Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-10 / 59. szám

1968. március 19. 5 Vasárnap Miről ír a Partéiét márciusi száma A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának folyóirata ismét gazdag tarta­lommal jelent meg. Fábián Fe­renc Erősebbek, mint valaha című cikkében a vietnami nép hősi küzdelméről ír. A tanácsok és a termelésszervezés kapcso­latát dr. Soós Gábor mező gaz- j dasági és élelmezésügyi minisz­terhelyettes, a termelőszövetke­zeti fiatalok országos parla­mentjén elhangzott felszólalá­sokat Molnár György, a KISZ KB titkára elemzi. A Hírek, események, évfor­dulók rovatban emlékezést ol­vashatunk Maxim Gorkijról és ; Karikás Frigyesről. Minő durva inzul­tusoknak vannak ki­téve a finom idegze­tű dolgozók némely­kor! Ejnye-bejnye! A békéscsabai vasútál­lomáson tűnődtem ezen a minap dél­után. Kezdődik a csúcsforgalom, nagy a nyüzsgés. Egyetlen pénztár van nyitva, illetve itt is a kásab- lak éppen zárva, a pénztárosnő háttal fordulva a zsibongó népségnek-kaitona- ságnak — angyali nyugalommal uzson­nát majszol és disku- rál valakivel, aki a háttérben áll. Az uta­sok eléggé megátal­kodott természetűek, többek között idege­sek, türelmetlenek, pedig a türelem ró­zsát terem. De erre nem gondolnak a nyavalyások. Csak ar­ra, hogy esetleg el­megy a vonat az or­ruk előtt. Minő szub­jektív egoizmus... '! Tiszteletteljesen megkocogtatom az ablakot, mire — na mit gondolnak — mi történik? Mondjuk, a kartársnő elszégyeli magát, bocsánatot kér a figyelmetlenségért és „kellemes utazást” felkiáltással előzéke­Onérset nyen kiadja a jegye­met. Nos, tévedni tet­szenek, mert nem ez történt, hanem az, hogy jól lekapott a tíz körmömről, ami­ért kopogtatni bátor­kodtam. Mialatt „el­igazított”, szépen nőtt-növögetett az ebadta utasokból álló sor a hátam mögött. Az ember úgy véde­kezik, ahogy tud, én valami olyasrpit he­begtem, hogy: „Drá­ga kartársnő, lekésem a vonatot”. Mire ő még inkább haragra gerjedve tiszteletre méltó női önérzettel visszautasította a „drága” jelzőt. Idő­hiány miatt kényte­len vagyok ehelyütt folytatni tanulságos kis eszmecserénket. Ha tiltakozik a „drága” titulus ellen, ehhez igazán joga van. Hogy a kedvébe járjak, szívesen fel­cserélném a szóban forgó kifejezést akár ellenkező értelműre is. De nem ez a fon­tos, A fontos az, hogy az ember önérzete legelsősorban a saját munkája minél kifo- gástálanabb és oda- adóbb ellátásában nyilvánuljon meg. Bevallom, én is szok­tam uzsonnázni a munkahelyemen, szerkesztőségi szo­bámban. Én is szere­tem a vajas kenyeret, a nyugalmat és a meghitt kis trécselé- s eket. Mégis, vala­hányszor ezenközben az ajtómon való ko­pogtatással megza­varnak: rögtön félre­teszem az uzsonnát, vagy a csevegést és igyekszem szerény lehetőségeimhez mér­ten kopogtató ember­társam rendelkezésé­re állni. Minden to­vábbi önérzeteskedés és illemtani oktatás helyett. Igaz, hogy ajtóm előtt kisebb a forga­lom, viszont a kopog­tatók olykor sokkal idegesebbek, mint a vasútállomáson. Ezt tessék nekem elhinni. Persze végső soron nem sokat vethetek a pénztáros kartársnő szemére ... Mert min­den ellenkező bizony- gatásom dacára, ma­gam sem tudok néha ellenállni az okítga- tás bosszantó pedagó­giai szenvedélyének. Erre eklatáns példa — ez a kicsiny írás .., —ajda— vést hallott, egy sikolyt, egy zu­hanást, Corot kapitány és az asszony átlőtt fejjel buktak le. És mielőtt a szolga megakadá­lyozhatta volna, dr. Brétail is halántékon lőtte magát. Mire a mentők megérkeztek, már egyi­kükben sem volt élet...” Galamb cigarettára gyújtott. Eszébe jutott a ház... A poros szoba és a furcsa nő, az anya­jeggyel... „...Jogos vagy jogtalan fél­tékenység? Ki tudná eldönteni — folytatta a hír. — Lehet, hogy a Russel mellett átélt ex­pedíció szörnyűségei viselték meg dr. Brétail idegrendszerét vagy talán az érdekes asszony, aki nemcsak kezén viselte a háromszög jelét, hanem a szí­vében is, valóban fellobbant: először néhai férje titkárjáért, most pedig Corot kapitányért? A kérdésre pontos választ nem kaphatunk. Annyi bizonyos, hogy Oran társadalmát érzé­keny veszteség érte, és a ször­nyű dráma...” A cikk közepéről egy fény­kép nézett rá... Furcsa, érdekes fejű, szép asszony, összenőtt, sűrű szemöldökkel és csodála­tosan kifejező, szomorú szem­mel. Egyszer csak valahonnan, nem is messziről, zümmögve felcsendült az ismert finom női hang: „Si l’on savait...” ...Néhány másodpercig moz­dulatlanul ült ...Az éjszakai légáramlástól kissé egymáshoz súrlódtak a pálmalevelek, halk zörejjel... És a szöveg most dúdolásba ment át... Kétségtelen... Ugyan­az a hang! Felugrott!... A hang irányába ment, de az éneklő zümmögés különös módon távolodott.. Az ördög játszik vele.. Most tisz­tán hallja: „Si l’on savait...” Néhány fa mögül kiért a si­vatag peremére. Dermed ten állt meg! Egy homokdűne tövében, a Szaharában,, ott ült a nő! Az imént még az újságból nézett rá! Megvilágította a hold. Fe­hér lovaglóruhában volt, para­fakalapban, és hótiszta rajta minden! Világosan látszik nagy, bánatos szeme, kissé sű­rű, összenőtt szemöldöke... Egyenesen Galambra néz, mo­solyog és dúdol: „Si l’on savait.-. Si l’on sa­vait...” Határozott léptekkel, de nem futva elindul a nő felé. Ez most lassan felállt. Lo­vaglóbotjával ütögette a csiz­máját és elindult... A mindenségit! Ha'a homok­dombok mögött eltűnik... Most már futni kezdett. Ezt mégis-j csak el kell intézni egyszer, ezekkel az örökös kísértetek­kel. Hát már sohasem hagyják békén? Megkerülte a dombot. Semmi... De mintha nagyon messziről jönne, talán az ötvenedik domb­hullám távolságából... Halk, lágy alt hangú bölcsődalnak | hagzott a melódia. Galamb leült, és idegesen fü- tyürészett. Ügy, ahogy az em­ber elhagyott sikátorban önma­gát bátorítja ilyesmivel. Mert ez mégis túlzás, kérem. Lássuk be. Azt már meg se kísérelte, hogy utána menjen a látomásnak. Csodálatos, de igen távolról éne­kel a hölgy... Csak abban tévedett, ha azt hiszi, hogy egy Harrincourt az ő kedvéért idegösszeroppanásban fog meghalni. (Folytatjuk) Mit hozott a múlt év? — Mit tort as egészségügyben ideálisnak az orvos? — Es mire van lehetőségünk? Interjú a megyeszékhely főorvosával A megyeszékhely egészségügyi helyzetéről kértünk interjút dr. Maurer József elvtárstól, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetőjétől. — Az elmúlt évre milyen főbb egészségügyi feladatokat hatá­roztak meg és azokat hogyan sikerült teljesíteni? — Az egyik legfontosabb fel­adatunk a járóbeteg-efllátás javí­tása volt Ennek kapcsán Erzsé- bethelyen új rendelőintézet építé­séhez fogtunk, melynek befejezé­se eflőét tartunk. Körülbelül má­jusban kezdi meg működését. A rendelőintézetben belgyógyászat, sebészet, szemészet, nőgyógyászat, gégészet fogászat, gyermekgyó­gyászat áll a betegek rendelkezé­sére, ezenkívül üzemeltetünk la­boratóriumot és röntgent is. A betegellátást javította, hogy a Luther utcai rendelőintézetet bővítettük. Hallószervi ellátás te­kintetében magasabb szintű lesz a gyógyítás, ugyanakkor az inté­zet dolgozóinak is megfelelőbb lesz a szociális körülménye. Re­méljük, hogy valamelyest enyhíti ezt a zsúfoltságot. Sajnos, meg kell mondanunk, hogy bár a ren­delőintézet városi jelleggel műkö­dik, területileg is és lakosságilag is a megye lakosságának felét látja el. Ez nyilvánvalóan fokoz­za a zsúfoltságot. A múlt évben kialakítottunk két körzeti orvosi rendelőt és két körzeti gyermekszakorvosi állást töltöttünk be. Három üzemben: a téglagyárban, a konzervgyárban, valamint a kö­töttárugyárban üzemegészség­ügyi szolgáltatást vezettünk be. Két orvossá] bővült a fogászat is. Beszélnünk kelti a fekvőbeteg- ellátásról is. A százéves békéscsa­bai kórház hasonló helyzetben van a rendelőintézettel. A megye lakosságának — szintén a felét — lényegében itt gyógyítják. Ez is indokolja, hogy a múlt évben fürdőkórházat hoztunk létre. Javult az anya- és gyermekvé­delem azáltal, hogy a Mokri utcá­ban bölcsőde épült, korszerűbb lett a Gyár utcából a Sziklai Sán­dor utcába áthelyezett gyermek- intézmény. A közegészségüggyel és a jár­ványüggyel kapcsolatosan elmon­dotta a főorvos, hogy Békéscsa­ba lakosságát sikerült megóvni a nagyobb fertőző veszélyektől. 1962 óta minden évben elvégzik a mo­csaras területeken a szúnyogir­tást és kiküszöbölték a Körös- csatorna fertőzöttségét. Egészség- ügyi probléma a szemételhelyezés. Hosszú éveken keresztül sajnos, nem tudták ezt megoldani, a múlt évben azonban a szemét el­helyezésére megfelelő helyet ta­láltak. Hatvanhétben végeztek rágcsá­lóirtást, intézményesen gondos­kodtak arról, hogy az élelmiszer­rel foglalkozó szervek és üzletek ne hanyagolják ezt el. A szociálpolitikai eredmények­hez tartozik a Trefort utcában létrehozott öregek napközi ottho­na, melyben húsz idősebb személy tölti nappali óráit. A műit évi eredményeket érté­kelve végül elmondotta, hogy a polgári védelmi munkában majd­nem még egyszer annyian vettek részt, mint a megelőző évben. — Maurer elvtárs mint orvos. mit tartana ideálisnak a város egészségügyi helyzetében? — Sorolom: a körzeti orvosok számát a jelenlegi tizenötről ti­zennyolcra; a gyermek körzeti or­vosok számát kettőről hatra kel­lene emelni; az azonos profilú üzemeknek egy-egy üzemi orvost biztosítani; a fogorvosok számát nyolcról tízre felemeleni. Ugyan­csak ideális lenne a túlzott alko­holmennyisé get fogyasztó szemé­lyeket intézményesen gyógyítani. Mint ismeretes, a megyeszék­hely kórházában jelenleg 400 ágyon kapnak kezelést a betegek. Feladatához . mérten legalább még egyszer ennyi ágyra lenne szükség. Az anya- és gyermekvé­delem szolgálatában jelenleg öt tanácsi bölcsőde működik, de nagyon jó lenne, ha egy száz gyermeket ellátni tudó intéz­ményt tudnánk kialakítani. Nem megoldott a szennyvízelvezetés, ami van az is rossz, veszélyes. Az emberek egészségét védené — alföldi város vagyunk! — a na­gyobb ütemű fásítás és parkosí­tás. Ideálisnak tartanám, ha Er­zsébetbe! yen is létre tudnánk hozni az öregek napközi otthonát. Hát nagyjából ezek kellenének! — És ezekből, Ismerve a lehető­ségeket, tudjuk, hogy csak ta­karónk hosszáig nyújtózkodha­tunk. mit tudunk megvalósítani 1968-ban? — A városi tanács,természete­sen ebben az évben is megtesz mindent a megyeszékhey lakossá­gának egészségvédelméért. A már említett erzsébethelyi rendelőin­tézet megkezdi működését, befe­jezik a véradó állomás építését, a kórházat pedig egy épülettel bő­vítik. Az említett százf'érőhelyes bölcsőde üzemeltetésére is meg­van minden reményünk. Megkez­dődik ebben az évben a nővér­szállás építése, és reméljük, hogy a tervezett fogorvosi létszámnö­velést is meg tudjuk oldani. A parkosítás — bár a városfejlesz­téshez tartozik és nem közvetlen az egészségügyi dolgozók felada­ta — azonban testületi megbeszé­léseken, bizottsági üléseken ma­gunk is verekszünk érte. Végül egy feltétel: ahhoz, hogy minden tekintetben elérjük célja­inkat, s ezáltal javuljon a város egészségügyi ellátása, lakásra van szükségünk. Orvost vagy bár­milyen egészségügyi dolgozót Csak akkor tudunk szerezni, és Békéscsabához kötni, ha biztosí­tunk részükre otthont. Ebben tá­mogatást kérünk! Varga Tibor Halálra ítélték a feleséggyilkost —• Rajtavesztett a valutaiizér Bírósági hírek VIT-parádé Battonyán A Szegedi Megyei Bíróság több napos nyilvános tárgyalás után halálra ítélte Búzás Lajos szegedi lakost, aki fürdőkádba fojtotta fe­leségét. A vádlott — volt ruha­gyári művezető — 16 évi házas­élet után viszonyt kezdett egyik beosztottjával és el akarta hagyni házastársát, valamint két kiskorú gyermekét. A válást azonban sa­ját érdekeinek megfelelően akarta lebonyolítani. Azt szerette volna, ha az asszony adja be a válókere­setet, és el akarta adni szövetke­zeti lakásukat is. Feleségét soro­zatosan életveszélyes fenyegeté­sekkel próbálta akaratának: telje­sítésére kényszerítem, kiderült, hogy a gyilkosságra tudatosan ké­szült fel. Cselekményét igyekezett úgy végrehajtani, hogy öngyilkos­ság látszatát keltse és csak a fel­tárt bizonyítékok súlya alatt tett beismerő vallomást. A bíróság Búzás tettét előre kitervelt mó­don és aljas indokból elkövetett emberölésnek minősítette, s ezért a feleséggyilkost halálra ítélte. Az ítélet ellen a vádlott és védője ' fellebbezett. * * * i Rézműves Sándor 40 éves sajó- j szentpéteri fuvaros feleségével ! többször járt Csehszlovákiában és | Lengyelországban. Különböző tárukat, textíliákat, használati [ cikkeket vásároltak részben a j jogszerűen megkapott valutáért, | nagyobbrészt azonban a maguk­kal vitt, s eladott árukért szer­zett pénzért. A behozott árukat Rézműves a közeli községekben eladta, s ilyen alkalmakkor újabb „rendeléseket” is felvett. A miskolci járásbíróság Rézmű­ves Sándort üzletszerű üzérkedé­sért és devizagazdálkodást sértő bűntettért nyolchónapi szabad­ságvesztésre ítélte, s a nála talált árukat elkobozta. Tizennyolcezer forint Szicíliának Egy hónappal ezelőtt a Gyulai Vízügyi Igazgatóság fiataljainak javaslatára a város alapszerveze­teinek tagjai elhatározták: egy­napi fizetésükkel segítik a föld­rengés sújtotta szicíliai népet. A Vöröskereszt egyszámlájára márciusi bérükből a hónap végéig összesen 18 ezer forintot fizetnek be. A battonyai I. számú általános j iskola úttörőcsapata kulturális seregszemlét rendezett, A pajta- j sok színpompás irodalmi keret-1 ben vonultatták fel a különböző művészeti ágak műsorszámait. Időrendben megelevenítették a Világifjúsági Találkozókat. A | fesztiválok színes, vidám világa szemléletesen jelent meg a pajtá-. sok ötletes jelmezeiben, játékai­ban, táncaiban. A zsűri a legjobb produkciókat a járási döntőbe ja­vasolta. Televízió képcső nélkül A tv-készülékek tökéletesí­tésére való törekvések során a Cambridge-i egyetemen olyan készüléket alkottak. amely kiküszöböli a ma hasz­nálatos katódfénycsöveket. Az új készülék alakja és súlya olyan, hogy a falra akasztha­tó, akár egy festmény. Két éve foglalkoznak az újszerű tv- vevővel. Mostanában készült el az első kísérleti példány, amely alkalmas lesz a sorozat- gyártásra. Végleges elkészülte még két évet vesz igénybe. Á készülék súlya alig fél kiló és fekete-fehér, illetve színes ké­pek közvetítésére is alkalmas. Az újfajta készülék — tömeg- gyártása után — állítólag je­lentékenyen olcsóbb lesz, mint a ma használatos készülékek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents