámpás masinákat. Biztonságo­sabb a vetítés, jobb a kép mi­nősége, kezelni is egyszerűbb és, ami cseppet sem mellékes, ol­csóbban üzemeltethető, mint a! régi, szénrudas gép. Közben befejeződik az első előadás. Üres lesz a nézőtér. Az j alig szekrény nagyságú tekercse­lő-szobában visszaforgatják a filmet, újra befűzik a híradót. A lemezjátszó korongjára lemez ke­rül, lassan ismét megtelik a né­zőtér, kezdődhet a második elő­adás. Lentről megszólal a csen­gő, s a vetítőgép fénykígyója új­ra a vászonra viszi a képet. — Jár-e moziba a mozi gépész? A kérdésre mosolyogva meg­vonják a váltókat, mint nézők ritkán mennek moziba, talán öt­évenként egyszer. Az itteni fil­meket pedig inkább a szakem­ber szemével nézik, dolgoznak, nincs idő bámészkodni. A tv-re is kevés idő jut, mire hazaérnek, csak a Tv-híradó második kiadá­sa megy már... Ezalatt, szabályos időközben, váltva egymást, hol egyik, hol másik vetítőgép dol­gozik, de még legalább másfél kilométer hosszú filmszalag van hátra. A gépházban egyre fokozódik a meleg, rágyújtani sem szabad, itt TILOS A DOHÁNYZÁS. A két gépész közül, szerencsés vé­letlen, egyik sem dohányzik. Po­pik József szenvedélye a kert, amelyben minden megterem, Sze­menyei Imre pedig (már, mióta is...?) házat épít, de most már csak az utómunkálatok vannak hátra. — Tudja, nekünk nem mind­egy, hánnyan vannak a mozi­ban. Vetítés előtt mindig kiné­zünk, s ha telt ház van, akkor úgy érezzük, hogy kicsit mi is •■észesei vagyunk a filmeknek... A film közben tovább pe­reg, szinte érzéketlenül, egyfor­ma tempóban. A vásznon gye­rekek futnak át. (b) Szabó Rácz Mátyásné komlói légiumok problémáit ismertette. egyik része a munkafolyamat megismertetése. A munka erköl­csi megszerettetése tehát nem ki­sebb feladat, mint a gyakorlati tevékenység manuális elsajátítta­tása. Ezért olyan kollégiumi lég­kört kell kialakítani, amely meg­becsüli a munkát és szemléletes, kézzelfogható módon értékeli a munka eredményét a közösség­ben. „Minél erősebb a munka kö­zösségi megbecsülése, annál ha­tékonyabb a nevelés.” Az előadást követő viták sora egy-egy konkrét problémán belül teljesebbé, színesebbé tette a ta­nácskozást. Érdemes idézni né­hány felszólalásból. MÉSZÁROS JÜLIA szentesi szakfelügyelő: „Meg kell fontol­nunk azt, hogy a pályaválasztás kérdésének eldöntését ne odáz- zuk-e el a tanulók 18 éves korá­ig, hiszen a hajlam csak megfe­lelő viszonyok között, bizonyos idő után bontakozik ki és válik tudatossá.” FEKETE LÁSZLÓ gyomai kol­légiumi igazgató: „Az osztály szü­lői értekezletek mellett nagy sze­rep hárul a kollégiumi szülői ér­tekezletekre, mert ezek nemcsak a diákok, tanárok, szülők viszo­nyára vannak hatással, hanem a baráti, rokoni kapcsolatok révén az egész köztudatra is.” SZABÓ RÄCZ MATYASNE, Komló: „Sok családban nem tu­datos a munkára nevelés. Vitatha­tó az a gyakran hangoztatott vé­lemény, hogy — az én gyerekem, ha már tanult, ne végezzen fizi­kai munkát!” TARR JANOS Szabolcs-Szat- már megyei szakfelügyelő: „Né­hány középiskolai kollégiumban ma még munkával büntetik a fe­gyelem vagy a tanulmányi elő­írások ellen vétő tanulókat. Ez a helytelen szemlélet figyelmen kí­vül hagyja azt, hogy a munkának értelmet adó szerepe van.” DEÁK FERENC, a Békés me­gyei tanács művelődésügyi osz­tályvezető helyettese: „Munkára csak munkával lehet nevelni, a küldött a Baranya megyei kol- (Fotó: Demény) | mét, így például: az iskolák és ; kollégiumok jobb együttműkö- ! désére a közös nevelésben, az ön- ellenőrzésre és az önálló tanul­mányi munka kiszélesítésére, il­letve fejlesztésére, a megfelelő I szintű szakköri tevékenység dif- { íerenciálására, a munkaerkölcsöt j javító önkormányzat megerősíté- i sére. az Érdekes hozzászólások j után László István összegezte a háromnapos tanácskozás tapaszta- | latait, mondanivalóját. „Szá- | munkra a munkára nevelés lehe­tősége eszköz a tanulók akarati, jellembeli tulajdonságainak irá­nyítására, fejlesztésére, vagyis a tanulók morális életének meg­alapozására, a közösségi életre való felkészítésre. Eleve elhibá­zott az a nevelői törekvés, amely kizárólag a munka kötelességsze­rű gyakorlásával kívánja elérni a munka szeleteiének tudatosítását. Az erőkifejtés, a munka gyakor­lata önmagában még nem szemé­lyiségformáló, csak egy természe­tesnek ható vonzó nevelési rend­szerbe illesztve tudja kifejteni sokoldalú nevelő hatását. A tanu­lók számára olyan lehetőségeket kell teremteni a kollégiumokban, amelyek ösztönöznek és nem kényszerítenek a munkára.” A TANÁCSKOZÁS, amelynek ülésein a meghívottakon kívül a város és a megye vezetői is részt vettek, szerdán fejezte be mun­káját. Az előadások, hozzászólá­sok anyagát feldolgozzák és ki­adják, s megküldik majd a kollé­giumoknak. Annyit azonban már most is megállapíthatunk, hogy a kollégiumi szakfelügyelők és munkaközösségvezetők békéscsa­bai tanácskozása túlnőtt az egy­szerű tapasztalatcserén, formájá­ban és tartalmában is új kezde­ményezés volt, hasznosan szolgál­ta a középiskolai fiatalok egyik legfontosabb nevelési-oktatási fel­adatának teljesebbé tételét, a munkára nevelés hatékonyabb megoldását. Brackó István Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat 2. sz. Gépjavító Állomása GYULA, felvételre keres esztergályos, autószerelő, karosszérialakatos szakmunkásokat Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés az állomás termelési osztályán. 190570

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents