Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-18 / 91. szám
MSS. április 1!). 5 Péntefc Hiteles visszaemlékezés a nagy időkre Keresztes Mihály »Napnyugtától napkeltéig« című könyvéről H arcos baloldaliságával, mely a Viharsaroknak is egyik gócpontjává tette, Orosháza, minit más történelmi jelentőségű helyek, fogalomként vonult be a történelmi tudatba és a mindennapok köztudatába. A megvívott kemény harcok bátor és hősies helytállása, e harcos lendület továbbélése a megváltozott történelmi körülmények alkotó korszakában valóban méltóvá teszik rá, hogy megbecsüléssel és illő tisztelettel emlegessék. Történészek és írók — köteles- ségszerűen vagy rokonszenvből, de személyes meggyőződésekből és érzésekből eredően is— törekedtek e múlt feltárására és ábrázolására, hogy munkájuk felhívásul és intésül is szolgáljon. Minden szép és hatékony törekvés és eredmény ellenére azonban valami hiányérzet maradt mégis az orosháziakban és az Orosházát ismerőkben: kevés nyilvánosságot kapott azoknak a szava — mint tudatformáló eszköz —, akik ezt a nagyszerű küzdelmet végigharcolták — és ma is itt járnak-kel- nek közöttünk. Pedig — úgy gondolja mindenki —, bizonyára sóksok mondanivalójuk volna .. . Van is. És ez az, amiért izgalommal veheti kézbe bárki Keresztes Mihály: „Napnyugtától napkeltéig" című — nemrég megjelent könyvét, ha érdekli, hogy milyen előzményekre épül jelen sorsa, miilyen nagyszerű emberi tulajdonságokra kell nevelődnie jövője formálása érdekében. És ezen a ponton túl is kell lépnünk az „orosházi” koncepción. Annál is inkább, mert az a mozgalmi munka is, amit a könyvből megismerünk, túlnő a város határain; megyére szóló gyakorlati eredményei országos figyelmet vontok maguknagy folyamatba. Ez a vonás viszont kedvezően alakítja az írói alapállást; sem elvi kérdésekben, sem az eseménytörténetben nem engedi meg a túlzott szubjektivitást, ami feltétlenül ronthatna a krónikás részek hitelességén. Pedig a hitelesség a visszaemlékezés műfajában alapvető erkölcsi követelmény. Keresztes Mihály művét e tekintetben feltétlenül őszintének és becsületesnek kell tartanunk, hiszen a benne szereplő sok-sok név viselője közül több még ma is hús-vér ember, elvtárs, aki — mint a múlt közös harcainak idején, most is nyíltan mond véleményt, akár dicsérni kell, akár bírálni. Más szempontból megint csak hasznos ez az alkotói nézőpont. Jól lehet ugyanis jelképezni vele, hogy a sors, amely elérik tárul, nem egyedi, nem különleges. Törvényszerűségei vannak. Sokan-so- kan vannak olyanok, akik — mint a könyv írója — munkáscsaládban születve, sanyarú gyermekkor megpróbáltatásai és megaláztatásai közben ízlelgetik a kor szervezett munkásmozgalmának romantikus — reális ízeit, és törvényszerűen jutnak el odáig, hogy annak harcos tagjaivá, esetenként vezérévé érjenek. Ez' az elfogulatlan szemlélet teszi, hogy világosan bontakoznak ki és csapnak össze előttünk az orosházi és környékbeli társadalmi erők, jelenik meg és cselekszik a maga valójának megfelelő eszközökkel a törvényes rend apparátusa, aminek következtében létrejön és megizmosodik a főhős: a szocialista mozgalom magva, majd bázisa. A mű élményszerű hűséggel, árnyaltan mutatja be, hogy milyen volt a szocialista mozgalom viharsarki legfőbb erejének, az építőmunkásoknak munkás, szegény, zaklatott élete: azl a bátorságot és elszántságot, amivel vállalják a legnehezebb történelmi időkben, a fasizmus térhódítása korában — a hittel és hivatástudattal folytatott osztályharcot. A legális és illegális tevékenység, a politikai és kulturális előrehaladás közvetlenül, emberközelségben tárulkozik elénk, hogy elgondolkodtasson és csodálattal töltsön el az a leleményesség és éberség, amellyel alkalmazták a harci eszközöket, és védekeztek a váratlan fordulatokkal szemben. A politikai szemináriumok, agitációk, a dalárdák és az eszperantó-mozgalom mindmind tömörítője és lendítője volt a mozgalmi erőknek. Képet alkothatunk az ellenforradalmi erők brutalitásáról, a mozgalmat eláruló aljas módszerekről, de bepillanthatunk a szociáldemokrata vezetőség ismert ingadozó, határozatlan, esetenként züllesztő politikájába is. Az út, melynek útjelzői csendőri szuronyok, in ternál-ótó borok, gyanakvó és megtorló közigazgatási intézkedések — másik oldalán erőtől duzzadó, bizakodó, in- ternacionális, végül az új rendhez vezet, melynek kibontakozásáról — mint a kemény küzdelem eredményéről — ugyancsak tudósít Keresztes Mihály könyve. Felszabadultan, boldogan, a jövőbe vetett optimista hittel. Hisszük, hogy a könyv megyénkben, de különösen Orosházán élénk visszhangra talál. Nem volna érdektelen anikétokát rendezni róla, néhány szereplőjének részvételével. És arra is gondolhatnánk, hogy érdemes lenne ösz- szegyűjteni az általa felidézett és sokakban felelevenedő élményanyagot. (Kossuth Könyvkiadó. 1968.) Beck Zoltán A keret, amely az egész tartalmat, az eseménysorozatot magá- bafoglalja, összetartja, egy ember — az író — életútja, mely a valóságban is, mert az alkotó a mozgalom területi vezéralakja, összefogta, egyesítette a vidék szocialista szervezkedéseit. A keret valóban csak keret; nem kapja le a szemet a képről: az író-funkcionárius személye néha talán még túl szerényen is beleolvad a Április 24: gyógypedagógiai nap Békéstarhoson A békéstarhosi Gyógypedagó- j ben működő gyógypedagógiai ta- giai Intézetben 1968. április 24- | nárok és nevelők vesznek részt, én gyógypedagógiai napot ren- a továbbképzés jellegű összejö- deznek, melyen a Békés megyé- ‘ vetelt Laczkó István, a békésGardone aláírta az engedélyt, és intézkedett, hogy a corvée elkísérje a misszió embereit. Doktor Borden visszament az autóhoz, és beült a sofőrülésre. Még két ember volt a kocsiban. — Minden rendben van — mondta a társainak. Macquart és Lorsakoff voltak vele. Az autó belsejében négy-öt hatalmas csomag hevert vöröskeresztes jelzéssel. Ekrazit volt mindegyikben... Reggel Spoliansky félrevonta Galambot: — Ma délután, ha a második corvéet váltják, kezdődik! A rabok állítólag fegyverhez és ekrazithoz jutottak. Felrobbantják a vízcsapot. Egyesülnek a corvée-val. Kobienszki is velük tart. — A pimasz... — Nemcsak ő. Jóformán valamennyi katona. A többség mindenre képes, mert nem bírja idegekkel a tétlenséget, a ful- lasztó, forró egyhangúságot, és képesek a vesztükbe rohanni, csak azért, hogy tegyenek valamit. Ezt onnan tudom, mert egy időben lélektannal is foglalkoztam. — Jól tette... Szóval nem gondolja, hogy szólni kellene Fin- leynek... vagy valamit?... — töprengett Galamb. — Szerintem késő. Az embereket megvadították. Igazán nem kellett hozzá sok ezen a helyen. Az események most már úgy gördülnek, egyre nagyobb iramban, mint a lavina. Est egy regényben olvastam. — Mi megpróbálunk majd mindent, ami emberileg lehetséges. Elsősorban haditanácsot tartunk. A délutáni eset felkészülten fog találni bennünket... Galamb elment megkeresni Hlavácsot, és bekapcsolta Trop- pauert is a haditanácsba. A száraz évszak legnyomasztóbb, utolsó ciklusában voltak. A levegő szinte érezhető súllyal nehezedett az emberekre, a csontok belülről feszültek, és a déli légáramlás félőrültté tette a helyőrség katonáit. Délben jelentkezett az irodában Hilliers, és egy rab volt vele: Barbizon. A hadnagy utasítására a corvée keresztülengedte egy hatalmas műszertáskával. Hilliers azonnal Gardone- hoz sietett. — Ez az ember Barbizon. A Titkos Szolgálat küldte a rabokkal. — Átadta Barbizon igazolását. Az állt rajta, hogy a bandita egy hazafias cselekedetéért kegyelemben részesült, és felvet- ] ték a Titkos Szolgálathoz. Mint j megfigyelőt beosztották az aut- j taurirti rabok közé. * — Nos? — kérdezte Gardone, I miután megnézte az írást. — | Van valami jelentenivalója? — Épp elég — felelte a bandita. — Ma kitör a lázadás. A rabok közé mint vöröskeresztes emberek ügyes szervezők fura- kodtak be. Ekrazitot is hoztak. Gardone elsápadt. — A lázadást — folytatta Barbizon — nem lehet megakadályozni. Nagyszerűen szervezték meg... (Folytatjuk) tarhosi Gyógypedagógiai Intézet igazgatója nyitja meg, majd Lovász Tibor, a budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanára tart előadást Az értelmi fogyatékosok iskoláztatásának jelenlegi helyzete és a továbbfejlesztés feladatai címmel. Az előadást követően kiállítást nyitnak meg. majd Kiss Imre békéstarhosi gyógypedagógiai szakfelügyelő, Flamm János csapatvezető tanár, és dr. Molnár György- né mondanak korreferátumot. Ezeket követően Horváth Katalin, a Művelődésügyi Minisztérium munkatársa tart tájékoztatót, majd Gácsér József, a Békés megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője értékeli a nap eseményeit. Bemutató — kertészeknek Április 21-én. vasárnap két helyen is tartanak Békéscsabán bemutató foglalkozást Időszerű tennivalók a házikertben címmel. Délelőtt 9 órakor Duna János házi kertjében (Békéscsaba. Ár- nád sor 62). délután 3 órakor pedig Hegedűs István portáján (Er- zsébethely. Reviczky utca 41.) Mindkét bemutató foglalkozást Arató János megyei szakfelügyelő vezeti. Újabb zenés vígjáték a színházban A nagy Shakespeare-bcrnutató ! napján az egyenjogúság vagy nem után könnyű kis vígjáték arról, kuriózum? 1 hogy „könnyű a nőknek!”. Bár A sok ügyesen komponált, a szerző — aki ezúttal szintén helyzet- és jellemkomikummal nő —. ezt a természetesnek és , erősített jelenet során valahogy hétköznapinak tűnő kifakadást nem is jut eszünkbe, hogy ezen férfiakkal mondatja el többször törjük a fejünket, a színpadon is; és ellenkezőjét szándékozik se törik valami nagy ambícióval. Colette és Román Péter: Romvári Gizi, Kardos Gábor. bizonyítani, vagyis azt, hogy éppen nem a nőknek könnyű, hanem a férfiaknak, lévén az egyenjogúság megvalósulása néha kis, néha nagyobb dolgokban is enyhe iróniával mondván: kuriózum Mert kérem... de a példák felsorolása is könnyű, legyen hát az olvasó játéka az, hogy miért kuriózum az egyenjogúság, ha teszem azt egy gyógvszergyárban a ■ ;-v . j .ókJ .--ital'V 1 nő és a főmérnök, aki férfi, az egész tényt abszurdumnak tartja? Ezzel már benne is vagyunk a rémesen komoly drámai helyzetben: lesz-e Sörös Jucika mérnök- nő találmányából prédikációs (magas szinten megdicsért és elismert) újszülött, vagy inkább prédikációs halott; mert mire is lehet képes egy nő, ha nem halva született ötletekre, még akkor is, ha mérnöki diploma van a zsebében? Hogy azután Palotai fő- i mérnök, akiről Csikvné. minden hivatalok és gyárüzemek eleven sajtója és faliújság-pótlója azt j terjeszti, hogy szerelmes Jucikába, j pedig a végén kiderül, hogy a saját feleségébe!!) Colette-be sze- i relmes. egyszóval, hogy Palotai Sörös Jucika találmányát még el- ' olvasni sem hajlandó, nosza, i megindul az akció. Mégpedig ügyesen leplezett, titkos akció, ! egy másik mérnöknő által, aki j véletlenül nem más, mint Colette, Palotai főmérnök Párizsból im- j portált neje. Colette tehát meg- ! jelenik a gyógyszergyárban, ahol j az igazgatón kívül — érthetetlen, ! de igaz! — senki sem ismeri, és fogalma sincs, hogy a főmérnök felesége. Mit tehet ilyen helyzetben egy ügyes kis nő? Kedves férjeurát is átejtve ellenőrnek adja ki magát, akinek egyetlen feladata kivizsgálni, hogy Sörös Jucika találmányát (mely pont az új mechanizmusban bomba üzlet lenne!) miért nem próbálják ki, illetve miért fekteti el férjuram a találmányt olvasatlanul; hol itt az egyenjogúság?! Aztán megkezdik a próbagyártást. a találmány némi férfiúi segédlettel fényes sikert arat, és lassan minden kiderül, aminek ki kell derülnie — egy kivétellel: hogy miért könnyű a nőknek, illetve miért nem könnyű, és hogy mikor könnyű, vagy mikor nem, es egyáltalán kuriózum-e néha! esetleg csak egy-két jó számot | énekelnek a témakörből Sörös Jucikéval az élen, mert neki tényleg könnyű, hiszen a jelek szerint az egyetem mellett énekés táncpróbákra is járt. Nem tudom, hogy az eddig leírtakból kiderül-e, miről szól a darab, ez a könnyű kis zenés játék, de valami ilyesmiről, és nem is csinálja rosszul a szövegíró, Dávid Rózsa. Jól pergeti a vékony szálú cselekményt, apró ötletei is tolálóak. ha kevés is bennük az eredetiség. Stark Tibor zenéje modern, de nem hordozza magában azt a pluszt, ami azonnal érezhető, ha egy énekszámból átütő sikerű sláger lesz. Hegedűs Györgyi, a vendégkoreográfus karakteres táncokat alkotott, táncainak tartalmi ereje van, és ez a jó. A rendező, Daniss Győző dicséretét már akkor elmondottam, amikor jeleztem, hogy jól pereg ez az előadás, mentes a túlzásoktól is, és hat szereplője felettébb jó teljesítményt nyújt. Kitűnő például Romvári Gizi, aki szellemesen. kedvesen alakítja Colet- tet, a kis francia feleséget, és ahogy „magyarul" beszél (ez ugyan örök siker), talán még .szellemesebb, még ötletesebb. Szép és megérdemelt sikerét örömmel húzzuk alá. Széplaky Endre Palotai főmérnök szerepében megint — és most már állandósultán •— a mértéktartás, az eszköztelennek látszó, tiszta játék kitűnő példája; Székely Tamás pedig Boros bácsi öreges, megnyerő alakját gazdagítja találó gesztusokkal. Dénes Piroska, Csikyné alakítója, viharos petárda-robbantásokkal kezd, sajnos a darab végére elfogynak a petárdái, további fokozásra sem ideje, sem lehetősége nem marad. Felkai Eszter — Sörös Jucika — most halványabb volt, az igazsághoz tartozik azonban, hogy szerepe na- j gyón gyengécske, nem sok lehetőséget ad a színésznek. Ez mondható el Román Péter mérnök fd- j gurájáról is, Kardos Gábor hangulatosan, könnyedén közelítette meg, mást nem tehetett. A zenekar — Novák Mátyás vezette — jól szolgálta az előadást, Suki Antal díszlete hasonlóképpen. Sass Ervi
