Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-07 / 82. szám
79ßS. április 7. 5 Vasárnap Egy ember A békéscsabai családi ház üvegezett verandáján szinte forróság van. A 'betűző tavaszi napsugaraktól és az emberi önzetlenség magasztos példájától van ez, amelyről itt hallunk, e csendes kis otthonban. Egy ember ül velünk szemben finom, befelé forduló mosoly- lyal. Ez a mosoly ott bujkál mindig a szája szögletében és a szemében is, Immár letörölhe- tetlen, hiszen olyan élményeket élt át néhány hónappal ezelőtt, melyek hatása alól nem tud, és nem is akar szabadulni. — Evek óta betegeskedem — kezdi történetét Máté János. — Családi baj ez, magyarul úgy hívják: vérzékenység. Különösképpen csak a férfiaknál fordul elő nálunk. Hogy mi ennek az oka, talán senki sem tudja. Egy testvérem nemrég halt meg, s nemsokára csaknem magam is utána mentem ... Ha nem lennének önzetlen, segítőkész emberek, már nem élnék. Fiatal koromtól, 1938-tól, rendszeresen kapok vért. Hogy ez literben mennyi lenne? Nem számoltam. Az biztos, hogy nagyon sok és még több azoknak a száma, akik adták. A legutóbbi esetig valahogy nem is gondoltam én erre. Persze, amikor vért kaptam, sokszor eszembe jutott: vajon kik lehetnek ismeretlen segítőim. Aztán, amikor felgyógyultam, az élet ment tovább, dolgoztam családommal együtt. A veranda előtt csendesen zümmög a mosógép. A feleség tesz-vesz odakint, délután műszakba megy, addig be akarja fejezni a munkát. Most egy pillanatra bejön. — Sohasem felejtjük el azt a napot — kapcsolódik a beszélgetésbe — amikor legutóbb rosz- szul lett. Az orvos már jól ismerte ezt, azonnal kórházba utalta. Mért is kapott mindjárt, pedig ez nem is olyan könnyű, nyolc szám... A páncélszekrényben van a vízcsap . .. Minden nap kétszer ... egy órára ... én magam kinyitom ... Rajtam kívül egy tiszt ismeri... a kombinációt ... Ha az adjutánsom és én hirtelen meghalunk ... akikor huszonnégy órán belül... szomjan hal a helyőrség, és szomjan hal valamennyi rab ... Mert az erődbe is innen vezet egy elágazó cső. — És hol van az adjutáns? — kérdezte Gardone kissé hökken- ten. Delahay nyomban látta, hogy gyáva emberrel van dolga. — Én vagyok az utolsó tiszt az erődben — felelte. — Az adjutánsom tegnapelőtt meghalt. — Akkor mondd gyorsan ... — kiáltott Gardone, elrémülve a gondolattól, hogy a beteg öregember minden pillanatban meghalhat, és magával viszi a sírba a vízcsap páncélszekrényének, a nyitját. — Miután most két tiszt van, mert olyan állapotban vagyok, hogy helyettes parancsnokról is gondoskodnom kell, neked és Finleynek egyszerre mondom meg. Gardone nagyokat nyelt. Csak jönne már az az átkozott Finley! Hiszen ez a vén, beteg ember minden pillanatban meghalhat. A kapitány nagy megköny- nyebbülésére belépett Finley. — Kérlek, Finley, az őrnagy úr a kombinációs zárról akar közölni valamit-... — Igen, igen... — -mondta Delahay, és lassan kiválasztott sovány, apró ujjaival egy szivart a tárcájából. Levágta gondosan a végét, és rágyújtott; Ebben a barnára sült, markáns arcú, szigorú szemű tisztben volit mosolyog... hiszen az 6 vércsoportja elég ritka. Több embert kellett behívni, akik hajlandók voltak segíteni. Sajnos, akkor hiába volt minden, állapota nem javult. Azután jöttek az