Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-03 / 79. szám

IMS. április 3. 4 Szerdai Hetvenötmillió forint forgalom, több mint 2 millió nyereség az endrődi fogyasztási szövetkezetnél (Tudósítónktól) Az Éndrőd és Vidéke Körzeti Általános Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezet az elmúlt évben igen jó eredményeket ért el. Az összforgalom 75 millió 400 ezer forint volt, tízmillió­val több mint az előző eszten­dőben. Ezen belül a kiskereske­delmi üzemágnál a vas-műszaki látó 14,6, a felvásárlási 6.4 százalékos túlteljesítést ért el. A legmagasabb forgalmat az ipari üzemág bonyolította le. 21,7 százalékkal állított elő több árut. mint az előző évben. A szövetkezet ilyen irányú fej­lődése tükrözi a lakosság nö­vekvő életszínvonalát is. és a szövetkezeti dolgozók javuló szervezési és gazdálkodási mun­káját. A szövetkezet az elmúlt évet 2 millió 338 ezer forint nyere­séggel zárta. Egyes egységek különösen kiemelkedő teljesít­ményt értek el. A kiskereske­delmi üzemágnál a vasműszaki bolt 29,2 százalékkal, az ön- kiszolgáló élelmiszerbolt 22 szá­zalékkal és a hunyai vas-, ve­gyesbolt pedig 18 százalékkal teljesítette túl a tervét, s ezzel a körzet boltjaival szemben az első helyre kerültek. Igen po­zitív jelenség, hogy a vendég­látó üzemág a saját termelésű ételek forgalmát 27,9 százalék­kal növelte az elmúlt évben. A szövetkezet fejlődéséről, jó eredményeiről tanúskodik az is, hogy a kereskedelmi munka mellett tovább fejlődött a va­gyoni helyzete. Az eszközállo­mány 1967 végére 21 millió 921 ezer forint volt, az előző évi 17 millió 809 ezerrel szemben. A dolgozók jó munkája ered­ményeként a szövetkezet 24 napi munkabérnek megfelelő nyereségrészesedést fizetett ki. Jelentős a fejlődés a tömegpo­litikai munka terén is, mivel az év folyámán 52 új szövet­kezeti tagot szerveztek be, és szélesedett a szociálisa brigád­mozgalom is. A verseny külö­nösen a Nagy Októberi Szo­Tízezer forint Vietnamnak A Magyar Cukoripar Mező- hegyesi Cukorgyára az 1967,68- as kampányt nyereséggel zárta. Éppen a napokban közölték a gyár vezetőségével, hogy dol­gozóik között 1,8 millió forint nyereségrészesedést oszthatnak ki. Ebből az összegből 750 dol­gozó egybehangzó véleménye alapján tízezer forintot küldtek a vietnami szolidaritási szám­lára. cialista Forradalom évfordu­lója tiszteletére bontakozott ki. A körzetben összesen 13 kol­lektíva 70 dolgozója tűzte cé­lul a Szocialista brigád cím elnyerését. A Kiváló egység cí­mért folyó versenyben pedig 11 egység több mint 50 dolgozója vett részt. Az elmúlt évi munka érté­kelésekor hét kollektíva kapta meg a Szocialista brigád címet, ezenkívül a vas-műszaki bolt, a keszruha-, méteráru bolt, a cipő , az 5-ös számú vegyesbolt és a cukrászüzem megkapta a Ki­váló egység címet. Az egyéni tel­jesítményekért Hunya Imréné bolti eladó, Szmola József asz­talos és Papp László TÜ- ZÉP-telep vezető megkapta a Kiváló dolgozó jelvényt és a kétheti fizetésnek megfelelő pénzjutalmat. Tizenkilencen pe­dig Kiváló dolgozó oklevelet és egyheti fizetést kaptak. A szövetkezet vezetősége ezenkí­vül több dolgozót részesített külön pénzjutalomban a múlt évi munkájának elismerése­ként. Sztanyik Károly Három kérdés Mi is keressük a filmforgalmazás kulisszatitkait Borka József, a Békés megyei j tott. Ezek a rendkívül alacsony i egyetértésre gondolok, hanem al- Moziüzemi Vállalat igazgatója a I átlagszámok bizonyos érdektelen- kotó munkakapcsolatra, arra, közelmúltban Pozsonyban járt, j séget tükröznek, melyen feltétlen | hogy ezek az intézmények leg­ahol az ottani filmgyár és a te­rületi moziüzemi vállalat vendé­ge volt, vezetőivel tanácskozott. Tapasztalatairól érdeklődtünk, amikor interjút kértünk tőle. — Mi volt a célja látogatásá­nak? — Elsősorban a tapasztalatszer­zés, hogy7 ők miként birkóznak meg a televízió nézőszámcsök­kentő hatásával, hogyan töreked­nek műsoruk színvonalának eme­lésére, valamint a változatosság iránti igény kielégítésére. Cseh­szlovák barátaink elmondották, hogy évente egyszer kétnapos megbeszélésen találkoznak a filmgyár rendeződ, a filmszakma vezetői és a forgalmazási vállala­tok vezetői, hogy megvitassák az elmúlt év eredményeit, tapaszta­latait és a bemutatott filmek ha­tását felmérve alakítsák a követ­kező év elképzeléseit, körvonalaz­zák a filmgyártás újabb felada­tait. Ügy7 gondolom, az ilyen esz­változtatni kell. ; alább havonta egyeztessék prog­— Világjelenség, hogy csők- j ramjaikat, és összeállítsák a nép­ken a filmnézők száma, s ez- művelési rendezvény-naptárt, zel a filmek hatóköre is. Mi Különösen a községekben hiányo- erről a véleménye? lom ezt a törekvést, néhány ki­Sajnos, évente rendszeresen j vételtől eltekintve, ennek általá­csökken a mozilátogatók száma. 1967-ben már 350 ezer látogatói kiesést jelentett az érdeklődés csökkenése, ami számunkra állan­dó nagy problémát okoz. A leg­nagyobb baj az, hogy ezzel szű­kül a filmszínházak hatóköre és kevesebb embert érintenek nép­művelő szándékkal és hatással. Csehszlovák barátaink azt mond­ták, hogy a filmet nézők számá­nak növeléséhez jó műsorpolitika is szükséges. Olyan, amely időn­ként „csemegéket” is nyújt a mo­zi látogatónak, jó ifjúsági, kaland- és krimifilmeket is vetít Hang­súlyozom: minden műfajban jó filmekre gondolok. Természetesen ehhez a filmbeszerzés nézőpont­jain is változtatni kéll — mondot­mecserékre nagy szükség van és ták csehszlovák barátaink —, nálunk is jó dolog lenne hasonló- mert a filmszerető tömegek meg- val rendszeresen foglalkozni, tartása, sokak visszaszerzése nem Egy-egy ilyen találkozó feltétle- j könnyű dolog, nül közelebb hozza a közönségj — Végül: hogyan értelmezi a igényeit a filmgyártás elképzelé- népművelés komplexitását a seihez. és feltétlenül szűkíti az filmszínházak szempontjából? érdektelen filmek körét. A mi — Köztudott, hogy az eredmé- j viszonyainkra alkalmazva: 1967- nyesebb, vonzóbb népművelési nossága még távolinak tűnik. Van néhány konkrét javaslatom: a színházak, a televízió és a mozik egy-egy értékes bemutatóját vál­tozatosabban kellene ismertetni. Jó formák erre az irodalmi estek, klub-viták, ahol például a re­gényből és az abból készített filmből elemzik a tartalmi mon­danivalót, vonnak párhuzamokat. Milyen jó lenne az is, ha az ön­tevékeny színjátszók, irodalmi színpadi tagok egy-egy dramati­zált jelenettel fűszereznék ezeket az összejöveteleket, és rögtönzött könyvkiállítást is el tudnék kép­zelni ilyen alkalmakkor. Bizo­nyára másoknak is van elképzelé­sük, javaslatuk, a többi már a gyakorló népművelők és a művé­szetek kedvelőinek feladata len­ne. S. E. ben több mint egy tucat olyan új magyar film készült, melyek me­gyénkben fél házzal, sokszor pedig 30 százalékos látogatottsággal fu­együttműködésen nem formális I A tájékozódás általános követelmény A politikai irodalom terjesztése Gyulán A* anekdota