Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-27 / 99. szám
Lészkó András: Májusi ének Görgényi Tamás Arcok Ma nem jelképesen, egyszerűen szólok, azt mondom nagy kő van a szívemen; rémítnek örjöngö, orgyilkos kalózok, Vietnam füstje marja a szemem. Ma nem jelképesen, egyszerűen szólok, azt mondom: van földem, van hazám, gyermekem, a világ az enyém « én mindent megóvok, vagy magam tépem le tóból a kezem! Május van, május van, halljátok emberek! Gyönyörű sorokba állnak a nemzetek, a szívünk köt össze, meg a sors, meg az ég, amely oly tündöklő, amely oly esodakék. tWWWMWWWWWWWWWWWWWMWWMMW/WWWWWtWWWMáWwmwtWW* ’ hogy: — a bors ennyi és ennyi, nagyságos uram, a szegfűszeg ennyi, a sáfrány ennyi. — Hány éves? — Huszonkettő, nagyságos uram. Jói megnézte, tetőtől talpig. — Hát vak voltam én — gondolta —, hogy nem láttam meg ezt a kincset? Járkálni kezdett a konyhában, és szembetűnő fel- mdultsággal mutatott az ujfával a liszteszsákra: — A liszt mennyibe kerül? Azután odament a kinyitott spájzhoz, és meglátva a lekvárosköcsögöt, megkérdezte: — Mennyibe kerül a lekvár? Majd leült, egész teste remegett a hivatali túlbuzgóságtól, és azt mondta: — Mutassa a harisnyáját! A szakácsnő megmutatta kicsi lábát, ovális, erős bokáját. — Mennyibe kerül a harisnya? — kérdezte hanyagul. Aztán megint izgatottan járkálni kezdett a konyhában, és kifakadt: — Menynyibe kerül az alma, ennek mennyi a kilója? — eközben a szakácsnő fölé hajolt, aki ide-oda hajlongott, hogy kivegye azt a befőt- tesüveget, amelyre mutatott. — Jól van. jól van — szólt egy pillanat múlva, hogy meghallotta felesége lépteit, s megérezve jelenlétét az aitó mögött, hangosan ezt mondta: — Es- most mondja meg, mennyibe kerül egy kiló marhahús? Kiment a konyhából, és a folyosón odavetette a feleségének: — Kérlek, kérdezd még meg tőle, menynyibe kerül a borjúhús? Ezen az éjszakán a járási főnők felesége gyanús zörgésre ébredt, mely az előszobából hallatszott, és argikor gyertyával a kezében csöndesen kinyitotta az előszoba ajtaját, a férjét fedezte fel, aki a szakácsnő szobácskájának ajtaján kopogtatott. A járási főnök úr. felmér, ve a helyzetet, még egyszer erősen kopogtatott az ajtón, majd így kiáltott: — Kérem, mondja meg már végre, mennyibe kerül egy ki- ''’gramm sertéshús?! Cseh bői fordította: Krupa András IAROSLAV HASEK: A járási főnök a drágaság ellen küzd’ Skrivánek, es. és k. járási főnök izgatottan járkált a szobájában. Éppen elbocsátotta a polgárok küldöttségét, akik azt kérték tőle, hogy lépjen fel az élelmiszerek túlzottan magas ára ellen. Azzal az ígérettel búcsúzott el tőlük, hogy ereje teljétől függően intézkedik. Teljesen újdonságként hatott rá, hogy az emberek lázongani mernek az élelmiszerek drágulása miatt. Drágulási pótdíjat talán már háromszor kapott, de sok egyéb gondja mellett az ördöggel sem törődött, nemhogy a hús, a vaj, a háj, a liszt, a kenyér, a cukor, a burgonya és a napi ellátás más nélkülözhetetlen dolgainak az árával. Most izgatottan járkál a hosszú szobában, és azon tépelődik, hogy olyasmit ígért, amit nehezen tud teljesíteni. Az ebédnél megkérdezte, mennyibe kerül a levesbe való rizs, mennyibe a marhahús, mennyibe a borjúhús és a galambhús, ét