Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-14 / 62. szám

1968. március 14. 4 CsütörM» Meri nem nyugdíjba ment Negyvenkét év alatt hányszor kell le- és felhúzni a bolt redő­nyét, azt nehéz lenne kiszámí­tani. Seres Mártonná, a fogyasz­tási szövetkezet Petőfi-pusztai boltjának vezetője sem számol­ta a hosszú évtizedek során. Pe­dig negyvenkét évig egyfolytá­ban dolgozott a fogyasztási szö­vetkezetek boltjaiban. Legutóbb 13 évet töltött Petőíi-pusztán, ahol az állami gazdaság dolgo­zói csaknem kivétel nélkül mind ismerik, megszerették. Sokszor fordultak hozzá egyéni gondjaikkal is, és Teri néni mint jó édesanya, mindig mo­solygó, kedves fogadtatásban részesítette az embereket. Mosf, 42 évi munka után nyugdíjba vonult. Fájó szívvel búcsúzott a környezettöl, vá­sárlóitól és munkahelyétől, me­lyet nagyon szeretett, s ahol mindig szívesen dolgozott. — Szeretnék még dolgozni, hiszen úgy hozzám nőttek az emberek és nem is érzem jól magam munka nélkül, tétlen­ségre kárhoztatva — mondja —, de hát ez az élet rendje, helyün­ket át kell adni a fiataloknak. A család azonban hallani sem akar arról, hogy tovább marad­jon, hiszen a hatvan év súly- lyal nehezedik vállaira, s bizony a nyugdíjra, a munka után megérdemelt pihenésre nagyon rászolgált. Mi is jó egészséget és pihenést kívánunk Teri né­ninek. M. M. TUDNIVALÓK a pedagógusok tanulmányi kedvezményeiről Az új Munka Törvénykönyvé­ben foglaltak végrehajtására meg­jelent intézkedések közül egyik legfontosabb a továbbtanuló dol­gozók kedvezményét szabályozó rendelet. Az új rendelkezések a továbbtanulásban részt vevő peda­gógusokra is teljes mértékben vo­natkoznak. Az oktatás sajátossásainak fi­gyelembevételével a Művelődés- ügyi Minisztérium — a Pedagó­gusok Szakszervezetének egyet­értésében — külön felhívta az ér­dekeltek figyelmét a kedvezmé­nyek biztosítására. A felhívás sze­rint arra kell törekedni, hogy a pedagógusoknak járó tanulmá­i nyi szabadságot a rendes évi sza­badságon felül, elsősorban a ta­nítási szünetekben adják ki. A ! szünetekben ki nem adható sza­badságot a szorgalmi időben kell biztosítani. A továbbtanuló neve­lőket csak a legszükségesebb fel­adatokra lehet a szünetekben igénybe venni, ez azonban nem számítható be a tanulmányi sza- j badság idjébe. Az óvónők tanul- j mányi szabadsága az év bármely i időszakában — természetesen | mindenkor a vizsga előtt kiadha- ; tó. A gyermekvédelmi intézmé­nyekben dolgozó továbbtanulók szabadságát is álta’ában az okta- I tási időben kell biztosítani. Nemcsak máglyára való Aligha volt még olyan, a me­zőgazdasággal fogalkozó személy­nek nagyon tetsző megyénk ha­tára, mint éppen most. Nem az őszi vetésekre gondolunk elsősor­ban, bár azok is tűrhetően fejlet­tek a hótakaró nélküli, gyakori száraz fagyokkal eltelt tél ellené­re. A legfeltűnőbb az, hogy csak nagyon keresve lehet szántatlan földeket, kukorica-, cirok-, napra­forgó- és más növényi maradvá­nyoktól csúfított táblákat találni. Kedvezett az idő az ősz folyamán, s a korábbiaknál nagyobb szállító­kapacitás állt gazdaságaink ren­delkezésére. De kétségtelenül min_ den korábbi évinél nagyobb volt az emberek szorgalma is. Nem azt akarjuk most sorolni, firtatni, hogy a korábbi években hány szövetkezet határában mennyi kukorica-, cirok- és nap­raforgószár maradt vágatlanul vagy szél kuszái tan kúpokban — néhol még töretlen kukorica is — és hogy hány száz hold szántat­lan föld maradt tavaszra. Az sem, hogy hány helyen terjen­gett füst, láng a földek jó részén a meggyújtott lábon álló és kúp­ba rakott kukoricaszártól. Új magnószalag A Polimer Ktsz hamarosan új j rint az új magnószalag az eddigi­típusú magnetofon szalagot hoz gokkal jobb elektro-akusz­forgalomba. A szalag hossza 360 1... . . , ., , ,, , ... méter, s így alkalmas nagy mű- | Ukai tulajdonságokkal rendelke­vek felvételéhez. A kísérletek sze- 1 z'^­Színészbál Csabán három felvonásban NYITÁNY Minden valamire való bál csak tíz óra után kezdődik el igazán. tgy volt ez a színészbálon is. Amíg a művelődési ház táncosai könnyű lépteikkel nem szentelték fel a parkettet, addig a már jó két órával előbb helyet foglaló közön­ség alaposan „kiülte” magát, a némi túlzással télikertnek neve­zett — napközben hivatali menza­ként használt — terem nem túl kényelmes székein. Voltak, akik kihasználva a tétlenséget, kétszer is megvacsoráztak, mások meg már fél tízre megitták az egész éjjelre tervezett boradagjukat. Így aztán érthető, hogy amikor a profi táncosok után a nagykö­zönség is a parkettra léphetett, minden asztal gazdátlanul ma­radt, a vendégek teljes létszám­mal „a táncolás nemes művésze­tének gyakorlásául szolgáló” pár négyzetméternyi helyen szorong­tak, egészen hajnalig. Táncolni, nemigen lehetett a zsúfoltság mi­att, a párok csak álltak egymást átkarolva és ütemesen bólogattak a zenére. I. FELVONÁS A Körösből Centrummá keresz- telkedett áruház tavaszi divatbe­mutatóval lepte meg a nagyérde­mű közönséget. A ruhák szépek, a manekqnek csinosak voltak. A divat-tolmács, Széplaky Endre vi­szont következetesen „fogyasztási ár”-at mondott a megszokott és közgazdaságilag helyes fogyasz­tói ár helyett, amikor egy-egy modellt, egy szelet papírosra írt szöveg alapján szavakban is bemu­tatott. A legnagyobb feltűnést mégis egy olyan ruha keltette, amelyet nem a divatparádén vonultattak fel. Egy fiatal hölgy ugyanis nad­rágkosztümben jelent meg a bá­lon és táncolta végig az éjszakát. Nem titok, az ő szerelése vitte el a pálmát. II. FELVONÁS A műsor nagy tapsot aratott. A színészek díszletek, rivalda és sú­gó nélkül is kitettek magukért az alkalmi pódiumon, bár egyes naiv civilek túl rövidnek találták a produkciót. Ezek szegények elfe­lejtkeztek arról, hogy egy színész elsősorban szórakozni jön a szí­nészbálba és nem szórakoztatni. Talán nem véletlen, hogy a Fel­kai—Gálfy duó, kifejezést adva a művészek jó hangulatának, éppen azt a dalt énekelte, hogy aztmond- jahogy: A boldogságtól ordítani tudnék... III. FELVONÁS Néhány szervezési hiba azért akaratlanul is becsúszott. Az még hagyján, hogy sokan lemaradtak a tombo áról, egyszerűen azért, mert nem tudták, hogy ilyen is van. De azt már a vendégek hölgytagjai is zokon vették, hogy a tervezett szépségverseny elma­radt. (Bár a rendezőknek lehetett egy olyan hátsó gondolata is, hogy a nyílt küzdelem helyett így minden egyes hölgy azzal a biztos tudattal tér haza, hogy úgyis ő nyerte vj/na el a Miss Szinészbál büszke címet.) —br— örülünk minden földművelő­vel és a mezőgazdaságtól mind több húst, zsírt, kenyémekvalót váró emberrel együtt a bekövet­kezett nagyszerű fordulatnak. Ezek előrebocsátása után aligha sértő az a kijelentés, hogy még alaposabban és jobban is lehet gazdálkodni. A legtökéletesebb gépen, a legjobban automatizált üzemben is talál tökéletesíteni va­lót a fejlődés. A hosszú évszáza­dok stagnálása után alig egy-más_ fél évtizeddel ezelőtt fejlődésnek lendült mezőgazdaságunkban pe­dig különösen. A termésátlagok és a hozamok további gyorsabb növekedésének legfőbb gátját a földek tápanyag­utánpótlása és az ennek követ­keztében ismételten jelentkező ta­karmányhiány okozza. Ez csak látszólag nincs összefüggésben az ősszel szántatlanul maradt föl­dekkel, a tavaszig kinthagyott, s aztán elégetett kukóricaszárral. Az őszi szántás elmaradása ugyanis holdanként 5—10 mázsa morzsolt kukoricával is csökkent- heti a termésátlagot. A kukorica­szár pedig egyrészt takarmány, másrészt táperőpótló tényező. Ősszel ugyanis koncentrátummal, cukorrépa melléktermékekkel dú­sítva tápláló takarmány készíthe­tő belőle. Ami ezenfelül megma­rad, azt is érdemes összeszecskáz­ni, kazalba rakni ősszel, s a tél folyamán alomnak használni, a szarvasmarha- és a juhállomány alá. Nem elkésett jótanács ez. Jó ■ egynéhány szövetkezetben és ál- ] lami gazdaságban már szokássá, I gyakorlattá vált a kukoricaszár többirányú hasznosítása. Más­részt, ha a földeken nincs is ku­koricaszár, összerakva vagon­számra található még megyeszer- te. A kukoricamoly szaporodásá­nak. kártételének megakadályo­zására hozott törvény értelmében június elejéig kivétel nélkül min­den gazdaságban vágy le kell föl­delni, vagy pedig elégetni a ku­koricaszár maradványokat. Mi is sürgetjük ennek a tör­vénynek az érvényesítését, ráadá­sul az eddiginél még nagyobb szigorral, ahol arra szükség van. A szármaradvány megsemmisíté­sének, vagyis a kukoricamoly el­leni védekezésnek azonban nem a máglyarakás, az elégetés az egye­düli módja. Szövetkezeteink! mindegyike rendelkezik már szár- tépőkkel. Azt javasoljuk, szecs­kázzák folyamatosan össze a szár­maradványokat és használják fél alomnak, részben az istállókban és hodályokban, részben pedig a nyári karámokban. Főleg az utób­biakban, mert a korábbi években több helyütt térdig érő sárban ta­postak az állatok a karámban. Ügy látszik, könnyebbnek ítélték a kukoricaszár elégetését, mint összeszecskázását, a karámban való összetaposását, s ezáltal sza­porítani vele a talajtáperőt. Végül még egy javaslat: az olyan száraz őszökön, mint amilyen a tavalyi volt, próbálják összekötöztetni a szárszecska egy részét az erősebb konstrukciójú bálázógépekkel a betakarítás meggyorsítása, és a tárolás megkönnyítése végett. K. I. Képünkön: ellenőrzik a magnószalagot. MTI fotó — ■ Bereth Ferenc felvétel« Mooooaoooooooooooooooooooooooooooooooooosiooaaoo Szakszervezeti mozaik A Pedagógusok Szakszervezete me­gyei bizottságának szervezésében az elmúlt hetekben több küMöttgy ülést tartottak. A választások óta. eltelt idő­szak munkájáról számoltak be a já­rási bizottságok, és az új szakszerve­zeti jogosultságokat ismertették. * Március ííO-ig megyénk valamennyi állami gazdaságában és a gépjavító állomásokon, megrendezik a műszaki konferenciákat, valamint termelési ta­nácskozásokon értékelik az efemúfct évi munkát és megvitatják az idei tenni­valókat. Szó lesz az idei munka1 senyékről, amelyeket a KMP megala­kulásának 50. évfordulója alkalmából szerveznek. * Az ÉLeámezesügyL Dolgozók Szak­szervezetének megyei bizottsága mel­lett működő bérbizottság holnap a tanácsi vállalatok dolgozóinak bózia- bórszint alakulásáról tanácskozik. P. HOWARD: /ßejAf faj/ 28. A hadnagy ment. Két altiszt közrefogta Galambot. A kór­házszekérhez mentek, ahol Troppauer karját éppen bekö­tözték. — Közlegény! Ennek az em­bernek a fegyveréből lőtték ki a golyót rád! Troppauer ámultán felemel­kedett. — Az ki van zárva. — Micsoda hang ez?! — rivalt rá a tiszt. — Te találkoztál vele előzőleg? — Igen. Galamb kért rá, hogy néhány verset olvassak neki, szereti a verseimet, mert én, ha nég nem említettem volna: köl­tő vagyok, és... — Fogd be a szád! Volt ennél az embernél puska, mikor talál­koztatok? Troppauer diadalmasan kiáltott — F,gy szál sem! Ott ült egy domb alján a Szahara közepén és nem volt nála más fegyver, csak a szájharmonikája... A hadnagy visszament. Ki­mérte, hogy a homokdombtól, ahol Galamb ült, hány lépés a táborig és vissza. Félóra idő kellett ehhez futólépésben. Te­hát Galamb tisztázva volt. — Gyanakszol valakire? — kérdezte a hadnagy Troppauert. — Valamelyik irigyem lehe­tett. Egy művésznek sok irigye van. A tettes nem került elő. Ga­lamb gondolkozott, hogy jelent­sen-e valamit a kísértetről. Ez mégiscsak furcsa, hogy egy kí­sértet jár a nyomában, azután az ő puskájával megsebesítenek valakit... Mi a csudát akarnák tőle?... Lehetséges, hogy az a szép, szomorú rejtély volt a me­rénylő?... De mit vétett az ügy­ben Troppauer? Ott maradt Troppauer mellett, s a költő verseit olvasta fel, amit a beteg behunyt szemmel hallgatott. — Bocsánat, Galamb... A gróf úr jelent meg. Dalla­mos, finom hangja csupa tapin­tat és előzékenység volt — Kedves Troppauer — mondta a betegnek. — Nagyon szűk a cipőd. Állandóan sántí­tok. Kérlek, cseréljük vissza... A költő cipőt cserélt a gróf úr­ral. Galamb kíváncsian tuda­kolta a furcsa eset okát. — Még Oranban, mielőtt elin­dultunk — magyarázta Trop­pauer —, este megkért a gróf, hogy cseréljünk bakancsot, mert én úgyis bemegyek a városba, tehát ki kell tisztítanom, ö meg szeretne lefeküdni, de fele van vörös latyakkal a cipője, és bí­belődni kéne vele. Tudod, mi­lyen a költő? Elcseréltem vele

Next

/
Thumbnails
Contents