Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-09 / 58. szám
W68. március 9. 3 Szombat Hasznos útmutatást adott az országos kukoricatermesztési tanácskozás Amit pótol a szaktudás és lelkesedés Sok megszívlelendő sizakmai út- j mutatást adott a Székesfehérvárott megrendezett országos kuko- j ricatermesztési tanácskozáson dr. Gergely István akadémikus, me- j zőgazdaságli és élelmezésügyi miniszterhelyettes vitaindító előadása, továbbá az elhangzott korreferátumok és felszólalások is. Dr. Gergely István miniszterhelyettes négy fontos tényre hívta fel a kukoricatermesztők figyelmét vita indító előadásában és az elhangzott felszólalásokra adott válaszában is. Ezek a következők: O Az eddiginél sokkal nagyobb agrotechnikai fegyelem melleit termesszék a kukoricát minden gazdaságban. Ez azért indokolt, mert a többé- kevésbé azonos termesztési adottságok és lehetőségek ellenére gazdaságonként nagyon változó, vagyis tíz és negyven mázsa morzsolt között váltakozik a kukorica hoidankénti termésátlaga. O A lehetőségekhez mérten növeljék gazdaságaink a kukoricára adagolt műtrágya- j mennyiséget. Pillanatnyilag ez a I legfontosabb és legolcsóbb tér- ■ mést növelő tényező. Ezt jó né- j hány példával alátámasztották a j tanácskozás vitájában felszólalók is. O Törekedjenek gazdaságainkj a kukorica művelésének, j betakarításának, szárításának fokozott gépesítésére. Ezzel kapcsolatban is jónéhány pozitív és negatív példa hangzott el. Olyan is, I hogy a kései betakarítás következtében a vadak kártevése és az időjárás viszontagságai következtében keletkezett romlás eléri a 20—30 százalékos veszteséget is. O A lehetőségekhez mérten növeljék kísérleti és kutató- | intézeteink a fajtaválaszték bőségét, s növekedjen a kukoricáiét-- J melők ilyen irányú igénye. Ez nemcsak a lehető legnagyobb terméseredmények szempontjából fontos, hanem, azért is, hogy gazdaságaink megteremtsék a kuko- I rica betakarításának lépcsőzetes- i ségét a munkaerő és a rendelkezésre álló gépek kihasználása j szempontjából. Az eddig rendel- j kezésre álló korai, közép és késői érésű fajták termesztésével elkerülhető a késő őszbe, tél elejére elhúzódó és sok gondot, tárolási nehézséget okozó betakarítási csúcsmunka. Nem idéztük szó szerint dr. Gergely István miniszterhelyettes előadását, részben helyszűke miatt, részben pedig azért, mert az országos kukoricatermesztési tanácskozás rendezői kiadványban jelentetik meg az elhangzott vitaindító előadást, a korreferátumokat és a felszólal ásókat. Nem ORSZÁGOS söripari vállalat felvesz férfi segéd- és betanított munkásokat Kereset: a teljesítménytől függően 1300—1800 Ft, ezen felül természetbeni juttatás. Munkásszállást, kedvezményes étkeztetést, munkaruhát biztosítunk. Jelentkezés: BUDAPEST, X., Maglódi út 17. 2189 A fáradt kora délutáni napsugár ablakon átszűrt fényei csillogtak a gőzölgő húsleves aranysárga zsírgyöngyein azon a vasárnap délután, amikor kislányom mélyen belemerült kedvenc időtöltésébe: különböző gyöngyök fűsögetésébe. A konyhát az illatos ételből kilépő köny- nyű pára ínycsiklandozó gőze szőtte enyhén áttetszővé. Már mindenki az asztalnál ült, amikor a gyöngyfűzögetést abbahagyva, kislányom így szól: — Apuka, neked nincsenek ilyen színes gyöngyeid? Bevallom, a torkomon akadt a szó, s pillanatnyi szünet után így kezdtem el válaszsorozatomat: — Dehogynem, kislányom, van is, meg voltak is apukának sok szép színes gyöngyei, kisebbek is, nagyobbak is. S aztán, ahogy teltek az évek, ezek a gyöngyök úgy fogytak. — Hát kinek osztogattad el? — Már nem is emlékszem pontosan — feleltem. — VoZt olyan, amelyik játék közben leesett a kőre, s eltört. Volt, amelyik elgurult, és Gi/öngifok sohasem találtam meg. Aztán akadt olyan is, amit jó szívvel másnak adtam, de szép számmal volt olyan is, amit elloptak tőlem, vagy elkértek, egy ideig játszadoztak vele, aztán eldobták. — Miért nem kérted vissza, vagy szedted össze? — Hát, volt, amit felszedtem, s aztán magam is megbántam és eldobtam, mert piszkos lett... De volt olyan, amelyikhez sárosán is ragaszkodtam, amit meg elloptak tőlem, annak egy részét nem sajnáltam később sem. — Most van még gyöngyöd, apu? — Von. — Hány? — Egy. — Csak? — Igen. — És milyen? — Ez nagyobb, csillogóbb, és sokkal szebb az eddigieknél. Ezt mindig magamnál hordom, s nagyon vigyázok rá, hogy el ne ejtsem, be ne piszkolódjon, s nehogy elguruljon, és főleg, hogy ne lophassa el senki. — Ezt nem is adod senkinek? — De. — Kinek? — Most jól figyelj ide. Ebből a gyöngyből mindennap török egy-egy darabot, s annak adom, aki azt megérdemli. — És ki érdemli • meg? — Hát többek kö- j zött, aki jól viselkedik, szót