Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-16 / 89. szám
1W8. április 17. 4 Szerda ERDEHEK SZERINT ^ annak piros betűs napok naptárunkban, amelyeket már el sem tudunk képzelni ünnepélyes aktusok nélkül. Mind megannyi alkalmat ad, hogy tisztelettel megemlékezzünk a kiválóan dolgozó emberekről. A tettek, az érdemek nem maradnak rejtve a bányák mélyén, a verejtókes munkát követelő szántóföldeken, de a tantermekben, a laboratóriumokban sem. Sehol. De mi is van azon bizonyítanivaló, hogy a mi társadalmunkban anyagi és erkölcsi megbecsülés illeti meg azokat, akik többet, jobbat, kiválót produkálnak. S ez így természetes, igy szocialista. Az idősebbek még bizonyára emlékeznek azokra az időkre, amikor az ember társadalmi rangját nem a munka határozta meg, hanem az, hogy „hova hozta a gólya'’, vagy mi a kénye-kedve magas pártfogóinak. A szocialista rendszer elég erős ahhoz, hogy a régi idők előítéleteit átadja a múltnak, félrelöki az urak országában megszokott normákat, s új erkölcsöt teremtsen. Ez az erkölcs a tényleges érdemekre épül, az emberi értékek tárgyilagos megítélésére. Vajon ez a szabály már általános-e? Nemrég olvastam egy kollégám tollából, hogy valakit évekkel ezelőtt addig-addig kérleltek, amíg otthagyta kényelmes, jó, komfortos beosztását, s visszament szülőfalujába. Üj. számára izgalmasnak látszott a feladat, de még, inkább az nyomott a latban, hogy a közösség boldogulásáért dolgozhatott. Nagyobb volt a munka, a felelősség, a teher. S amikor az eredményes esztendőktől fáradtan némi kedvezést kért, az annak idején tett ígéretek beváltását, hamar leintették, mondván: „más sem ül ölbe tett kézzel, más is dolgozik”. A jó munka, az odaadással vállalt felelősség sem nyeri el tehát mindig a jutalmát. Ez igaz. De azt nem lehet letagadni, hogy szerencsére, már mind kevesebb azoknak a száma, akik a kimagasló tetteket csak amolyan kényszeredetten ismerik el, mintha a fogukat húznák, s akik az anyagi és erkölcsi megbecsüléssel úgy fukarkodnak, mintha a saját szájuktól vonnák el a falatot. Ezek a szűkkeblű, nem ritkán szívtelen és közömbös emberek szembehelyezkednek a közös érdekkel: ha volt idő, akkor most élünk abban a korban, amikor mindjobban létfontosságú kibontakoztatni a tehetséget, a Közülef munkaerőigénye Az Országos Söripari Vállalat felvesz férfi segéd- és betanított munkásokat. Kereset: a teljesítménytől függően: 1300—1800 Ft. ezen felül természetbeni juttatás. Munkásszállást, kedvezményes étkeztetést, munkaruhát biztosítunk. Jelentkezés: Budapest, X., Maglódi út 17. 3799 szorgalmat, a' rátermettséget, .*an- denki számára világosan megmutatni a lehetőségeket. S a tényekkel bizonyítani, hogy ki arríennyit tud és tesz, annyit ér, akként boldogul. Soha annyi ösztönző lehetőség nem állt rendelkezésre, mint ma az új gazdasági mechanizmus viszonyai között. S ez nem ismer különbséget munkahelyeken, a tér nyílt, nemcsak a műhelyek embereire vonatkozólag érvényes, J hanem minden fizikai és szellemi dolgozóra, az esztergályostól a ! mérnökig, a gépírónőtől a peda- j gógusig. Elég megnézni az érvé- [ nyes rendeleteket, amelyek szerint I is a jó munka elismerésének számtalan módja van. A megbecsülést azonban nem lehet csupán forintban vagy kitüntetésben lemérni. Ennek je- ; lentősége túlmegy ezeken, mert i társadalmi hatása, nevelőereje | van. Nálunk már jóformán nem létezik (vagy ha még megvan, las- i san végleg eltűnik) a régi