Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-25 / 97. szám
M68. április 26. 4 Píntek Ráfizetés—nyereséggel Oáfizetés és nyereség általá- **’ ban egymásnak ellentmondó fogalmak, ám, aki járatos a sakk-játék rejtelmeiben, jól tudja, hogy esetenként egy-egy tiszt vagy gyalog-áldozat remek taktikai lépés lehet a végső győzelem eléréséért. A veszteség és a nyereség között — a tudatosan vállalt, kalkulált veszteség s a kiszámított nyereség között természetesen — hasonló kölcsönhatás létezik a gazdasági életben is. Az önálló gazdálkodás, a piaci verseny keretei között, amikor a vállalatok vezérkara egy-egy vállalkozásba szabadon vághat bele. s ennek koncepcióját szabadon, egyedül alakíthatja ki — a ráfizetés ugyanolyan kalkulációs tételnek számít, ug.'♦ lolyan taktikai „húzás” lehet —, mint a tisztáldozat a sakktáblán. A Felvonógyár például új gyorsliftjének prototípusát ingyen odaadta a Műegyetem Diákszállójának. Valamit ingyen adni, az már igazán színtiszta ráfizetésnek számít. Igenám. csakhogy ezzel a „ráfizetéssel” máris több új üzletet szerzett magának a gyár. Ugyanis a gyorslift prototípusát így most működés közben mutathatta be a külföldi és a hazai érdeklődőknek. A vevőkben pedig csak nagyobb a bizalom, ha kipróbálhatják a portékát, mielőtt megveszik. Kipróbálhatták például a szovjet üzletkötők is, s próba eredményeként ellátták megrendeléssel a gyárat — 1970-ig. Sőt, a próba arra is módot adott, hogy egy-két apróbb kifogást tüstént tisztázhassanak, s így a gyár most már a megrendelő észrevételeihez igazított, tökéletesített liftek százait szállíthatja. ÍVJ m ismeretlen „fogás” ma már az ipari-kereskedelmi szakemberek előtt az sem, hogy termékeik vonzóerejét néhány pótalkatrésszel, korábban külön leszámlázott kiegészítő segédberendezéssel vagy egyszerűen a jobb agyusztálással könnyen meg- toldhátják. Ez a „manőver” kétségtelenül plusz ráfordítást igényel, dft ami ily módon elmegy a réven, az a vevőkör megőrzése és bővítése által busásan visszatérülhet a vámon. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a reklám-költség — ha okosan használják fel — ugyancsak nem tekinthető kidobott pénznek. Las- san-lassan az is elfogadott vélemény lesz, hogy érdemes költeni a védjegy, a márka hazai és nemzetközi védelmére, s hogy egyáltalán érdemes védjegyet készíttetni. S érdemes kifizetni itthon a „Kiváló Áruk Fórumának” zsűridíját, valamint a propaganda költségeit — s külföldön a nemzet- j közi vásárokon a helypénzt — mégha mindez azonnali nagy forgalomemelkedést nem is hoz. í Ezekkel a „beruházásokkal” kap- j csőlátókat lehet szerezni, nevet lehet szerezni, — hogy necsak a ( gyár ismerje a piacot, hanem a i piac is a gyárat. Azután érdemes költeni persze a már esetleg ismertté tett név hírére, becsületére is. Ebből a szempontból esetleg a nyersanyagok kiválasztásakor érdemes „ráfizetni” — s a legjobbat, a drágábbat venni. így esetleg kevesebb lesz a selejt, a gyengébb képességű késztermék, és csökkennek a szerviz kiadások, a garanciális költségek vagy a visszahozott rossz portékák kicserélésére fordított összegek. Nem tekinthető felesleges kiadásnak az sem, ha a gyárak kifizetik a Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézetnél a prototípusaik vizsgálatát. Érdemes minőségvizsgálatra felkérni pártatlan, elfogulatlan szakembereket — fizetni az esetleges kötözködéseikért —, mert könnyebb javítani a prototípuson, mint a már felszerszá- mozott, sorozatgyártásban futó termékeken — s olcsóbb is lényegesen. Számításba lehet venni „taktikai húzásként” az árengedményeket egy-egy piac megszerzéséért. Létezik a „dömping-ár” fogalma is, amit szintén érdemes mérlegre tenni. Arról nem is szólva, — ha már az árpolitikánál tartunk —, hogy sok híres cég kedvelt, régi módszere olcsóbban adni a készterméket, s amikor már ott vannak a piacon, a pótalkatrészek árán, a szervizköltségeken, s egyéb más kisegítő szolgáltatásokon ..behozni’ az árengedményt. P ersze az ilyesfajta „taktikai húzásokhoz”, számvetésekhez a körülmények pontos ismerete elengedhetetlen. Szükséges az alapos elemzés, a piac, a partnerek, a fejlődés irányának, az ármozgások várható tendenciáinak — sőt még a külpolitika várható alakulásának ismerete is. Nélkülözhetetlen a naprakész tájékozottság, a vállalat saját belső ügyeit, a dolgozók és a berendezések képességeit, pillanatnyi „formáját” illetően. Szóval előre kell látni vagy 10—15 lépéssel a „játszma“ alakulását. Ki kell alakítani a stratégiát, s azután dönteni a taktikai húzásokról — csak így lehet és szabad „tisztet áldozni” a jobb pozícióért. Gerencsér Ferenc „Kacsás műszak" a békéscsabai Barmiban Elérték a vágósúlyt a Biharug-lelső kacsacsoportját adjak át. rai Halgazdaságban nevelt pecse- méghozzá 13 ezret. A következő nyekacsák. Negyvenöt-ötven nap- hetekben húszezernél több kacsát ra két és fél kiló egyedenkénti j szállítanak Biharugráról Békéssúlyt értek el, ezzel elszállításra j Csabára, ahol a halastavakon kerülnek a Baromfiipari Orszá- ; most már folyamatosan tartják gos Vállalat békéscsabai gyár- , és nevelik az igen értékes ex- egységében. Ezen a héten az év j portminőségű jószágokat. Kétszázötven ktsz képviselteti magát az ide! BMY-n A szövetkezeti ipart 250 szövet- kát a népművészeti és háziipari kezet képviseli az idei BNV-n. A szövetkezetek. Az előző évekhez kisipari szövetkezetek a Buda- mérten, nagyobb a vidéki szövetpesti Nemzetközi Vásár szakosí- kezetek részvételének aránya, tott jellegének megfelelően az ál- Hetven népművészeti és háziipari lami nagyiparral és a tanácsi | szövetkezet készítményei jelzik a iparral együttesen vesz részt az népi motívumok alkalmazásának ipari kiállításon. Ezenkívül ön- sokrétűségét. Az építőipar kiálli- álló pavilonnal rendelkezik a fásának látványosságai között szövetkezeti építő-, vegyi-, gumi- majd lesz két hétvégi faház es és műanyagipar, és saját pavilon- egy színes csobogóval ellátott víz- kukban rendezik meg kiállítású- ! medence. „Könnyű arról írni, ami a szívünkben él..." A bihari krónikás Szabó Pál köszöntése MAGAS, valószí nűtlenül magas, sovány férfi, arcvonásai mintha kemény fából lennének kifaragva, egyenes tartásű. kézfogása erős, határozott. Hetvenöt éves. Még írói pályája elején így jellemezték őt egy jó harminc esztendővel ezelőtti erkölcsi bizonyítvány ma már megfakult sorai. Neve Szabó Pál, született 1893. április 5-én, házastársa Kiss Etel. Arca hosszas, haja gesztenyebarna, szeme sárgás, bajusza nyírott. Természete: lobbanékony. Foglalkozása: író. Azóta már fehérré lett a haj, s az írói foglalkozás is Kossuth- díjas alkotót jelent. Szabó Pál a Bihar krónikása volt, ma is az, mégsem illethető a „lokálpatrióta” jelzővel, mert Biharban is csak az országos dolgok érdekelték és könyveit is egyforma izgalommal és érdeklődéssel olvasták itt, a Körösök vidékén csakúgy, mint Dunántúlon, Bulgáriában vagy Amerikában. Hosszú volt az út, amelyet Szabó Pál megtett az, írógép Biharugrán című Békéscsabán megjelent első írásától a legújabb, pirosfedelű kis könyvecskéig a Szülőföldem. Bihar- ország címen napvilágot látott érdekes, kedves monográfiáig. VIDÉKÜNK nagy öregje, ez a mindig fáradhatatlan, szikár „ifjú” éppen ezt az új könyvét dedikálta legutóbb a szülőföld egyik falujában, Mezőgyánban. A formaságokat nélkülöző író—olvasó-találkozón nagyon idős, fejkendős néni kérdez. — Hót megismer-e még, lelkem? — aztán az emlékezés édesbús levegője tölti be a termet, arcok fénylenek a sötétben, szavak, mondatok kapcsolódnak egymáshoz. Ez a közönség nemcsak olvasója, hanem szereplője is Szabó Pál regényeinek, az író közülük való, ez a táj írásainak forrásvidéke. Élete találkozási pontja a Biharon átvonuló viharoknak. szeleknek. Üj könyvében így vall erről jelent, múltat, jövőt körvonalazó, lázas, őszinte szavakkal: — Könnyű arról írni, ami a szívünkben él, és aminek létezését a lélek félti, őrzi, vigyázza. Nincsen Biharban egyetlen falu sem, amit én ne ismernék, ne szeretnék. Nincs olyan folyója, ere, hajlata, amelynek hol áradó, hol apadó vize ne itt zúgna által, a véremen. A jó barát, a harcostárs Féja Géza így méltatta a Szülőföldem, Biharország íróját. „A 75 esztendős Szabó Pál megállotta a próbát. öregségében is csupa mozgás és lendület az Írása, mondatai száguldanak, merész, de mindig hiteles gondolattársításokkal lep meg.” AHOGY szálfa-egyenesen áll a hímzett terítővei borított asztal előtt, és hatalmas tenyerét suhogtatva magyaráz, kicsit ahhoz az emberhez hasonlít, aki állandóan figyel valamit, és tekintete újra és újra visszatér egy j pontra, hogy aztán ismét elka- : landozzék. Hangja érdes, betölti j a termet: szeretni kell ez életet \ minden érzelemmel és értelem- j mel... Mellette, jobbról, állandó útitársa, kéziratainak első olvasója Eta néni, a felesége. Szép pár, mondja mellettem valaki. „Minden igazi író valahol a mélyek mélyén költő” és ez a megállapítás vonatkozik a bihari tájak szép szavú mesélőjére, igaz tollú mesterére, Szabó Pálra is. Mennyi szín, mennyi szépség őrződik írásaiban! A valóságot a folklór ihlette köntösben villantja fel, beleálmodva magát a tájba, himnikus sorokban zengi: „Forró nyárban én fürdők a folyók vizében, az én fejem felett gyülekeznek a termékeny esőket adó fellegek, és minden pacsirta nekem mondja dalát a mezőkön, a traktorok az én kedvemre dübörögnek, és minden az enyém, itt, Biharban, ami csak van. ami csak él, és ami csak eljövendő. ..” Brackó István Műanyag vedertől a batériáig Néhány éve nagy feltűnést keltett az első műanyag veder, melyet talán éppen Békéscsabán hoztak forgalomba. A kereskedő méltatta az edény jóságát: nem törik, nem horpad, könnyen tisztán tartható és viszonylag talán olcsóbb is, mint a lemezből készült zománcos vagy horganyzott. A nyűhetetlen anyagok azóta többféle formában kerültek felhasználásra kiváló eredménnyel. A közszükségleti cikkek műanyagból való gyártása ma már hétköznapinak számít. Viszont a műanyag térhódítása a mezőgazdaságban kicsit több ennél. Szerszámok, alkatrészek, felszerelési tárgyak készíthetők belőle, amint azt a műszaki fejlesztési hetek keretében a KISZÖV békéscsabai bemutatótermében is láthatták az érdeklődök. Ez a kiállítás azt példázta, hogy az ipar mit tud adni műanyagból. Azok az előadások, amelyeket minisztériumi főosztályvezetők, egyetemi- és kutatóintézeti szakemberek, gyakorló mezőgazdasági mérnökök tartottak, tanúsították, hogy a mezőgazdaság műszaki fejlesztésében beláthatatlan jövő előtt áll a műanyag. S ami a legmegkapóbb volt: a hazai műanyagipar mezőgazdaságunk műanyagigényének kielégítésére vállalkozik. Állami gazdaságaink, termelő- szövetkezeteink termelésszervezésében mind nagyobb helyet és szerepet kap ez az új, ma már egyáltalán nem csodálatos, de igen hasznos anyag. Az évekkel ezelőtti műanyag vedertől mesz- sze jutottunk. Gépalkatrészek, csibenevelő ketrecek (batériák), tartályok, puttonyok, permetezőgépek, csövek, ponyvák fejezik ki talán legjobban az ember találékonyságát, amellyel ezt az új anyagot bevonultatta a mezőgazdasági termelésbe. D. K. P. HOWARD: #* m TOtT 63. Amikor Finley lenézett az ablakból és látta a gyülekező katonákat, megfordult. — Kezdődik... Gardone verejtékező, rémülettől sárga arcát törülgette. — Mi a véleményed? — kérdezte a hadnagyot. — Meg fogunk halni — felelte egykedvűen. — Ha van ek- razitjuk, akkor nem tarthatjuk sakkban őket. mert felrobbantják a csövet Azután csakugyan megérkeznek majd a szokoták. és ha a lázadók nem ölnek meg, akkor fejbe lőhetjük magunkat, mert természetesen eszembe sincs, hogy megadjam magam... — Kérlek... hadifogság... — Ugyan! Nyomban lemészárolnak. — Nem bizonyos, sőt... Mi érdekük lenne? Finley untiort érzett. Ha gyáva is valaki, azért uralkodhatna magán, amikor látja, hogy meg kell halni, és nincs segítség. És ez az ember hordja a francia tisztek egyenruháját! Kréta hangja hallatszott kívülről: — Légy szíves, és megállj, mert különben a közlegénynek lőni kell... Ez a parancs... — Eredj a pokolba — mondta valaki, és úgjr látszik, félretaszította a bolondot, mert nyílt az ajtó, és Hildebrandt lépett be. — Közlegény! — rivallt rá Finley — Ki engedte, hogy engedély és kopogtatás nélkül... — Várj! — szólt közbe a kapitány. — Én vagyok a parancsnok. Mit akar itt? — fordult Hildebrandthoz. — Kapitány úr! A legénység küldött, hogy tárgyaljak a tiszt urakkal. Megtagadjuk az engedelmességet! Haza akarunk menni, és haza is fogunk menni. Nem gátolhatnak meg senkit ebben. A tisztek nem bántottak bennünket, mi sem bántjuk őket. Az erődöt sem. Megmondják a kombinációt, ellátjuk magunkat vízzel az útra. Ha nem tesznek így, akkor elfoglaljuk az erődöt. Ha kell, felrobbantjuk az egész törzsépületet, van elég ekrazitunk, és ez reménytelenné teszi a tisztek részéről az ellenállást. így is, úgy is hozzájutunk a vízhez. De akkor felrobbantjuk a vízvezetékcsöveket, elpusztítjuk az erődöt és mindenkit, aki önökkel tart. — Takarodjon! — kiáltotta Finley. — Lázadókkal nem tárgyalunk, és valamennyien... — Csendet kérek! — mondta erélyesen a kapitány. Nem érezte a közvetlen halálveszélyt, és ez nagyképűvé tette. — Miféle szerepük van az ügyben bizonyos szokota négereknek? — A szokoták útban vannak Aut-Taurirt felé. Az erdei törzs főnökével üzentek, hogy ha az erődöt elfoglaljuk, és így a francia katonaságtól nem kell félniük, akkor ők elvezetnek bennünket egy rejtett úton Angol Guineába. — Menjen ki — felelte Gardone Hildebrandtnak — és várakozzék a folyosón ’ Hildebrandt tudta, hogy nyert. Katonásan megfordult, és kiment. Kréta dugta be utána a fejét:
