Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

19*8. április 4.

4

CsülőrtSk

Új, reprezentatív bolt és bemutatóterem Békéscsabán

Április 3-án, délután 2 órakor ünnepélyes keretek között megnyitották Békéscsabán, a Tanács- köztársaság úton a Körösvidéki Egyesült Cipész Ktsz új, reprezentatív papucsboltját és cipőbemutató termét. Az új bolt berendezése igen korszerű, kényelmes és a legkényesebb igényeket is kielégíti. A ktsz április 4-én, ma délelőtt 9-től 12 óráig és délután 3-tól 6 óráig tart bemutatót, április 5-én pedig megkezdik a* árusítást.

Tanácskoznak az állami gazdaságok szakemberei

E hó 9-én és 10-én kétnapos tanácskozásra gyűlnek össze Békés és Csongrád megye állami gazdaságainak vezetői, szakemberei. Többek között nem kisebb fontosságú témákat tanácskoznak meg, mint a vágómarha hizlalása, nevelése és a tejtermelés gazdaságossága, továbbá a szarvasmarha-tartás műszaki fejlesztésének lehetőségei. A korreferátumokat többek között Zsibók András területi igazgató, dr. Kulin Sándor egyetemi tanár, Munkácsy László, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium osztályvezetője, dr. Veres László, a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatóhelyettese tartják.

Amikorcsődbe juta demagógia

Iz idei termelési és költségvetési terv ismertetése után az elnök arra kérte a közgyűlés résztvevőit, hogy a hallottakról mondjanak véleményt. Az elnökségben helyet foglaló dr. Papp Zsigmond, a tsz jogásza kért szót

— Nem bízom az 1968-as terv megvalósításában, több okból. — Lélegzetvételnyi idő alatt a termet mesébe illő csend uralta. A jogász bizalmatlansága úgy hatott, mint derült égből a villám- csapás. — Majd sorolta: — A tagság bizalmatlan a tsz jelenlegi vezetőivel szemben. A tagság be van csapva. Laza az anyagi és a termelési fegyelem, lépten-nyomon megsértik a tsz-demokráciát, az elnök visszautasította az 1968. évi állami támogatást. Az a véleményem, hogy a tagság ilyen körülmények között ne vállalja a munkát! En magam sem vállalom! Különben a járás vezetői azért jöttek el mai közgyűlésünkre, mert kíváncsiak: elégedettek-e a tsz jelenlegi vezetőségével, vagy sem. Én arról értesültem, hogy a szövetkezet tagjai elégedetlenek a tsz-elnökkel, és más vezetőkkel. Most új vezetőséget kívánnak választani. Ha ezt akarják, emeljék fel kezüket, szavazzák meg! — dr. Papp Zsigmond mindkét karját többször is biztatóan a magasba emelte, így inspirálta a közgyűlés résztvevőit a szavazásra. A munkában megkérgesedett tenyerek azonban nem mozdultak. Miért? Nézzünk a tények mélyére.

A dévaványai Aranykalász Tsz tavaly és azelőtt is tekintélyes állami támogatással gazdálkodott. Tavaly 5 millió forinton felüli segítséget kapott. A tsz tartalék- alapjaiból, a tagság kétkezi munMalac-ügy — sértéssel

Sietve közlöm mindazokkal, t akik e cirri alatt valami pikantériával kezdődő, krimivel folytató- | dó és bírósági ítélettel végződő j ügyet sejtenek, hogy ilyesmiről szó sincs. A régi fogalmak szerint egy egyszerű adás-vétel lenne az egész. Üjabban azonban biztosítani akarja magát a vásárló és az eladó is a portékára, ezért az egyenlő jogokat, kötelezettségeket és felelősséget hangoztató szerződést kötnek néhány kiló baromfira, zöldségre, egy vagy több malacra, süldőre, hízott sertésre is. Sértésről szó sincs az ilyen aktusnál. Felvásárló és termelő kölcsönösen a szebbnél szebb jelzők sokaságával traktálja egymást (ha van kéznél, akkor egy kis itókával is).

A magam részéről mindig csak a szerződéskötési aktusnak szeretnék szemtanúja lenni. Az adásvételnek, a szerződési kötelezettség teljesítésének, közelebbről: a baromfi, a malac, a zöldség és egyéb áru átadásának, átvételének soha. Nem én, mert az esetek eléggé jelentős hányadában olyan pró- és kontra odamondogatással, kiabálással; az ártatlan hozzátarJ tozók és rokonok emlegetésével, vagyis csatazajjal jár ez, mint egy tüzérségi párbaj. Hasonlíthatnám a szerződéskötés aktusát a bontakozó szerelem küszöbén kezdődő udvarláshoz és a házasságkötés után több helyütt bekövetkező tányér, pohár és egyéb törékeny eszközök odacsapkodásához

is. Á szerződéskötést ugyanis nagyon szép, a hazafiságra, a nép- | gazdaság édekeire, a lakosság el- | látására apelláló szavak előzik i meg. — „Az árutermelés szíve vitathatatlanul a nagyüzem. A háztáji gazdaság szerepe azonban j olyan, mint az élő szervezetet behálózó véredény-hálózat, azzal nél- | külözhetetlen az áruellátást ki-1 egészítő áldásos tevékenysége. ’

Egy idő múlva aztán azt dúdol- j ja az egyik szerződő fél, rendszerint az árujáért pénzt váró termelő (mert hiszen, aki fizet, az pe- tyegtet), hogy „oly szép, amit te mondöz, elhinni én alig merem '.;

És nem is hisz egy idő múlva a fülének sem meg a szerződésnek sem. Nerri, mert a csirke, a zöldség, a malac és a többi szerződött áru sem fejlődik ki olyan egyenletes, első osztályú extrém minőségben a gyakorlatban, mint ahogyan az a szerződés elveiben elő van írva. Az átvételnél aztán mindezért nem a különféle kórságokat, elfajzásokat, csököttsége- ket előidéző természetet vagy annak felelősét okolják, hanem a termelőt. És leginkább olyan mértékben, hogy milyen valamelyik árucikk iránt a kereslet.

Például mostanában csappanta süldő iránti kereslet a máskor nagy Jeteiben vásárló nagyüzemi hizlaldákban. Az egyik szerződő fél, a felvásárló a leszerződött süldőnek csak kétharmadát vásárolja meg. A visszautasított két- három sorsára vonatkozóan először továbbtartási, vagyis hizla- lási szerződést ajánl. Ha ez takarmány és egyéb okok miatt nem megy, akkor a két-három süldő „hizlalásra nem alkalmas, csö- kött, tokos, kutyafajzat, vigyék a szemem elől, hogy ne is lássam”. Azt hiszem, mondanom sem kell: így születik helyenként a sértés a malac-ügyből, s esetenként csirke, zöldség és másmilyen, pillanatnyilag feleslegesnek látszó áru átvételének nem akarásából. A szerződés kötelmei ilyenkor kiesnek a látószögből. Ki azok, a háztáji gazdaság „nélkülözhetetlen | vérdemény-rendszerének” szerepével, jövőbeni fontosságával együtt.

Nem kelek én a gyenge és még kevésbé a rossz minőségű áruk védelmére. Azonban nem állhatom a nem akarásból fakadó, botcsinálta kifogásokat. Különösen nem, ha szerződésről van szó. Olyan szerződésről, amit általában nehéz megkötni, s .amit úgy látszik csak a petyegtető, vagyis a fizető félnek van joga önkényesen felrúgni. Csakhogy a lát- j szat nem valóság. Aki Á-t mond, j annak vállalnia kell a felelősséget a B-ért is.

Kukk Imre

kájából és az állami forrásból 31 millió forint bevételt értek el 1967-ben. Ebben az évben 36 millió forint bevételre számolnak a tavalyi termésátlagok mellett, jórészt a mezőgazdasági árszínvonal növekedésével, a közteher csökkentésével és a különféle állami támogatásokkal.

Miért nem bízik dr. Papp Zsigmond a 36 millió forintos terv teljesítésében? Most, 1968-ban itt is lényegesen kedvezőbbek a termelési adottságok. A határt tavaly ősszel felszántották, így most csak vetni kell. Tavaly ilyenkor jóformán szántani sem igen tudtak a belvíz miatt 1968. évi bevételeikből megvásárolták a termeléshez szükséges vetőmagvakat, műtrágyát, jó alapot teremtettek az üzemi gépjavításhoz és így tovább. Az új mechanizmus elveinek megfelelően az itteni gazdálkodás is . egészséges mederbe terelődött. Hogy a dévaványai Aranykalász Tsz termelési biztonsága 1968—1970 között egyértelmű legyen, az állam évenként 1,8 millió forint dotációt folyósít a járási tanács vb által jóváhagyott gazdaságfejlesztési tervnek megfelelően. Eddig évenként utólag kapta ez a tsz is a dotációt, most pedig három évre előre! Dr. Papp Zsigmond bejelentése, miszerint az elnök visszautasította volna az állami támogatást, zátonyra került

fl jogtanácsos érvei között

szerepelt a vezetőkkel szembeni bizalmatlanság is olyan szinten, hogy a tsz gazdáit a vezetőség rendre-módra becsapja A felszólalás hallgatása közben olyan gondolatai támadhattak több száz embernek, hogy az itteni vezetők a községiekkel és a járásiakkal együtt egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy mit jelent egy 12 ezer holdas szövetkezet irányítása, benne a termelés szervezése. Ugyanakkor dr. Papp Zsigmond ezeket a kisujjában hordja.

A közérthetőség kedvéért ide kívánkozik, hogy a tsz jelenlegi vezetősége az 1968. évi termelési tervet a biztosan elérhető átlagokkal vette számításba az esetleges állami támogatás összegével. Igaz, a tervben az egy tagra jutó évi jövedelmet 10 ezer forint alá tervezte. Ennek viszont az a magyarázata, hogy ha 10 ezer forint fölé tervezi az egy tagra jutó jövedelmet, akkor a kormányhatározat értelmében megvonják az évi 1,8 millió forintos dotációt. Ha történetesen a tervezett 19 forintos munkaegységenkénti részesedést 1968-ban 20 vagy 21 forintban állapítják meg akkor 3—400 ezer forinttal többet kellene felhasználniuk részesedésre. Ezzel áz egy tagra jutó jövedelem 10 ezer forint fölé emelkedne. A termelés fejlesztésében tehát számolnak az állam támogatására, ha nem, következésképpen az állam nyomban megvonná a dotációt. Dr. Papp Zsigmond valószínű ezt nem mérlegelte.

fl tsz vezetői az idén is, sőt ] jövőre is arra törekszenek, hogy gazdálkodásukkal a tagság jövedelmét 10 ezer forint körül megszilárdítsák, ugyanakkor az állami dotációk révén egy olyan nagyüzemet építsenek ki, amely képes önmaga lábán megállni és tagjainak jóval 10 ezer forinton felüli jövedelmet biztosítani.

A szövetkezet vezetősége minden évben rendszeresen — sőt több ízben is — brigádgyűlések, üzemegység-megbeszélések és közgyűlések elé tárja a gazdálkodás menetét, az eredményeket és a hibákat. Valamennyi alkalommal a tagság kifejezésre juttatta ezzel kapcsolatos egyetértését, vagy ellenkező esetben javaslatot tett a munka menetének javítására. Éppen ezért az előhozott szavak nem egyebek, mint vádaskodások. Egyenlőek az olcsó népszerűség hajhászásával, a demagógiával, melyből a lóláb nagyon kilóg. Dr. Papp Zsigmond tsz-elnök akar lenni, amint erre az egyik felszólaló is erélyesen rámutatott. Különféle módon ezért is áztatta a járási és a me- i

gyei szervek előtt a tsz elnökét, főagronómusát olyan adatokkal, hogy az Aranykalász Tsz-ben 500 liter tejet fejnek tehenenként, meg selejtkocákat tartanak. Az öntözőgépeket nem hasznosítják. A járási tanács vb megvizsgálta dr. Papp Zsigmond felvetéseit, és megállapította, hogy a tehenészetben tavaly — tsz-átlagban — 1918 liter tejet fejtek, a „selejt- kocáktól” pedig évente 13 malacot választottak. (Ez utóbbi jobb a járási átlagnál.) Az öntözőberendezéseket tavaly az év második felében jobban kihasználták, mint a környéken bárhöl. Az év első felében nem öntöztek, mert any-' nyi volt a víz, hogy ellene küzdöttek.

A demagógia a közgyűlésen csődbe jutott. Dr. Papp Zsigmond népszerűségéit már az sem fokozta, amikor azt indítványozta, hogy a törvényben megszabott háztáji terület megszerzéséhez a nőknél a 100, férfiaknál pedig a 150 tízórás munkanapot csökkentsék. A törvény erre nem ad módot. A nyugdíjév megszerzéséhez, a betegek ellátásának biztosításához szükséges anyagi fedezet a dévaványai Aranykalász Tsz-ben is csak akkor kerülhet egybe, ha a szövetkezet gazdái — nők és férfiak — teljesítik a törvényben előírt minimális normákat.

fl .közgyűlés végén találóan jegyezte meg Győrfi Ferenc: a tsz élén álló vezetők nemcsak tavaly, hanem évek óta Jól látják el feladatukat. A gazdálkodásban, az üzemegységek szervezésében, a gépesítésben elért eredmények azt példázzák, hogy sohasem a munka könnyebbik végénél tartózkodtak. Kisebb hibák itt is, mint másol előfordultak. Ezek az emberi gyarlóságból fakadtak, de lényegében a szövetkezet menetét nem befolyásolták. Sőt, a március 30-i közgyűlésen 81 belépési nyilatkozat ismertetése közben még a legepésebb ember is megbizonyosodhatott arról, hogy az Aranykalász Tsz munkáját Déva- ványán újabb emberek ismerték eL

Dupsi Károly

P. HOWARD:-VttJ

TŐIT

mív46.

Már órák óta halott volt. Egészen különös módon ölték meg. Hat vagy nyolc vörös pontot találtak a testén. Hogy ez mitől származott, azt nem tudták megállapítani. Csípésnek, horzsolásnak tűnt fel. Csak a bőr felületén látszott, mintha két ujjal megcsípték volna néhány helyen. A test pórusain I néhány helyen vér szivárgott, | egészen apró cseppekben, a bő- I rön keresztül...

— Ilyen tünetről tanultam, de ! ez nem azonos eset — mondta az orvos. — A dél-amerikai korallkígyó csípésétől az áldozatnak elzáródnak a főerei, és a vér, miután felgyülemlett az artériákban, kinyomul a pórusokon. De ezen az emberen nincs kígyómarás, és nem Dél- Amerikéban vagyunk. Egy bizonyos, megölték.

Galamb ismét gyanún felül

Április 4. tiszteletére

Befejezlek az orosházi alállomás

elosztóvezetékeinek építését

Az országos 120 kV-os hálózat eddig Békéscsabáig vezetett, innen a villamos energia 35 kV-os hálózaton jutott a megye különböző részeibe, így Orosházára is. A 120 kV-os vezeték továbbépült, és most már Orosházán egy több mint 25 millió költséggel létrehozott automatikus alállomásba torkollik, ahonnan 35 és 20 kV-ra transzformálva jut tovább az áram.

Április 4 tiszteletére Balázs János, Zsibrita Mátyás és Páli János brigádja befejezte az elosztóvezetékek építését az alál- lomástól. A próbaüzemelés alapján a szakemberek megállapították, hogy az alállomás megfelel a követelményeknek. Lehetővé vált, hogy a DÁV ezentúl olyan mennyiségű villamos energiát biztosítson a fogyasztóknak, amilyenre szükségük van és a feszültség az eddiginél egyenletesebb.

99

Orgyár” Sarkadon

Mielőtt elárulnánk, hogy miről van szó, visszaemlékeztetünk a Ludas Matyi legutóbbi számára. Ebben egy képes illusztráció alatt Szvatopluk megátkozza a honalapító Árpád csapatait eképpen: „Soha ne tud- ' jatok egy normális liftet készíteni.” Valami hasonló átok sújtja a neonreklám-készítö mestereket is. Tudniillik Sarkadon úgy keletkezett az „Orgyár’v hogy a cukorgyár bejárata fölé elhelyezett feliratról valamikor lehullt a három első betű. Ha előbb nem, a cukorgyártási szezon megkezdéséig bizonyára pótolják ezt a hiányt, addig nem árt egy kis mosolyt fakasztó látvány a vonatból kihajoló utasoknak. —ki—

állt. Mikor ő a sátorba lépett, Iljics már régen halott volt.

A tisztek sötét pillantással méregették Galambot. Jól tudták, hogy ez a század furcsa embereket is rejtegethet. Figyelmeztették őket fentről, mielőtt elindultak, hogy a gyanús egyénekre nagyon vigyázzanak...

— Vasra kell veretni... — mondta Gardone, mikor Finley jelentette neki az esetet. — Kihallgatjuk, és erős fedezettel Timbuktuba küldjük, a haditörvényszékhez.

— Milyen jelentéssel? Hogy a puskájával lőttek, amikor nem volt ott? Megöltek egy beteget, akihez látogatóba ment?

— Nem kell ügyvédeskedni! Ez katonaság. Akkor már nem küldhetjük sehová, ha felrobbantja az épülő műutat, vagy a lőszerraktárt.

— Ha nem veszed rossz néven, kapitány úr, erről lebeszélnélek. Kérdezzük ki elsősorban az őrmesterét! A haditörvényszék csak akkor tehet vele valamit, ha módot adsz rá, hogy vádat emeljen.

— Csak ne okoskodj — felelte Gardone, mert az erőd közelsége visszaadta elbizakodottságát, és szégyellte, hogy a biztos halál tudatában gyengének mutatkozott.

— Az őrmestert mindenesetre meghallgatom, azután majd úgy intézkedem, ahogy azt speciális, magasabb katonái szempontok pillanatnyilag előírják.

Jött Latouret.

Elmondta, hogy Harrincourt altiszti iskolába járt, de szökés miatt megvonták tőle kedvezményes beosztását A menete-