Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-13 / 87. szám

Í968. április 13, 5 Sznmfc*( Tanácskozások, kirándulások és íapaszluluícsrrék A Hazafias Népfront szarvasi járási bizottsága soron következő ülésén a járási bizottság első fél­évi munkatervét, az elkövetkező hónapok programját tárgyalták meg. Eszerint a Hazafias Nép­front a békehónap előkészítésére kibővített béke operatív bizottsá­gi ülést tart április 26-án, melyen részt vesznek a községi Hazafias Népfront bizottságok elnökei. Május első felében a nőtanács- csal és a Vöröskereszttel együtte­sen „A család helye és szerepe a szocialista társadalomban’’ cím­mel tanácskozást tartanak, melyre meghívják a gyermekek nevelésé­vel foglalkozó vezetőket, valamint mindazon társadalmi szervek ve­zetőit, akiknek feladatkörébe tar­tozik a gyermek- és ifjúságvéde­lem és a család segítése. Májusban a járási művelődési ház szőlő, gyümölcs és kertészeti szakkörével együttesen tapaszta­latcsere-látogatást szerveznek Szegedre, ahol az őszibarack ter­mesztésével kapcsolatos tapaszla- latoka* tanulmányozzák. Júniusban a nőtanáccsal és a Vöröskereszttel közösen a tanyai népfrontcsoportok bevonásával enkétot tartanak a tanyavilágban élő asszonyok és lányok részére, Június végén pedig a nyugdíja­soknak csoportos látogatást szer­veznek Gyulára, amely már ha­gyomány a szarvasiak körében és szívesen vesznek részt ezeken a látogatásokon az idős nyugdíja­sok, munkásmozgalmi veteránok. pen vagyunk itt az inkognitók- kal. — Igen... Én hóhér voltam... Öröklött mesterség, az apám is az volt... — Ne vegye a szívére... Spoliansky nagyot sóhajtott. A másik oldalára fordult, ettől kissé megkönnyebbült. — Hallgasson meg. Harrin- court... bár nem vagyok érde­mes rá... el akartam lopni az ingét... — Maga is?... Hát az egész század az én fehérneműmben akar járni? — Lihegve hagyta abba. — Azért kutya egy dolog. — Egy katona vállalkozott rá, hogy elhozza... El is hozta... és ekkor lecsapott rám az a... Pencroft. Azt mondta, ha nem adom oda az inget, feljelent... maga tudja... milyen szörnyű... meglincselik a tolvajt. Ezért vol­tam kiszolgáltatva neki... Hű, a mindenségit... már na­gyon nehéz. — Elvette az inget... Én bo­lond... elmondtam neki a titko­mat... a találmányomat... Engem ugyanis azért csaptak el... mert feltaláltam valamit... — Nem tette helyesen... Ál­lami ember éljen a hivatásá­nak... — Hát... Ez volt a baj... én a hóhérságot mint... vallásos em­ber... fogtam fel... Fájdalom nélkül... akartam... kivégezni... feltaláltam egy módot... De nem fogadták el... Pedig az akasztás szörnyű... elhiheti. — Ha maga... mondja... — Én azt hittem... ha bebi­zonyítom nekik... akkor bele­egyeznek.. és egy elítéltnél... al­kalmaztam... mielőtt még kive­zették volna... a vesztőhely re­de nem sikerült jól... és elcsap- Uk... Azóta tökéletesítettem a Kérdések i. Tucatnyi kérdést tettem fel 14 éves lányoknak és fiúknak a békéscsabai 3. számú általá­nos iskola 36 nyolcadikosának. A más-más kézírással írt al­kalmi kérdőívek sok érdekes választ tartalmaznak. Legjobban szeretném mindegyiket külön- külön bemutatni és elemezni, de hát ez legalább annyira le­hetetlen dolog, mint a 36 vá­lasz alapján ítéletet mondani a mai összes 14 évesről. A kér­dések egyébként, amelyekre az adott válaszokat elemeztem, a következők voltak: Ki a példa­képed? Véleményed szerint mi a boldogság? Mondj ma élő hí­res embert! Mi a három kíván­ságod? A kérdőívek feldolgozását kérdések szerint végeztem, de adott esetben különböző nemű válaszokat is összevontam. A gyerekek nem írták fel nevü­ket a lapra, de külön szedettem össze a lányok és a fiúk papír­jait. Végezetül rajzoltattam ve­lük. Tetszés szerinti témát, ami éppen eszükbe jutott. Néhányat ezekből is bemutatok. És most nézzük a kérdéseket. Ki a példaképed? A rövid, alig egy-két riionda- ■ tos válaszok sok mindent el­árulnak a mai fiatalok példa­kép-komplexumáról. Szembetű­nő. hogy a 36 megkérdezett kö­zül mindössze kettő nevezett meg általa személyesen nem is­mert példát. (Igaz. ketten meg általános, személyre nem konk­retizál* tulajdonságokat írtak le: ..Általában minden rendes, tisztességes ember példaké­pem".) Egyik nyomdaipari techni­kumba készülő fiú ezt írta a í találmányt.. és annak éltem. { hogy ezt... átadjam az emberi- | ségnek... A bűnös ne szenved- j jen, ha meghal... Azért álltam j a légióba... hogy itt, ha van... menthetetlen sebesült vagy be­teg... kipróbálom... Galambnak hirtelen egy ötle­te támadt: — Mondja! A szanitézzal maga suttogott... Mikor Iljics sebe­sülten feküdt... — Igen... megbeszéltem ve­le..., hogy ha az orvos lemond... akkor megengedi, hogy... kipró­báljam... — Maga ölte meg?!! — Nem... Mert... mikor én al­kalmazni kartam... Ez egy hosz- szú, hajlított sodrony... csipe­szekkel. A... csipeszek beállít­hatók, és ha ráhelyezi a sód- j ronyt... egy testre... akkor min- j den csipeszt egy... főér... fölé j helyezhet... Ügy van hajlítva... ! a rúd, és ha a felső végén le- j nyom... egy csatot... akkor a j csipeszek becsukódnak... vala- j mennyi ér egy pillanat... alatt ! elzárul... a szív nyomban meg- | áll... az agyműködés... a lég- j zőcentrum... meg. ha az arté- j ria radiális és... jaj... ! — A gyilkosságról beszéljen — lihegte Galamb. — A szanitéc... mondta... hogy jobban lett Iljics.. és van re­mény... ezért nem tettem meg. De az a gazember... elvette... az ér- szorítót... és... és... ő ölt vele... — Pencroft? — Igen... — Magasra dobta magát és hörögve hullott visz- sza. Egy siralmas sóhajjal tette hozzá: — De van egy másik ne­ve is... — Laporter! — I... Igen!... Jaj! (Folytatjuk] nyolcadikosokhoz lapjára a ki a példaképed vá­laszaként: „Komarov űrhajós, aki életét áldozta a szovjet űr­kutatásért, azért, hogy az fej­lődjön." A másik példa Gaga­rin. (A felmérés az űrhajós-re­pülő tragikus halála előtt tör- .tént.) „Mert bár tudta, hogy meghalhat az űrben, mégis vál­lalta a veszélyt, hogy ezzel is elősegítse a tudomány fejlődé­sét.” A példakép mégis, csaknem 50 százalékban a szülő, főként az anyuka. Egyik kislány vála­sza: „Az én anyukámnak nin­csen párja a világon, ö nevelt, és őt ismerem legjobban. Sze­retnék olyan lenni, mint ő." Sok válasz utal arra. hogy mennyi­re döntő a szülők egymás közti és a gyermekhez való viszonya. „Én csupa jót látok és hallok a szüleimtől’’; aztán „Az én szüleim mindent tudnak, és mindent meg tudnak magya­rázni, amit én nem értek”; és „Az én példaképem az édes­apám, mert kölcsönösen megért­jük egymást és én mindenben szeretném követni őt.” Ilyen gyermekre büszke lehet a szülő, de ez a válasz itt elsősorban mégis magát az édesapát dicsé­ri. A példaképek emberközelbe kerülését bizonyítja, hogy az osztályból kilencen szeretnének olyanok lenni, mint a jól ta­nuló K. Gabi. Ebből mit sem von le az, bár bizonyos mérté­kig magyarázza, hogy ezt a vá­laszt kizárólag az átlagnál gyen­gébb előmenetelű tanulók írták. A lányok egy része viszont ta­nárt, illetve tanárnőt választott példaképnek. A feleletekből kitűnik, hogy a mai 14 évesek inkább választa­nak példát olyan személyek kö­zül. akiket ismernek és akikkel naponta találkoznak, mint tör­ténelmi személyeket, vagy csak hírből ismert embereket. Éppen ezért nem könnyű példaképnek lenni, napról napra eleget tenni annak az ideálnak, amelyet el­képzel, s amilyenné lenni sze­retne a fiatal. A 36 válasz közül mindössze egy akadt komolytalan. „John Smith kapitány a példaképem, mert az egy lezser koma". A fiú gyenge közepes tanuló, nyom­dász vagy vizvezetékszerelő akar lenni mert „Ezeknek a szakmáknak van jövőjük és jól lehet keresni.” — Az. ha valakinek van fe­lesége, gyermekei, szép lakása, gépkocsija stb. (hát igen, ez egy életre való program). — Amikor együtt van a csa­lád, mert sok helyein alig talál­koznak a szülők a gyerekekkel. (Mi minden fér egy mondaioa! Nagyon sok család gondját mondta ki ez a kislány, bizonyá­ra nem légből vett intuíciók alapján.) Néhány egyszerűbb definíció a boldogság hétköznapibb meg­határozására. — Ha történelemből ötöst ka­pok. — Amikor hallgatom a táncdalokat. — Ha kirándulok stb. Ide tartozik egy nagyon őszin­te és nagyon emberi meghatáro­zás is. (Az embert minden kis dolog boldoggá teheti.) Valóban. Inkább boldogabb az, akit sok apró boldogság ér, min t aki egy nagy, sokszor csak hiába remélt álom beteljesedésére vér. A vá­lasz egy kislányé, és valami harmonikus kiegyensúlyozott­ságra utal. Persze, itt is akad­nak azért furcsa dolgok. „Igazán boldog akkor lennék, ha eljut­hatnék keresztapámhoz Ameri­kába". Ezenkívül a felelőt bol­doggá tenné egy autó is. Rajzán, érdekes módon a szokásos ház- fa-kutya konstrukció individu­ális vonása érezhető és az egyéb kérdésekre adott válaszai csak megerősítik ezt a látszatot. Mi a boldogság? A tanulók közül 20-an azt írták: Ha béke van. Néhányan pedig egyenesen egyenlőségjelet tettek a két szó közé. valahogy így: boldogság = béke. Volt két olyan kislány is. éppen egymás mellett ülnek, akiit a kérdésre egy aranyigaz­ságot fordítottak ki válaszként. A pénz nem boldogít elv alap­ián. a boldogságot így próbál­ták definiálni. „Véleményem szerint az az ember neim tud bol­dog lenni, aikinek sok pénze van.” Persze ez így nem igaz. A jó szándék, az adott sémák­hoz való ragaszkodásban, itt megbosszulta magát, hiszen a pénz. az anyagi biztonság nem mond eleve ellent a boldogság­nak. Sőt! El tudom képzelni, hogy egy új ruha. egy kerékpár, vagy egy nyári kirándulás, és ezek lényegében materiális ter­mészetűek, boldogságot okoz­hatnak. A hétköznapi élet kéz­zelfogható tartalommal tölti meg és tárgyakhoz kötve értel­mezi a lexikonok tudományos Nem nagyotmondás Húsvéti pénz Időszámításunk előtt — állító­lag — Júdás pénzt Ica pof annak uz illetőnek az elárulásáért, aki­nek az emlékére azóta évente nagypénteki gyásszal, húsvéti lo­csolással és eszem-iszommal adó­zik fiú és férfi még most a XX. század végén is. Egyszerűen elfe­lejtettem, hogy Júdás hány arany­pénzt kapott az árulásért. Talán az feledtette el velem, hogy en­gem a húsvéti locsolások idején legtöbb helyzen zárt ajtó, egy­két szem cukorka, egy-egy szelet üres kalács, jobb esetben tíz­húsz fillér vagy egy-egy hímes- tojás fogadott harmincvalahány évvel ezelőtti aktív locsoló ko­romban. Ügy kell nekem, miért nem szü­lettem harmincvalahány évvel később! Nyiladozó értelmű fiam már tíz-húsz forintosokat Izapogat liúsvétonként a hímestojások, a tortaszeletek és a különböző ször­pök mellé. Húsvét hétfőjén álta­lában több pénzt kap, mint jó­magam egy egész hétre a családi kasszából ebédre és cigarettára. Érthető igényének növekedése. Az. hogy utána húsvéti pénzt, vagyis tíz-húsz forintosokat kér fagylaltra az anyjától és tőlem is. Pályaválasztás — öcsi, azt hiszed, megélsz majd rajzolásból, festegetésből? — korholja a mindig papírral, színes ceruzákkal, ecsetekkel foglalkozó kisebbik, kilencéves fiát az egyik ismerősöm. — Nem látod eleget, hogy a tv-ben leginkább éneke­sek, zenészek, főleg gitárosok és nem rajzolók, festők szerepelnek? Manapság ilyesmivel lehet sok pénzt keresni. — Nem hiszem, apu — vála­szolja komoly arccal a gyerek. — Valamennyi énekesnek, gitáros­nak olyan hosszú, kócos haja van. Szegények annyit sem keresnek, hogy meg tudjanak nyiratkozni. A Titán Két tsz-elnök beszélget. Effyik: Lassan a nyakunkba szakad a répa, a lucerna és a töb­bi növény kártevői elleni védeke­zés. Jól meg tudnánk fizetni egy növényvédelmi agronómust, de az istenért sem kapunk. Másik: Mi tudnánk nélkülözni egyet. Egyik: Átengednétek? Idős? Fiatal? Jó szakember? Másik: Majd meglátjátok. Ti­tán .., Alig néhány hét múlva­Egyik: Hallod-e? Arra az agro- nómusra, mármint a szaktudá­sára nemhogy a Titán, de még o középiskolás jelző sem illik rá Másik: Tudom. Azért engedtük át, hátha ti tán' elboldogultok majd vele. K. I. Mi a boldogság? Könnyű és egyszerre mégis nehéz kérdés. Az ember inkább képes érezni, mint magyarázni. Az etikai lexikon szerint: A boldogság az eszményi érzéki- emócionális formája, ezen belül nem a személyiség törekvéseit, hanem a törekvések beteljesülé­sét jelenti. Marx a maga egyéni boldogságfelfogásáról azt mon­dotta, hogy a boldogságot a harcban látja. Valóban, ha az embernek vá­ratlanul nekiszegezik a kérdést, hirtelen nem is tud rá válaszol­ni. Talán inkább az jut eszébe, mikor volt, vagy mikor lenne boldog, konkrétan, általában materiális fogalmakban mérve. Nem tagadom, ezt a kérdést ki­csit félve tettem fel a nyolca­dikosoknak. Izgatott, csodálkozó moraj után azonban megnyu­godtak é§ írni kezdtek. Az erre a kérdésre adott válaszok terje­delemben csalcnem cgyharmadát teszik ki az összes szövegnek. gonddal meghatározott általános fogalmait. A mi a boldogság? kérdés is mikor vágyóit boldog ?- ra változott a feleletek nyomán. Ezért is tartom szimpat i kusabb- nak és őszintébbnek az olyan ti­zennégy évest, aki a boldogság elvi meghatározása helyett, a frázisok helyett azt irta, hogy boldogság az. ha tv-t nézhetek, olvashatok, ha lehet focizni és fürödni... Miért? A választ egy már idézett felelet megfor­dítása adja: ,.Az embert a kis dolgok teszik boldoggá igazán.” Brackó István Főnverpinpny: cm kishutám Húsvéti bált rendez április 14- én este a medgyesegyházi műve­lődési otthon. A jó hangulatról és a zenéről a megyei Ki mit tud? győztes, gyulai LÉLU beat-együt- les gondoskodik. Az est fő attrak­ciójának az a tombolasorsolás ígérkezik, amelyen első díjként egy valódi kisbárányt nyerhet a bál valamelyik szerencsés részt­vevője. Területi táncverseny Békéscsabán Területi táncveraenyt rendez á . KISZ Békés megyei Bizottsága, a I megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Megyei Művelődési Ház április 14-én, vasárnap dél- ! előtt 10 órakor Békéscsabán a vi­dék valamennyi „B” osztályú ver­Az igazi húsvéti csemegének ígérkező esemény színhelye a Megyei Művelődési Ház. Bemuta­tót táncol a közelmúltban külföl­dön is szép sikert arató Felczán- házaspár. Közreműködik még Ve- r<»<3 F.rTRÓhef. tán cd álé ne kés és a Mi a boldogság? roknak. Sygma-együtles.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents