Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-12 / 86. szám
Világ proletárjai, egyesüljetekI 1968. Április íz., péntek Ara 8« fillér XXIII. ÉVFOLYAM. 86. SZÄM A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Keressük a kulcsembereket Hogyan és mire ösztönözzék dolgozóikat a vállalatok? Ez a reform adta nagyobb önállóság egyik megválaszolásra váró kérdése. Valamikor úgy gondoltuk, hogy a teljesítmények pontos mérésével, az országos normaalapok és a központilag kidolgozott precíz bértáblázatok segítségével egységesen és mindenütt érvényesíthető a munka szerinti elosztás szocialista jelve. Ma már nyilvánvaló, hogy a szocialista elosztás elveivel összhangban álló igazságos kereseti arányokat nem tekinthetjük egyszer s mindenkorra adottnak, tértől és időtől függetlennek. A kereseti arányok, az ösztönzési módszerek, a vállalatok piaci helyzetétől, a feladatoktól, a munkaerő-utánpótlás lehetőségeitől függően változhatnak. Az eddigi erősen központosított irányítás érthetően rányomta sajátos jegyeit a bérgazdálkodásra. A vállalatok számára — a termelési, termelékenységi feladatokhoz, az anyagellátási tervekhez, hasonlóan — a keresetek és jövedelmek alakulását is központilag megszabták. Az átlagbérek többnyire a vállalati kollektívák eredményeitől függetlenül évente 1—2 százalékkal növekedtek. Az új mechanizmus körülményei között fokozatosan megszűnik ez az egyenlősdi, mint. ismeretes, a vállalatok már az idén is az elért nyereségtől függő részesedési alapjuk terhére emelhetik a béreket. A vállalatok átlagos bérszínvonal-növelésének felső határát az idén 4 százalékban maximálták. Idővel bizonyára megszűnik ez a központilag előírt béremelési plafon. S akkor majd a béremelések, a vállalatok fizetőképessége, elért részesedési alapja, illetve annak felosztási módja (a bérek és jutalmak, év végi részesedés stb között) szab majd határt. A vállalatok már az idén is önállóan és helyileg alakítják ki a legésszerűbb bérpolitikát és nem a központi bérpolitikai elképzeléseket hajtják végre mechanikusan. A vállalatok csak úgy képesek felelősségteljesen gondoskodni dolgozóik foglalkoztatásáról, a munka- és élet- körülmények szüntelen javításáról, a szükséges források előteremtéséről, ha szabad kezet kapnak a bérezési, és ösztönzési formák megválasztásában, a kereseti arányok alakításában. Az ösztönzés eddigi formáit, módszereit, célkitűzéseit mindenekelőtt abból a szempontból szükséges felülvizsgálni, hogy azok összhangban vannak-e a vállalatok nyereségérdekeltségi rendszerével. Jogos követelmény, hogy az anyagi ösztönzés segítse elő a nyereség-, illetve a részesedési alap növelését. Az idén már sok helyen szakítottak az évi béremeléseknél szokásos eddigi gyakorlattal, amely szerint a központilag biztosított kereteket nagyjából egyenlően, a létszám arányában osztották fel a gyáregységek, üzemek, osztályok között. Rájöttek ugyanis, hogy az ilyen bér- felaprózással semmit sem lehet megoldani. Ha egy-egy dolgozó mondjuk 20—50 filléres órabér-, illetve havi 50—100 forint fizetésemelést kap — igaz, így a kevésből is soknak jut —, ezért lényegesen nagyobb teljesítményre, jobb munkára nem vállalkozik. Sőt az ilyen apró-cseprő béremelés gyakran társul sértődéssel, veszekedésekkel, mivelhogy a pénz még így, sem jut mindenkinek minden évben. Ahol ezt felismerik, az 1968-as saját erőforrásokra épített bér- fejlesztéseket már néhány fontos területre, a szűk keresztmetszetek feloldására koncentrálták. Az éves műszaki, gazdasági feladatok, a távlati üzletpolitikai koncepciók kidolgozásánál, a piaci lehetőség és a gyári valóság szembesítésénél mindenütt nyilvánvalóvá válnak a munkának azok a gyenge pontjai, amelyeken nem segít a kisebb fejlesztés, a létszám-átcsoportosítás vagy az új felvétel. Ilyen elemzések alapján emelték a bérét pl. helyenként az alkatrész- gyártó, köztük is egyes forgá- csolóüzemek vagy másutt a fejlesztő részlegek dolgozóinak. Az is kézenfekvő, ha az értékesítési gondokkal küzdő vállalatok mindenekelőtt a kereskedelmi munkatársaikat, reklámszakembereiket részesítették előnyben a béremelések és prémiumalapok felosztásánál. Egy-egy terület vagy szakmán belül a béremelésre szánt eszközök további ésszerű összpontosítása kívánatos. Fontos, bár nem könnyű megtalálni a szűk keresztmetszetek feloldásának kulcsembereit. Azokat a szakmunkásokat, akikre a fő terhek nehezednek, gyakran nem is csak az adott műhelyben, hanem az egész vállalatnál. És hasonlóképpen érdemes megtalálni azokat a műszakiakat, közgazdászokat is, akik célgépek és más berendezések szerkesztésével, észszerű munkaszervezéssel átsegítik a vállalatot a létszámhiányon. új keresett termékek kifejlesztésével, gyors bevezetésével erősítik is a gyár piaci pozícióit. A nagyobb önállóság és a köz- gazdasági szabályozó eszközök három évre — 1971-től öt esztendőre — szóló meghatározása a munka távlati jellegét hangsúlyozza. Ám a piaci igények változása, a munkaerőhelyzet alakulása gyakran rövid távú operatív intézkedéseket is igényel az anyagi ösztönzésben. E változó napi feladatok megoldását már nem bér- és fizetésemeléssel, hanem különböző premizálással, jutalmazással segítik. Sok vállalatnál képeztek e célból megfelelő bértartalékokat, amelyek alkalmasak a napi feladatok rugalmas ösztönzésére. E mozgó keretekből — gyakran üzemekre, műhelyekre lebontva — helyi hatáskörben ösztönzik például a gyors szállítást, a soron kívüli, az átlagosnál nagyobb nyereséget hozó rendezések kielégítését, a minőség javítását, az új munkások betanítását. Ma még a vállalatok többnyire nem bővelkednek az anyagi ösztönzést szolgáló eszközökbe. Ezért a rendelkezésükre álló szerény összeget úgy használják fel, hogy az a vállalat fejlődésében, nyereségének növekedésében minél bőségesebben megtérüljön. Kovács József Olvasóink figyelmébe! Húsvéti lapunkban ingyenes 16 oldalas színes reklámmellékletet adunk minden kedves olvasónknak. Hatvanéves Békéscsaba téglaipara Monográfia készült a két téglagyárról A két békéscsabai téglagyárat [ a tanulmányban az 1908 és 1948 Bohn Mihály nagyldkindai gyáros ....................... ' ' 1908-ban alapította. A hatvanéves j évfordulóról ez év áprilisában munkásmozgalmi bérharcok, sztrájemlékeznek meg. Az évfordulóra Szigeti Lajos, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat terv csoport vezetője hiteles adatok alapján elkészítette a téglagyáraik monográfiáját, amely foglalkozik a tégla- és cserépgyártás természeti, földrajzi, gazdasági feltételeivel és alapos részletességgel ismerteti a két gyár történetét. Főhelyet kaptak Országos ankét Békéscsabán az iskolai hazafias nevelés tapasztalatairól évek közötti I események, a 1 kok. Szemléltetően vázolja a tanul- ! mány a kapitalista és a szocialista j viszonyok