szurkálva a krumplit, emennek az árát is megtudakolta a feleségétől. Az asszony behívta a szakácsnőt, s ő jelentést tett: ez ennyibe kerül, az annyiba. A járási főnők mindezt alaposan feljegyezte egy szelet papírra, azonban ebéd után öntudatlanul összegyűrte, bedobta a kályha melletti ládába, és elment a kávéházba a szokásos kártyapartira. Ott volt az egész társaság. Egy kormánytanácsos, egy címzetes kereskedelmi tanácsos, valójában az egyik bank igazgatója és a rendőrparancsnokság főfelügyelője. Leültek a zöld asztallap mögé, és mint mindig, elkezdtek ferblizni. A rend- örfelügyelö felvetette, hogy mivel általános drágulás van, játszanak tízes helyett húszas tétre. A járási főnök majdnem 120 koronát vesztett, és eléggé nyomorúságos hangulatban ment haza. Ügy vélekedett, hogy ezFelsóhajtott, hogy ezzel csak gond van, összegyűrte a papírt, a sarokba dobta, és elaludt. Reggel vasárnap volt, s az egész családdal Roztoky- ba kirándult. Roztokyban ebédeltek, amikor fizetett, boldog volt, hogy nem kell az árakra gondolni, mert ez a város nem tartozott közigazgatásilag a járásához. Azután az erdőben ültek, boldog volt, hogy itt nem * 1883. április 30-án. 85 évvel ezelőtt született a világhírű cseh író, SvejU alkotója. Az évforduló alkalmából közöljük ezt a szatirikus elbeszélését. zél a „tét”-tel a drágulás elsősorban az ő érdekeit érintette, s megint azon kezdett gondolkozni, hogyan lépjen fel a drágaság ellen. Semmi sem jutott eszébe, a törvénykönyvben sem talált semmit, ami megfelelt volna neki, és este, vacsora közben ismét odahívatta a szakácsnőt, és kikérdezte, mennyibe kerül a bifsztek, mennyibe a ponty, mennyiért árulják a tojást, és mindent felírt egy darab papírra Majd mielőtt lefeküdt volna, csengetett, és megkérdezte a szakácsnőt, mennyibe kerül a kávé. A feleletet feljegyezte a papírra, amelyet az ágy mellett álló éjjeliszekrényre helyezett. Agyban fekve elolvasott minden árat, de semmiképpen sem tűnt neki drágának. AGRÁRNi ÍDYLA keresheti fel egyetlen küldöttség sem. Majd amikor az esti vonattal a városba értek, és a konyha mellett elhaladva, meglátta a szakácsnőt, nem állhatta meg, hogy meg ne érdeklődje tőle: — Mondja, kérem, mennyibe kerül a kacsa? És ha már a konyhában van, talán másodszor, mióta ide helyezték, és nézi a különféle polcokat, rajtuk a különböző fűszereket meg hasonlókat, ujjával rámutat hol az egyikre, hol a másikra, is kérdezi: — mennyibe kerül a bors, mennyibe a szegfűszeg, mennyibe a sáfrány? Es ahogy felelget neki a szakácsnő, ekkor veszi észre gömbölyded idomait, csípőjét, formás arcát, szép nagy ajkát, nagy szemét, mellyel olyan odaadó an nézett rá, miközben azt mondta, OAOAOZVVVVtnA/tVVVVVVVVVVVWViVVWWVVWWWVtAA/WWVWVVO KÖRÖS TÁ J KULTURÁLIS MELLÉKLET Négy jugoszláv Az Európa Könyvkiadó a Növi Sad-i Fórum Lap- és Könyvkiadó Vállalattal közösen négy olyan kisregényt adott közre, amelyek szerzői felfedező útra invitálják az olvasót Daniié Kis regénye — Kert, hamu — a modem prózs) erőteljes művelőjét ismerteti meg az olvasóval. Az emlékezés villanófényei a Sam csalód tagjainak életét hozzák lótóközettbe. Kik ezek a Samék? Üldözöttek, akik soha nem lelhetnek nyugalmat, kinevetett messiások, meggyötört