szerint az Iközül legnépszerűbb a Pártélet és | pártfolyóiratok. A gyulaiak — egyszeri ember elment a köny- | a Társadalmi Szemle. | okos szervezéssel, folyamatos j vesboltba, rámutatott a polcra és | A politikai irodalom terjeszté- I munkával — arra törekednek, j így szólt: „Abból a piros kötésű lsében a legeredményesebben dől-j hogy valamennyi pártalapszerve- i könyvből kérek vagy másfél mé- | goztak: a harisnyagyár, a me- zet fontos politikai feladatnak ternyit, a kék kötésűből meg any- I gyei kórház, a kötőipari vállalat, nyit, hogy éppen kilegyen az egy a szanatórium, az élelmiszeripari méter — ezzel lesz tele az új | kiskereskedelmi vállalat, a szabó könyvszekrényem.” Lehet, mind­ez csak tréfa, egy azonban bizo­nyos: roppant nehéz meghatároz­ni, felmérni, hogy mit és meny­nyit olvas egy község vagy vá­ros népe. Hiszen a megvásárolt könyvek, folyóiratok csupán jel­zik a tájékozódás, a művelődés igényét, de senkit nem biztosíta­nak arról, hogy a szóban forgó kiadványokat — első soruktól az utolsóig — valóban végig is ol­vasták. Mindennek előrebocsátásával mégiscsak azt kell megállapíta- i nunk hogy mindenfajta ismeret- | szerzés, tudásgyarapítás nélkülöz- I hetetlen kelléke a könyv és az \ újság. A társadalmi méretű „tu- j datformáló” munkának tehát [egyik sarkalatos kérdése: mennyit j sikerül ezekből a müvekből az j olvasók kezéhez juttatni? A gyu- I lai pártbizottság legutóbbi vb- ülésén a pártkiadványok, a poli­tikai irodalom, a folyóiratok és ktsz és a tejporgyár pártalap- szervezetei. Meg kell azonban je­gyezni, hogy ebben a munkában vannak még „fehér foltok”. Né­hány alapszervezetbe nehezen ér­tik meg, hogy a politikai kiad­ványok terjesztésében elsősorban nem az anyagi tényező a fontos. Hiszen ezzel az irodalommal a párt gyakorlati politikájának megértéséhez, a mindennapi fel­adatok megoldásához kapnak el­vi vagy éppen közvetlen segít­séget a kommunisták. A tégla­gyárnál és — az elmúlt év vé­gétől az AKÖV-nél is — a Kos­suth Kiadóból érkező könyvcso­magokat felbontatlanul visszakül­dik. Ilyen kirívó eset természe­tesen kevés helyen fordul elő. Av. eredményes terjesz­tői munka módszereiben is segít­séget adnak a párt-vb anyagá­ban szereplő egyes megállapítá­sok. Hasznos ötlet, ha az újon­nan érkező könyveket a lehető­A tavalyinál 12 millió forinttal programok kialakítása a h.wi több (érmékét készítenek népművelési intézmények jobb Az Erdőgazdaság Fűz-, Nád- és együttműködését feltételezi. Az Kosáripari Vállalat Békési Kosár­gyára az idén is csaknem telje­sen exportra termel. A terve 60 millió forint, ami 12 millióval több a tavalyinál. Ezt részben a termelékenység növelésével, rész­ben pedig újabb külső részlegek szervezésével valósítja meg. Eddig Okányban és Körösla- dányban volt bedolgozó részlege, most Köröstarcsán, Dobozon, Vésztőn és Hódmezővásárhelyen is folyamatban van a szervezés. Ezeken a helyeken kisebb kosa­rak, tálcák készülnek, később igényesebb munkát követelő ter­mékek előállítására is betanítják a dolgozókat. A gyár mintakészítő részlege Varga Péter irányításával állan­dóan új mintákat tervez, ame­lyek az ARTEX Külkereskedel­mi Vállalat útján jutnak a meg­rendelőkhöz. Ilyen most a spi­rálmintás fűz-pad, fotel, asztal különböző színekben, ami igen nagy sikert aratott. / tekintse a szóban forgó kiadvá­nyok terjesztését. Hiszen a tá­jékozódás a világ és az ország dolgaiban a politikai „jólinfor- máltság” ma már olyan általá­nos társadalmi követelmény, mely nemcsak a párt tagjaira — de az emberek egyre szélesebb körére is érvényes. Vajda János A MEGYEI ÉRTÉKESÍTŐ KÖZPONT gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírót felvesz. Jelentkezés: Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 44. sz. alatt. 187520 napilapok terjesztési munkáját j ségek szerint közszemlére teszik vitatták meg. Hogy ebben a vá­rosban óriási jelentőséget tulaj- [ donítanak a politikai irodalom terjesztésének, arról néhány számadat is hamar meggyőz. Há­rom évvel ezelőtt mintegy 73 000 forint, tavaly 118 000 forint ösz- szegben vásároltak ilyen kiadvá­nyokat a gyulaiak, 1968-ra 120 ezer forintot terveznek. Összesen 120 fajta újságot, folyóiratot ter­jesztenek a városban, ezek közül 25 — külföldi lap. A múlt év decemberében például több mint 200 000 példányt vásároltak a különböző lapokból az olvasók. A Népszabadságnak jelenleg több mint 1800, a Békés megyei Nép­vitrinbe, polcokon ügyesen „tá­lalják”. A könyvek megszerette­tésének, a politikai irodalom iránti érdeklődés felkeltésének eszköze a jutalmazás is. Az alap- szervezetek'csak részben élnek az­zal a lehetőséggel, hogy — né­hány hónapra terjedően — rész­letfizetésre is adjanak könyveket. Hasznos módszer — csak még kevés helyen terjedt el —, hogy a taggyűléseken rövid tartalmi ismertetéssel egybekötve ajánlják az időszerű könyveket a pártta­goknak. Van még tennivaló abban is, hogy minden párttitkár, min­den alapszervezeti vezetőségi tag P. HOWARD: /fiojjé íkbó/ újságnak pedig 1900-nál több elő- kezéhez eljussanak a gyakorlati i fizetője van. A pártfolyóiratok j problémákra helyes választ adó 45. Az őrmester szitkozódva to­vábbment. A déli hőségben nagy pihenőt tartottak. Este már nem akartak továbbmenni. Fin­ley és Bruce hadnagy az altisz­tekkel és a töredék engedel­meskedő esapattal félkaréjba fejlődtek, gépfegyvereket sze­geztek a századra. Finley pisz­tollyal a kezében járt közöttük, ordított sorban mindegyikkel... Pokoli volt. A tisztek maguk is érzeték, hogy ez nem lázadás, ez az idegek csődje. A züllött karaván még egy­szer megindult. Többször nem fog. Ez bizonyos volt. Sem gép­fegyverrel, sem ágyúval ezt a csapatot lábra állítani már nem lehet, ha még egyszer megáll. A csüggedés mindig újra és újra lábra kapott, pedig még csak alkony volt, és a távoli ég aljáig nem látszott más, csak a Szahara. Ekkor valahol a sorok között halkan zizegni kezdett valami. Egy szájharmonika! Egyre vidámabban, egyre já­tékosabban szüremlettek elő a hangok, és a hülye Kréta, aki az elmebetegek közismert szí­vósságával jóformán szótlanul, de vigyorogva jött Orantól, vá­ratlanul nagyot rikkantott. Ettől elnevették magukat né- hányan. Az agyalágyult felpisz­kálva a tetszéstől, artikulátlanul énekelni kezdett a harmonika hangjára. Bolond katonanóta arról, hogy: „Szavamra, a zsák min­dig a háton, csak menni, menni, és sohasem ölelni.” Először csak röhögnek, de az­után a teherautó kormánya mellett az egyik sofőr rákezd énekelni... Ki tudna egy száj- harmonikának ellenállni? Mire a rőt és ibolyaszínre puffadt napot elnyelik a távoli domb­hullámok, az egész század éne­kel, bolondul — a halálba me­nők utolsó, hányaveti energiá­jával. Egy szájharmonika mózesi pálcájára melódia buggyant a kimerült lelkek dermedt sziklá­jából. Később Galamb egy köröm-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents