Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-14 / 88. szám

és magáról fiatalokról a költőről Beszélgetett Burányi Ferenccel KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Néhány évvel ezelőtt nagy feltűnést keltett iro­dalmi körökben, hogy az Élet és Irodalom utolsó ol­dala (amely csak az igazán neves, befutott és éppen ezért többnyire idősebb ma­gyar írókat mutatja be) a húszegynéhány éves Bara- nyi Ferencet szólaltatta meg. Nem véletlenül és nem érdemtelenül. Baranyi Fe­renc egyik legnépszerűbb mai magyar költő. Versei, verseskötetei nemcsak a nagyközönség érdeklődését és elismerését vívták ki, hanem a kritikusokét is. (És ez nagy szó! Számta­lan olyan példát lehetne mondani, amikor az olva­sók és a kritikusok eltérő véleménye olyan paradox helyzetet teremt, hogy nagy példányszámban megjelenő, népszerű művek szinte hi­vatalos vélemény nélkül maradnak.) Baranyi Ferencnek eddig három kötete látott napvi­lágot. A Villámok balladá­ja utolsó éves egyetemista korában jelent meg, két évre rá a Hazatérés, majd a tízezres példányszámú és napok alatt elfogyó Az a merészség. Köteteit hiába keresné az olvasó a köny­vesboltokban. Népszerűsé­ge, no meg a kiadók vi­szonylagos óvatossága (bár így is egyedülálló dolog, hogy egy ilyen fiatal költő tízezer példányban jelenik meg) odavezetett, hogy a könyvüzletekben egyetlen Baranyi-kötet sem poroso­dik. Jelenleg negyedik, ka­rácsonykor megjelenő könyvén dolgozik. Címe még nincs. Miért népszerűek-Baranyi Ferenc versei és miért kí­séri olyan nagy érdeklődés a költő egy-egy író—olva­só-találkozóját? A kérdésekre látszólag könnyű felelni. Baranyi versei azért népszerűek, mert témaválasztásuk és kifejezésmódjuk annyira köznapi, hogy szinte min­denkihez szól, aktuális problémákat jelenít meg egyszerű költői eszközök­kel és komolyabb irodalmi ismeretek nélkül is élvez­hetők. Bizonyára tudna írni a költő olyan modernnek ha­tó poémákat is, amelyek­nek mondatfűzése, merész asszociációi ú képei — adott esetben mondanivaló nél­kül is — versíróvá avat­nák. Mégis, Baranyi Fe­renc kerüli a látványos csillagszórózást, s a csak önmagáért ' való mestersé­ges írói nyelvet. Mondatai közérthetőek, minden ver­se olyan ízig-vérig fiatal. Közéleti költőnek tartja magát és ezt nemcsak tény­ként regisztrálja, hanem büszkeséggel is a hangjá­ban. A közhely kérdésre — hogyan lett költő? nem a formális választ adja. Sze­mével, mint mindig amikor beszél, hunyorít, felületes gyorsasággal leveri ciga­rettájáról a hamut és ál­komolysággal „kinyilatko­zik”. — Már zsenge gyermek­koromban hatalmába kerí­tett valami ösztönös közlési Suki Antal Portré vágy. Ilyenkor kiálltam a templom elé, s két fada­rabbal addig püföltem a bádogdobozt, amíg rám nem figyelt valaki, és akkor közhírré tettem, hogy hol­nap kedd lesz. Aztán öt- felvonásos opera komponá­lásához kezdtem hozzá, de a kislánynak (mert monda­nom sem kell. hogy a mo­numentális művel tízéves hölgyismerősömet akartam elkápráztatni) nem tetszett a zene, annál inkább a szö­veg. S mert azt is én kö­vettem el, maradt az írás Már az egyetemen, miután megjelent néhány versem, sokan jöttek hozzám: te Feri. én is ponosan így va­gyok néhány dologgal, ahogy leírtad... Akkor