Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-13 / 61. szám
19G8. március 13. 4 Szerda Mozaik egy új iskoláról Q O Október óta folyik az oktatás a volt járási tanács épületének falai között a Gyomai Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában. Jelenleg három osztály tanulói ismerkednek a szakmával, hogy aztán három év múlva mint baromfitenyésztő szakmunkások térjenek végleg vissza a termelő- szövetkezetekbe és állami gazdaságokba. A 14—17 éves fiatalok tanulmányi szerződést kötöttek a tsz- ekkel és igen magas ösztöndíjat kapnak. Egy oktatási év egyébként öthónapos elméleti és hathónapos gyakorlati képzésből áll. Egy fiatal mezőgazdasági szakmunkás „előállítása” 30 000 forintba kerül, és ezt a költséget az állam viseli, nem pedig a tanulmányi szerződést kötő mező- gazdasági üzem. Ezért érthetetlen — amit Kára Menyhért tanár is bizonyítgatott —, hogy egyes tsz-ek mégis húzódoznak elküldeni fiataljaikat a szakmunkásképzőbe, eleve lemondva árról a lehetőségről, hogy időben pótolni tudják a lassan kiöregedő tagság szakembereit. Ősztől juhtenyésztési osztály j indul. Nem is egy, hanem ha fesz elegendő jelentkező, kettő is. A megye juhállománya évről évre nő, a gyapjú és bárányhozam j növelése hozzáértő, fiatal juh- j tenyésztő szakmunkásokat követel. A régi juhászok kiöregedése nemcsak gyomai probléma, hanem az egész megyére, sőt még azon túlra is kiterjed. Az iskola várja a jelentkezőket, elsősei-han Békésről, de a megyehatáron túlról is. Az eredetileg más célra készült épületek iskolává, illetve kollégiummá alakítása kétmillió forintba került. Nemrég fejezték be a teljes közművesítést, három hete üzemel az iskola saját, jól felszerelt konyhája. A tantermek tágasak, világosak. A falakon még friss a festék, a parketta tükörfényes. A tanulók papucsban, házicipőben járnak az épületen belül, az utcai lábbelik katonás rendben sorakoznak a folyósó függönnyel elválasztott részén. A modern berendezésű, mondhatni reprezentatív igazgatói szoba azonban még üres. Ugyanis ebben az iskolában még nincs igazgató! E felemás helyzet bizonyára csak átmeneti állapot... A szertár viszont a legkényesebb igényű szakembert is kielégítheti. Alig lehet mozdulni a rengeteg gyakorlati eszköztől. A polcokon a legkülönfélébb rendszerű és nagyságú önitatók és etetők sorakoznak, egy üvegvitrinben kitömött baromfik és juhfajták modelljei méláznak. Az iskolával szomszédos telekre épül majd egy „házi” keltetőállomás és persze egy újabb oktatóépület is, mert hiszen akármennyire is új még az iskola, máris bővítik, növelik a tantermek számát. o Az étteremben, amelyet napközben tanulószobának használnak a gyerekek, a betanított ■ munkás tanfolyam fiataljai hajolnak a könyvek fölé. Kísérőm — Hunya Alajos igazgatóhelyettes — mondja, hogy az itteni nyolchetes képzés bentlakásos. A tanfolyam hallgatóival egyfolytában, rendszeres tanulás biztosításával foglalkoznak és — bár ez még kísérleti jellegű — egyedülálló a megyében. Természetesen betanított munkás tanfolyam, más községekben is van, de itt az elsajátítandó anyagot egyszerre, a kéthónapos bentlakás ideje alatt veszik át a tanulók. A szakképzésen túl ennek van egy olyan vonzóereje is, hogy a tanfolyam résztvevői ősszel már maguktól is magasabb tárgyi és nem utolsósorban helyismerettel kopogtatnak majd a hároméves iskola kapuján. > A 120 személyes kollégium a I volt járási rendőrkapitányság épületében talált otthonra. A falak valamivel világosabbak lettek, az íróasztalok, iratszekré- | nyék helyére ágyak, tiszta kis I leányszobák kerültek. (Mert azt el kell mondani, hogy az iskolának mindössze négy(!) szem fiútanulója van, a mezőnyt egyértelműen a lányok uralják. Persze ősszel, ha megkezdődik a juhász-szakmunkásképző oktatás, változik majd az arány.) A szobák szépek és ízlésesek. Kicsit zsúfoltak is néhol, de hát diákszemmel nem olyan feltűnő az ilyesmi. Egyébként minden szoba más és más. Főként az ágytakarók különböző színe miatt, de egyéni jelleget ad egy- egy kép, vagy színes borítójú könyv, vagy apró dísztárgy. Minden folyósószárnynak külön fürdőszobája van. A berendezés új, hidegen csillognak a nikkelezett fémalkatrészek. A klubterem olyan igazán „klubszerű”. Skybevonatú székek, világos színű bútorok, folyóirat- és hanglemezhegyek színes halmaza adja meg a helyiség eredeti hangulatát, s persze van rádió, televízió, magnó. Utoljára maradt a kollégium egyetlen fiúszobája. Egy Fradi- zászló utal csak egyedül az itt- lakókra. A falon kép, stílszerűen a Birkózó fiúk .. Brackő István Jó eredménnyé! zárla az első félévet a Gyulai Erkel Leán)kollégium A Gyulai Erkel Leánykollégium a közelmúltban tartotta féléves munkaértekezletét. A tanulókon kívül megjelentek a nevelők, az igazgató, valamint az Erkel Ferenc Gimnázium igazgatója, Jeges Sándor és dr. Bó- kay Lajosné, az SZMK elnöke. Az üdvözlő szavak után a diáktanács titkára, Sass Éva ismertette az első félévben elért eredményeket. A kollégium tanulóinak a félévi átlaga 3,86 volt, amely a megyei kollégiumok között egyike a legjobbnak — és meghaladja az iskola tanulmányi átlagát iS. Az év végére szeretnék elérni a 4 egészet, mert ez a cél. Határozatot hoztak, hogy a 3 egész alatt levő tanulóknak mindennap fel kell mondani a másnapi leckét. A 3—4,8 közötti átlagú kollégistáknak három órás szilencium kötelező, a jeles és kitűnő tanulóknak szabad szilencium van. A beszámolóhoz a kollégiumi munka reszortfelelősei, a tanulmányi, kultúr sa fizikai munka felelősei szóltak hozzá. A diákotthonban folyó különböző versenyek helyezettjeinek a jutalmat Aradszky Páiné igazgatónő adta át. Igazgatói dicséretben részesült 14 tanuló, akik a közösségi életben hasznosan tevékenykednek, és az iskolai KISZ-munkában is élen járnak, örömmel jelentette be az igazgatónő, hogy a diáktanács javaslatára négy „Élkollégista” címet <íri/MT»ánvf)7rak. nyugdíjban Már tíz „nyugdíjas” vasútállomásunk van: 5 Kaposvár körzetében, 5 pedig Karcag közigazgatási területén. Eljárt felettük az idő, ki kellett vonni őket a — teherforgalomból. Ezeken az állomásokon nem állnak meg többé a tehervonatok. Nyugdíjasokhoz illően, azért persze még dolgozhatnak valamennyit: a személy- vonatokat még fogadhatják. A Kaposvár közelében fekvő 5 vasútállomás teherforgalmának a megszüntetése 11 községet érint. Ennek a 11 községnek a teher- áruforgalma most a kaposvári körzeti rangot kapott állomásig fut csak vasúton, onnan teherautókon jut el a címzettekhez. A teheráruk útja visszafelé is hasonló. Átalakul a szállítás szerkezete Ennek a két első körzeti vasútállomásnak a megszervezésével a vasút távlati korszerűsítési, fejlesztési programjának fontos fejezete került a megvalósulás útjára. Nagy értékű és nagy teljesítményű technika vonul be a vasútvonalakra, pályaudvarokra: Diesel- és villamosmozdonyok, nagy teherbírású kocsipark, automatikus térköz- és állomásbiztosító berendezések. Fokozni kell a sebességet, egy-egy szerelvény súlyát; a nagyobb sebesség ugyanakkor nagyobb biztonságot is követel. A nagyobb sebességhez, teherbíráshoz „izmosabb” alépítmények is kellenek — mindez hatalmas összegbe kerül. Ahhoz, hogy ezt a drága és nagy teljesítményű technikát maradéktalanul kiaknázhassák — át kell alakítani a szállítás szerkezetét is. Ennek az átalakításnak egy egyszerű kalkulációs tétel a fundamentuma : melyik vonalszakasznak mekkora a forgalma, indo- kolja-e a befektetést és megtérül- e az? A 3000 tonnás vonóerőt képviselő Ward-Leonardoknál az sem mindegy, hogy hány kilométerenként kell megállítani őket. Ezek a mozdonyok nagy sebességgel nagy terheket vihetnek — ha van számukra pálya. A vasúthálózatban találhatunk olyan vonalszadonyban — az új mozdonyok egyik fő előnye a hagyományo- j sokkal szemben. Inkább fizotték az álláspénzt I Nézzünk most egy kalkulációs j tételt az első körzeti állomás — j Kaposvár környékéről. Itt a te- j herforgalomból kikapcsolt 5 ál- j iomás forgalma azelőtt naponta I együttvéve 10—11 vagon volt.. Ugyanakkor ahhoz, hogy a fejlesztés, a vagonok kezelése rentábilis legyen, állomásonként legalább 25 vagonos napi forgalom kell. Közismert, hogy kivált az őszi csúcsforgalom idején mennyi veszteség éri a népgazdaságot, de | a fuvaroztatókat is külön-külön, mert valahol késve rakják ki a kocsikat, másutt meg áll a rámpán az áru vagonhiány miatt. Itt, Kaposvár környékén is az érintett kis állomásokon mindig vesztegelt egy-két vagon, mert az esti órákban vagy a munkaszüneti napokon érkező kocsikat nem siettek kirakni a címzettek, inkább fizették az álláspénzt. Vagy: az érintett 5 állomásról általában üresen jöttek vissza a vagonok Kaposvárra. Árut mindig Kaposvárott kellett hozzájuk szerezni, hogy onnan legalább már kihasználva kerüljenek vissza a vasút országos vérkeringésébe. Végül még egy érv: a korszerű 30 tonna teherbírású kocsikat a Kaposvár környéki ' szárnyvonalak teljes terheléssel nem is bírnák el. A kis forgalom pedig nem indokolja a pálya felújítását. Igaz, amíg szekerek jártak az országutakon, szükség volt a kis településeken is önálló „teher- megállóhelyekre”. Ma már azonban ott, ahol az utak jók, a fürge tehergépkocsik sokkal hasz- I nosabban, pontosabban, kényel- j mesebben lebonyolíthatják a helyi áruforgalmat. A gépkocsik a világon mindenütt egyre többet vesznek át a vasút terheiből. Rövid távon, kis mennyiségek esetén a közúti forgalom sokkal kifizetődőbb. S főképp, ha nem kell apró tételeket, 1—2 kilométerre fuvaroznia a vasút hatalmas, s rövid távon kissé nehézkes apparátusának — akkor szabadabb lesz a pálya is a vasút korszerűsítése előtt. Kifizetődőbb lesz a nagy teljesítményeket, nagy sebességet adó technika beruházása. ... és mennyibe kerül az nekünk? Hetekkel ezelőtt Csabacsűdön jártam, fotós kollégámmal riportot csináltunk a falu hétköznapjairól. Mivel egy faluban általában kevés a nyilvános hely, így érthető, hogy a presz- Szóba is elvetődtünk. Kollégám felmérte a terepet (persze fotós szemmel) és kiválasztott egy asztaltársaságot, amelyet lencsevégre kaphatna. Szokás szerint, amíg előkészítette a gépet, odamentem az iddo- gáló emberekhez és engedélyt kértem, hogy lefotózhassuk őket. Négyen poltak, előttük legalább kétszer annyi üres pohár árváskodott. Egy huszonöt év ■ körüli fiatalemberrel tárgyaltam, kikérdezett, hogy melyik újságtól jöttünk, miért pontosan őket fényképezzük le, mikori számban jelenik meg a kép? Láttam, hogy valami furdalja az oldalukat, mert még egyikük sem mondta ki a boldogító igent. A kollégám már rám szólt, hogy lépjek ki a képből, egyáltalán miért beszélek olyan sokat, amikor ő dolgozik. Üjra feltettem á kérdést, megengedik-e, hogy lefotog- rafáljuk — a társaságot? — Megengedjük mi kérem, hát persze... — dünnyög- te egyikük —, csak azt mondja meg. hogy mennyibe kerül ez nekünk? Meglepődtem, de biztosítottam őket, hogy még egy\ kis- fröccs erejéig sem élünk vissza a helyzettel (és persze a sajtó hatalmával.) Láthatóan megköny- nyebbültek és ettől kezdve már minden úgy ment, mint a karikacsapás. A történethez hozzátartozik, hogy a négy iddogáló atyafiról nem jelent meg a kép az újságban, egyszerűen azért, mert az erős ellen- fény miatt, nem sikerült a felvétel. Az élet produkál néha furcsa dolgokat, s a fotós kollégát azóta sem láttam olyan bosszúsnak, rontott felvétel miatt. Az a négy csaba- csűdi férfi meg biztosan arra gyanakszik, hogy szándékosan nem kerültek be az újságba. Gondolom, már csak az „... és mennyibe kerül az nekünk?” kérdés miatt is . . . —br— Ezután megválasztották az új diáktanácsot, és a negyedik osztályos tanulók ünnepélyesen átadták a kollégium-zászlót az elsősöknek. Ormosi Péter kaszokat is, amelyeken 2—2 és fél kilométerenként követik egymást az állomások, ötpercenként megállni és elindulni számottevő energiapocsékolás, és ráadásul „bennreked” a gyorsaság a mozA jobb, kényelmesebb közlekedés érdekében A múlt hónap végén jelent i meg először csuklós autóbusz Me- zőmegyeren. Ez azonban vonal- : bejárás volt. Az illetékes tanácsi, i rendőrségi és AKÖV-szakembe- ! rek kíváncsiak voltak, hogy a Békéscsaba—Mezőmegyer vonalra beállítandó csuklós társasgépkocsi, mely nemcsak korszerűségében, de hossza és fordulé- j konysága tekintetében is eltér az elődeitől, igényel-e a végállomásokon és a kanyarokban úttestkiigazítást vagy tereptárgyak áthelyezését? Kormánykerekével egy elektromos csengő áll kapcsolatban, mely minden esetben megszólal, valahányszor az útkanyar, a fordulóhely a kocsi- hossz miatt „bevehetetlen”. Az annak idején tartott vonalbejáráson Uhljár György elvtárs, a mezőmegyeri tanács vb-elnöke is részt vett. Mint mondotta, községükben a kormány kerék a Fő utca 11, 12 számú házai előtt csengetett. Ott bővíteni kell a kövesutat, valamint egy villany- oszlopot beljebb helyezni, ami összesen 10—12 ezer forintba kerül majd. Szükséges továbbá a megállóknál a le- és felszállók részére járdaszigeteket építeni, ami ugyancsak nem csekély kiadás. — huszár — Nagyapáink szokásai A kaposvári, a karcagi körzeti állomást 1980-ig még 65 követi, s közben 514 állomáson szüntetik meg a vasúti teherforgalmat. Az idén tervezik Cegléd, Kisvár- da, Hajdúszoboszló, Zalaszentiván körzetesítését. Cegléden a körzetesítéssel megszüntethető a városon keresztülhúzódó hantházai vonal forgalma, a város lakóinak bizonyára nem kis örömére. Vagy azzal, hogy Ebest Hajdúszoboszlóhoz kapcsolják, elérik, hogy Debrecen előtt — 15 kilométeren át — nem kell megállnia a Dieselnek, majd a villamos mozdonyoknak. Persze mint általában minden új megoldást, változást — ezt is sok vita kíséri. Több fuvaroztató szállítási költségeinek emelkedésétől tart, azt sérelmezi. Egyelőre ma még ott. ahol ez felmerül, a vasút téríti a különbözetet, de végső soron nem ragaszkodhatunk nagyapáink szokásaihoz — sem a szokásjogon alapuló számvetésekhez akkor, amikor a népgazdasági színtű kalkuláció egyértelműen pozitív. Gerencsér Ferenc
