Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-07 / 82. szám
T968. április 7. 7 Vasárnap Gagarin és Szerjogin nevét vette fel a dobozi iskola két őrse Szerte a Szovjetunióban és az egész világon, ahol ismerték Ga- garint, akinek neve fogalommá vált, s aki Szerjogin mérnök-ezredessel a levegő meghódításának áldozata lett, ünnepélyes, fájdalmas búcsút tartottak. Magyarország egyik községében, Dobozon, az általános iskola ötödik osztályában e kegyeletes búcsú őrsi gyűlésen találta a Béke és a Partizán őrs úttörőit. Az iskolában az úttörők faliújságján Gagarin gyászkeretes fényképét pillantottuk meg. Bent az osztályban világos falak, a tanulók gyűjtötte kulacsok, butéliák, virágok között ünnepélyes összejövetelt tartottak a tanulók. Kovalovszki Imre őrsvezetőhelyettes szót kért és javaslatot tett, hogy az őrs nevét változtassák Gagarin őrsre. Majd Bíró Sanyi, a Partizán őrs helyettes vezetője kapta meg a szót, aki az őrsüknek nevét Szer- joginra javasolta • átváltoztatni. Magasba lendültek a kezek, egy elhatározással, égy emberként elfogadták a javaslatot. Így most már három űrhajós neve olvasható a versenytáblákon, mert az egyik leányörs már megalakulásakor felvette Tvereskova nevét. Az őrsi tagok fogadalmat tettek, hogy névadójuk életével kapcsolatos adatokat összegyűjtik, feldolgozzák, s előbb faliújságra teszik ki, majd albumban helyezik el. Emlékfát ültetnek névadójuk tiszteletére, s azt majd közösen ápolják, gondozzák. A Szerjogin őrs vállalta, hogy névadójának adatait, emlékeit szovjet pajtásokkal való levelezés útján szerzi be. Az őrsi zászlókra a Béke leányőrs pajtásai Gagarin és Szerjogin nevét kivarrják, kihímzik. Az ötödik A osztály faliújságján megjelent első hír Andrian Nyi- kolajev űrhajóspilótának a gyászünnepségen mondott szavai voltak: „Semmi sem állíthat meg bennünket a világűr további tanulmányozásához vezető nehéz, rendkívül fontos úton.” —ez—r. Vonatkozásában Volt egy időszak, amikor édes anyanyelvűnk szépségét, kifejező erejét a sajtó hasábjain, a közéletben, a társadalmi szervezetek összejövetelein mindinkább elburjánzó, pongyola nyelvhasználat, csúf zsargon veszélyeztette. Hála Lőrincze Lajos, Karinthy Ferenc meg a többiek nyelvészkedést népszerűsítő törekvéseinek, hasznos divattá vált az anyanyelvűnk tisztasága feletti őrködés. így aztán az utóbbi időben valamelyest javult a helyzet a sajtóban is, meg másutt is. Akadnak még azonban olyan „fogcsikorgató választékossággal” beszélő hazánkfiai, akiknekr hallatán szinte borsódzik az ember háta. Mindez önmagában véve magánügy lenne, ha az illetők olykor nem széles körű nyilvánosság előtt követnék el „nyelvérzék-ficamító” tetteiket. Mint ahogyan ez Gyulán történt az április 4-én rendezett salak- motor-versenyen. Tudjuk, hogy órákon keresztül folyamatosan beszélni, kommentálni a verseny fordulatait, az eseménytelen percekben lekötni a nézősereg figyelmét — nem könnyű feladat. Azt viszont nehezen hisszük el, hogy akár Gyula városában, akár a motorsport megyei hívei között ne akadna olyan ember, aki legalábbis elfogadható beszédkészséggel képes kifejezni magát a mikrofon előtt. Igaz, a nézők nagyszerűen szórakoztak, hangosan derültek, mikor a bemondó egyetlen körülményes körmondatban éppen ötször (megszámoltuk) ismételte el, hogy „vonatkozásában”, nem beszélve az „illetőleg”, „számottevő”, „számításba jöhető” és egyéb szép „kincstári” kifejezések mulatságosan gyakori használatáról. Tisztában vagyunk vele, hogy a motorkerékpár-verseny nem nyelvművelő délután, azonban egy sportbemondótól is elvárható, hogy helyesen és választékosán beszéljen. Különösen, ha 4000 ember hallgatja azt, amit mond ... —aj— * ■■Jt’ ffá megny|LT jrilitöfYifi» cipész KXfz PHPi/es is mé Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 35 szám alatt újszerű, divatos, házi és utcai papucsok nagy választékban! Tekintse meg árubemutatónkat! Újra találkoznak, mindenki megfogadta Mezőgazdasági szakmunkástanulók a pódiumon Kilenc órakor szólaltak meg a harsonák a kastély felső teraszán, csillogva, vidáman; köszöntötték a tavaszt és a szabadkígyósi iskola vendégeit, akik Gyomáról, Békésről, Kétegyházáról és Elekről érkeztek ezen a napon a mezőgazdasági szakmunkástanulók első megyei kulturális bemutatójára. Az ünnep előtt egy nappal történt. A park megújhodott zöldben várta a társiskolákból érkezett lányokat, fiúkat, akik a harsonák hívó szavára szépen felsorakoztak a főbejárat előtt, hogy meghallgassák a szabadkígyósi igazgató, Timkó Béla megnyitó szávait és Várai Mihályné megyei útlörőtitkár ünnepi .beszédét, melyben a felszabadulásunk évfordulója előtt rendezett kulturális vetélkedőt jelentősnek, és ismétlésre váró kezdeményezésnek minősítette. Az ünnepi beszédben mintegy előlegezett bizalom a bemutatókon vált igazi realitássá, a vers- és prózamondók, irodalmi színpadok, délután pedig a népitánc- csoportok és énekesek produkcióit sorra nagy taps és elismerés kísérte. Persze, van még csi- szolnivaló, és nem a további fejlődést segítené, ha azt mondanánk, hogy elérik a középiskolások színvonalát, de az út jó, a törekvés megalapozott, és egy-egy csoport vagy szavaló, prózamondó felvillantotta azokat az erényeket is, melyekben már a jövő eredményei üzentek. A zsűrinek nem volt könnyű dolga, és ha ezúttal nem is mindig tudás vagy rátermettség vívott ki sikert, az akarat és az önzetlen lelkesedés feltétlenül ott munkált a szereplők játékában, táncában, szavalatában. Az eredményhirdetés a boldogság csúcsa volt... Arany oklevelet kapott a gyomai kamarakórus, a szabadkígyósi irodalmi színpad, Nyúzó Julianna eleki versmondó, Szabó Erzsi eleki táncdalénekes és Deák Gergely békési prózamondó, ezüstöt öt csoport és egyéni versenyző. A vándorserlegeket a békési film-szakkör, a szabadkígyósi irodalmi színpad, a gyomai kamarakórus és a kétegy- házi gépészeti szakkör őrzi. A nap gálabemutatóval és táncesttel fejeződött be, a legjobbak még egyszer learathatták a gyönyörű tapsokat, és a vetélkedő valamennyi résztvevője jókedvűen isrúerkedett, barátkozott, táncolt még sokáig, legalább is vonatindulásig. Jövőre újra találkoznak, és újra nagy verseny lesz... ezt mindenki megfogadta S. E. \ szabadkígyósiak irodalmi színpada bemutató közben. A harsonák hangja betöltötte a patkot. Az -züst okleveles szabadkígyósi népitánc-csoport. (Fotó: Demény)