fogad, amit rábíznak, azt legjobb tudása szerint teljesíti, szereti szü- j leit, tanítóit, rokona- j it, s embertársait. Leányom szeme felcsillant, éreztem, hogy most jutottunk közös nevezőre neki hosszúnak tűnő gondolati bolyongás után. Kipirult arccal, s kitörő hangon csak ennyit szólt: — Jól van, akkor én kapok gyöngyöt! — Miért? — tetettem a kérdést. — Mert én szeretlek, apukám! — Eltaláltad, te kapsz belőle, csak most szépen együk meg a levest, mert elhűl. Elégedetten szür- csöltem a levest, s közben többször is ezt hallottam: — Éljen, éljen, kapok gyöngyöt; nekem ad apukám gyöngyöt! Szilárd Ádám Ellesett pillanat a Haladás Tsz legidősebb és a leendő kovácsáról. Fotó: Demény gesztést Buzi Gábor. Rajtuk kívül j még négyen vettek részt a szövet- j kezet gépeinek javításában. Azaz, j hogy hozzájuk kell számítani még az esztergályos, a villanyszerelő és a festő tanulót is. Kormányos Józsefet, Csikós Istvánt és Teredén Mihályt már nem találtuk a műhelyben: elmentek az egykori vésztői gépállomáson rendezett gépszerelő tanfolyamra. Kormá- j nyos József a neves kombájnosok közé tartozott a gépállomáson, ugyancsak Teredán Mihály traktoros is. Csikós Istvánnak kovács a szakmája, de mivel fiatal még, s mind kevesebb a patkódgényes lovak száma, s nagyon kedveli a hegesztést, szakmunkás-bizonyítványt akar szerezni hozzá. Amint ezekből látható, a lelkesedés mellett növekszik a Haladás Tsz kovácsainak, gépszerelőinek tudása, szakismerete is. Arra a kérdésre, hogy mikor növekszik meg a gépjavítóműhely és egészül ki a jelenlegi kezdetleges felszerelés, nem tudtak válaszolni. Amikor lehet, kint a szabadban javítják a különböző gépieket Egyelőre egy nyitott színnel is megelégednének, hogy a gépek, a sorra kerülő pótkocsik, kombájnok javítása közben legalább ne ázzanak. idézzük szó szerint Bordás Mihálynak, a tavaly holdanként 34,7 mázsa kukoricatermést élért békéscsabai Lenin Tsz főagronó- musának korreferátumát sem. Minden bizonnyal így is tanulságul szolgál néhány elmondott tapasztalata megyénk kukoricatermelő gazdaságai számára. Bordás Mihály elmondotta, hogy a békésicsabai Lenin Tsz évi abrakszükséglete mintegy 500 vágón, s ezt sajáit maguknak kell előállítani. Mivel földjeiken jó lehetőség van a kukoricaitermesz- tésre, elhatározták, hogy a 300 holddal növelt termőterületet további 250 holddal növelik az idén az őszi árpa és a kétszeres rovására. Egyrészt az abrakszükséglet biztosítása végett, másrészt azért, mert bármennyire bőséges is a kétszeres termésátlaga, nem vetekszik a hoidankénti 34,7 mázsás tavalyi kukonicatermési átlaggal. Felszólalásában Bordás Mihály aláhúzta a korai szántás és vetés ."zükségességét. Szerinte a későn, vagyis decemberben mélyszántott földbe vetett kukorica termésátlaga 10—13 mázsával i® csökkenhet. Állítja, hogy az eddig ismert agrotechnikai eljárások fegyelmezettebb alkalmazásával holdanként legalább 3—4 mázsával lehetne növelni országosan a kukorica termésátlagát. Fontosnak tartja, hogy legalább május 1-ig földbe kerüljön, a kukorica, s lehetőleg úgy, hogy a vetőgép>ek állítsák be a fajtánként elengedhetetlenül szükséges hoidankénti 20—26 ezer töállo- mányt. A vetést előzze meg a talaj eälenőrzése, a talajban levő különböző fertőző és kártevő tényezők megsemmisítése. Emellett fontosnak tartja, hogy a kikelt kukoricasorok közé holdanként legalább 30 kiló hatóanyagot juttassanak a gazdaságok a kultivá- torozás előtt, vagyis kid ti vá torral a talajba dolgozva. K I. Futójavítás az udvaron, a munka közben meghibásodott Zetorokon. Az hengerek már munkára készek. előtérben les7« simaSemmitől vissza nem riadó, I mindenhez értő emberek dolgoz- ; nak itt kezdetleges körülmények , között. Forgó Béla műhelyvezető • 20 évvel ezelőtt került a gépállo- | másra kovácsként. Közben kü- j lönböző továbbképzőn, többek > között Diesel-motor szerelő tanfo- 1 lyamon is tanult. Ugyancsak a gépállomáson tanulta ki a gépla- ' katos szakma mellett a gép&zere- lést, aiz asztergályozást és a he- ( a tavaszi munkákhoz szükséges fogasok, boronák, vetőgépek és ..............................i n j. ................. ekekapák mellett munkára készek már a kultivátorok is. — „Még jó. hogy lelkesedésben ! nincs hiány” — állapítottuk meg miután széjjelnéztünk a csanád- ap>ácai Haladás Tsz szűkös és kezdetlegesen felszerelt gépjavító műhelyeben. Az ugyanis, hogy nyolc erőgép, tíz pótkocsi és szín- j te százszámra menő kisebb-na- ; gyobb munkagép, vagyis fogas, láncborona, lófogatú ekekapa, 1 henger és egyebek javítására vál- | lalkoztak és jórészt már üzemké- I pessé tették a szerelők és kova- i csők — lelkesedésre, akaraterőre I vaüil.