kezdtem rájönni, hogy fa­batkát sem ér az olyan vers, amely csak az ember négy fal közé zárt világát, csak az egyén sorsának esz- szenciáját őrzi. Félelmetes felismerés volt ez, és ezt a közösségi felelősséget, min­den álpátosz nélkül, sze­rencsére azóta sem tudtam kinőni. — Azok közé a költők kö­zé tartozik, akiknek van polgári foglalkozása is... — Költőnek lenni nem foglalkozás. Az ihletettség kivételes állapot. Azért csi­nálok mást is, főként az újságírást, hogy a versírás szentségének gyakorlását ne az anyagiasság koránt­sem mellékes következmé­nye határozza meg. Igaz. hogy a jelenlegi szerkesztői állás is egész embert kíván, de így legalább csak akkor .írok verset, ha muszáj, ha valóban ihletem van és nem vagyok kényszerítve pénzt hozó rutinmunkára — Baranyi Ferenc február óta a negyedmillió példány­számban megjelenő Ifjúsági Magazin szerkesztője. Mi a véleménye a mai fiatalokról különös tekintettel arra a mindjobban kiszélesedő vi­tára, amelynek középpont­jában a mai ifjúság prob­lémája áll? — Nem nyilatkozhatom úgy, mint egy bölcs felnőtt. Harmincegy éves vagyok. A mai tizenévesek gondja ki­csit az enyém is. Sokan felróják az idősebbek kö­zül, hogy a mai ifjúságot csak a tánc és a beat-zene érdekli, nincsenek elképze­léseik a holnapról, és egy­általán nem, vagy nem úgy lelkesednek a nagy eszmé­nyekért, mint a régiek stb., stb. Ezek az emberek alá­becsülik a mai fiatalokat. Az igaz, hogy 1968-ban nem teljesen úgy kell hősnek, hazafinak lenni, mint 20— 25 évvel ezelőtt. A törté­nelem nem ismétli önma­gát, a ma emberét más fel­adatok elé állítja a kor, az osztályharc is differenciál­tabb, ha úgy tetszik, for­májában más. Ami pedig a külsőségeket illeti, mert Gaburek Károly Vásár : : ezek is a vitatott kérdések közé tartoznak, azokról nem akarok sokat beszél­ni. A ruházat és a haj nem lehet elsődleges kritérium a fiatalok megítélésében. Az IM-hez ezerszám érkez­nek levelek, ilyen és ehhez hasonló problémákról, és ha most valamiféle som- mázásra van szükség, csak azt mondhatom, hogy meg kell becsülni a fiatalokat, és jobban kell támaszkodni rájuk, nemcsak a végrehaj­tásban, hanem az őket érintő döntések meghoza­talában is. A költészetről kezdtünk beszélgetni, és a közéletnél állapodtunk meg. Nem vé­letlenül. Talán ez a titka Baranyi Ferenc népszerű­ségének. Ez a mindent ki­mondó, s néha még gyak­ran vihart kavaró, költe­ményekké formált önfeltá­rás. amely annyira általá­nos, hogy mégis konkrétan tud szólni az olvasóhoz. Talán ez a titok kulcsa. Mint ember, mert hiszen a verskedvelők erre is kí­váncsiak lehetnek, könnyen barátkozó, közvetlen, szel­lemesen csevegő típus. Min- denekfölött azonban sze­rény, néha kicsit már fél­szeg is. Sok barátja van és — ezt már mi tesszük hoz­zá —, hatalmas olvasótá­bora. Nemcsak Magyaror­szágon, hanem külföldön is. Verseinek többsége megje­lent olasz, francia és an­gol nyelven. A költőről szóló írás hi­ába törekedne teljességre, vers nélkül mindenképpen hiányos lenne. Ezért mu­tatjuk be itt egyik nem­régen íródott költeményét is... Brackó István Gondolatok egy helylörténeti munkáról Beck Zoltán tanulmánya az Orosháza és Környéke Háziipari Szövetkezet történetéről A Békés megyei, hely- A szövetkezet megalakulá- történeti kutatás az utóbbi sa; Az új élet első eszten- években a közérdeklődés deje; Nehéz idők — Biza- középpontjába került. Egy- lom — Megerősödés; Az más után jelentek meg a első „hasznos” évek; Üjabb kisebb-nagyobb lélegzetű nagy lendület; A sorok ren- és jelentőségű kiadványok, dezése; Biztos alap — amelyek vagy átfogó mun- Egyenletes fejlődés — már kák, vagy egy-egy részlet- tartalmában is mutatják a kérdést vizsgálnak meg. Ez szövetkezet története sza- utóbbiak sorában üdvözöl- kaszainak főbb, jellegzete- hetjük a közelmúltban sebb vonásait. Az olvasmá- megjelent Orosháza és Kör- ny°s stílusban megírt, még- nyéke Háziipari Szövetke- is sok hasznos adat-anyagot zet történetét áttekintő ta- tartalmazó könyv biztos el- nulmányt, melyet Beck igazítást ad az érdeklődő Zoltán írt a szövetkezet 15 olvasónak, de hiteles adat­éves évfordulójára. tál szolgál a további tudo­Az ízléses kiállítású ki­mányos kutatás számára is. adványt forgatva örömmel Ismételten leszögezzük, állapítjuk meg, hogy az hogy helyesnek tartjuk a- eddig eléggé elhanyagolt szövetkezet vezetőségének üzemtörténeti munkák szá- elhatározását a mű megje- ma egy értékes kiadvány- lentetésére és szeretnők, ha nyal gyarapodott. Annál is követésre találna. Annál is inkább jó jelenség ez, mert időszerűbb lehet a gondo- fel kell ismerni azt a lat- mert a soron levő év- tényt, hogy átfogó, szinte- fordulók jó alkalmat szol- tizáló munkák csak gondo- gáltathatnak a hasonló tö­STACCATO Amíg csupán lopjuk magunknak egymást: csak lopott holmi lesz, mi rég miénk, vezekelünk a rég megérdemelt nász visszaeső kis bűnözőiként, akié vagy, elvesz naponta tőlem, s ha néha visszakaplak egy napig: megint sután, csak félig-ismerősen puhatolom felejtett titkaid, heteken át, míg várom folytatását egy-két lopott órának, meglopok minden varázst, mit új találkozás ád, mert úgy kezdjük mi egyre újra, hogy már messze vagy, mikor megérkezel. Karomba kaplak s mégsem érlek el. san kimunkált részeredmé­nyekre épülhetnek. Világ- viszonylatban is egyre in­kább kezd elterjedni e fel­ismerés gyakorlati megva­lósulása. E szellemben ké­szült e szerény munka, rekvések megvalósítására, örömmel értesültünk róla, hogy Orosházán több üzemben. így pl. a Barom­fifeldolgozó Országos Vál­lalat Orosházi Gyáregysé­gében is felmerült ez az melyet mindenképpen kö- igény, és már bizonyos lé­vetésre méltónak találunk. A szövetkezet irattárá­ban levő iratanyag áttanul­mányozása és a szövetke­zeti tagok visszaemlékezé­sére épülő tanulmány tar­talmában végigvezeti a pések is történtek ebből a célból. Kívánjuk, hogy ne­mes elhatározásuk meg is valósuljon. Megemlítjük, hogy az is­mertetett kiadvány a Me­gyei Könyvtár rotaprint gondos. szövetkezet történetiségét a sokszorosítójának megalakulástól napjainkig. ízléses munkája. A szövetkezet életében va- Végezetül jó lenne, ha e lóban meglevő történeti pe- kis könyv egy bizonyos er- riódusok célszerű tagolásá- jedési folyamatot indítana val áttekinthetően vezeti meg, pontosabban sok jó végig az olvasót a szövet- üzemtörténeti munka meg- kezet által megtett úton. jelenését segítené elő. A főbb fejezetek címei: —; Nagy Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents