Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-10 / 59. szám
KÖR ÖS TAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET oo in AtóMDMLÍM Szaporodnak a szerkesztőség postájában is a szabálytalan nyomtatványok. Házilag sokszorosított, stencilezett meghívókat hoz mostanában a levélhordó, mind több kézzel díszített, vagy egyszerűen írógépen lekopogott kartonlapot, néha elegánsabb, nyomdában készült értesítéseket is: valamennyi kiállításra, tárlatmegnyitóra invitál. A szabálytalan nyomtatványok természetesen szabálytalan kiállítások elölt írhökei. Arról tudósítanak — hírverő-társaikkal a futtában, vagy igényesebben festett alkalmi plakátokkal, szóbeli meghívásokkal és telefonértesítésekkel együtt —, hogy képzőművészeti tárlat nyílik valamelyik társadalmi szervezet helyiségében — a helyi népfrontklubban, vagy ifjúsági házban, TIT-teremben vagy nőtanácsi irodában —, esetleg valamely művelődési ház nagytermében. De nyitottak már az elmúlt hónapokban képzőművészeti rendezvényeket különösebb helyen is. Láttunk grafikai bemutatókat könyvesboltokban, kép- és szobortárlatokat üzemek folyosóin, állami gazdaságokban és kiállítószalonná alakított pincékben, tágas műtermekben és iskolákban: szinte mozgalommá, új kulturális divattá is vált országszerte az alkalmi magánkiállítások rendezése. Jó, hogy divattá válik, hasznos és szükséges mozgalom lehet. Képzőművészeti életünk távoli ismerői is tudják, ismerik e művészet egyik súlyos gondját, a kiállítóterem-hiányt. Soha nem volt bőviben a szalonoknak, kiállítótermeknek az ország, a fővárosban is mindig ezzel a gonddal küszködtek. Hogyne bizonyulna ma szűknek minden lehetőség, amikor sosem látott sok ezres tömegek látogatják a kiállításokat, s a művészeti termés gyarapodása is minden eddiginél több nyilvánosságot kíván. Egyéni alkotók és bemutatkozni kívánó csoportok ostromolják az illetékeseket, s a legdemokratikusabb elosztás, a legrövidebb időre szorított két-háromhetes turnusok mellett sem tudják kielégíteni az igényeket Ezek az Új, különböző társadalmi szervezetek, intézmények és alkalmi csoportosulások kezdeményezései megnyugtathatják a művészt és híveit: egy-egy kevésbé hivatalos, de frissen megrendezhető, s ügyes kezek által valóban jelentőssé alakítható újfajta „magánkiálUtássaí'. Ezért nézik jó szívvel, s legtöbbször lehetőségeikhez mérten tapasztalattal, tanáccsal, esetleg kézzelfoghatóbban is támogatják az új kezdeményezést a „profi” kiállításrendezők. Tanácsok, képző- művészeti szervezetek, kiállításrendező intézmények és múzeumok szinte soha nem tekintik kontár kon- kurrenciáknak az ilyen rendezvényeket: tudják, hogy az ő gondjaikon is enyhítenek, s hogy többszörösen segítik a képzőművészet ügyét. Segítik egyrészt magával a bemutatással: közönség, nyilvánosság elé visznek esetleg csak évek múltán bemutatható jó műveket. De segítik úgy is, hogy közelebb hozzák a művészetet és a közönséget. A festő, a grafikus, akinek népfrontaktívák, vagy KlSZ-fiato- lok segítik a kiállítását, közelebb kerül a közönségéhez. S a közönség ugyancsak hasznot húz ebből. A fiatalember, aki közreműködik az ifjúsági khib kiállítótermében, a népfrontaktivista, aki társadalmi munka közben aktív közelségbe kerül a művészettel. Esetleg olyan művészettel, amelyért korábban egy lépést sem tett. S ha megszereti, legközelebb talán megszeretteti a műalkotásokat barátaival, ismerőseivel, családtagjaival is. Hasznos, szükséges és támogatásra érdemes kezdeményezés ez a hol itt, hol ott felbukkanó spontán mozgalom. (Olyan helységekben, ahol nincs múzeum, kiállítóterem, éppen az egyetlen lehetőség közönség és művészet találkozására). Érdemes kezdeményezni és érdemes segíteni akkor is, ha kezdetben bukdácsol és olykor-olykor tévutakra lép. Mert ennyi indokolt dicséret ellenére sem gondolhatja senki, hogy ma már tökéletes ez a fiatal kezdeményezés, s talán bizony még a hivatalos, szervezett kiállítások helyét is átveheti. Az utóbbitól nem kell tartani. De a tökéletességtói, sőt az egyértelmű jó sikertől is néha messze vagyunk még. Gyakran megtörténik, hogy már a kiállítandó anyag megválasztása is téves, hogy az igényes mérlegelés helyét esendő lokálpatriotizmus, vagy ügyeskedőknek engedő határozatlanság veszi át, s a valóban jó művészet helyett olykor a „földit”, vagy magát „mellőzöttnek” mutató kevés tehetségű helyezkedőt mutatja be. Szakszerűség kérdése ez; s a szakértelemtől függ maga a rendezés sikere, a müvek elhelyezése, a helyiség kiválasztása, amelyhez igazán csak muzeológus, gyakorló művész, igényes rajztanár, vagy valóban nagy műveltségű, tájékozott műértő alkalmas, s ilyet kisebb helységben sem nehéz találni. Hasznos szándék a társadalmi szervezetek, intézmények részéről, akik a kiállítást rendezik, s okos, tapintatos segítség a művelődésügyi vezetőktől, akik a kezdeményezést támogatják. A kettő találkozásával válhatnak igazán kitűnő és mindenkinek hasznos rendezvényekké a nagyon is közösséget szolgáló magánkiállítások. ,V#-' K G* / wSy}. ‘ÍCv '7 y-t/. yÁtofy /■< Ék Sándor Vietnam K. Kiss Zoltán: FALAK Körülvesznek engem konok, süket falak. Halogatás, közöny katonái állnak tetején sorfalat. Tadom mért kiáltok, tudom kihez szólok. Igaz úton járva tudom, hogy jussom van rosszhoz és a jóhoz, tudom, amit végzünk, herkulesi munka, s tanúi a mának felírják javunkra. Meneteltem én is győzök csapatában. Lengettem a zászlót. Hírvivös staféta lánckörében álltam. Megbotlottam százszor, fölkeltem ezerszer, ved pajzsom a rend volt, hadba szava hívott. porból ö emelt feL Jerikó leomlott, Tróját rég bevették. Toll dárdái őrzik Pilátusok csendjét... Körülvesznek engem konok, süket falak. Halogatás, közöny katonái állnak tetején sorfalat. Tudom miért kiáltok, tudom kihez szólok, követve a törvényt, tudom, hogy jogom van, tudom jól, a szóhoz... Tudom, amit végzünk, herkulesi munka, s jövendő tanúi felírják javunkra. OLVASÓNAPLÓMBÓL Irodalmi riportok, szociográfiák könyve Kassai Ferenc: Március Tüskés bokrok között rejtezik, arcát az ég a fénybe mártja, máshoz lesz így hasonló — , beöltözik a fák lombjába. Tavasz terepszíne, ágak rozsdája és védetlensége! Levéllel álcázza magát a bimbó, s rásimul az égre. A gémek őrzik a tavaszt, az ember elhever fű-élen, szerelemhez, fronthoz hasonlít a táj a holdsugár test-színében. „Szemmértékkel” — a címe a kötetnek, amelyben az elmúlt évek irodalmi riportjainak, szociográfiáinak gyűjteményét találhatja az olvasó. A kötet szerzői többek között Féja Géza. Szabó Pál, Veres Péter, Erdei Ferenc, Váci Mihály, Moldova György, Faragó Vilmos, Gyurkó László és mások. E könyvben ösz- szegyűjtött írások eredetileg hetilapjainkban és folyóiratainkban jelentek meg. így együtt, a műfaj közegében, mégis újszerűén hatnak és egymás után olvasva — a téma különbözősége ellenére — aligha tagadható, hogy összefüggenek. Mint az írások tárgyát képező problémák, amelyek differenciáltságukban az élet egységét alkotják a valóságban is. A kötet írásai nem pontos felmérések alapján készültek, mint ahogy készülnek a szociológiai tanulmányok. Éppen ezért sok olyasmit felszínre hoznak és életünk számos olyan vonatkozásáról és összefüggéséről adnak hírt. ami — éppen konkrétságé hiánya, tehát megfoghatatlansága miatt — nem tárgya a tudományos megfigyelésnek. A rejtett erők és a látszólag jelentéktelen mozzanatok érzékelésére ugyanis leginkább ; minden idegszálával re zónáié alkotó képes. A: író és a riporter — nerr tehet mást — saját egyéniségén szűri át a látót takat, tehát a valóságo feltáró munkának erre é szubjektív feladatára vállalkozik. Ezért a kötet címe: Szemmértékkel. Ennek ellenére is megbízhatóan jelzi széles rétegek problémáit, amelyek re egyébként már a tanulmányok olyan címe is utalnak, mint: Zárszámadás idején — Történelmi lecke tanvákró — Vidéki lányok Pester — Városrendezés menetközben — Pillantás a közeljövőbe — Fiatalod tükre. A napjainkban egyébként is divatos és szívesen olvasott dokumentumpróza nem tűri a szépítést. A szocializmus építése nem is szorul erre A társadalmi változásod időszaka ugyanis mindif nagy feszültséggel jár. A kötet éppen ezt a feszültséget. tehát1 a társadalorr eleven mozgását kívám? érzékeltetni és — hí szemmértékkel is — a valóság sok, gyakran ellentétes vonását rögzíti. hog\ mennél jobban megérthessük annak lényegét. A tanulmánykötet a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg K.
