Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-20 / 93. szám

/ im. április ZI. 5 Vasárnap „Szíves” fogadtatás . Bizalom és számonkérés I 1 Már többször panaszkodtak a megyei művelődési ház ötórai teájára szórakozni járó fiatalok, hogy akire a belépő jegyek el­lenőrzését bízták, nem éppen a legudvariasabban bánik velük. — Bár jó néhány fiú rászolgál­na néha egy kis dorgálásra, azért nem lehet általánosítani — mondották a panaszkodók — és mindenkivel úgy bánni, ahogyan ez az ember teszi, ráadásul dur­va szavakkal is illet bennünket. A panasz nyomán egy ipari tanuló kislány kíséretében nem­rég ellátogattam a megyei mű­velődési ház ötórai teájára. A fogadtatás a jegyszedő részéről enyhén szólva udvariatlan volt. Még azt sem vette figyelembe, hogy már nem tartozom az if­jak korosztályához. — Hová mennek? — rivallt ránk, amikor felfelé igyekeztünk a lépcsőn. — Nem tudják, hogy jegyet is kell váltani?! Ott a pénztár!, — mutatott ellentmon­dást nem tűrő hangon, mintha notórius bliccelők lennénk, affé­le jómadarak, akiket. így kell kioktatni és rendre utasítani. Ilyen fogadtatásra legszíve­sebben hátat fordítottunk volna, de a szándék, hogy megtudjuk a továbbiakat is, visszatartott. Mondhatom, volt alkalmunk ha­sonló jelenetet látni. Körítve durva és sértő megjegyzések­kel. A méltatlankodó ifjúságnak, a Sigma-zenckar játékát kedve­lő lányoknak és fiúknak, akik ide járnak szórakozni, igazuk van, A jegyszedőnek és bár­mely alkalmazottnak ebben a házban egyben az is .a feladata, hogy jó modorra, udvarias vi­selkedésre neveljék a fiatalokat. Amit a jegyszedőtől hallanak, az minden, csak nem udvariasság és a jő modor, (K. J.) Még egy év, és húszesztendős igazgatói pályafutás után ment volna nyugdíjba. Különben ez volt a dédelgetett vágya. Ezt az elképzelést azonban önmaga húz­ta át. A gazdaságirányítás új módszerének bevezetését és ki­terjesztését csinálja más. Nem megfutamodás ez, hanem az élet józan szemlélete. Éppen ezért az igazgató most 19 év után ment nyugdíjba. Ha külsőre nézem, kalappal a fején, akkor a kétszer 19-nél csak egy-két évvel mutat többet. Kalap nélkül sem látszik 50 év­nél idősebbnek, pedig éppen 60 esztendős, nyugdíjképes. A néphatalam legnehezebb idő­szakában, 1948 végén. 1949 ele- j jén az egykori MERCUR valá- j melyik szövőgépe mellől szólí­totta el a párt a frissen alalíult megyei tanács vb mezőgazdasági igazgatóságának élére. Megbíza­tása volt a mai nagyüzemi me­zőgazdaság alapozása, közelebb­ről: a paraszti sorban itt-ott fel­törő szövetkezeti gondolat segí­Lengyelországi útiélmények II. Krynica — gyógyüdüSohely A Keleti-Kárpátok ölén, Zakopánétől 150 kilo­méterre fekvő várost nemcsak turisták keresik fel. Minden évben a Világ különböző országaiból több ezren itt gyógykezeltetik magukat. Az 1830- ban felfedezett Zuber-forrás hírnevet és rangot szerzett Krynicának. A forrás vizét máj-, gyo­mor, epekő, vesekő, ideg- és női betegségek gyógyítására használják a klinikákon, ahol az urológus Tempka professzor és a nőgyógyász, Belecz doktor irányításával a kezelések külön­böző módjait alkalmazzák. A nyolc naptól három hónapig tartó ivó-, speciális, iszappakolás, szén­savas és szárazgőzfürdő-kúrák mindig hasznos­nak bizonyulnak. A kirándulók és a betegek számára télen-nvá- ron kényelmes szállodákat, üdülőket biztosíta­nak. Szórakozásukról is gondoskodnak: strandol­hatnak, teniszezhetnek, korcsolyázhatnak, síel­hetnek, s a Parkova Góra-hegyre siklóval felmen­ni mindig élményt jelent, A közeljövőben új lé­A Zuber-forrás vize világhírűvé tette Krynicát. —* És én voltam Abu el Kebir is, a trachomas, vézna „nebuló”, hosszú, ősz szakállal, rikácsoló hanggal... Galambnak újra leesett az ál­la. Azután magához rántotta a lányt, és megcsókolta. — Ne haragudjon — dadogta a katona —, maga az életemet mentette meg! Egy csókkal le sem róhatom a hálámat.« — Most., ne rója tovább a háláját. Mahmud mindenhová elkísért, mint kígyóbűvölő is. Amikor rájött, hogy viperáját ellopták, és a maga inge is el­tűnt figyelmeztette, hogy vi­gyázzam pedig ő azt hitte, hogy maga gazember, de én... én már akkor... akkor.... Szóval már gya­nakodtam, hogy esetileg tévedés. Ezért még leöntöttem,., magát kmirhával is... — hátraugrott. — Nem most, ne rójon hálát... Szó­val ezért volt... — És a karóra?.« — Ez a karóra... rejti a ter­vet, hogy hol az átjáró, de senki sem tudja megfejteni az óra titkát. Hallgattak. Galamb megfogta a kezét. Magde nem húzta el. — Nem lenne Jő, ha megnéz­nénk még egyszer az órát? — mondta a katona, — Talán kisü­tünk valamit... Várjon! Most jut eszembe... A szegény Kölyök fir­kált néhány sort. A papírlap, amire a beteg írt, még ott volt zubbonyában. El­feledkezett róla. A nő kikapta a kezéből, és izgatottan olvasta: „Figyelnek bennünket. Ha meg akarja tudni, hány óra van, igazítsa be a napon a mutatókat, és nézze figyelmesen a másod­percmutatót. Éjfélkor pontos órája lesz...” — Az isten szerelmére, hogy lehet ilyen felületes... — suttog­ta remegő hangon a leány. — Hiszen ez nagyon fontos... Már régen tudni kellett volna.... Odavitte az órát az ablakhoz, és felkattintotta a fedelét. A nap rávilágított a repedezett szám­lapra. A nő forgatta a felhúzót... Talán kinyílik valami tikos ha­sadéit... Percekig próbálta, hiá­ba... — Egy ötlett 1— kiáltotta Ga­lamb. — Azt mondja az utasí­tás: „Éjfélkor pontos órája j lesz...” Állítsa mindkét mutatót a tizenkettesre. Az éjféL — Lehet..« Sebesen forgatta a mutatókat. Mikor egymás fölé értek a tizen­kettesre, várt. Semmi... A nő sóhajtva visszaadta. — Vegye fel... És kérem — mondta, mialatt Galamb meg­erősítette csuklóján a karórát —, nagyon kérem... vigyázzon ma­gára, mert... — Halló! Hát ez mi! - Pen- croft lépettbe. — No, néz dcsak! Igazán érdekes. Galamb rosszkedvűen fordult a leányhoz. — Bocsásson meg, Magde, de sajnos most kénytelen leszek ezt az urat félholtra verni,., pedig nem illik így viselkedni egy hölgy jelenlétében — és mert közben Pencroft közelébe ért, úgy vágta pofon, hogy beleesett fej­jel a szekrénybe, áttörte az ócs­ka bútor ajtaját és mindenféle holmikkal együtt a földre esett. (Folytatjuk) tésítményefkkel gyarapodik Kryni­ca. Tizennégy emeletes szállodát, szórakozóhelyeket, hangverseny- termet és szanatóriumot építenek. A tavaszi pompában fürdő vá­ros rendezett utcáitól, parkjaitól, csipkedíszítésű faházaitól, gyors folyású hegyipatakjától, vendég­látó kedves barátainktól a vi­szontlátás reményében veszünk búcsút. A Fortana Trevi mondája szerint, aki pénzdarabot dob a kút vizébe, visszatér Rómába. Krynicán mi egy zlotyt ejtettünk a patakba... Dékány Sándor Költőkről, költészetről — Sarkadon A mai magyar költészetről ren­deztek előadást a sarkadi gimna- ■ zisták csütörtökön délután a köz­ségi művelődési otthonban. Az j irodalmi színpad tagjai Baranyi | Ferenc, Nagy László, Váci Mihály j verseiből mutattak be, s a három- j száznál is több hallgatóság előtt j Petrik István tanár tartott érdé- | kés ismertetést a mai magyar köl­tészetről. Gaz—51-et bármilyen mezőgazdasági gépért adnánk. Vásárhely, Sállal Imre Mtsz. 163305 tése. Alig egyéves ténykedéséi egy újabb megbízatás követte, mégpedig a Békés megyei állami gazdaságok szervezése. Az akkori társadalmi életben a mainál eltérőbb volt a mozgás. Az emberek egy része hallgatott az ellenséges propagandára, el­hagyta földjét, faluját. Az elha­gyott földek lényegében az ő irányításával kerültek állami ke­zelésbe. És ma, az akkori re­ményt vesztett területeken kiváló gazdasági és társadalmi ered­ményt felmutató korszerű, eu­rópai, sőt világviszonylatban is elismert mezőgazdasági üzemek sorakoznak. Az állami gazdaságok régebbi vezető garnitúrája az ő keze alatt állf munkába, szeme láttára egé­szült ki olyan emberekkel, aki­ket talán éppen ő vezetett be a dolgos hétköznapokba. Az igazgatói beosztás általában nem mondható nyugdíjas állás­nak. Hogy ez így van vele, ez­zel az igen kivételes helyzettel lehet legjobban érzékeltetni. A Békés megyei állami gazdaságok igazgatói közül eddig egyedül neki jutott osztályrészül a 60. életév betöltése, vagyis a nyug­díjba vonulás természetes útjá­nak bejárása. Mindez ilyen ér­telemben csak azért következhe­tett be. mert mint munkásból lett igazgató, nem felejtette el a gyár­ban tanult házirendet. Pelismerte és a mindennapi életben vallot­ta, alkalmazta, sőt oltogatta a körülötte felcseperedőkbe: kiilön- külön csak egyes ember az em­ber, de közösségben és egy véle­ményen társadalmat alkot. Hogy az elmúlt csaknem két évtized­ben helyére kerülhetett és vég­érvényesen tető alá juthatott a szocialista építőmunka állami gazdaságainkban is, abban neki nem kis része volt. Különösen az utóbbi tíz esztendő, a bizonyítás évei érdemeinek említést. Az ezt megelőző időszak jórészt a gaz­dasági szervezetek kialakításával telt el. Még 1958-ban, de még 1960-ban is sok volt a földren­dezéssel kapcsolatos időtöltés, ami lényegében az üzemvitel bi­zonytalanságának hordozója is volt. Amikor azonban behatáro­lódtak a területek, az állami gaz­daságok erőteljes fejlődésnek in­dultak. A Hidasháti Állami Gazdaság termelésszervezését összegező je­lentésekből évekén át a kiegyen­súlyozott és az évről évre javuló eredménnyel működő üzem képe rajzolódik ki. Tavaly már kétezer forint tiszta bevétel jutott egy- egv holdra. Békés megyében ilyen abszolút eredményt egyik állami gazdaság sem mondhat magáénak. Az egyéni képességek kibonta­kozása itt azért is volt töretlen, mert a hasznosnak bizonyuló új gondolatokon a vezető testület testületként „rágta át magát” a SZÓ nemes értelmében. A terme­lésfejlesztésre hozott határozatok végrehajtása közben itt úgy drukkoltak egymásnak, hogy' az egyes ember vállára nehezedő gondból, elvtársi alapon ki-ki ön­ként magára vállalt képességének megfelelőt. A gazdaság egészében olyan hangulat uralkodott, hogy az emberek nem egymás helyett, hanem egymást segítve dolgoz­lak. A küzdelmes évektől Vett bú­csú talán azért is lehetett men­tes mindenféle alakoskodástól, mert a 60. életévet taposó igaz­gató az emberek szemében — | még a fegyelmi ügyek intézésé- ben is — mindvégig megmaradt 1 a maga valóságában. A testületi vezetés, melyet a kollektív böl­csesség elvére épített, munka­társaiban képességeket bontakoz­tatott ki. Az alaposan megfoiítoli egyéni kezdeményezések és a felelősség jó vezető garnitúrát formált. Most, nyugdíjba vonulá­sa alkalmából nekik adta át a gazdaság irányítását. Eddigi alkotó munkáját a tár- ' sadalmi élet különböző területei­nek vezető fórumai jegyzőköny­vekbe rögzítették. Az állami gaz­daságok vezető szervei kereset­len szavakból összeállított köt- szönő és elismerő levelekben fej­tették ki a 19 év munkásságának társadalmi hasznosságát. A kor­mány a Munka Érdemrptid arány fokozatával tüntette ki 1968 ápri­lis 4-e alkalmából. Egykori be osztottaiban maradandóan él a hatvan év életbölcsességcvel egy mondatba sűríthető mottó, amely különben az egész működését jel­lemezte: bizalom, segítés és szá­monkérés. Mert a tengernyi gond­ban, munkában mindenkor mély­ségesen ember volt, társai apa­ként ragaszkodtak és a további­akban is ragaszkodnak hozzá. Talán ez inspirálta egyiküket an­nak elmondáséra, hogy ha két ember közül kellene Igazgatót vá­lasztania, akkor ő Gajdács And­rásra, a most nyugdíjba menő „veteránra” adná szavazatát. Dupsi Károly Felvételre keresünk: gépipari technikus, forgalmi, pénzügyi könyvelő, anyag- beszerző beosztásra, szakmai gyakorlattal! (Csak írásos jelentkezést fogadunk el!) Felveszünk még jó kereseti lehetőséggel; általános lakatos, géplakatos, hegesztő szakmunkásokat, férfi segédmunkásokat. Bérezés: Megállapodás szerint! LAKATOS ÉS GÉPIPARI JAVÍTÓ KT8Z Orosháza,, Táncsics u. 40. 114685

Next

/
Thumbnails
Contents