izgalmak-. Az orvosok és a család minden tagja azon volt, hogy megmentse férjem életét. Telefonáltunk az Egészségügyi Minisztériumnak, repülőgépen vitték Pestre .,, Itt húsz liter vért kapott, — Néhány hónap alatt összesen körülbelül 50 liter vért kaptam — folytatja a férfi —, és szinte hihetetlen, hogy ez milyen nagy mennyiség, amikor egy ember szervezetének átlagosan 4,5—S liter szükséges, úondol- hatja, hogy ez milyen áldozatot jelent több száz embertől, hiszen nekem csak. friss vért adhattak. Sajnos, senkit sem ismerek közülük. Pedig az életemet köszönhetem nekik, ki tudja már hányadszor. Ha egyszerre mind itt lehetnének, egy egész nagygyűlést tarthatnánk. Ennyi ember egyért? 1... A hangja itt kissé megremég, aztán erőt véve magán, folytatja: — Hogy mit mondanék, ha találkoznék velük? Talán nem is tudnék szólni, hiszen azt szóban kifejezni, amit irántuk érzek, nem is lehet... Fényképek kerülnek elő. Az apa gyógyulása után készültek. Együtt az egész család. Az egyiken két nagylány és a feleség boldogan, felszabadultan nevet az édesapára, férjre. Szinte él ez a kép és kifejezi azt a mérhetetlen örömet, amit mindnyájan éreznek, amikor ismét. közöttük van az, akit oly forrón szeretnek. Máté János nézi a fényképeket és csendesen mosolyog. Közben azokra gondol, akiknek az életét köszönheti. Az orvosokra és a névtelen hősökre, az önzetlenül segítőkész embertársaira: a véradókra. Kasnyik Judit valami különös keménység. Az orrcimpái sokszor rezdültek meg a visszafojtott indulattól. — Ami az itteni viszonyokat illeti, a gyarmati hadsereg szemétjét küldik ide Aut-Taurirt- ba. Ezenfelül rabok... A létszámukat nem tudjuk. Közéjük vegyülni nem ajánlatos. A mérnököket valahogy megtűrik. — És nem lehet rendet teremteni? — Mi behajtjuk a rabokat az őserdőbe, de utánuk menni nem tudunk... — Gardone megremegett, mert az őrnagy felsóhajtott, tenyerével a mellét dörzsölte, és egy undorodó szájmozdulattal elnyomta a szivarját. — Az őserdőt nem hagyhatják el. j mert egy órára való élelmük és ivóvizük sincs. Az utat építeniük kell, különben nem kapnak enni meg inni... De bemenni közéjük vizsgálatot folytatni... büntetni . .. lehetetlen. Én fáradt vagyok és gyönge. Nektek kell intézkedni. És mindig azt teszitek, amit akartok és amit jónak láttok. Idő és emberélet nem számít... Aki ide jött, ha rab, ha közlegény, ha kapitány, bevágta maga mögött az ajtót — mondta az őrnagy. Azután felírt I valamit egy papírra. — Ezt j nyomban meg kell tanulnotok... j Sehova sem szabad felírni... A kombináció titka jelenti a hatalmat ... a helyőrség felett... Ha kiszivárog, ha megtudják . .. akkor végeznek velünk ... Finley mindössze ránézett a lapra. Gardone sokáig járkált fel és alá, hogy megtanulja. De másnap csak Finley segítségével tudta kinyitni a vízcsapot... ! (Folytatjuk) ’ Költészet napjai Békéscsabán A TIT Békés megyei és Békéscsabai Szervezete és Irodalmi Szakosztálya, a KISZ megyei és békéscsabai bizottsága, valamint a városi tanács művelődésügyi osztálya ma délelőtt 10 órakor a TIT Békéscsabai Értelmiségi Klubjában rendezi meg a költészet napját. Az ünnepélyen Bi ac- kó István, FiladeJfi Mihály, Kovács György. Sass Ervin, Új Rezső és Vajnai László szerepelnek, verseidet a Békéscsabai Új Gimnázium irodalmi színpadának tagjai mutatják be. Fotó- és politechnikai kiállítás Békéstarhoson Békéstarhoson április 4-én délelőtt 10 órakor fotó- és politechnikai kiállítást nyitott meg Fábián Mihály tanácstitkár. A kiállítás szemléltetően mutatja be a község mindennapi életét, jól fejleszti az emberek szépérzékét, képi látásmódját. A politechnikai részt az általános iskola honismereti és a fizikai szakkör anyagéból állították össze. Kitünően CSAK ÚGY CSILLOG a szeme az örömtől... Amióta hazajött, szinte nem győzi fogadni a gratulációkat. A Szakma Kiváló Tanulója országos versenyen elért eredménye alapján kitűnően megfelelt villanyszerelő szakmunkás lett La- czó Pál, a Békéscsabai 61l-es számú Szakmunkásképző Intézet III. éves tanulója. Hetvenketten álltak rajthoz, s a vetélkedőből ő került ki győztesként. —> Nagyon meglepődtem, amikor kihirdették az eredményt — emlékszik vissza azokra a kellemes pillanatokra. — Vajon mit szólnak majd hozzá a tanáraim, aktatóim...? És hogy fog örülni az édesanyám! Nem volt könnyű a verseny. Négy óra alatt hét elméleti kérdésié kellett válaszolni. Ilyenekre; Ml a transzformátor elve, áttétele, üzemelési módja? A cement, mész, gipsz összetétele, alkalmazása. , Az egyenáramú motor kapcsolás-vázlata... Az áram élettani hatása... megfelelt ő három óra alatt elkészülj amit ugyancsak a javára írtak. MÁSNAP KÖVETKEZETT a gyakorlati vizsga. Feladat volt: mágneses kapcsoló felszerelése és ' bekötése szerelőlapra. Hat órát adtak rá, neki elég volt 5 óra. És március 30-án Budapesten, a MOM-székházban Veres József munkaügyi miniszter személyesen osztotta ki a győzteseknek járó : elismerést, a piros szaíkmunkás- ; b;zonyítványt, az emlékplakettet I és az oklevelet. ‘ Ott volt az ünnepségen Laczó i Pál mestere, Buhala Sándor, a Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Ktsz villanyszerelője is. aki 1000 forint pénzjutalmat kapott. — Nagy hálát érzek Sanyi bácsi iránt, mert megtanított a szakma ezernyi fortélyára. Köszönettel tartozom Baukó Pálnak, a szakoktatómnak, aki egyúttal az osztályfőnököm is volt és természetesen minden tanáromnak — mondja a felnőttek komolyságá- 1 val Laczó Pali. Baukó Pál, aki nagyon örül a szép sikernek, dicséri a fiút: Látogatóban egy bucsai vöröskatonánál É’ppen a kenyérbol'tba ké- ® J szült Oláh András bácsi. A simogató tavasza napsugár fényében nyomtam le Akácos utcai lakásának kilincsét. Első pillanatban meglepődött a 71 esztendős, galambősz hajú, derék tartású ember — mint később bevallotta — nem tudta, hová tegye az érkezőt. Rapszodikusan indult a félórás csevegés, melynek célja volt: kissé felidézni a múltat, megeleveníteni élményeit a volt vöröskatonának, aki nemrégen kapta meg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségétől adományozott Harci Érdemekért érdemérmet. Egyet-mást bizony elfelejtett már a régmúlt történései közül András bácsi, de a tovarohanó idő szigorúan szelektáló rostáján a legérdekesebb, legmaradandóbb élmények fennmaradtak. Már kérdezni sem kellett, csak figyelni az érdekes dolgokra, amelyeket elmondott. — Most, 71 évesen milyen érzés visszaemlékezni, az eltelt idő igazolta-e a régi harcok értelmét? — Ha újra kéne kezdeni, ugyan- j úgy csinálnám — feleli András bácsi. — Olyan jó érzés most körülnézni, látni, hogy amiért harcoltunk, az beteljesült. Jó érezni, tudni, hogy úgy kezelnek bennünket, mint akiknek élete nem volt hiábavaló. Cselekedeteinkről tisztelettel emlékeznek meg, s tapasztalhatjuk az erkölcsi és az anyagi megbecsülést. Nemrég kaptam kézhez, a megyei párt.bi- j zottság és a tanács vb határozatát, mely intézkedett nyugdíjam \ emeléséről és segélyben rész esi- j tett. | fiatalabb generáció az utó- j dök szemében nerp halványul a veterán harcosok tisztelete, azoké, akik bátor példát adtak, s küzdelmükkel hozzájárul- | tak mai életünk megalapozásához. Szilárd Ádám I — Szorgalmasan tanult és mindig felkészülve jött az iskolába. Sokat segített a társainak is. KIDERÜL, hogy ez a segítség olykor-olykor a „súgás formáját öltötte”, ezért Pali tavaly 4-est kapott magaviseletből. Hiába, az iskolai fegyelem a legjobb tanulókra is vonatkozik. Persze most már szabad mosolyogni rajta. Érdeklődését nem elégítették ki csupán az iskolában tanultak. Édesapja is villanyszerelő volt, aki szerette a szakkönyveket forgatni. ezeket olvasgatta ő is. Amikor pedig Budapestről hazajött és találkozott édesanyjával, az öröm és az édesapja emléke mindkettőjüket könnyekre fakasztotta. Most két hét pihenő jár Palinak. aztán kezdődik a munka. Ezentúl már felnőttként dolgozik a szövetkezetben. 6 forint 50 fillér órabér kezdőfizetéssel. Július végén 2 hetes külföldi jutalömuta- záson vesz részt. Ez jár a piros szakmunkás-bizonyítvánnyal. A TOVÁBBI TERVE PEDIG: felvételét kéri a villamosipari szakközépiskola levelező tagozatára. A piros szakmunkás-bizonyítvány minden bizonnyal ott is elsőséget biztosít. Pásztor Béla Ifjú legény volt, amikor 1913- ben bevonult a 60-as egri gyalogezredhez. Egy év múlva már az orosz fronton van. Bizony nagyon j rég volt mindez, azt azonban j soha nem felejti el András bácsi, [ miként lett Rostovban vöröskato- í na, 1918-ban. Innét Cáricinig ül- j dözik alakulatát a fehérgárdis- j ták. Innen hosszú az út, de szép és diadalmas emlékeket idéző, | hiszen Voronyezs és Moszkva térségének felszabadításával vezet el a Don-kanyarig. Pihenésre azon- j ban nincs idő. Az újabb parancs értelmében a Krím félszigeten öszeverődott fehérek csapatait kell | megsemmisíteni. Nehéz harcok következtek. 1921-et írnak a naptárak, amikorra a feladatot végrehajtották. Közben szomorú eset történt a fiatal vöröskatonával. A korán beálló hideg miatt mindkét lába bokáig megfagyott, s ezért haza is küldik a harctérről. Így került vissza Magyarországra. Ekkor 24 éves volt, hat évet töltött távol hazájától. Hazaérkezve nem valami kellemes volt a fogadtatás: egy évig csendőri fel- 1 ügyelet alatt állt, rendszeres je- j lentkezési kötelezettséggel. Emlékei között kutatva eg.y ki- ! csat megáll a beszédben Andrási bácsi. A pillanatnyi csendet arra J használom, hogy feltegyem a kér- j dést: | Tavaly helyezték üzembe a békéscsabai I. számú téglagyárban az új BVV típusú kazánt, amely a réginél' óránként 3 tonnával több gőzt állít elő. A gőzenergia felhasználásával a képen látható lurbinaüzem 480—500 kw/óra áramot termel, amely mind két békéscsabai gyár termelőgépeinek meghajtásához biztosítja az elektromos energiát. Fotó: Esztergály Keve <4 /
