Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-11 / 85. szám

1968. április ll. 5 Ci»fU8rt5K A cukorgyár! fiatalok klubja Harckocsizok a víz alatt A harckocsizó egység vízi bázisa' kívülről úgy fest, mint egy sport­Hetenként egyszer, keddi napokon tartja foglalkozásait és fogadja a fiatalokat a Sarkadi Cukorgyár művelődési otthoná­nak Mező Imre ifjúsági klubja, A klub a múlt év novemberében alakult és a megyei kiváló klub pályázaton ötödik helyezést ért el. Az idén újra indulnak ezen a nemes vetélkedőn és szeretnének I még előbb végezni. Nem elsősor- | ban a cím és a helyezés miatt, hanem azért, hogy a cukorgyári fiatalok még inkább magukénak érezzék ezt a helyet és ne legyen gond egyiküknek sem a szórako­zás, művelődés. Mert a klubot e kettős szándék jegyében hívták életre. Erről a szándékról, az eddigi eredmé­nyekről, és persze a tervekről be­szélgettünk nemrég a klub egyik hangulatos helyiségében Gombos Mártával, Hermann Imrével és Képíró Imrével. Előttünk a klub­napló feküdt. Lapozzunk bele. Néhány nappal a meg­alakulás után már önálló produk­cióra vállalkoztak a klubtagok. Irodalmi műsort mutattak be no­vember 7-e tiszteletére. Majd Koszta Rozália festőművészt lát­ták vendégül, aki Hagyomány, íz­lés, haladás címmel tartott nagy sikerű előadást a képzőművészetj irányzatairól és új útjairól, kitér­ve a giccs elleni küzdelemre. A j havi négy foglalkozásból kettőt í kötött, kettőt pedig szabadon vá­lasztott program tesz ki. A kötött foglalkozásokat a KISZ-szervezet- : tel együtt közösen rendezik. így került sor többek között az Ifjú- j ság helye és szerepe a szocialista j társadalomban című nevelő-ok­tató estn is. Gyakran hívnak meg j külső előadókat, neves vendége­ket. Év elején járt a klubban a Békéscsabai Jókai Színház mű- ! vésze, legutóbb pedig Szemenkár | Mátyás tartott érdekes ismerte- I tést Erkel Ferenc életéről és mű­vészetéről. Az ilyen jellegű ren­dezvényeken rövid előadói beszéd után, kérdések megválaszolása és pás lábáról a másikra neheze­dett, végül átadott egy csomó írást Galambnak. — A műveim g- mondta fenn- költen —, száztíz válogatott Troppauer. Őrizd meg. Ezzel tar­tozol az utókornak... Troppauer elindult. Az őser­dőben kezdődő műútnál egye­dül ment tovább. Néhány perc múlva eltűnt a szemük elől. Jól tudták: örökre. Troppauer csendesen kacsá­zott a műúton, a dzsungel bel­seje felé. Hilliers hadnagy ép­pen ellenőrizte, amint lerakják és kiöntik a hideg bitumenbur­kolatot a letisztított földre. — Az 1865-ös közlegény je­lentkezik. A hadnagy beírta a noteszébe, és intett Ment... A nagy fák eltakarták a tiszt elől. Hilliers sóhajtott. Jól tud­ta, hogy a katona eltűnik. Ször­nyű. És nem lehet tenni semmit. Űt kell mindenáron. ... Troppauer már messziről látta a foglyok gúnyos és fenye­gető csoportját a sátorház körül álldogálni. Valami megszorította a mellkasát..: Egy hatalmas alak a csoport szélén fenyegetően rázta az ök­lét messziről. Tarzanszerű, fél­meztelen ember volt, csontos, ló­idomú fejjel és övig érő Miku- lás-szakállal. A kezében doron­got lóbált. __Fiúk! Egy katonával megint k evesebb... — kiáltotta a Tar­zan. — De ezt messzebb ássátok el, mert a múltkori idecsődítette a hiénákat. És elindult, hogy elsőnek üs­vita teszi igazán klubszerűvé a foglalkozásokat. Természetesen, minden alkalommal jut idő egy kis táncra, zenére is. A klubnak saját, jól felszerelt beat-zeneka- ra van, az együttes a görög-római mitológia égbolttartó óriásának. Atlasznak a nevét viseli. A cukorgyári ifjúsági klubnak egyébként 58 tagja van. Nemcsak a munkahelyi!j< azonos, hanem gyakran vesznek részt közös szín­ház- és mozilátogatáson. Ebben a hónapban az Othellót nézték meg Békéscsabán. A nyári szezon sem telik majd esemény nélkül. A klubtagok ötnapos csillagtúrára mennek a siklósi vár környéké­re. Ha tervük sikerül, akkor a gyári busszal utaznak majd és barangolják be Dél-Dunántúl szép helyeit. Nem kell jósnak lenni ah­hoz, hogy megállapítsuk, hogy a mindössze féléves múltra vissza­tekintő ifjúsági klubról sokat fo­gunk még hallani. Ezt igazolják az eddigi eredmények és tapasz­talatok, de erre utalnak a cukor­gyáriak törekvései is: színes, von­zó programmal minél több fiatalt bevonni az oktató-nevelő, szóra­koztató klubéletbe. Brackó István létesítmény. Például egy uszoda. Kétoldalt hosszú folyosók vezet- j nek a központi fekvésű medence- 1 hez, jobbra-balra kisebb szobák nyílnak a folyosón, s az ajtók mögött szorgalmas tanulás. Mi a tárgya a foglalkozások­nak? Rendkívül izgalmas téma: a harckocsik víz alatti átkelése, még pontosabban, annak gyakorlása, illetve tökéletesítése, hogy a négy főből álló személyzet miképpen hagyja el harc járművét abban a feltételezett esetben, ha elárasz­taná őket a víz. Egy harckocsit el is áraszthat a víz? Nos, igen. Előfordult, s a jövőben is előfordulhat olyan eset, hogy víz alatti átkelés közben va­lami rendkívüli történik, olyan helyzet alakul ki, amikor még a legkorszerűbb technikai biztosí­tóssal sem lehet bizonyos időn be­lül a folyómederben elakadt, a szolgálatot felmondott harckocsit szárazra vontatni, személyzetét biztonságba helyezni. Mi történik ebben a kritikus helyzetben? Aki végignézett egy foglalkozási délelőttöt a vízi bázison, az köny- nyen azt válaszolhatja: semmi kü­lönös. * I Az egyik szobában gondos orvosi vizsgálat folyik. Enélkül még csak közel se mehetnek a harckocsizok a víz alatti gyakorlás színhelyé­Egy hónap alatt 3134 új módozatú biztosítós Kiemelkedő eredményt ért el a kondorosi, a szarvasi, a tótkorniósi, az endrodi és a korösladányi takarékszövetkezet A MÉSZÖV és az Állami Bizto­sító Békés megyei Igazgatósága március első napjaiban felhívás­sá! fordult a 20 takarékszövet­kezethez. A felhívás lényege az volt, hogy a termelőszövetkezetek tagsága és a községek lakossága körében minél több új biztosítást kössenek. Az említett felhívást el­fogadták a szövetkezeti pénzinté­zet dolgozói, mint ahogyan célfel­sön a közeledőre. Troppauer egy pillanatig arra gondolt, hogy elfut. De hová? Körül az őserdő járhatatlan sűrűje. Ment tovább, egyenesen. — Kutya! Piszok, véreb! — kiáltotta a Mikulás külsejű vad­ember. és felemelte a dorongot. De valaki elkapta a karját, és mint valami csomagot dobta félre. — Ezt az embert nem bántja senki! A darócba bújtatott, fölig pe­nészes csontvázak fenyegető ri­kácsolással közeledtek... Barbizon, a korzikai bandita állt Troppauer előtt, kiterjesztett karral. — Ez voít az a katona, aki vi­zet adott, hogy megitassanak té­ged, Grumocnt. Ez verte meg mi­attunk a goumiert. Aki hozzá­nyúl, azzal én végzek. A Ma­adatként vállalták 2700 új biztosí­tás megkötését. Néhány nappal ezelőtt, amikor a két megyei szerv munkatársai a takarékszövetkezetek márciusi biztosításikötési versenyt értékel­ték, kiemelkedő eredményről sze­rezhettek tudomást. Az ered­mény összesítésekor ugyanis kide­rült, hogy a felhívásban megjelölt 2700 új módozatú biztosítás helyett alig egy hónap alatt 3134-et kö­töttek a takarékszövetkezetek dol­gozói. A múlt hónapban megkö­tött 3134 biztosítás akkor tűnik mennyiségileg jelentősnek, ha azt is tudjuk, hogy a múlt év első három hónapjában összesen 249 biztosítást kötöttek a megye taka­rékszövetkezetei. Hét takarékszövetkezet különö­sen kiemelkedő eredménnyel zár­ta a márciusi versenyt. A kondo­rosi 503, a szarvasi 411, a tótkom- lósi 338. az endrődi 326, a körös- ladányi 118, a gyulavári 124 és a | gádorosi 107 biztosítási ügylet! megkötése arról tanúskodik, hogy I a termelőszövetkezetek, s a köz- ! ségek lakossága szívesen biztosítja j házát és háztáji gazdaságát. A verseny végleges értékelése alapján Gádoros, Kondoros és Szarvas saját csoportjában első lett. B. I. — Ez már nem a tanmedence, hanem » „valódi” folyó. Meg né­hány másodperc és a harckocsi eltűnik a víz alatt... Fotó: Bleich Rudolf hez: a medencéhez. Nem lenne jó, I ha bárkit is „kiszuperálna” az or­vos, még egyetlen foglalkozás ide- ; jére sem. Ügy összeszoktak ezek a harckocsizok — a parancsnok, a vezető, az irányzó és a töltőkeze­lő —, hogy még egymás gondola­tát is kitalálják... Az orvos nem talál kifogást. A szomszédos helyiségben a külön­leges felszerelésük használatát, működési elvének tanulmányozá­sát ellenőrzik a kitűnően képzett oktatók. Nagyon fontos ugyanis, hogy a harckocsizok alaposan is­merjék felszerelésüket, s ami ezzel együtt jár: bízzanak is ab­ban! Ne csak higyjék, hanem gya­korlatból tudják is, hogy a harc­kocsi víz alá kerülése esetén sem érheti őket semmiféle ártalom, életüket, biztonságukat szavatol­ja a legkorszerűbb víz alatti fel­szerelés. Kapkodástól, a pániknak még a gondolatától is megóv pél­dául az olyasféle tudat, hogy az elárasztott harckocsiban nem öt­tíz percig, hanem jóval tovább is ' tartózkodhatnak, ténykedhetnek, j megszervezhetik a harcjármű el­hagyását, ha nincs más módja ön­maguk biztonságba helyezésének. Amikor már minden „tiszta”, a négy harckocsizó úszónadrágra vetkőzik, s víz alatti készülékkel a kézben, felsorakozik a medence partján. Egy kis „kóstolót” kell venniük a medencében a víz alatti tartózkodásból, a feltétele­zett mederfenéken végzendő mun- j kából. Mert ilyesmire is sor kerül­het. Azzal ugyanis, hogy a sze­mélyzet — mondjuk — elhagyta a harcjárművet, még csak fel­adata első részét végezte el. A másik, nem kevésbé fontos teendő az, hogy7 segítsenek a búvároknak harckocsijuk szárazra vontatásá­nak műszaki munkálataiban vagy éppen maguk oldják azt meg. Például úgy, ahogyan azt most is gyakorolják. Magukra veszik tehát a felsze­relést — érdekesség, hogy mind­egyikhez tartozik egy piros pety- tyes labda — is —, s a meden­cébe ereszkednek. A kis labdák a víz felszínére emelkednek, s ott lebegve mutatják: hol tartózkodik éppen a ..gazda”, a gyakorlat vég­rehajtója. Azután súlyos vontató­kábel merül a vízbe, végén hatal­mas acél-horoggal. A gyakorlás tárgya: ezt a vontató-kábelt kell víz alatt eljuttatni a feltételezés szerint elsüllyedt, illetve megfe­neklett harckocsihoz, s ráakaszt­va annak vontató horgára — le­hetővé tenni szárazra von tatását. Ezt követően a négy katona egy kisebb medencébe ereszkedik le. Itt egy7 harckocsi-makettet építet­tek be. A személyzet beszáll a ma­kettbe, az ajtó becsukódik mögöt­tük. Azután elhangzik az újabb utasítás, s nyomában megfelelő műszaki segítséggel mestersé­gesen elárasztják a harckocsit. Ez az a folyamat, amely — esetleg — a valóságban is elkép­zelhető, ám feltétlenül szükséges annak gyakorlása, ha a személy­zet önerejéből kívánja elhágyni harcjármüvét. Mintegy7 tizenöt perc telik el, a személyzet nyugodtan viselkedik, várják a további utasításokat, önmagukat szoktatják hasonló ál­lapot pánikmentes elviseléséhez. „Most!” — hangzik a parancs, s a nagymedencében levő torony­tetők egyike kinyílik. Elsőnek a harckocsivezető, nyomában az irányzó, majd a töltőkezelő kúszik ki a nyíláson, a sort a harckocsi­parancsnok zárja. Tempóson ha­ladnak a medencébe vezető létrák felé, s egymás után kimásznak a szárazra. Az ember és a technika kitűnőre vizsgázott. Barkovits István Új termékek, új piacok Megoldotta a szövetkezet a i két igyekszik pótolni a szövetke- kesztyű patent részének a gépi j zet 5 fajta, gépnél kötött és kézi kötését, amivel rentábilissá vált | hímzéssel díszített gyermeksapká­val, amit exportra is bemutat. A szövetkezet tervezi, hogy lét­donnára mondom... A korzikai fenyegetése magá­ban véve még nem bizonyult volna hathatósnak. A bozontos hajú Mikulás-Tarzam akkor tor­pant vissza, amikor azt hallot­ta, hogy a katona megitatott egy rabot. Ezek a félholt alakok a szörnytett és az érzelgés kö­zött ingadoztak hisztérikus lelki- állapotukban. Troppauert vál­lonveregették, és vigyorogtak rá. A köpcös kihúzta magát, és legszélesebb mosolyával mondta: — Akkor, ha megengedik, fel­olvasom egy költeményemet — és kivett egy piszkos lapot. — Hajnali rózsák a Szahara felett. Irta: Troppauer Hümér! A rabok rémülten álltak. (Folytatjuk) A Gyoma és Környéke Házi­ipari Szövetkezet, amely a 38 há­ziipari szövetkezetből megalakult norvég mintás kesztyű társulás fővállalkozója, márciusban bo­nyolította le az első exportszállí­tást 1 millió 800 ezer forint érték­ben. Tavaly még a Népművészeti Vállalat volt a HUNGAROTEX Külkereskedelmi Vállalat közve­títője, ezt a szerepet vették át a gyomaiak. A következőkben ha­vonta átlag 2 millió forint értékű áru kerül exportra, s ily módon 1,2—1,5 százalékot takarítanak meg a szövetkezetek, ami egy év alatt mintegy félmillió forintot tesz ki a javukra. a termelés. Üjfajta kesztyű is' ké­szül, ami a gépi és a kézi kötés kombinációja, s így még olcsóbb az előállítás. Ezt a Moszkvában tavasszal sorra kerülő kötöttáru­bemutatóra is eljuttatják. Ha si­kerül az üzletkötés, amire az ed­digi érdeklődés alapján számítani lehet, jövőre a munka biztosítva lesz. Űj cikk a kézzel horgolt és kö­tött mintás felsőruházati termék, amire máris igényt tart a Buda­pesti Luxus Áruház, több népmű­vészeti és földszöv bolt. Hiánycik­rehoz egy szövő-, egy kötő- és egy műanyagüzemet, amelyben mintegy 8Q—100 személy részére nyílik munkalehetőség. Az eddigi gazdasági számítások szerint a há­rom üzemben egy év alatt 8—10 millió forint értékű termék lesz előállítható. A gépek, berendezé­sek nagy részét már beszerezték, szakemberek is rendelkezésre állnak, és ha a szövetkezet alkal­mas helyet kap, az üzemek kiala­kítását azonnal megkezdik.

Next

/
Thumbnails
Contents