közötti termelést és I igen részletes adatokkal mutatja I be az államosítástól napjainkig terjedő időszakra vonatkozóan a i gyárak fejlődését, továbbá a téglaipar jövőjét, a távlati fejlesztés i lehetőségét. Elismerés illeti a szerzőt, mert az iparágban országosan is az egyik legjelentősebb és gazdag forradalmi hagyományokkal rendelkező téglaipari centrum monográfiájának az elkészítésére sok időt és nagy gondot fordított. A mű helytörténeti szempontból ma és a jövőben is nagy érdeklődésre tarthat számot. Tegnap fejeződtek be annak az országos ankétnak az ülései, amelyet Békéscsabán tartottak az általános iskolákban folyó hazafias nevelés tapasztalatairól. A Békés megyei Tanács Művelődési Osztálya, a Pedagógus Szakszervezet Békés megyei Bizottsága, a megyei úttörőelnökség és a Művelődésügyi Minisztérium Közoktatási Főosztálya által rendezett kétnapos ankéton tizenkilenc megye küldöttei vettek részt, hogy megtárgyalják az iskolai hazafias nevelés nagyon is aktuális problémáit. Az ünnepélyes megnyitót Nagy János, a Békés megyei Tanács V. B. elnökhelyettese, a tanácskozás elnöke tartotta. Tanács művelődésügyi osztály vezetőhelyettese a felsőtagozati szekció tapasztalatait foglalta össze. Néhány előző napi felszólalásra hivatkozva aláhúzta az iskolai ünnepélyek, közös rendezvények, kirándulások tudatformáló hatását, és beszélt az iskolai úttörőmozgalom nevelő, oktató szerepének még inkább kihasználható lehetőségeiről. A kétnapos sikeres ankét záróbeszédét és az egész tanácskozás összefoglaló értékelését dr. Kálmán György, a Művelődésügyi Minisztérium Közoktatási Főosztályának osztályvezetője tartotta meg. szocialista birgádvezetök találkozója Békéscsabán A IV. Békéscsabai Ifjúsági Napok keretében szerdán a Békés megyed Tégla- és Cserépdpari Vállalatinál találkozóra jöttek ü6sze a megyeszékhely ipari üzemeiben működő ifjúsági szocialista brigádok vezetői, illetve, képviselői. A vitaindító előadás után a fia- ( talok egymásnak átadták tapasz- I talataikat. gondjaikról, feladataik - l ról és az üzemekben betöltött sze- ] repükről tanácskoztok. Majd meg- | tekintették a gyár üzemrészeit. Szerdán Gácsér József, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője tartott előadást A hazafias nevelés helyzete Békés megyében címmel. Aznap délután került sor a szekcióülésekre, ahol a küldöttek külön foglalkoztak az alsó és felsőtagozati osztályok nevelési, oktatási kérdéseivel. Az ország különböző megyéiből és intézményeiből jött szakemberek sok érdekes, a gyakorlatban is hasznosítható tapasztalatot tártak az ülések hallgatói elé. Csütörtökön délelőtt a városi tanács nagytermében összevont tanácskozáson értékelték és foglalták össze az előző napi tanácskozások anyagát. Az alsó tagozatos szekció munkájának tapasztalatait Faragó László, a Művelődésügyi Minisztérium munkatársa összegezte és elemezte. Rámutatott arra, hogy a ha- zafiságra nevelés a kommunista nevelés fontos feladata, és ennek az iskolai oktatásban kell konkretizálódni. A pedagógusoknak törekedniük kell arra, hogy tettekben megnyilvánuló, cselekvő hazaszeretetre neveljék a diákokat. Nagy szerepe van az iskolának a 6—10 éves gyerekek érzelmi befolyásolásában, és nagyon sok múlik azon, hogy ez az érzelmi-gondolati állásfoglalás meggyőződéssé válik-e bennük. Deák Ferenct a Békés megyei Megkezdődött a motoros-szezon... Fotó: Esztergály i