emberek. A szerző bonyolult gondolati összefüggések rendszerében helyezte el a kristálytisztán áttetsző és egyszerű mondanivalót: üldözök és üldözöttek egyenlőtlen viadala volt a huszadik század első fele. A fasizmus jelzőként sem szerepel a könyvben, s mégis, ott van Samék, s a samok életében: megn yomorítja lelkűket, fizikai létükre tör. Kis áttételek sorával hatol mind mélyebbre a lélek labirintusában. Az emlékezés más útját járja Ivó Cdpdko. A Pókhálóban című művében a dal- mát hegyvidék parasztjainak élete bontakozik ki előttünk. A századforduló parasztjainak sanyarú élete — akár Dalmáciában,, akár másutt — országhatárokat nem ismerő közös vonásokat hordott magában. Az író — aki művészi eszközeit tekintve sok rokonságot mutathat fel Móricz Zsigmonddal — e közös vonások mélyét, gyökerét kutatja. A lelki-értelmi indokokat, a kiszolgáltatottságba való beletörődést, a vak indulatokban fölcsapó lázadást, s a másik oldal jellemzőit, a vámszedöket. a tehetetlenek verejtékéből meggazdagodottakat. Elszakíthatatlan pókhálóiba keverednek Cipiko hősei. Nem saját szerencséllensék is rege ist gük. hanem a társadalmi valóság húzza mind szorosabbra a vergődők körül a hálót, egészen addig, míg tehetetlenné válnak. Emberség és embertelenség áll szemben egymással Benő Zupancic regényében is. A Szellemidézés azonban a közvetlen múlt felelevenítése, a tegnapé, melyet ma már a történelem mérlegel, Ljubljana német megszállás alatti ellenállási mozgalma adja a könyv történeti hátterét. A hiteles, s drámai háttér előtt megkapó líraisággal festett alakok sora mozog; kamaszok, akik önmagukat sem találták meg igazán, de már egy egész életre szóló választással kell szembenézniük. Zupancic krónikát írna csupán az ellenállás kimeríthetetlen témaköréből, ha az események, s nem azok szereplői érdekelnék. <3 azonban arra keresi a választ, hogy miért bulkik el az egyik ember, s mi teszi szilárddá, tántoríthatatlanná a másikat? A negyedik kisregény szerzője, Momcilo Milankov képviseli leginkább az elvontságot. Könyve nemcsak címében — A labdás ember —, hanem tartalmában is szimbólum. A modem embert érő hatások vizsgálata: mindenkinek megvan a maga „labdája”, de tud-e mit kezdeni vele? Azaz, lefordítva a szimbólumot: u.- het-e szándékai szerint az ember, vagy örök alakoskodásra kényszerül? A szerző lírai képek és megfigyelések sorából építi fél könyve szimbolikus rendszerét. így formál. •. meg Pit, a kisember portréját is, aki kezéből végül is kiütötték a — labdát... A fordítás — a kisregények ismertetésének sorrendjében — Ács Károly, Borbély János, Dodrits István és Uta« Csaba munkája. M. O. Sarusi Mihály: VERSEK milyen szép vagy szerelemnél többet nem adhatok csak nézz rám igen mindig igen lefekszem a küszöbre úgy várom a hajnalt sugarával beletúr álmos fáradt szívembe s új életre serkentő siheder szerelemmel ölelem át te kedves nap, édes lány a fény nem más mint azok a pillantáselemek amelyekkel éjjelente mozdulataimat irányítod azok a könnyek amelyekkel arra kérsz hogy sose hagyjalak el nézlek, lány figyelem mozdulataidat olyan az egész, mintha itt se lenné) mintha mindig ilyen szerelmes nyár lenne mert csak most érzem igazán mi a szabadság azaz a nyár