idők oly i sokszor kifigurázott alakja, a szürke kisember, aki reggelente j megjelenik munkahelyén, pédán- J san leveszi mandzsettáját, felölti a j fekete klott könyökvédőt és kör- ! mölni kezd. A mi időnk dolgozói j nem is nyugodnának bele abba, \ hogy színtelenül beolvadjanak a tömegbe, egy kalap alá vegyék , valamennyiüket, róluk csak a J munkaügyi osztály vagy a bér- | lista tudjon. Érzékenyen őrköd- I nek azon, hogy az emberekre egyénileg számítsanak, hogy az | érdemek kifejeződjenek, ameny- ! nyíre azt megszolgálják, mind a I fizetési borítékon, mind a kömye- I zet, a vezetők és munkatársak vé- ' leményébem is. A legtöbb ember | nem is tud dolgozni, ha csend van körülötte, ha nem mondják meg neki, ha nem érzi, hogy mit ér a munkája. Gondoljuk meg: ha a dicséret sem fehér holló va- j lahol, amikor ennek helye van, akkor a bírálatot is könnyebben viseli el, akit ez ér. Nagyon fontos tehát azok számára, akik, mindegy, milyen poszton, emberi tevékenységet ítélnek meg, emberi erényeket bírálnak el, igazságosan, következetesen alkalmazzák a mércét. Ez nem könnyű feladat. Nem könnyű azért, mert az igazi érdem nem szokott kérkedni, köve- j telőzni, kelletni magát, hanem a ; legtöbbször szerényen meghúzó- I dik. De éppen ezért kötelességük azoknak, akiket ezzel megbíztak, | hogy mélységes megértéssel és fi- ! gyelemmel kísérjék az emberek I munkáját. Ha valaki felszínesen látja ezt el és a helyes mértéket minduntalan elvéti, az nemcsak tévedhet, hanem kárt is okozhat És mi a mérce? Rövid a meghatározás. Az az ember, ismételjük, aki többet tud, többet vállal és többet cselekszik, az többet is érdemel. Vető József 100 literes, víztárolásra, permetlé-tárolásra alkalmas fenyőhordé a MÉH Vállalat telepein 46,40 Ft-os áron kapható. 144284 Egy jelentés monológja* .....Ki tudja hány testvéremnek s zavai szálltak füstkarikaként a légüres térbe. Én is elestem már, de újra feltápászkodtam most, és emberek elébe dobom magam; gyűrjetek vagy simítsatok, itt vagyok előttetek. Ne nézzetek rám olyan furcsán, te sem ott a másik széken, mert még azt hiszem, hogy nem érdekel, amit. mondok. Mit mondassz? Az alkoholizmus betegség? No lám, már értassz engem, de kérlek akkor ne szakíts félbe, senki ne szakítson félbe, hadd mondjam eil én magam, a sok-sok testvérem helyett is az igazságot. Hallgattok? Látom, igen! Ugyanazt mondom el, mint évekkel ezelőtt. De ne gyűrjetek össze, ne dobjatok papírkosárba, mint régen, hiszen ismereteim évek óta még inkább gyarapodtak. Abból indulok ki, amit te mondtál, hogy az alkoholizmus betegség — nem értem miért van kezedben most is a pohár! Köszönöm, letetted! Ha azt mondom, hogy valaki iszákos, ebben a szóban értékítélet rejlik, pedig csak azt fejeztem ki, hogy valaki az alkoholtól megbetegedett. Ez a szó azt jelenti, hogy valaki olyan nagy mértékben és olyan rendszeresen fogyaszt szeszes italt, hogy az a testi egészségét kikezdi, de kikezdi lelki egészségét is. A legtöbb esetben megzavarja a családi élet harmóniáját, veszélyezteti kiskorú gyermekeinek erkölcsi fejlődését, csökkent értékűvé válik a termelőmunkában és hajlamos a bűn- cselekmények elkövetésére. Mit ? Ismételd csak meg! Bár szóltam, ne szakítsatok, félbe és te is tedd le a poharadat, ott a harmadik széken ülő! Te, ott az első széken azt mondod, hogy egy betegségről van szó, olyan betegségről, amelyik veszélyt jelent a betegre, veszélyt jelent a családra, végső soron az egész társadalomra. Nem tudom, akkor miért iszol, amikor az alkohol káros elváltozást idéz elő a szervezetben. Rendkívül könnyen oxidálódik és a szervezetben széndioxiddá és vízzé bomlik le. Mivel az oxigént igen erősen köti meg, az egyéb táplálékok oxádálása nem megy végbe az emberi szervezetben. A zsír lerakódik a bőr alatti kötszövetben és a belső szervekben is. Létrejön a szív izomzatának, a májnak, a vesének és az érrendszernek a zsíros elfajulása. Később májzsugorodás nyomán fellép a hasvíz- kór. A szív, a vese megbetegedése és az erek zsíros elfajulása következtében fellépő magas vérnyomással a szervezet nem tud megbirkózni, így másodlagosan a szívelégtelenség is a szervezetben folyadékfelhalmozódáshoz vezet. Az alkohol általános sejtméreg, s az alkohol hatására bekövetkezik az elbutulás, jellem változás, hal- lucinózia stb. Az alkoholista ha- zudozó lesz, családját eähanyagol- ja, munkájában hanyag, megbízhatatlan. értékítéletei torzak, a családi harmónia megbomlik, mivel minden jövedelmét italra költi, lelki élete a gátlások alól felszabadul, ezért képes 30 forintért embert ölni (újsághír volt), hogy az emberélet árán szerezzen pénzt italra. Igazad volt, ez az alkoholista betegség. Sokat tudnak az alkoholról, ez igaz, de káros hatásáról annál kevesebbet tud a lakosság. Az iskolák meglepően keveset nyújtanak ebben a kérdésben. Nem akarom a tantervet be*(Az orvosi tanácsadások dr. Bozó József, a szarvasi járási főorvos jelentéséből származnak.) íőlyásolni, de az iskolán kívüli nevelés is segítene talán. No, mondjátok csak! A gyógyult al- i kohdlista állandóan ki van téve i az élelmiszerboltok kirakatai, a társaság, az ivócimborák stb. csábításainak. JEzt a csábító hatást kell az orvosnak, a hivatásos gondozónőnek és a társadalmi ! szerveknek ellensúlyozniuk. Az j én egyik „testvérem” már az el- j múlt évben azt mondta: a társadalom közvéleménye elnéző és liberális a mértéktelen alkohol- fogyasztással szemben. Egy kissé értetlenül nézi társadalmunk a mai igazságszolgáltatásnak, a társadalom önvédelme szem pont já- j bal helyes és jogos állásfoglálá- ; sát. Még hozzátette, hogy a ter- ! melés gépesítése egyre kevesebb j élő munkaerőt vesz igénybe, kö- | vétkezésként egyre több az ifjú- |ság szabad ideje. Nem tölthetjük ki azt a szabad időt hasznos szóra- | kozással, sporttal. A cinikus, nihilista, különböző idealista világnézet elterjedése is elősegíti az al- ; kohölizmüst. Én csalt azt nem | értem, hogy egyes embercsopor- j tok miért' tartják virtusnak a mértéktelen szeszfogyasztást, a j társadalmi szokások pedig egyre j inkább elmélyítik az egyre mér- j téktelenebb alkoholfogyasztást, ; Sértésnek tekintik általában, ha ! valami társas összejövetelen (név- j nap, disznótor, húsvéti locsolás stb.) nem fogyaszt elegendő szeszes italt. De mit lehet itt tenni ? Én nem tudom, én csak egyszerű ! jelentés vagyok, ti mondjátok ki az alkoholizmus elleni küzdelem fokozottabb és következetesebb szervezésének a szükségességét, az j elmondottak egyértelmű alátá- ! masztását. A beteget saját kör- j nyezetében is gondozni kell, hogy j visszakapja önbizalmát és megértse, hogy másfajta élet is van ja világon, és hogy érdemes az i igazi emberi értékekért síkra ! szállni. Tegyétek le azt a poharat még egy percre, mielőtt ad acta 55. — Sajnos, a táska eltűnt — mondta a kapitány Galambnak —, de ha szüksége van valamire... megbízhat bennem... — Engem, kapitány úr... elsősorban... Troppauer... — Ja, igaz, a másik katona... — Csengett a telefon, felvette. — Igen? Rendben van. Azonnal induljon őrjárat a corvéetől, és hozza az erődbe. — Letette a kagylót és Galambra nézett. — Érdekes. Az a Troppauer nevű katona él. — Hurrá! — kiáltotta Galamb mindenről megfeledkezve, és rohant... Kissé soványan, de mosolyogva és egészen rongyosan érkezett vissza. Hosszasan ölelgették egymást. A költő, teljes testi épségben jelentkezett szolgálatra az őrmesternél. Azután felmentek a legénységi szobába, hogy Troppauer átöltözzön az uniformisába. | lenne belőlem testvéreimmel együtt, hadd mondjam ed utolsó j bekezdésként: Feladat volna területi megI osztásban az alkoholista betegek felkutatása, a gondozóintézet irá- j nyitásával pszicho- és szociothe- j rápiás lehetőségek alkalmazása a | társadalmi szervek, munkahelyek, családok és a gondozóintézet között állandó kapcsolatok tartása, természetesen rendkívül tapintatosan...” * Míg e hasznos tanácsot és a jelentés panaszát lejegyeztem, az elvonókúrára önként jelen íkező emberekkel ismerkedtem. Utána j együtt mentünk keresni legalább ; egy józanító szobát Békéscsabán, ! Gyulán, Orosházán, Szarvason, J hogy szerenádként elénekeljük a I kedvelt slágert: „Óh, Mister Al- j kohol, hányszor becsaptál...” és hogy ilyen létesítményt nem találtunk, mert nincs. Énekeltünk az utcán. A szolgálatos rendőr sem sokat szólt hozánk — úgysem tudott volna hova elhelyezni bennünket. Elküldött haza... Jajj, nekünk! Közreadta; R. J. Miről ír a Pártélet áprilisi száma? Az MSZMP Központi Bizottsáj ga folyóiratának áprilisi száma szerkesztőségi cikkben méltatja a 23. évforduló jelentőségét. A szo- | lidaritás- ünnepe című írásban j Gáspár Sándor, a Politikai Bízott- j ság tagja, a SZOT főtitkára a j nemzetközi munkásosztály múlt és jelenlegi harcát elemzi. A fo- j lyóirat összefoglalja a budapesti konzultatív találkozó eredményeit és tanulságait Űj kezdeményezésről is olvas- [ hatunk: az MSZMP Budapesti Bi- j zottságának Marxizmus—leniniz- } mus esti egyetemén megalakult a I propagandisták klubja. — Hogy maradtál életben? — kérdezte Galamb. — Egyszerűen. Nem ütöttek agyon — magyarázta a költő vidáman. — Az a korzikai bandita, akinek akkor vizet adtam, protezsált az agyonverő osztagnál. Közbenjárt egy félmeztelen úrnál, hogy ne öljön meg... Viszont... Ezek a rabok furcsán viselkedtek... — Nem figyeltek oda, amikor felolvastál ? — Nem. Ezért aránylag kevés verekedésem volt. Ellenben... lázadni akarnak... Valami szokota törzs fog átjönni. Csak meg kell várniuk, amíg apad a Niger. És akkor fellázadnak a rabok. Itt az erőd katonái között is sokan tudnak a dologról... — De a víz?... A vízhez csak a tisztek férnek hozzá. — Valaki jön majd, és hoz magával robbantót. Ha van ek- razitjuk, akkor felrobbantják a csövet, és vízhez jutnak. — Mit csináljunk? — Tanácsot kérünk az őrnagytól. Lelepleztem egy álruhás őrnagyot. Abban megbízhatunk. — Kicsoda az illető?... Hlavácshoz mentek, aki egy üveg bor mellett szomorkodott a kantinban... Galamb leült melléje. — Baj van... — súgta. Hlavács elfehéredett. — Tudtam, hogy ez a Spoliansky elárul... — azt hitte, hogy a iengyel vallomást tett ellene az inglopás miatt. — Ném ilyesmiről van szó. Troppauerben megbízhat, ő költő. Holnaputánra lázadást terveznek. — Odaszólt a kantinos pincérének, egy arab suhancnak. — Mit lábatlankodsz itt? Hozz egy üveg bort!
